Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-29 / 225. szám

1969. szeptember 28. 4 Vasárnap Értékellek az első félévi menkát—Kitüntetéseket, jutalmakat adtak át a Megyei Gyógyszertár Vállalatnál Kezdeményeznek a DÁY békéscsabai üzletigazgatóságának kommunistái A felszabadulási versenyben év végéig 360 ezer forintot vállaltak—A békés-ludadi iskolának nemcsak televíziót ajándékoznak, hanem a villamos vezetéket is kiépítik Felhívás társadalmi iisszefogásra A Békés megyei Tanács Mű­velődési Állandó Bizottsága felhívással fordul Békés itte­A szokásos félévi gyógyszertár­vezetői értekezletet tartották pénteken Békéscsabán a Megyei Gyógyszertár Vállalatnál. Az ak­tuális kérdésekről Südy Ernő gyógyszerész, az első félévi gyógyszertári tevékenységről dr. Ragettli János, a gazdasági ered­ményekről pedig dr. Ur mossy At­tila főkönyvelő tartott tájékozta­tást. A tanácskozáson részt vett dr. Taby László megyei főorvos, aki a megyei tanács vb elismeré­sét tolmácsolta a gyógyszertári dolgozóknak. Különösen kihang­súlyozta azt a példamutató helyt­állást, áldozatkészséget, melyet a nagy influenzajárvány idején ta­núsítottak megyénk gyógyszertá­rainak dolgozói. A megyei tanács vb nevében köszönetét fejezte ki, ezért az áldozatos munkáért. A tanácskozás alkalmával dr Palovits Gyula, a gyógyszertár vállalat igazgatója kitüntetéseket és jutalmakat adott át. Jó mun­kájukért öten kapták meg a Ki váló Dolgozó jelvényt és az ezzel járó kétheti fizetést. Ezenkívül többen kaptak könyvjutalmat, összesen 60 ezer forintot osztottak ki a legjobbak között. A szocia­lista brigád címet a 14/3-as bé­késcsabai gyógyszertár kollektí­vája kapta meg. A délutáni órákban szakmai to­vábbképzőt tartottak, melyen Ni- kolics Károly kandidátus tartott előadást a gyógyszervizsgálatok­ról, Hartai István gyógyszerész pedig az új gyógyszerkészítmé­nyeket ismertette. Pénteken délután tartották meg a DÁV békéscsabai üzlet- igazgatóságánál a szeptemberi párttaggyűlést. A kommunis­ták mostani tanácskozásán lét- fontosságú feladatokat vitattak meg. Rövidesen vége a har­madik negyedévnek, s követ­keznek a legnehezebb hónapok. Mindenekelőtt ez derült ki Tre- fil Károly üzletigazgató és Vá- radi József főmérnök beszámo­lójából, akik a munka eddigi tapasztalatait és az év végéig még rájuk háruló feladatokat ismertették. A taggyűlésen többek között elmondták, hogy az idei 36 mil­lió forintos hálózat; tervből eddig 25,5 milliót teljesítettek. A negyedik negyedévre tehát még 10 és fél millió forint maradt. S hogy így alakult a helyzet, annak több okát emlí­tették. Korábban is, de jelen­leg is gondot okoz a munka­erőhány. Éppen ezért a beszá ­molók egyik legfontosabb fel­adataként a termelékenység növelését jelölték meg. Ebben ugyanis még jócskán vannak tartalékok. Hangsúlyozták, hogy csak a munkaidő és a rendelkezésre álló gépek és eszközök jobb kihasználásával érhető el a 10 és fél millió fo­rintot kitevő hálózatszerelési terv teljesítése, valamint azok­Lchoziuk Önnek a CSILLAGOT! 1969. október 5-én 11 órakor nyílik az Orosházi ÁFÉSZ Áruháza és egész nap a vásárlók rendelkezésére áll Nagy őszi vásár! nak a feladatoknak a végrehaj­tása, amelyek az üzemvitelre és a békéscsabai erőműre há­rulnak. Amint a fentiekből is kitű­nik, nehéz negyedév elé néznek a Délmagyarországi Áramszol­gáltató Vállalat békéscsabai üzletigazgatóságának vezetői és dolgozói. Ez sem akadályoz­za őket azonban abban, hogy ne csatlakozzanak az MSZMP Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának közelmúltban köz­zétett felhívásához, mivel mél­tóképpen akarnak részt venni a felszabadulási versenyben. A taggyűlésen Üjvári István szb- titkár tett javaslatot a jubileu­mi évforduló vállalásaira. Ezek értelmében az üzletigazgatóság dolgozói 1969. december 31-ig mintegy 360 000 Ft-os vállalást tesznek. Nov. 7-ig Békéscsa­bán és Gyulán többek közt ki­cserélik a közvilágítási armatú­rákat. Elhatározták továbbá, hogy ők is bekapcsolódnak a „Televíziót minden iskolának” országos mozgalomba. Csak­hogy az ő vállalásuk lényege­sen eltért az eddigiektől. Ugya­nis a békés-ludadi iskolát sze­melték ki az ajándékozásra. Ebben az iskolában azonban nincsen villany. Ezért az üzlet- igazgatóság dolgozói társadal­mi munkában, szabad szomba­tokon kiépítik a mintegy 600 méter vezetéket, megcsinálják a belső szerelést és a tv-anten- nát, majd utána átadják a te­levíziót. A taggyűlésen sorra-rendre tették meg erre a szép elhatá­rozásra a részvállalásokat. így hát minden remény íru-gvan ahhoz, hogy november 7-én a ludadi iskolában már megnéz­hetik a televízió műsorát. P. P. gye termelő vállalataihoz, üzemeihez, szövetkezeteihez, hogy kapcsolódjanak be a „Televíziót minden iskolának” országos akció megyei támoga­tásába. Az akció célja: az eddig te­levízióval el nem látott ki­sebb — főleg tanyai — isko­lák részére készülék adomá­nyozása. Ezáltal a legrosszabb tárgyi feltételek között tanuló gyer­mekek tanulását, ismereteik bővítését segítik. A termelőegységek, vállala­tok dolgozóinak és vezetőinek megértését bizonyítja, hogy már az akció megindulásának kezdetén televíziót juttattak egy-egy iskolának a Budai Villany- és Rádiószerelő Ktsz, a Békéscsabai Építőipari Vál­lalat, konzervgyár, forgácsoló szerszámgyár, a vasutas szakszervezet elnöksége, a textilfeldolgozó ktsz, az End- rődi Cipész Ktsz. A közeli na­pokban kerül átadásra egyik budapesti ktsz, a Tanért Vál­lalat, a Tankönyvkiadó Vál­lalat ajándéka. Amikor az eddigi felajánlá­sokért köszönetét mondunk, kérjük gazdasági egységeink további támogatását. Különö­sen számítunk ezen egységek szociálisa brigádjai, KISZ- szervezetei megértésére. A felajánlók szándékukat a megyei tanács vag> közvetle­nül a járási, városi tanácsok művelődésügyi osztályainak jelentsék be, a juttatásra kije­lölt iskolák és az adományo­zók közötti koordinálás érde­kében. BÉKÉS MEGYEI TANÁCS művelődési Állandó BIZOTTSÁGA Az új liszt minőségét vizsgálják Horváth István, a békési malom vezetője és Sike András fő­molnár az új búzából őrölt liszt minőségét vizsgálja. (Fotó: Bamacz) Harcban edződő barátság A rádiókörözés éj- " szaka riasztotta a rendőrőrsöket. Az ügye­letesek nyomban vették az utasítást: két diver- záns a nyugati határ felé tart. Nem sokkal később a nyugati országrész minden rendőre azzal az utasítással lépett ki az utcára, hogy keresse az ellenséges ügynököket. Egy fiatal rendőrtize­des, Sándor János elv­társ kerékpáron igyeke­zett a folyó felé, amikor az egyik dűlőút torkola­tánál két gyanús alak bukkant fel. „Ezek ide­genek!” — villant agyá­ban a felismerés és már ugrott is le a kerékpár­ról. — Igazolják magukat! Erre a soványabb, ala­csonyabb férfi a belső zsebébe nyúlt és igazol­vány helyett pisztolyt rántott elő. A rendőr nem tétovázott. Egyetlen ugrással a támadóra ve­tette magát és a földre rántotta. Társa, a tagba­szakadt, szakállas alak a földön birkózó rendőr táskájából kivette a pisz­tolyt;, de ekkor észrevet­te, hogy kerékpárosok közelednek. Ijedtében és zavarában nem lőtt, ha­nem nagy ütést mért ve­le a rendőrre. Sándor ti­zedes egy pillanatra megszédült, szorítása el- ernyedt, s a banditák el­menekültek. Ekkor ért oda két munkásőr. Szabó Ferenc és Horváth Péter. A rendőr Szabó Ferencet a városba küldte segítsé­gért, ő maga pedig Hor­váth Péterrel a menekü­lők után iramodott. A járási székhelyen futótűzként terjedt el az esemény híre. A rend­őrökön kívül munkás­őrök, s a kiegészítő pa­rancsnokság tisztjei is bekapcsolódtak a bandi­ták üldözésébe. A jelen­tés nyomán a határ irá­nyából megindultak a határőrök is, hogy két tűz közé fogják a mene­külőket. Az üldöző cso­portok több irányból kö­zelítették meg a bandi­ták búvóhelyét. A több mint egy négyzetkilomé­ternyi erdőterület szoros gyűrűbe került. Az idő sürgetett. A rohamosan közelgő esti sötétség, a vízmosásokkal tarkított sűrű cserjés kitűnő bú­vóhelyet nyújtott a go­nosztevőknek. Minden irányból nyo­multak előre a rendőrök, határőrök, katonák, munkásőrök. Galambos László elvtárs, a mun­kásőrség helyi parancs­noka pisztolyát előresze­gezve vizsgálta a tere­pet. Félretolta egy sűrű bokor ágait, amelyek mögött egy kisebb tisz­tás körvonala bontako­zott ki. Még arra sem volt ideje, hogy gondo­san körülnézzen, amikor a tisztás irányából lövés dörrent. A munkásőr a földre vetette magát. Amint fel akart emel­kedni, észrevette, hogy az egyik karja nem en­gedelmeskedik. Az üldözés parancsno­ka tüzet vezényelt a tisztás irányába, de egy árok biztos fedezéket nyújtott a diverzánsok- nak. A rejtek­helyét kúszva kel­lett megközelíteni. Ami­kor a rendőrök, munkás­őrök, katonák és határ­őrök egészen közel ér­tek a vízmosta árokhoz, a banditák tüzelni kezd­tek. A parancsnok úgy gondolta, sok lőszerük nem lehet, utasította az elfogás részvevőit, hogy biztos fedezék mögül tü­zeljenek, de ne kússza­nak előbbre. Jól számí­tott. Az árok irányából hamarosan elhallgattak a fegyverek. Hosszú szü­net következett. Már- már azt hitték, elfogyott a banditák lőszere, ami­kor váralanul még két lövés dörrent. Azután csend. Kis idő múlva az egyik határőr jelentette a parancsnoknak: — Hörgést hallok! A kúszó rendőrök, ha­tárőrök, munkásőrök és katonák felugrottak és az árokhoz rohantak. A sejtés beigazolódott: a két gonosztevő nem vár­ta be őket. Saját kezük­kel vetettek véget becs­telen életüknek. A fegy­veres erők tagjainak összefogása pontot tett diverziós pályafutásuk végére. U. I, L.

Next

/
Thumbnails
Contents