Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-05 / 205. szám

1969. szeptember 5. 4 Péntek Nem szubjektív A szocialista társadalom alakítá­sa, fejlesztése mély tudatossággal történik. Ebben a marxizmus—le- ninizmusnak és a kommunista pártnak történelmi szerepe van. Az élcsapat feladatát betöltő párt a felismerés hatása alatt adja az ösztönző biztatást a társadalmi tu­dományok megismeréséhez és fej­lesztéséhez. Erre azért is szükség van, hogy a társadalmi tudat mindinkább közelítsen és felzár­kózzék a gazdasági építéshez, és termékenyítőén hasson rá. A marxizmus—leninizmus ta­nulmányozásának és elsajátításá­nak értelmét éppen az adja, hogy meghatározott feladatot szolgál. Elemzi a múlt és jelen tapasztala­tait, tudományos alapossággal megismeri a fejlődés törvénysze­rűségeit, és a jövő formálása cél­jából felhasználja őket. A múlt és jelen értékelése, vala­mint a jövő feladatának tudomá­nyos feltárása elemző munkával, nyílt vitával és a marxi—lenini objektív igazság -teljes elismeré­sével lehetséges. Ez egyszersmind ezt is jelenti, hogy a még mindig tapasztalható kispolgári, szubjek­tív módon történő állásfoglalást eszmei harccal szükséges teljesen kiküszöbölni. Sajnos, néhol egyes vezetők — a politikai, valamint a gazdasági életben — még mindig hajlamosak olyan légkör kialakí­tására, amely kizárja az alkotó vitát, és az igazság eldöntését sze­mélyes joguknak tartják. Szinte természetes, hogy az ilyen válla­latnál vagy intézménynél a beosz­tottak kisebb-nagyobb része a vi­tában és a feladatok végzése köz­ben nem a marxizmus—leniniz­mus igazságát keresik, nem a tár. sadalmi fejlődés útját kutatják, hanem azt, hogy vajon a külön­böző dolgokról mi a vezetőnek a véleménye. Akarva, nem akarva bekövetkezik a marxista—leninis­ta elmélet lebecsülése, hiszen an­nak tanulmányozása a gyakorlat, ban nem igazolódik. E helyzet pe­dig az intézménynél, illetve a vál­lalatnál elkerülhetetlenül súlyos hibákat szül. Az 1950-es évek káros gyakor­lata úgy is mutatkozott — nem is ritkán —, hogy a párttagok, sőt a vezetőségi tagok érzelmeiket, véleményüket magukba fojtották, mert féltek a vezetővel való vitá- tói Ezzel a marxizmus—leniniz­mus megismerésének értelme is korlátozódott. És ha sokkal kisebb mértékben is. ha társadalmi torzítást nem idéz is már elő, de az ötvenes évek káros gyakorlata még itt-ott napjainkban is érezteti hatását. A szocialista társadalom fejlődése szükségen annak felismerését, hogy az igazság tárgyi dolog. Azt tehát, hogy az adott dologban ki­nek van igaza,'nem a vezető szubjektív ítélete dönti el, és nem is okvetlenül a többségi véle­mény, hanem a tudományosan fel. tárt valóság. A valóság megisme­résében ad pótolhatatlan segítsé­get a marxizmus—leninizmus tu­dománya. A társadalmi, valamint a mű­szaki ás természettudományi isme­retek elsajátítása és terjedése megnöveli és egyben meg is köny- nyíti a vezetés munkáját. A ve­zető felelősségét az növeli, hogy az ő kötelessége az alkotó marxiz­mus és minden, haladást szolgáló tudomány megismerésének bizto­sítása. Ám ahol a vezető a külön­böző tudományt alkotó módon, gyakorlati tettekkel, az élettel összefüggésben alkalmazza, ott és csakis ott alakulhat ki a korsze­rű, előrelátó irányítás. A marxizmus tudományának jelentőségét Lenin zseniális tö­mörséggel határozza meg, amikor rámutat, hogy forradalmi elmélet nélkül nem lehet forradalmi gya­korlat. E nagyszerű gondolatot nem elegendő csak szavakban el­ismerni, hanem az is szükséges, hogy korunk követelményeinek megfelelően biztosítsuk a marxiz­mus—leninizmus és minden egyéb, a fejlődést szolgáló tudományok megismerését, amely ha a törne- I gek közé jut, alkotó erővé válik. I L. S. I 8 kisiyékiek lelkesítője Hosszadalmas len­ne felsorolni, hogyan került haza hadifogságból 1944 őszén Mund- rucz György. Lényeg az, hogy alig érkezett haza Sarkadkeresztúrra, mindjárt hozzálátott a kommunis­ta párt alapszervezetének meg­szervezéséhez. És nemcsak a köz­ségben, hanem az úgynevezett is. ten háta mögötti Kisnyéken is. Kisnyék lényegében Pákozdi Zsigmondné tulajdona volt. Nála cselédeskedett az alig 17 éves ifjú Kiss Gábor is, többedmagával. Mundrucz György csak néhány szóban mondta el: Egészen más világ veszi kezdetét Sarkadkeresz- túron és Kisnyéken is. Az új világ megteremtéséhez azonban harcos emberekre van szükség, vagyis kommunistákra. Olyanok­ra, akik hajlandók mezsgyekaró­kat verni az urasági földekbe. Az alig 17 éves Kiss Gábor ad­dig sok keserű panaszt hallott édesapjától. Többek között azt, hogy milyen kevés napszámot fi­zetnek Sarkadon a Magyar Föld Részvénytársaságnál. Meg aztán érezte is saját gyomrán, bőrén, hogy milyen kevés élelem, ruha jutott tizedmagára. Mundrucz György biztatására egyszerre lé­pett be a kommunista pártba édes­apjával és édesanyjával együtt. Alig 10-en, 12-en jöttek össze a pártalapszervezet első alakuló taggyűlésére. Inkább sejtette, mint tudta, hogy valami jobbnak kell következnie az eddigi többszörös elnyomás után. Am csakhamar meggyőződött róla, hogy a jobb világért keményen meg kell küsz­ködni. — Nehéz volt kezdetben párt­tagnak lenni — emlékezik most vissza. — Alig tucatnyi kommu­nista kezdte meg a harcot az új rend megalapozásáért. Még visz- szagondolni is soknak tűnik, hogy az alig 70 családot számláló Kis­nyéken a kisgazdapártiakra, szo­ciáldemokrata, parasztpártiakra és kommunista pártiakra oszlott a lakosság. Ennek megfelelően ala­kultak az ifjúsági szervezetek. A, határ jó része ugyan Pákozdi Zsigmondnéé volt, azonban akad­tak ott néhányan 20—30 holdas gazdák is. Ök könnyen hajlottak az új rend, a szocializmus elleni harcra. Mi tagadás, rettegve vár­tuk az első választás eredményét. Attól tartottunk, hogy nagyon alul maradunk. j Kellemesen csalódtunk. A kisnyékiek nem felejtették el, hogy a kommunista párt helyi szervezetének vezetésével 1200 hold földet parcelláztunk el, s aszerint, hogy kinek hány családja volt az addigi cselédek, napszá­mosok közül. A választás előtt és közben össze-összeröffentek a kü­lönböző pártokhoz tartozó idősebb emberek is. A kommunistákkal •szembeni ellenérzésüknek külön­böző módon, a lehető legnagyobb lekicsinyléssel adtak kifejezést. Az ugyancsak több pártra tago­zódó fiatalok egyes alkalmakkor ölre, bírókra is keltek a magukat kommunistáknak valló ifjakkal. A kommunista párt alapszerve­zete Kisnyéken is többfrontos harcot kezdett. A soraikba tömö­rült ifjakból kultúrcsoport is ala­kult. Az ifjúkommunista Kiss Gábor a legnehezebb szerepeket vállalta az egész estéket betöltő műsorokban. Nem is akármilyen színdarabokat adtak elő. Többek között a „Falu rossza”, a „Gyöngy­virágos huszárcsákó”, a „Huszár­kisasszony”, a „Sárga csikó” és a „Puszták tündére” című népszín­műveket. A szereplők többnyire lenézett, gúnyolt cselédemberek gyerekei voltak. Közülük került ki és jött haza frontszolgálatból, hadifogságból Murguly Ferenc, s ‘ állt a pusztai színjátszó csoport élére. Ifjú Kiss Gábor odaadóan, má­sok által is elismert tehetséggel alakított minden színműben. Tit­kolt vágyát dédelgette, azt, hogy előbb-utóbb színész legyen. Je­lentkezett is felvételre Berettyó­újfaluban. Tehetségesnek nyilvá­nították azok, akik meghallgat­ták. Javasolták, hogy jelentkezzen a Színművészeti Főiskolára. Am odahaza lelohadt minden vágya. Apjával, édesanyjával együtt 12- en ültek asztalhoz, s bizony az I asztalra abban az időben még na­I gyón sovány koszt jutott, nem is j beszélve arról, hogy milyen sze­gényesen öltözött ő maga is és j testvérei is. Lemondott hát dédel­getett vágyáról. Előadói készségét a színjátszó csoportban élte ki. j Még aztán is, amikor 1949 végén j megnősült. De aztán főleg a pártszervezetben tevékenykedett. Munkahelye változatos volt. A nyarak egy részét a közeli állami gazdaság földjein | vagy vályogvetéssel töltötte. A j téli időszakban kubikolni járt. ] Emlékezete szerint legalább tíz j kisnyéki ház falaihoz vert vályo­got. Tizenegyedikként a saját la­kóházához. Tágas, mellékhelyisé­gekkel is ellátott lakóháza van, amelyet szőlőlugas és gyümölcs­fák sokasága árnyékol. Amikor ország-, és megyeszerte tömegestől, szinte mindannyian beléptek a dolgozó parasztok a termelőszövetkezetbe, ő is jelent­kezett. Szorgalma, igyekezete, mint azelőtt is, most is feltűnőbb, mint a szava, ö ugyanis 1944 óta soha sem kért • semmit a maga előnyeire. Mindig megelégedett azzal, amit kapott. Csupán a vég­zett munkájával elégedetlen. Pe­dig abból is kijut számára bőven. Immár ötödik éve brigádvezető és harmadik éve alapszervezeti párttitkár. Néha soknak találja a két fontos beosztást együtt. Oly­kor-olykor dilemmázik, hogy va­jon megengedhető-e az a hang egy alapszervi titkárnak, amit brigádvezetőként volt kénytelen használni. El-elveszti önbizalmát olyankor is, amikor a községi és a termelőszövetkezeti párt- és gazdasági vezetőknek kell beszá­molnia a kisnyéki üzemegység és alapszervezet tevékenységéről. Ha ilyenkor elszólja magát: mégis jobb volna megosztani a feladato­kat vagy hozzáértő iskolázott em-, berekre bízni, — elismeréssel, biz­tatással válaszolnak rá. Az elis-! méréshez aztán hozzáadja az egy- j kori 10—15 holdas gazdák, köztük j Győrfi Béni, Olládi János és má- j sok megnyilatkozásait, mely sze-j rint hiába kínálnák vissza föld­jeiket, ők nem kezdenék újra az egyéni gazdálkodást. A maguk né- j maságában, de annál beszédeseb- j ben ezt vallják az utóbbi két és fél évtizedben épült vagy lénye- j gesen megnagyobbított kisnyéki családi házak is. Panasza egyedül a fia­talokra van. Nem akarja őkét a maga képmására nevelni, még ke­vésbé úgy dolgoztatni őket, mint ahogyan ő dolgozott, harcolt a felszabadulás óta eltelt évek mindegyikében ifjan és érett csa­ládapaként. Egy kicsit mégis töb­bet vár tőlük. Ám, amikor a fia­talok magatartását mérlegeli, meg­erősödik benne az a vélemény, hogy másabbak a körülmények. Vagyis a fiatalokat ma már csak megnövekedett igényeik kielégí­tése révén lehetne jobban aktivi­zálni. Ebből a szempontból Kis­nyék szerencsétlen helyzetben van. Közigazgatásilag Sarkadke- resztúrhoz, termelőszövetkezetileg pedig a sarkadi Leninhez tarto­zik. Nem nyugszik bele a jelen­legi körülményekbe, még kevésbé a változtathatatlanba. Ahol mód és lehetőség adódik rá, szót emel a kisnyéki fiatalok érdekében. Azért, hogy bármilyen széjjelszór- tan dolgoznak is, időnként mégis hazajárnak, joguk van a szórako­záshoz. Már kiverekedte azt, hogy a kultúrház televíziós készüléke mellé magnetofont is vegyenek, minden bizonnyal eléri azt is, hogy a kisnyéki fiatalok ismét lab­darúgó-csapatot és olyan aktív színjátszó csoportot alakítsanak, mint amilyenben ő szerepelt két évtizeddel ezelőtt. K. I. Megjelent a Tiszatáj szeptemberi száma A Szegeden megjelenő irodalmi folyóirat legújabb, szeptemberi számának lírai anyagából Ágh István, Páll Lajos, Tornai József, Bárányi Ferenc és Jobbágy Ká­roly verseit érdemes kiemelnünk. Prózai rovatában Temesi Ferenc és Almási Mária elbeszélései bi­zonyítják a Tiszatáj törekvésé­nek helyességét, amikor rendsze­resen mutat be pályakezdő tehet­séges fiatalokat. Hazai tükör című rovata Erdei Ferenc nyilatkozatát közli „Sze­ged helye és szerepe az ország életében” címmel. A Szegedi Szabadtéri Játékok 1969-es évadjának előadásairól ökrös László és Nikolinyi István írt kritikát, núg megyénk nyári eseményét, a gyulai várjátékok Jékely-bemutatóját (Fejedelmi vendég) Sass Ervin elemzi. A Kritika rovatban Sándor Iván Galgóczi Erzsébetről írt színvona­las tanulmányt, és ugyancsak itt olvashatók Pomogáts Béla, Kabde- bó Lóránt, Benkő Ákos és Ilia Mihály kritikái a hazai könyv­termés legfrissebb darabjairól. A Tiszatáj illusztrációs anyagát Dér István, Matkó Katalin, Pe- recz János és Tóth Júlia képei és grafikái alkotják. Rétegklubok, mini-tárlatok, vitaestek a Gyulai Harisnyagyár művelődési házában A Gyulai Harisnyagyár műve­lődési házának kétszeresen ki­tüntetett ifjúsági klubja összeál­lította szeptember havi program­ját. A klub csütörtökön, szeptem­ber 4-én rendezi első összejövete­lét, melyen az „Ötletbörze” juta­lomsorsolását is megtartják. A havi program kiemelkedő esemé­nyének számít a szeptember 9-i „Klubtárlat —69”, melyen a ma­gyar klasszikusok műveinek re­produkcióit mutatják be, és ren­deznek vitaestet. Szeptember 11- én lesz a „Klub-film—69” első fog­[ lalkozása. szeptember 15-én pedig „Mini Magazin” címmel általá­nos vitaest a program. Az újjá­szervezett művészetbarátok klub­ja szeptember 22-én ismerteti el­képzeléseit tagságával, míg 23- án a „Hobbi-tárlat”-sorozat ha­todik kiállítását nyitják meg. So­kan várják érdeklődéssel a KI3Z- alapszervezetek szeptember 25-i klubestjét, melyen mókás vetél­kedőt rendeznek. A klubélet kér­déseivel foglalkozik majd a szep­tember 28-i „Rendhagyó találko­zás” a KISZ és a klub vezetői között. •o FOHDIJL A FOLD odlF? ENDRt 10. A pánik-hangulat később anyr- nyira eluralkodott, hogy revol­verrel se lehetett embereket kényszeríteni az ágyúhoz. „Moz­gás, kaszálják a hátulját!” hal­latszott innen is, onnan is, s ebben a hangulatban pozdorjává morzsolódott a tiszti tekintély. Andrisék úgy látták, a mel­lettük elrobogó teherautók egyi­kére lenne a legcélszerűbb fel­kapaszkodni. A tönkrement vagy kilőtt ütegeket kígyózó fürge­séggel kerülgették ki az autó­sok, s embert, állatot nem te­kintve, gázolva vágtáztak előre, maguk mögött hagyva a károm­kodva szétugrott gyalogosok tö­megét. Andris hamarosan ki is szemelt egy gépkocsit, mely majd’ a bokájukat taposta szét a száguldásban. — Ugorjunk, Bálint — intett a kenyeresnek, s bátran vetették fel magukat az autó oldaldesz­káira. — Takarodjatok, az anyátok Krisztusát! — üvöltöttek rájuk fentről, a dugig tömött saroglyá- ból. — Még elakadunk az isten­be, a sok léboló potyautas mi­att... Féltékeny dühvei vagdosták, püfölték kapaszkodó köx'müket a fentiek. Hisz minél nagyobb volt a teher, annál nehezebb az iszkolás, és annál esedékesebb, hogy bedöglik az életmentő mo­tor. Minden perc egy halál... Egy ismeretlen tüzérben, aki szekerével Boforcot vontat, van emberség. Nyugodt derűvel bök az ágyútalp felé s Andris és Bá­lint fogcsikorgató erőlködéssel kucorog, kapaszkodik az ágyú­talpon — egy teljes, ágyúdör­géssel, zűrzavaros ordítozással, lángban álló házakkal, röpködő lövedékekkel „fűszerezett” éj­szakán. Reggel felé, amikor a felzúgó Ráták tüzelőállásra késztették a Boforcot. a tüzérek úgy lökdösték, rúgták félre őket, mint akik félholttá dermedtek. Kezük-lábuk elhalt, minden tagjuk összezsibbadt. Ám éltek, lélegzettek, s mintegy harminc kilométernyi előnyre tettek szert a menekülő alakulatok­kal szemben. Most már az ágyúzás zaja is távolról s tompábban görgött feléjük, csak a levegőeget kellett fürkészni, „csak” a légitámadá­soktól kellett ezután tartaniuk, Mihelyt magukhoz tértek úgy- ahogy, bedúródtak egy idegen alakulatba, s úgy mentek a sosemlátott bakatársak közt, mintha örökké köztük bukán- doztak volna. Csak órák múlva, jó húsz kilométeres gyaloglás után vette őket észre egy zász­lós, miután néhány órás pihenőt rendeltek el a magukat is alig vonszoló katonáknak. — Hát ezek miféle mákvirá­gok? Melyik égből ereszkedett alá ez a két anyagyász? — Elkeveredtünk az alakulat­tól, zászlós úr. — Miféle alakulattól? Hova tartoztok? — Tizenkilencesek vagyunk. — Rohadt szökevények! Ilye­nek miatt vész él a haza. Beosztottjaihoz fordult. —■ Lefegyverezni őket, s irány a különítményesek! Nahiszen! Ök és a fegyverek... Rég elhajigáltak minden fölös­leges kacatot... A tábori csendőrök egy szöke­vényekből összeterelt különít­ményt hajtottak a magyar határ felé, s ezek közé rekkentették Andrisékat is. Bálint fejcsóvál­va cammogott a sor végén, s a tarkóját tapogatta. Keserű iró­niával jegyezte meg: — Legalább túlvinnének min­ket a határon, az istenfáját. Ma­gyar fa ágán lógjunk, ha már mindenáron lógni kell. Andris nem bocsátkozott vele vitába, összehúzott szemmel gondolkodott azon: hogyan le­hetne menekülni. Egyelőre a remény leghalványabb szikrája sem mutatkozott erre. A tábori csendőrök rendben tartott zub­bonyé, nyársat nyelt tartású le­gények, öt lépés távolságon túl­ra nem engedték a csoport tag­jait. Éhkoppon nógatták, zavar­ták őket a szemnek változatos, erdős sávokkal, cserjékkel tar- kálló ukrán mezőn, melyet — furcsa ellentétben a mi jól is­mert Alföldünkkel — hepehu­pás hajlatok, domborulatok és mélyedések tettek sajátossá. Az idegen síkság különös arculata azonban csepp érdeklődést sem váltott ki a rogyadozó horgas­inakkal bandukoló emberekből. Tán csak Andris örökké für-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents