Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-01 / 202. szám

1969. szeptember 2, 4 Kedd „Miként a ierdőnek dalos pacsirtája...” Az ügynök csapdája alakult a békéscsabai munkásdalkör Negyvennyolc éve Felcsendül, aztán egy intés­re leáll a dal. Néhány pillanatig csak a karnagy magyarázó szavai hallatszanak. Szokásos próbáját tartja az úttórőházban a Békés­csabai Általános Munkás Dalkör. Most azonban nagyobb az izga­lom és az igyekezet is, mint más­kor. Szeptember 1-én viszonylag nagy útra, háromnapos dunántúli turnéra indultak. Fellépnek a megalakulásának 50. évfordulóját ünneplő pécsi bányász dalkör ju­bileumi műsorában. Ezenkívül Harkályfürdőn, Siklóson és Szi- getvárott is adnak egy-egy hang­versenyt. Azt, hogy hányra szapo­rodik ezekkel fellépéseik száma, az alapító tagok, Bencsdk Mihály, Bencsik János, Murányi Antal, Gyucha Pál és Pribolyszki György sem tudná pontosan megmonda­ni. Immár 48 éve mindenütt ott voltak, ahol munkásmegmozdulás- rá, esküvőre, keresztelőre vagy ^gyász-szertartásra került sor. Azt a kérdést, hogy mi ösztön­zi, sarkallja őket, a jobbára 50—60 éven felülieket, könnyen megvá­laszolják. A felszabadulás óta a szeretet és a megbecsülés külön­böző jeleivel halmozzák el őket. Azzal, hogy Békéscsaba határain túlra is meghívják őket egy-egy fellépésre, hangversenyre. Azzal, hogy a dalkört és több alapító tagját a Szocialista Kultúráért jel. vénnyel tüntették ki. Néhány év­vel ezelőtt, 1965-ben, az országos dalosversenyen aranykoszorút is nyertek. Azelőtt megannyi üldö­zésben volt részük. A fehérterror idején, 1921-ben alakult a dalkör. Akkor, amikor tilos volt az érzé­seket nyilvános helyen, szavakba önteni. Megpróbálták hát dallal kifejezni az elnyomottság, a jog­talanság és az ínség keltette ve­gyes érzelmeiket. Próbálták. Horthy fékevesz­tett pribékjei ugyanis házkutatá­sok és fenyegetések sorozatával igyekeztek megfélemlíteni a mű­ködési engedély nélkül, leginkább illegálisan éneklőket. Aztán, mi­kor az elnyomók kénytelenek vol­tak látszat-jogokat biztosítani a nemzetközi közvélemény ismételt Gondoskodnak az öregekről A múlt év novemberében adták at rendeltetésének a 40 férőhe­lyes öregek napközi otthonát Szarvason. Az épület felújítása 73 632 forintba került. A társadal­mi szervek 56 ezer forinttal, a fel­sőfokú mezőgazdasági technikum pedig 25 ezer forinttal járult hoz­zá az otthon berendezéseinek megvásárlásához. Az otthon rendeltetése az, hogy napközben ellássa azokat az öre­geket és csökkent munkaképes­ségűeket, akiknek van ugyan sa­ját lakásuk de nincs hozzátarto­zójuk. Az egészségügyi és szoci­álpolitikai állandó bizottság ja­vaslata alapján az idén 20 nőt és 20 férfit utaltak be az öregek napközi otthonába. Az otthonban egy gondozónő és egy takarítónő dolgozik. Az utóbbi a fekvő beteg gondozottak részére kiviszi az ebédet. A gondozottak együttélé­sét házirend szabályozza, a be­utaltakon kívül látogatókat is fo­gad. A szarvasiak különösen a klubhelyiséget kedvelték meg. Ebben az évben az öregek nap­közi otthonának fenntartására 126 ezer forintot irányoztak elő. Az! év első felében 56 058 forintot használtak fel. felháborodásai hatására, Ruzsics- ka Jánosit, a'helyi honvédzenekar vezetőjét helyezték oda karnagy­nak, afféle „szelleműző” szán­dékkal. Ám csakhamar úgy látták, hogy Ruzsicska túlságosan mun­kásérzelművé vált, s ezért elhe­lyezték onnan. Helyette Wulcz Gyula, a izraelita egyház kánto­ra vette át a karmesteri pálcát és ahol alkalom adódott rá, intésére felcsendült a szabadságdal: Miként a mezének vadvirága Miként az erdőnek dalos pacsirtája Szabadságot hirdet az ajkunk Szabadságért zeng a dalunk. Erős akaratunk letöri a láncot Lelkesedésünk teremt új világot Midőn a szabadság álmából felébred Tündérszép lesz a földön az élet... Ilyen és hasonló énekszámok miatt írta a Körösvidék című lap, hogy „Vörös dalosok garázdálkod­nak Békéscsaba falai között”. Vol­tak ők 1926-ban Szegeden is, ahol az első munkásdalos-találkozón 8 ezren vettek részt. A következő jelentősebb fellépéseik Debrecen­ben, Miskolcon, Győrött, Pécsett voltak a későbbi években. A vi­déki énekkarok közül első ízben őket szerepeltették a rádióban. A Béke és Szocializmus 8. szá­ma több olyan cikket tartalmaz, amely a moszkvai tanácskozás eredményeit összegezi. Ilyen írás Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának: „A kommunista mozgalom az újabb fellendülés szakaszába lé­pett” c. írása, amelyben hangsú­lyozza a tanácskozás jelentőségét abból a szempontból, hogy hozzá­járult a kommunista és munkás­pártoknak a marxizmus—leniníz- mus és a proletár internacionaliz­mus elvi alapján megvalósuló egy­ségéhez. A tanácskozás dokumentumai­val több párt vezetője is foglal­kozik: Jumzsagija Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt el­ső titkára, Luis Carlos Prestes, a Brazil Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Khaled Bagdas, a Szíriái Kommunista Párt Központi Bizottságának fő­titkára, Alberto Suarez, az Uru­guayi Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, Luis Cor- valan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára. Tóth Mátyás, az MSZMP KB párt. és tömegszervezetek osztá­lyának vezetője az MSZMP párt­építési tapasztalatairól számol be, így többek között a tagjelöltség megszüntetésének tapasztalatairól, a párttagság összetételének alaku­lásáról, a múlt évi' vezetőségvá- lasztásokról, a pártdemokrácia fejlesztéséről. Pierre Hentges francia publicista tüzetesen elemzi a franciaországi elnökválasztás eredményeit. Juliusz Waclawek lengyel közíró az internacionaliz­mus és a nacionalizmus problé­májával foglalkozik. Willy Goras, a Német Kommu­nista Párt elnökségi tagja „A nyu. gatnémet munkásosztály struktu­rális változásainak néhány aspek. tusa ” címmel vizsgálja a termelő­erők változása nyomán végbemenő társadalmi változásokat. Hans Kait, az Osztrák Kommu­nista Párt Politikai Irodájának tagja, a KB titkára, pamfletjében Nem azért, mintha behódoltak volna az úri rendnek. Azok pri­békjei ugyanis minden alkalmat megragadtak a dalkör feloszlatá­sára, újra és újra feltörték a kot­tatárt. Az Intemacionálé kottáját keresték. Azt azonban Pribolyszki György jól eldugta szülei nádtetős padlásán, az énekkar féltett zász­lajával és több értékes dokumen­tumával együtt. A sok üldöztetés és meg­próbáltatás eltéphetetlen szállal tartotta és tartja össze az alapí­tókat és az azóta soraikba kerülte- ket. Bár hatvan év körüli az át­lagos életkoruk, azonban vigasz számukra az, hogy mindig akad­nak a fiatal és középkorú férfiak, nők közül, akik tagjaivá válnak a nagy múltú dalkörnek. Mintaho­gyan az elmúlt, csaknem öt évti­zed alatt, most is szépen szárnya­ló, szívhez szóló dalaikkal tobo­rozzák az utánpótlást. Ezért ma­radt fenn életerősen, generáció­ról generációra a dalkör s ápolja a hagyományokat, őrzi a meghur- colások és a rettegések közben megszerzett fényes hírnevet. Kukk Imre az antikommunista Franz Oláh szociáldemokrata belügyminiszter­nek, a nemrég lezajlott botrányos per fővádlottjának portréját raj­zolja meg. Az „Ideológiák harca” rovatban Robert Steigerwald nyugatnémet filozófus Herbert Marcuse társa­dalombölcseleti elméleteit ismer­teti és bírálja. Dlire ENDRE 7. A keserves kárpáti menetelés közben sokszor _elképzelte ma­gát Andris, amint hajmeresztő partizánélményekkel megrakod­va érkezik vissza Csabára, s cserzett képéről Marika csókolja majd le a hosszú utak porát... Marika, Marika... Ha nem is be­szélt senkivel Róla, ha nem is találkozhattak jó idő óta, Mari­kát az idegeiben hordta And­ris, minden porcikája lángot ve­tett, ha a drága-drága emlékek­re gondolt. Nagyon-nagyon bol­doggá szerette volna tenni tit­kos menyasszonyát, olyan part­talan szeretettel akarta elhal- mozni, amilyet még nem látott a világ, mióta xflrek. Szenve­délykavarta izzó lelkében úgy élt az igazi házasság, mint egy nagy forradalom, mint két egy- gyé fonódó fiatal szív harca a boldogságért, ő rettenfhetetlenül s csodaszépen akarta megvívni ezt a harcot, mert Marika min­den önfeláldozást megérdemelt, legutóbbi levelében is megfo­gadta, hogy mindig várni fogja. Persze Andris jól tudta, hogy a boldogság nem repül sült ga­lambként a szájukba, s hogy egyéni boldogulásuknak záloga a fasizmus teljes veresége, s az „ellenség” győzelme. Erről Ko­lozsvárott sokat beszélgettek Ke. len Gyuszival. Kenyerese, Bálint, erősen hall­gatott Andrisra Ö ugyan tréfá­san úgy állította be a dolgot, Nem vitás, az üzlethez érzék kell, hogy aztán melyek ezek a kritériumok, azt elsősorban az üzletemberek mondhatják meg. Mindenesetre kell hozzá: szem- fülesség, udvariasság... gyors re­agálóképesség a vásárlói igé­nyekre, s mitagadás, bizonyos „dörzsöltség” is. A dörzsöltség nehezen meghatározható foga­lom, általában szélsőséges meg­nyilvánulásairól ismerhető fel, amikor is a vevőt feltűnő módon csapják be. Hogyan? íme egy példa. X vállalathoz (a békéscsabai TÜZÉP vállalatról van szó, bár gyanítjuk, hogy ezzel az erővel még jó néhány üzemet felsorol­hatnánk) beállított Y könyvügy­nök, mondván, hogy olyan könyvcsemegékre szervez meg­rendeléseket, amelyekhez a könyvesbolti forgalomban nehe­zen, vagy egyáltalán nem lehet hozzájutni. Tekintve, hogy a két­kötetes Életrajzi Lexikon régen hiánycikk, itt az alkalom, bárki megrendelheti nála. A felszólí­tásnak jó néhányan eleget tet­tek, kimerítve kultúrszomjukat és zsebpénz-keretüket. Eltelt egy hét, kettő, aztán a megállapodás szerinti időpontban a Szövetke­zeti Könyvterjesztő Vállalattól megérkeztek a csomagok. Lázas bontogatás, és rövid, ám annál hatásosabb megrökönyö­dés. A kétkötetes Életrajzi Lexi­konból csak az egyik érkezett meg, s hogy bármiféle optimiz­musnak elejét vegye, a könyv- terjesztőtől egy levél: „Sajnálat­tal értesítjük, hogy szíves meg­rendelésének csak hiányosan tu­dunk eleget tenni. A nem szállí­tott könyvek időközben elfogy­tak raktárunkból.” Szóval elfogytak. Nincs máso­dik kötet. Van ugyan egy el­ső, az A-betűtől egészen a K-ig. Ilyesmi ugye előfordul. Megbo­csátható, különösen akkor, ha a szervezés időtartama alatt fogy­tak ki azok a bizonyos második kötetek. Mit tudhatja azt a gya­nútlan ügynök, hogy van könyv, vagy nincs? Az ügynök dolga, hogy szervezzen a könyvre, amelynek ez és ez a címe, és mi­hogy a „bőrét akarja menteni”. Ugyanis — fejtegette — ilyen ritkaszép ragyaverte bőrrel, mint az övé, vétek lenne idő előtt hant alá rejtőzni, hisz a falujabeli el­adó lányok ezt nem élnék túl. Tömegével veszejtenék magukat a Körösbe. Hogy aztán valóban akadt vol. na-e leányzó, aki Bálit szívből megsiratja, nem lehetett meg­tudni, mert elvből nem levelezett senkivel, hozzátartozóival sem — s az akasztófatréfák mögé bástyázott legbensőbb érzéseit barátai előtt is ritkán fedte fel. Egyébként azonban ragaszkodó cimbora volt a hűséges baj társ, s percig sem titkolta barátja előtt, hogy a legfontosabb dol­gokban egy húron pendül And­rissal. Szökni is vele akart. Igen ám, de a kivitelezésbe hi_ ba csúszott. Hiába suttogta el Andris Hirják Bálintnak is a ter­vet s hasztalan határozták el, hogy majd egy orosz hadifoglyot ejtenek, s a megrökönyödött szovjet katonának el fogják ma­gyarázni szlovákul, hogy vezesse őket az orosz csapatokhoz. Miután befészkeltek a felvál­tott alakulatok állásaiba, hosszú hetekig fia muszkát se láttak. Esténként ugyan betyár lövöldö­zést rendeztek odaátról, úgy há­romhetenként pedig, amikor va­lószínűleg egy-egy új alakulat érkezett az orosz állásokba, úgy tűnt, a sötét mennybolt is rájuk nek törődjön azzal, hogy már ré. gén csak a cím kapható.„ Hogy ki a felelős? A terjesztő vállalat, vagy a könyvügynök? A vállalat által mellékelt men­tegetőző levélen ugyanis ez a dá­tum áll: 1968. X. hó 11. Vagyis, a2 Életrajzi Lexikon két kötete már egy éve kifogyott a raktá­rakból. Ennek ellenére még az elmúlt hetekben is szerveztek rá. Sőt, az a gyanúnk, hogy szer­veznek e cikk megjelentékor is A tanulság? Abszolúte semmi... azaz, ne vásároljunk a jövőben könyvet? Node az irodalom-sze­retet nem a könyvterjesztő vál­lalat iránti rokonszenvből fakad, hanem egészen másból. Arról az. tán nem is beszélve, hogy a2 ol­vasóvá nevelésben, a könyvba- rát-könyvvásárló mozgalom ki- terjesztésében hallatlan energia fekszik. Az utóbbi időszakban örömmel olvashattuk, hogy évről évre nő a könyvvásárlók száma... és erre... Az is valószínű, hogy ez az egész Életrajzi Lexikon ügy túl jelentéktelen ahhoz, hogy elefán. tot csináljunk belőle. Jelentékte­len, ha egyedülálló eset. Csak­hogy kapásból egy tucatnyi ha­sonlót sorolhatnánk fel, s hogy nem tesszük, annak csak a hely­hiány az oka. Mindenesetre, ha a2 olvasó­mozgalommal kapcsoltuk össze, ne felejtsük el, hogy a mostani könyvvásárlók között „elsőköny­ves” olvasók is vannak, akiknek életük első könyvvásárlása ez volt. Sajnos, nem sikerült elhi­tetni még önmakunkkal sem, hogy a Szövetkezeti Könyvter­jesztő Vállalat „ezzel a gesztus­sal” kedvet ébresztett a további vásárlásokhoz. Arról sem vagyunk meggyő­ződve, hogy a vállalat optimiz­musa helyénvaló, amikor az előbb idézett levél végén ezt írja: „Reméljük, hogy jó kapcso­latunk továbbra is megmarad, készséggel állunk bármikor ren­delkezésére.” Jó dolog a reménykedés. Ha van alapja. szakad az állhatatos zenebonától, de a fejét kidugni mindkét ol­dalon erősen vonakodott a le­génység. Nem háborgatták egy­mást rohamokkal, elég baja volt kinék-kinek saját magával, a tetvekkel, a kosszal. Még annak idején, a Beszkid-hágó táján ta­lálkoztak Andrisék az első visz- szaszállingózó frontot járt csa­patfoszlányokkal, s váltig csodál, koztak akkor, hogyan vetkezhet­nek ki külsőleg is olyan nagy mértékben ember-voltukból — értelmes meglett férfiak. Derék­szíj, fegyver csak elvétve talál­tatott rajtuk, szórványosan fi­tyegő gombok a zubbonyon, el­hanyagolt szakáll, csálé sapkák, s kosz hátán kosz... Itt a lövész- kutakban aztán rájöttek Andri­sék, hogy indokolatlan volt meg. rökönyödésük. Lassan, de bizto­san őket is ellepte a piszok és a bogár. De legalább volt mivel elütni az időt. Ki tetvészkedett, ki a hitvány koszton akart segí­teni egyéni főzögeíéssel. Zsír, só kellékek híján is a krumpli elké­szítésének százféle változatát ta­lálták ki a bakák. Ha hozzájut­hattak, sütötték, főzték feszt, cu­korrépát kevergettek hozzá íze­sítőnek. Bálint egy darabka telefon­drótról lehántotta a szigetelőt, s a pucéron maradt drótszálból ros. tát eszkábált, melyen aztán ku­koricát pattogatott folyton korgó gyomrának. Az egészséges, fiatal gyomrok képtelen dolgokat be­fogadtak, olyan „ételeket”, me­lyek máskor minimálisan kólikát váltottak volna ki, de ott, beásot. tan az ukrán mezőn, tetvek közt, piszokban, sárban — királyi ele­déinek számított a koldusok gyümölcse, a hitvány csicsóka is. Megjelent a Béke és Szocializmus augusztusi száma B. Máté FtHUIIJL A FÖLD

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents