Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-09 / 208. szám
1969. szeptember 9. 2 Kedd Ünnepi gyűlés Szófiában A' bolgár főváros legnagyobb befogadóképességű termében — az „Univeisziada’’ teremben hétfőn megkezdődött a Bolgár Kommunista Párt, a Népi Gyűlés elnöksége, a Minisztertanács, a Hazafias Front és az ország más szervezeteinek ünnepi nagygyűlése a szocialista forradalom 25. évfordulója alkalmából. A nagygyűlésen jelen vannak a Szocialista országok delegációi és más országok küldöttséged. Georgi Trajkovnak, a Népi Gyű. lés elnöksége elnökének megnyitó szavai után Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke tartott beszámolót, „Negyedszázad a szocializmus útján” címmel. Tiszteletadások Ho S! Mink ravatalánál Bulgária ünnepén A burgaszi vegyi kombinát Áldozatos harcokban kivívott évfordulót ünnepel a szocialista Bulgária népe. A testvéri bolgár nép 1944. szeptember 9-én három évig tartó partizánháborű győzelmeire tette fel a felszabadító szovjet hadsereg segítségével a koronát. S a fasizmus felet aratott győzelemért, az évszázadokon ált elnyomott ország felszabadulásáért harmincezer hazafi, harmincezer hős partizán áldozta életét. Huszonöt év múltán nagyszerű érzés látni és tudni, hogy Dimitrov, a bolgár nép nagy fia, s vele együtt a bolgár nép legjobbjai nem küzdöttek hiába: felszabadított hazájuk ma az emberi haladás zászlóvivői között menetel. Negyedszázad elenyészően rövid idő egy nemzet történelmében, éppen ezért csak a legnagyobb óismerés hangján emlékezhetünk meg azokról a sikerekről, amelyeket a bolgár nép a szocialista forradalom útján elért. Bolgár barátaink joggal büszkélkedhetnek hazájuk újjászületésével. lendületes, dinamikus fejlődésével; büszkék lehetnek arra, hogy viharos tempóban számolták fel az egykori elmaradottságot, s a nemrég még feudális viszonyok között tengődő ország ipara ma egy hét alatt termel annyit, mint a háborút megelőző utolsó békeév tizenkét hónapjában. Az egykor elmaradott agrárország megteremtette saját nehéziparát, fémkohászatát, gépiparát, s míg a felszabadulás óőtt csaknem minden iparcikkből behozatalra szorult, most már az exportőrök küzött is rangos helyet vívott ki népének szorgalmas munkájával. Átformálódott, új arcot öltött a bolgár falu is. A szocialista szövetkezeti gazdálkodás, a korszerű nagyüzemi módszerek és eszközök alkalmazása lehetővé tette a mezőgazdasági termelés páratlan felvirágzását. Erről tanúskodik egyebek mellett az utóbbi évek kiemelkedő sikere, a gabonakérdés végleges megoldása. A kulturális eredmények törvényszerű velejárói a gazdaságitársadalmi felemelkedésnek. Csupán egyetlen sokatmondó adat erre: az egyetemet és faiskolát végzett szakemberek számát tekintve Bulgária világviszonylatban is az élvonalba emelkedett. Pártjaink és kormányaink vezetői ez év júliusában írták alá Szófiában az újabb húsz évre szóló barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Ezzel — immár az előző két évtized eredményekben gazdag munkájára támaszkodva — a magyar—bolgár barátság erősítésének új,‘ még gyümölcsözőbb szakaszát nyitották meg. Kádár János és Todor Zsivkov a szerződés aláírásakor ismét megelégedéssel állapíthatta meg: pártjaink és kormányaink azonos nézeteket vallanak korunk valamennyi fontos kérdésében, a nemzetközi helyzet, a szocializmusért, a demokráciáért a nemzeti függetlenségért és a békéért vívott harc feladatainak megítélésében. örvendetes tény, hogy kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatainkban az egyszerű áruforgalmon túl a 'gyártmányszakosítás és az együttműködés más, fejlettebb formái is megjelentek. Nagyra értékeljük első közös vállalataink, az INTRANSZ- MAS és az AGROMAS életre hívását és gyorsuló ütemben bővülő tevékenységét. Országaink külkereskedelmi forgalma 1960 óta megháromszorozódott. Ezek a tények önmagukért beszélnek, de nem adnak okot önelégültségre. Az eddigi eredményeket számba véve világosan látjuk, hogy továbbra- is nagy lehetőségeket kínál a gazdaságpolitikai célok egyeztetése, terveink összehangolása, a termelés szakosítása, a tudományos, a műszaki és kulturális együttműködés. A bolgár nép nag^ nemzeti ünnepén, felszabadulásának huszonötödik évfordulóján örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy Bulgária a szocialista építés sikereivel, békeszerető, szocialista külpolitikájával tiszteletet és megbecsülést vívott ki magának a nagyvilágban. Az elmúlt negyedszázad mindennél erősebb, lelkesítőbb garancia arra, hogy a testvéri bolgár nép a Bolgár Kommunista Párt vezetésével megingathatatlanul halad előre a szocializmus útján. Nagy ünnepén forró szeretettel köszöntjük Bulgária népét és új, nagy sikereket kívánunk a békéért, a szocializmúsért. hazája felvirágoztatásáért vívott harcában. A magyar párt- és kormányküldöttség helyi idő szerint vasárnap este koszorút helyezett el Ho SÍ Minh-nek a Nemzetgyűlés Épületében (Kongresszusi palota) felállított ravatalán. A delegáció elhaladt a díszőrség mellett, majd a néphadsereg két tisztje lassú dobpergés közepette a koszorút Ho Si Mlnh ravatalára helyezte. A koszorú vörös és nemzetiszínű szalagján a következő felirat volt olvasható: „Ho Si Minh-nek, az Szünete! a hars! tevékenység Oél-Yietnamkan , Saigon Helyi idő szerint hétfőn hajnalban életbe lépett a dél-vietnami felszabadító hadsereg által bejelentett háromnapos tűzszünet, amellyel a szabadságharcosok a vietnami nép nagy vezére, Ho Si Minh emlékének kívánnak áldozni. A saigoni rendszer a tűzszünet bejelentését követően azonnal közölte, hogy a maga részéről nem csatlakozik a kezdeményezéshez. Hasonló álláspontra helyezkedett a Dél-Vietnamban harcoló ameri. kai csapatok főparancsnoksága is. Hétfőn délelőtt azonban változott a helyzet. Thieu dél-vietnami elnök hivatalában megjelent Samuel Berger amerikai nagykövet és Abrams tábornok, a Dél-Viet- namban állomásozó amerikai csapatok főparancsnoka, és negyvenperces megbeszélést folytattak az elnökkel. A hétfőn délelőtt nyilvánosságra hozott amerikai katonai közlemény szerint a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai egységek J nagyjából — egészéből kivonták magukat a harci tevékenységből. A B—52-es bombázók például egy- : szer sem indultak bevetésre. MSZMP-től, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsától és kormányától.” • Ho Si Minh bebalzsamozott j holttestét üvegkoporsóba helyezték. Az előtte elvonuló vietnamiak tízezrei és a Hanoiban jelenlevő, külföldi delegációk — Ho apót az j immár legendássá vált öltözékben láthatták, fehér vászonruhájóban és az ismert gumisaruban. A ravatalra a virágok és koszorúk százait helyezték, a Ho SÍ Mlnh iránt megnyivánuló általános tisztelet és szeretet tanúbizonyságaként. Szovjet —VOR tárgyalások Hanoi Hanoiban vasárnap megbeszélő, sekre került sor a szovjet párt- és kormányküldöttség, valamint a 'Vietnami Dolgozók Pártjának és a VDK kormányának vezetői között. Az eszmecserén szó volt a vietnami népnek az amerikai agresz- szió elleni harcáról és megvitatták az SZKP és a VDP közötti testvéri barátság és szoros együttműködés, a Szovjetunió és a VDK közötti kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseit. Újabb országok ismerik el a Líbiai Arab Köztársaságot < Tripoli ] Líbiában az ólet visszatér a; rendes kerékvágásba. Az élelmi-1 szerüzletek nyitva vannak, a par! rasztok megkapják a szükséges vetőmagokat, normálisan műkő-1 dik a vízellátás, a telefonszolgálat I 7 és felújították munkájukat az olajtársaságok. A líbiai tájékoztató hivatal tudósítója az országban uralkodó ál- I lapotot kommentálva megjegyzi,! hogy a szeptember eleji esemé- | nyék váratlanul érték azokat, akik „önző céljaik érdekében kizsák-1 mányolták a népet és az országot elszigetelték az arab világ felszabadító mozgalmától.” A kairól rádió jelentése szerint vasárnap nőtüntetésre került sor a líbiai városokban. A felvonuló asszonyok és diáklányok a forradalmat, a szocializmust és az arab nemzet egységét éltették. Líbia történetében ezek az első női tüntetések. Vasárnap újabb országok, köztük India és Jugoszlávia ismerték el a Líbiai Arab Köztársaságot. (TASZSZ) Az afrikai csúcsértekezlet ölese Addisz Abeba Az afrikai állam- és kormányfők hétfőn délelőtt zárt ajtók mögött újabb tanácskozásra ültek ; össze. í Á vasárnapi első munkaülésen ■ a csúcstalálkozó résztvevői elío- i gadták a 12 pontos napirendet, ! Ezután a konferencia meghall- ! gáttá Diallo Telli főtitkár beszámolóját . Megbízható források szerint a Biafrát elismerő Tanzánia, Elefántcsont-part, Zambia és Gabon i együttesen felhívással fordul az : AESZ Nigériával foglalkozó kon- | zultatív bizottságához. Ebben javaslatot tesz arra, hogy az AESZ forduljon tűzszünetá felhívással a két félhez, menesszen küldöttséget Biafrába Ojukwu tábornokhoz, és hasson oda, hogy a nigériai és biafrai vezetők elfogadjanak egy konföderációs megoldást U Thant ENSZ-íőtitkár, aki vasárnap óta van Addisz Abebá- ban, csaknem egy órán át tárgyalt Gowon tábornokkal. Az Afrikai Egységszervezet szombat esti ünnepélyes megnyitó ülése jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy Afrika megjelent vezetői a közvélemény nyilvánossága előtt tegyenek hitet az egység mellett. \ Molnár Károly: I Korzikától Szent Ilonáig Waterloo ■ * „Ne sirassátok az én sorsomat.” (Napóleon) 5, Ami ezután következik, az 1 már a napóleoni dráma harma- ; dik felvonásának a végéhez tar• tozlk. 5 1814. március 26-án a császár ■ rádöbbent, hogy a szövetségesek ■ egyenesen Párizs felé nyomul- S nak. Még egyszer, de nem utol• jára, el akarta hárítani a teljes • összeomlást. Gyors meneteléssel ; hadosztályaival a fővárosba • akart jutni, megelőzve az ellen- ! séget. Katonái emberfeletti : energiával haladtak előre. Ö ; mégis lassúnak találta. Hintóba • ült, amelyet váltott lovak röpí- ! tettek előre. Március 30-án már S ötórai út választotta el a fő- 5, várostól. Ekkor hallotta meg a • megdöbbentő hírt: „Párizs elesett!” Minden elveszett, elké5 sett tehát. Április elsején Tal• ieyrand vezetésével ideiglenes • kormány alakult, amely kimond- : ta, hogy Napóleont megfosztják ; a hatalomtól. Az eseményeket ■ már nem tudta megállítani. Há- : rom nappal később aláírta azt : a nyilatkozatát, amelyben kije- » len tette: kész elhagyni az or■ szágot és a fia javára lemonda- ! ni a trónról. Korzika, Elba vagy Korfu? A 5 szövetségesek arról tanakodtak, : hogy hová száműzzék „Európa j veszélyes emberét”. Napóleon • kívánságát, hogy elbúcsúzhasson ' S leghűbb katonáitól,, ellenfelei 5 teljesítették. Az edzett, sok viszontagságon átment emberek sírtak, vezérük pedig ezt mondta: — Éljetek boldogul, gyermekeim és tartsatok meg emlékezetetekben... Május 4-én Elba szigetén kikötött vele az Untaunted nevű angol hajó. Négyszáz gárdistája kísérte. Kezdetben a száműzetésben egyhangúan teltek napjai. Mintha beletörődött volna sorsába, azonban néhány hónap múlva egyre többet foglalkozott a kontinensről, főleg a Párizsból érkező hírekkel. Miniatűr hadsereget is szervez, mintegy ezer embere van, akiket rendszeresen gyakorlatoztak London, Bécs és Berlin tud erről, azonban nem nyugtalankodik. Franciaországban Napóleont a trónon követő XVIII. Lajos egyre népszerűtlenebbé vált, mert igaz volt Talleyrand mondása, hogy „a Bourbonok semmit sem tanultak és mindent elfelejtettek”. Növekedett az országban a királlyal szembeni elégedetlenség és mindezt Napóleon is jól tudta Elba szigetén. Ez bátorította föl, hogy ezer emberével titokban hajóra szálljon és visszatérjen egykori dicsősége színhelyére. 1815. március 1-én ismét francia földön van. Megindul Párizs felé és vakmerőén szembenéz XVIII. Lajos sebtében ellene küldött csapataival. Széttárja köpenyét és így szól: — Akinek van bátorsága császárját megölni, ám tegye... Megéljenzik, a király egységei mellé állnak és Napóleon megállíthatatlanul halad Párizs, de egyúttal a teljes katonai es politikai megsemmisülés felé. Egyre többen csatlakoznak hozzá, kiderül órák alatt, hogy „királyi hadsereg” nincs Franciaországban, csak a császárnak vannak katonái. Diadalmasan visszatér Párizsba, újra elfoglalja palotáját, de második uralma történelmileg rövid ideig, mindössze száz napig tartott. A szövetségesek eleinte hinni sem akartak a Napóleon visz- szatéréséről szóló híreszteléseknek, azután fölocsudtak. Jól érzékelteti az akkori helyzetet Metternich esete, aki 1815. március 5-én levelet kapott a gé- nuai konzultól, hogy a „császár eltűnt Elba szigetéről”. A kancellárnak sejtelme sincs, mit tartalmaz a pecsétes boríték és csak másnap bontja föl. A bécsi kongresszus tagjai, akik fényes ünnepélyek egész sorozatával pecsételik meg közös győzelmüket, (innen a nevezetes mondás, hogy „táncol a kongresszus”), egy káprázatos udvari bálon értesülnek Napóleon visszatéréséről. A szövetségesek törvényen kívül helyezik a francia császárt, követeiket visszarendelik Párizsból és egymillió embert indítanák az elpusztíthatatlan- nak látszó ellenség megsemmisítésére. Napóleon nagy enerigával szervezi hadseregét — utolsó háborújára. 198 000 embere volt ekkor. Kétféle lehetőség között ingadozott: bevárja a szövetsér