Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-12 / 211. szám
1969, szeptember 12. 5 Fentek KISZ-taggyűiés szellemi totóval A Textilipari Dolgozók Szak- szervezetének központja hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére szellemi vetélkedőt hirdetett meg az iparágban dolgozó brigádok részére. A versengés témakörei között a felszabadulás története, a 25 év politikai, gazdasági és kulturális eredményei, továbbá kül- és belpolitikai kérdések a napi sajtó alapján, valamint az irodalom és művészet tárgyköréből vett kérdések szerepelnek. A kiírás frappáns ötletet adott a Békéscsabai Kötöttárugyár KISZ-bizottságának. A 2. számú alapszervezet legutóbbi taggyűlését szellemi villámtotóval kötötték össze, amelynek keretében hasonló témakörben 13+1 kérdésre kellett választ adni. A legjobb tíz helyezést elért fiatalok között szépirodalmi könyvet, díszes le- véltasakot, golyóstollat és ceruzát, valamint csokitáblákat osztottak ki A kezdeményezés osztatlan sikert aratott és alkalmasnak bizonyult a taggyűlés látogatottságának növelésére. (—zár) Dolgozó iskoláséit 1600 diák szűreiéi Az elmúlt tanévben tíz napot dolgoztak általános iskolásaink üzemekben, termelőszövetkezetekben. Az idén hat napra csökkentették a kötelező munkanapok számát. Az elmúlt héten a békéscsabai iskolák közül a 4-es, 9-es, 11-es és a fény esd iskola tanulói a konzervgyárban és több termelőszövetkezetben dolgoztak. Nemcsak az általános iskolások veszik ki részüket a termelő- munkából, hanem a középiskolások is. A jövő héten a Kiskunhalasi Állami Gazdaság hatalmas szőlőtábláin kezdik meg egyhetes turnusokban a szüreteiéit a békéscsabai, gyulai, gyomai, szarvasi gimnazisták, összesen 1600-an. — Már hogy fognák be?!... — Andris szinte könyörgött. — Mikor a szegénység emberei állnak a politika kormányrúdjánál? Akik legalul voltak, azok most legfelülre kerültek!... Mélységes mély sóhajok, és rö. högés volt erre a válasz. — Tudják-e, ki a főispánja ennek a megyének, amelyikben a vonatunk halad? — Andris kiintett az ismerős tájra. — Egy kőműves! — kiáltotta büszkén. — Janota Pál. A katonák nem feleltek. Egymásra néztek, hogy aztán újra szunyókálhassanak. — Kőműves ...? — morfondírozott magában az egyik katona. — Mit ért az a politikához? — Azt, hogy tudja, mit kell tenni! Egy új országot kell építenünk! Van benne szív, van benne bátorság és tudja azt is, hogyan kell építkezni! Mit ér az, hogy a földbirtokos csak azzal van tisztában, milyen földet, milyen lovat akar még venni, de azt nem tudja, hogy vetik a zabot, meg azt, hogyan nevelik a sertést.... — Tudja az. Egy jó földbirtokos még azt is tudja, mennyi járandóság kell ahhoz, hogy az ember éhen ne pusztuljon. — Te, Andris! — szólt közbe izgatottan Belanka —, ebben én is kételkedem kérlek, mármint abban, hogy Janota Pali bácsi meg a többiek váltják meg a magyar életet.. . — Márpedig ez a történelem szükségszerű útja ... Amíg Bélánkéval vitatkozott, megvolt az a biztos fölénye, hogy alapkérdésekben nem téve. dett. Ilyen alapkérdés volt az is; hogy a kormányzást az egyszerű Ä bírósági folyosón Kinyílik a csapóajtó. Csikorgó hangja végigkígyózik a folyosón. A szemek bizalmatlanul méregetik a jövevényt. Egy néniké elköhinti magát. A tekintetek a pad vége felé fordulnak. Ott ül a nénike. A csend tele van gyanakvással. — Megint a férjem körül settenkedsz? — ö jött ide. — Ne hazudj, te cula! A kisgyermek tátott szájjal hallgatja a ribilliót. A bíró kiszól az ajtón. rám. De szemtől szembe nem mer jönni. Szóval ez a helyzet. — Ha nem békül, per lesz belőle. — így gondolom én is. Csoda Emlékkiállítás Szarvason Az MHSZ szarvasi városi vezetősége hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére a ,,Hon védelméért” emlékkiállítást rendezett a városi tanács díszterménél lélíc? it A férfi, aki most érkezett, a Sarkadi Cukorgyárban dolgozik. Munkából jött. Fején bubisapka. Arca napszítta, tele mély barázdákkal. Az asszony a csapóajtó szögletében lapult. Szemével ártatlanul pillog. — Itt vagy? — csap rá a férfi. — Itt. — húzza meg a vállát. A férfi az ablak elé áll. — Nem félsz? Az asszony szánalmasan nevet. — Nem. — Majd meglátjuk. — Mindent tudok — emeli föl a hangját az asszony, s cipője hegyével idegesen csoszogtak A férfi rácsap a térdére. Gúnyosan néz az asszonyra. — Ugyan, bogárkám, talán leselkedtél? Pedig már egyszer megmondtam, hogy semmi közünk egymáshoz. — Igazad van. semmi közünk egymáshoz. Vagy talán azt hiszed, nem tudtalak elfelejteni? Hát ne hidd! — Akkor ki dugta a feleségem fülébe a bogarat? — Semmi közöm a feleségedhez. Amit hallottam, azt bizonyítani is tudom. — Ti, cigánytelepiek nem tudtok mást, csak pletykálni. — Hogy oda ne legyek. Mert kivakaróztál a telepről, mert neked kétszobás lakásod van, mert neked tévéd van. De fenn hordod az orrodat. — Irigyled? — Van is mit. A szemközti ajtón egy takaros asszony lép ki. Ölében mint valami játékbabát, fél kézzel tartja a gyereket. A két asszony farkasszemet néz. dolgozó tömegeknek kell kezükbe venniük. Ha ez nem így lenne, akkor nem lenne igazság. Belanka, meg kell hagyni, udvarias vitapartner, mindvégig tiszteletben tartotta Andris heves, néha ledorongító ítéletét. Most már sajnálta Andris, hogy nem tudott Belan-káról többet. Honnan jött, hogyan kezdte. .. mit ért az alatt, hogy „szellem”, amely Kossuth Lajost lelkesítette, újjáéled a mai és a jövő Magayrországon?!” Azt, amit ő, Bánszki András? Azt, hogy a köztársaság biztosítja polgárai részére az ember természetes és elidegeníthetetlen jogait... ?” Biztosítja a személyes szabadságot, a gondolat, és vélemény szabad nyilvánítását, a vallás gyakorlását, az egyesülési és gyülekezési jogot, mentes, séget az elnyomatástól, a félelemtől és a nélkülözéstől? . .. Szabadságot a munkához, és méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jogot, és a részvétel jogát az állam életének irányításában . .. Bizonyosan így 5 gondolta Belanka jj, hisz ahhoz : már ismer) elég jól, hogy tudja j például azt róla, hogy mit ért ; szabadságon .. . Csak amíg Be- ; lanka mindig csak magáról be- • szél és azonfelül teszem azt a ; szabadságról, mint megvalósít- : ható ábrándról, addig Andris S szinte rá akarja erőszakolni az ; egész népre, mindenkire* azt, hogy művelődjön, hogy kor- S mányozni tudjon, hogy emberi i életet élhessen és dolgozhasson, i hogy minden magyar ember egy. : formán részesülhessen a szabad. ; ságból . . . Talán nem így kellene s gondolkoznia...? (Folytatjuk) ! — Csendet kérek! Kisompolyognak. Gyűlölet Á-né középkorú asszony. A haját festi. — Végre csend lett — motyogja. — Táskájában kotorász gyógyszer után. — Ideges vagyok, mondja a zöld kardigános fiatalasszonynak. Az nem válaszol. Á-né közelebb lép hozzá. — Aki utoljára bement a bíró úrhoz, a férje volt? A fiatalasszony meghökken a bizalmaskodó hangra. Egykedvűen válaszol. — Az alacsonyabb volt a férjem. Az a nyurga a szomszéd, összeverekedtek. — Értem — bólint Á-né. — Nekem meg az a férjem — mutat a folyosó vége felé. — Az az ordasképű. A fiatalasszony vállat von. — Meg akart ölni — folytatja. — Magát? — Igen. Egy késsel rohangált utánam. És folyton azt kiabálta, megölöm, megölöm. Az volt a szerencsém, hogy már nem bír szaladni, zsábája van a nyomorultnak. A legszigorúbb megbün. tetését fogom kérni. Igazam van? — Bizonyára. — Mikor a kórházban feküdtem, a házamra spekulált. — Csúnya ügy. — Gonosz egy ember. Látja most is hogy néz. majd keresztülszúr a szemivei. Mondja, milyen a bíró? — Nem tudom. — Megyek haza. Mondom, Jánoskám, hogy vagy? Ilyen szépen. Erre ő felugrik az asztal mellől, mint egy sátán. És harmincöt évet éltem ezzel az emberrel. Nem csoda, ha már festeni kell a hajamat. Pedig nem vagyok öreg. Mondja lelkem, milyenek a börtönök? Ugye megkínozzák az embert? Mert ennek az kell. Forró szurok, tüzes vas. Kijön a teremből a két férfi Maszek kertészek. Egymás mél- lett van a földjük. Közösen művelték. Az ajtónál udvariaskodnak. A zöld kardigános fiatal- asszony férje elé lép. — Nos? A másik férfi hátrább áll. Zsebéből kihalássza a svájciját. Az asszony a kijárat felé húzza a férjét. — Mennyire ítélték, el? — kérdi izgatottan. — Semennyire. — Hiszen megvert. Véres volt az inged. — Kibékültünk. — Lehetetlen — hüledezik az asszony. — Negyven éven keresztül megvoltunk békében. Most meg pereskedjünk egy pofon miatt? A svájcisapkás bátortalanul lép feléjük. Sután nyújtja a kezét — Fogjunk még egyszer kezet, szomszéd. Az asszony elfordul. — A férjemmel kibékülhet, de velem nem. Delet harangoznak. A Gyulai Járásbíróság folyosója elnéptelenedik. Kinn az utcán békésen süt a nap. Serédi János ben. összesen 22 tabló mutatja be a Hunyadi, Dózsa, II. Rókóczi, Esze Tamás harcait a magyar nép függetlenségéért, a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregét és harcait, a magyar önkénteseket a spanyol nép szabadság- harcában, a magyar partizánok fasizmus elleni harcát. Impozáns felvételeken láthatják a nézők a Magyar Néphadsereg fejlődését fegyvernemenként, 12 tablón pedig bemutatja a kiállítás az MHSZ tevékenységét. A kiállítást, mely méltó megemlékezés, a felszabadulás évfordulójára, kedden 9 órakor nyitotta meg Dauda Mihály, a járási tanács művelődésügyi osztály vezetője, és délig több mint hétszázar tekintették meg. Szeptember 11-ig a szarvasi, 13 és 18 között a szeghalmi, 20—23-ig a mezőkovácsházi kultúrházban, majd szeptember 27—30-ig a békéscsabai Fegyveres Erők Klubjában láthatja a kiállítás anyagát a közönség. A. P. Ho Sí Minh nevét vették fel Bosszú D. J. sofőr. Szemöldöke ösz- szeér. Malomkő vállú. Csípőjére tett kézzel áll az ügyvédje előtt. — Én fizetek, maga meg intézze el az ügyet. — Most békéltető lesz. Ha úgy gondolja, még kibékülhet, e felől majd bent nyilatkoznia kell. — Ostobaság. Nézze, engem | az a liliputi teljesen kihozott a j sodromból. Bosszú ez kérem.! Mégpedig alattomos. Ülök a pádon a csajjal. — Már egyszer mondta. — Újra elmon,;. m, ügyvéd úr. Csak a megértés Kedvéért. Szó- | val, ülök a pádon. Mellettem a nő. Sötét van. Dumcsizunk, meg miegymás. Egyszer csak bum. Leütöttek pumpával. Hátulról, alattomosan. Világos? — Értem. — bólint az ügyvéd. — Most jön a bukfenc. Tessék jól idefigyelni. A Bubika — azaz a nőm. néhány ével ezelőtt dobta a vakarcsot. Azóta őrről Csütörtökön délelőtt távirat érkezett a Vietnami Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövetségére. ,.Mi, a Békéscsabai Kulich Gyula KISZ-vezetőképző iskola I. alapszervezetének hallgatói mély megrendüléssel hallottuk Ho Si Minh halálának hírét. Példamutató élete nagy hatással volt ránk. Ezért alapszervezetünk elhatározta, hogy a nagy hazafi és kommunista hős FA- ÉS VASIPARBAN JÁRTAS anyaggazdálkodót keresünk felvételre. Jelentkezni lehet a GYULAI FA. ÉS FÉMBÚTORIPARI KTSZ Zrínyi tér 1—2 sz. irodahelyiségében 97267 (Fotó: Bódis Miklós) j nevét veszi fel. Példáját követ- j ve szeretnénk az elkövetkezendő időben az ő szellemében munkálkodni. 1969. szeptember 10.” A távirat feladását megelőző estén bensőséges ünnepség színhelye volt a KlSZ-vezető- képző tábor. A három megyéből jött fiatalok és a tábor vendégei az MSZMP megyei bizottságának titkára, Enyedi G. Sándor és osztályvezetője, Petrovszki István Ho Si Minkre emlékeztek. Elszavalták egyik versét, ismertették életrajzát. A KlSZ-alapszerveze- tek agitációs és propagandista felelőseinek négyhetes tanfolyamán részt vevő hallgatók már napokkal előbb készültek az ünnepségre, hogy a Ho Si Minh-re való emlékezéssel még inkább megerősítsék szolidaritásukat a harcoló vietnami néppel.
