Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-27 / 224. szám
19OT. szeptember 27, 4 Szombat Hat nap Ausztriában |P Éjszakai séta A kolostorhoz ragasztva, de már a főkapun kívül elegáns „vendéglátó egység” működik, ahogy azt nálunk hivatalosan mondani szokás. Valami ilyesmit fejez ki a „Gasthaus” is. Hasonló fogadót — gondolom — kevesen láttunk. Ez volt a véleményük a szakembereknek, mert ilyenek is utaztak, üdültek velünk. Különösen a fehér üveglopóba ötletesen beszerelt villanyvilágítás tetszett nekik és ennek megoldása nemcsak rejtélyt okozott, hanem ösztönzően hatott hazai megvalósításra. Lehetséges, hogy Békés megyében hamarosan találkozunk hasonlóval... Maga a város ipari jellegű és szintén hihetetlenül tiszta. Az utcák, az üzletek, a szórakozóhelyek egyaránt Benéztünk például egy kis hentesüzletbe. Két hófehér ruhás fiatal lány szolgált ki néhány vevőt. A berendezés pontosan olyan, mint nálunk, fogasokon lógnak a különböző húsfajták, mindegyik fölött az ár, def nemcsak a drágább féléké, hanem az olcsób- baké is. A szegy itt szegy, a rövid karaj pedig valóban rövid karaj & így tovább. A tisztaságon nem is lehet csodálkozni, mert a kora délelőtti órákban, bizonyára üzletnyitás után rövidesen, még az üzletek külső burkolatát is mindennap lemossák valamilyen tisztítószeres vízzel. Ezt egyébként másnap Bécsben is tapasztaltuk, még az osztrák főváros „Váci utcájában”, a Kertner Strassen és környékén is. Viszont az árukkal megtömött, pedáns üzletekben alig-alig láttunk vevőt. Rejtély volt számunkra, miből él itt ennyi kereskedő, különösen a horribilis árak mellett? Nyilván megélnek, mert egyetlen lehúzott redönyű üzletet sem láttunk. Bank sok található az osztrák városokban, így Melkben is. Az egyik ilyen intézmény nagyméretű ablakán kézzel írt hirdetményfélét fedeztünk fel. A Forint-kiírás állított meg bennünket. Azt közölték az itt megforduló magyarokkal, hogy beváltják a forintot, mégpedig olyanformán, hogy „kl”-ért, tehát a kisebb címletűért többet adnak, mint a Gr-ért, vagyis a százasért. Igaz, a különbség mindössze csupán 2 schilling, de attól függ, ki mennyit» Már visszafelé,' Becs előtt még egyszer lehorgonyoztunk, a bájos hegyi városkában Düm- steinben. Egyetlen főutcájára meglehetősen sok lépcsőn másztunk fel, de érdemes volt. Csaknem minden háza középkori, tündéri épület. Hogy élményünk teljes legyen, vezetőnk, az ezeken a helyeken már ismerős kultúrosunk azon a lépcsőn irányított fel, amelyen 1193-ban a Szentföldről menekülő és Bécsben álruhában búj- káló és felismert Oroszlánszívű Richárd angol uralkodót Leopold király fogságába vitték. A bosszút az Oroszlánszívű gőgös, lenéző magatartása váltotta ki a császárból és talán az is a bosszúhoz tartozott, hogy olyan keskeny lépcsőházban kísérték fogságba, amelybe egy jobban Motorosok, figyelem! Motorkerékpárok garanciális és egyéb javítását rövid határidőre, valamint műszaki szemlére való felkészítését vállaljuk. Békéscsabai Lakatoses Gépjavító Ktsz, Békéscsaba, Bartók Béla út 46—48. «23 osztrák földön táplált magyar csak keservesen fér be. Az már csak természetes, hogy van itt szálloda és étterem is, amely az Oroszlánszívű nevét viseli. Miniszterelnökünk látogatásakor szintén járt a városban, Klaus kancellár itt rendezett vacsorát a magyar kormányküldöttség tiszteletére. De nemcsak Richárd miatt híres Dürnstein, hanem mesésen jó ízű, zamatú, amellett igen erős bora miatt is. Itt is lógnak az utcákon a termelői borkimérést jelző szalmafonatok, éppúgy, • mint egynémely hazai tájon. Egy ilyenbe tévedtünk be, annak tenyérnyi kerthelyisége is volt. A hőmérő 38 fokot mutatott azon a délutánon, természetesen napon. Ausztriában nem az 1 vagy 2 decis poharak a divatosak, hanem az egynyolcadosok. A termelők csak hitelesített poharakban adják a hegy levét, pontosan mérve, ugyanis minden vonatkozásban versenyben vannak. Ez a verseny azonban kissé különbözik a miénktől... A lényeg, hogy két ilyen kis pohárka bortól már egészen jó hangulatba kerül az ember, aki azonban „erős” volt és még kettővel betermelt” úgy kellett a hajóra. szállítani. Innét már Bécs volt a következő és ausztriai utunkon az utolsó állomás. Itt is este 7 órakor kötöttünk ki, a már jól ismert Reichsbrücke alatt. Mielőtt elértük volna a kikötőt, messziről megcsodálhattuk a bécsi virágkiállítás területén épített, 267 méter magas kivilágított tornyot. amelynek a háromnegyed részénél forgó étterem-presszót létesítettek. Negyven percig tárt egy út s a vendégek, akik nem félnek a szédítő magasban, gyönyörű látványban gyönyörködhetnek: a millió fényű Becs esti ragyogásában. Élmény volt számunkra a hidak kivilágítása is. Bár ezek nem olyan szépek, mint a mi Duna-hídjaink, ötletes, rejtett világításuk azonban igpn tetszett. Talán éppen újszerűségük miatt. Nem füzérekkel dolgoznak. hanem a pillérek és a korlát közötti sáv kap halványsárga vagy éppen ezüstös fényt, ami igen jól hat a várost átszelő Duna-csatorna hídjain. Iván László Folytatjuk) Abban az időben a Honfoglalás és Vidéke című lapnál ripor- tereskedtem, s 999 szeptemberét mutatta a naptár. Éppen befejeztem a négy évvel korábban, a 995-ben Augsburgnál elszenvedett vereségünkről szóló elemző riport írását, s már csak a fényképeket válogattam az anyaghoz, hogy nyomdába adhassam a kéziratot, amikor hivatott a főszerkesztőm: — Közeledik az ezredforduló, írj a holnapi lap első oldalára egy információt a központi ünnepségekről. Kezem már mozdulni akart a telefonkagyló után, hogy felhívjam István fejedelem udvarából az illetékest, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy hiszen Graham Bell csak 1876-ban készítette el az első távbeszélő-készüléket, addig viszont nem várhatok. Elindultam hát a fejedelem udvarába, hogy személyesen kérdezzem meg a ceremónia-mestert, ám mint kiderült, ő éppen értekezleten volt, így hát azt a tanácsot adták, keressem meg az íródeákját, az is mindent tud. Az íródeákhoz jókor érkeztem. Épp akkor ugrott le legújabb kiadású CX rendszámú, angol A drezdai rádió is közvetítette ' Az NDK-ban tanulják a szakmát Megkezdődtek Orosházán a lengyel filmnapok Lengyelország felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából ebben az évben aiz Orosházi Nemzetközi Filmnapokon lengyel filmhetet tartanak. A szeptember 25-én kezdődő program megnyitóján a Lengyel Kultúra igazgatója, dr. Stanislaw A. Sochacki részére tartottak fogadást az orosházi Ifjúsági Házban. Délután 5 órakor a Partizán filmszínházban telt ház előtt, közvetlen ünnepségen Mihalik György, a KISZ megyei bizottság első titkárának ünnepi megnyitója után dr. Sochacki szólalt fel, s mondott köszönetét a lengyel filmnapok létrejöttét lehetővé tevő rendező szerveknek. A megnyitót követően, rövid tájékoztató hangzott el a lengyel filmművészetről, majd bemutatták az Eroica és az Egy nő a hajón című lengyel filmeket. Ezzel, illetve a vetítést követő ankéttal elkezdődött az a hatnapos rendezvény-sorozat, amely során naponta két lengyel filmet mutatnak be a mintegy 300 főnyi törzsközönség előtt. A rendezők célja, hogy ebből a törzsgárdából lengyel mintájú, stúdiójelleggel működő filmklubot alakítsanak ki. A filmklub tagjaira vár majd a jövőben évente megrendezésre kerülő Orosházi Nemzetközi Filmnapok szervezése és lebonyolítása is. Kifizetődött az írás? Christian Barnard, a híres délafrikai sebész, aki a világon először végzett szívátültetést emberen, nemrég bejelentette, hogy két év múlva végérvényesen felhagy az orvosi hivatás gyakorlásával. A professzor most önéletrajzait készíti elő kiadásra. teli vér j ér 61, s barátságosan a sátrába tessékelt. Amikor befejeztem az interjút, nem állhattam meg, hogy ne érdeklődjem: — Ügy tudom, egy íródeáknak nem éppen nagy a fizetése. Hogyan tudott ebből összespórolni egy ilyen csodálatos lóra valót ? — Hahaha — nevetett az íródeák, miközben eredeti skót erjesztett lótejjel kínált —, énnekem ez a csodálatos, tízezer du- kátot érő ló tulajdonképpen egy fillérembe sem került. — Árulja el a titkot — kértem krákogva, mert az erjesztett italból egy lószőr akadt a torkomon. — Mi sem egyszerűbb — mondta készségesen a deák. — Az egész azzal kezdődött, hogy az OTP-től felvettem ötszáz du- kát személyi kölcsönt, s azt befizettem egy póni-igénylésre. Amikor megkaptam a kiutalást, azt azon nyomban eladjam ezer dukátért. Az ezer dúkátból ismét beadtam két igénylést, egyet a magam, egyet az apásom nevére. Mondanom sem kell, hogy Szeptember második hetében külön vonattal 518 fiatal utazott az NDK-ba, 3 éves szakmai gyakorlatra. Közülük 63-an Békés megyéből indultak. A csoportot dr. Sebestény József, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője kísérte. Visszaérkezése után a következőkben foglalta össze a szakmai gyakorlat célját: — A tudomány és á technika fejlődése következtében megnőtt vállalataink részéről az az igény, hogy a szakemberek nemzetközileg is helytálló tudással és sokoldalú szakismerettel rendelkezzenek. Ezt az igényt a szocialista országok a KGST keretén belül több formában elégítik ki, amelynek igen jelentős módja a fiatalok szakmai tapasztalacseréje. A fiatalok az NDK üzemeiben dolgoznak. Megismerkednek az ottani technológiával, gépekkel, elsajátítják a német nyelvet. Ez az együttműködés lehetővé teszi, hogy a magyar és NDK vállalatok termelési és kereskedelmi kapcsolata mellett bővüljön a vállalatok személyi és munkaerőkooperációja is. Az NDK-ban végzett szakmai gyakorlatról visszatérő dolgozók széles körű termelési ismeretei elősegítik majd vállalataink műszaki és termelési gyakorlatának továbbfejlesztését. — Hogyan fogadták a fiatalokat az NDK-ban? — Mikor a drezdai pályaudvarra érkeztünk, a bemondó magyarul üdvözölt minket. A rádió munkatársa pedig több fiatallal interjút készített, amit még aznap közvetített a drezdai adó. — A Békés megyeiek hova utaztak? — Drezdában 16-an maradtak. Az építőipari szakmában gyarapítják ismereteiket. Negyvenhetén pedig Halléban, a könnyűfémépítési kombinátban dolgoznak. Az első három napon a vállalat vendégei voltak valameny- nyien. Vasárnap idegenvezetővel bejárták a várost, este pedig az egyik étteremben fogadást rendeztek tiszteletükre. Nagyon jól érezték magukat a fiúk. Csupán az egyik fiatalemberrel volt probléma. Az orvosi vizsgálat során reumatikus bántalmakat állapítottak meg. Azonnal kórházba utalták. Büchner elvtárs, a vállalat munkaügyi osztályának vezeaz újabb kiutalásokat is eladtam, így már kétezer dukátom lett, amiből már négy pónit igényeltem, majd a kiutalások ismételt eladásából lett négyezer dukátom, amiből megvettem készpénzért a pónit. Jó kis ló volt, igénytelen, huszonöt kiló normál-zabot fogyasztott száz kilométerre, ha pedig egy kis szuper-zabot is kapott, valósággal megtáltosodott. — Amikor ötvenezer kilométert lenyomtam a kis pónival, s már a második sebességgel is csak köhögve kocogott fel a dombokra, sikerült eladnom négyezerötszáz dukátért. Mint tudja, éppen annyiba kerül egy új muraközi. Nos, mert már elszoktam a gyaloglástól, s jobb szerettem lóval járni, ilyent igényeltem. Ezt az állatot is szerettem. Megbízható volt, három évig használtam, s mindössze kétszer kellett rajta patkót cserélnem, de tudja — lassú volt. A negyedik sebességben is döcögött. Azért harmincezer kilométert lenyomtam vele, aztán megtője elmondotta, hogy a magyar fiúk szorgalmasan dolgoznak. Egy kisebb csoport ugyanis már régebben kint tartózkodik. — Milyen szakmában dolgoznak a fiatalok? — Halléban több építőipari jellegű vállalat van. A fiúk olyan fémipari szakmában fejlesztik tudásukat, amely az építőiparral tart szoros kapcsolatot. Elsősorban hegesztést, gépkezelést és szerszámkészítést tanulnak. Részt vesznek szaktanfolyamokon is, ahol majd vizsgát is kell tenniük. A német nyelv oktatását egy magyar tanárnő, Szmodits Anikó vezeti. A fiúk német szakemberek között dolgoznak. A vállalat részéről Reichelt elvtárs irányítja munkájukat. — Milyenek a kereseíi lehetőségek? — A hathetes bedolgozási idő alatt három márka órabért fizet a vállalat. Ezt követően pedig teljesítmény után ,kapják a fizetést. Az előző csoportnál az átlagos kereset eléri a 700 márkát is. Ez jónak mondható, hiszen a lakás és az ellátás költsége alig haladja meg a 200 márkát. — Hova szállásolták a fiatalokat? — Halléban a kombinát közelében felállított motelban laknak. Négy fiúra jut egy szoba. Két szobának van egy hűtőszekrénye. A közös konyhában villanytűzhely is található. Ezenkívül a különböző helyiségek, klubszobák szolgálják a fiatalok kényelmét. Néhány hónap múlva megépíti a vállalat a többemeletes munkás- szállást. A hűvös idő beálltával majd ide költöznek. — A következő csoport mikor indul? — Megyénkből 160 fiatal utazik az NDK-ba az idén. Kari Marx Stadtba lakatos, Redebergbe asztalos, Magdeburgba pedig villanyszerelő szakmában gyarapítják tudásukat. Október 2-án indul a következő csoport. Ebben az évben csak fiúk, de jövőre megyénkből is mennek lányok az NDK-ba. Ök elsősorban kötő- és fonóipari szakmát tanulnak majd. A 18—26 év közötti fiatalok az év elejétől jelentkezhetnek a megyei tanács munkaügyi osztályán. Serédi János hirdettem az eladását éppen az önök lapjában, a Honfoglalás és Vidékében. Már a harmadik napon eladtam ötezier dukátért. De mit szaporítsam a szót, volt azóta fekete, fehér, pej, sárga, fakó, tűzött, deres és szürke lovam, akadt közöttük arab telivér, nónius, lipicai. De jnind- egyiket úgy vettem, hogy — hála a lóhiánynak, az akadozó importnak — az eladáskor mindegyiken nyertem négy-ötszáz dukátot. Azóta sátram is van a Balaton mellett a jól sikerült üzletekből, sőt, a napokban megvettem tízezerért ezt az angol telivért. Az elbeszélés hatására széde- legve támolyogtam ki az íródeák sátrából, s még akkor is kóvály. gott a fejem, amikor felébredtem. Reggelizós, közben nevetve meséltem el feleségemnek az álmomat, aki két korty tea között egy megkönnyebbült sóhaj közepette jegyezte mgg: — Milyen szerencse — mondta —, hogy ma már nem lovon járnak az emberek és senki scan üzérkedhet lókiutalások eladásával. Hát ez valóban szerencse... Balogh# Zoltán A tízezer dukátos ló
