Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-26 / 223. szám

(Folytatás az 1. oidalrőQ •Ágban in erősen megváltoztatta az igényeket a munkakörülmények iráni bizony«* szakterületeken, például különösen a sertés- és a szarvasmarha-tenyésztésben már szinte nem is jelentkeznek szak­munkásképzésre, ami súlyos ne­hézségek forrása. Hozzájárul eh­hez a szakmunkások és a szak­képzetlenek keresetének csekély ktilönhsége, ami nem teszi kellően vonzóvá a három évi tanulást. Veres József mnnkaflsryl minisz­ter, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja. A képviselők megjegyzései és javaslatai, amint azt Veres József miniszter válaszában hangsúlyoz­ta, alkalmat ad majd arra, hogy az értékes gondoláitok és javaslatok birtokában készítsék el a törvény végrehajtási utasításait. A mi­niszter egyébként egyetértéssel fogadta az együttes bizottság több előzetes módosító javaslatát és azokkal egyetemben ajánlotta el­fogadásra a törvényjavaslatot Egy módosító javaslat körül néma vita támadt, majd az országgyűlés törvénybe iktatta a szakmunkás- képzés új jogszabályát Dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter. Délután került sor a gázener­giáról előterjesztett törvényjavas­lat megtárgyalására. Dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter a ja­vaslat indoklásában meggyőző adatokkal illusztrálta a szénhidro­gének, közöttük a gáz rendkívül gyors előretörését az energiater­melésben és ellátásban. Mi sem Jellemzőbb erre, mint az, hogy a szén 1950-ben elfoglalt 75 százaié, kos részesedése az energiaterme­lésben a jövő évben már 50 száza­lék alá esik. 1975-ben 40 száza­lék alá. 1980-ban pedig előrelátha­tóan már a 30 százalékot sem éri majd el. Helyét természetesen a szénhidrogének, a gáz és az olaj foglalják el. Vázolta a miniszter a földgáztermelés rendkívüli mér. tékű fellendülését, részben a ko­rábban reméltnél gáfcdagabb ha­zai mezőkre alapozva, résáben pe­dig a gyorsan növekvő szovjet importra építve. Nagyarányú ve­zetéképítéseket terveznek, ami mind hozzájárul majd ahhoz, hogy a következő évtized végiére a fogyasztói felhasználás megtíz­szereződik és meghaladja a fél- mdlliárd köbmétert A városok egész sora kapcsolódik be a gáz- fogyasztásba, s végül is — a szá­mítások szerint 1980-ban — az or­szág összes energiafogyasztásának egy negyedét gázból fedezik majd. Mindebből következük, hogy a gáztermelés és ellátás jelentősége a villamos energiáéhoz lesz ha­sonló, ez teszi szükségessé ennek az új ipart törvénynek a megalko­tását is. Sajátossága a javaslat­nak, hogy nagymértékben figye­lembe veszi a gáz veszélyességét és messzemenően védi a fogyasz­tók érdekeit. Ilyen természeitű a törvénytervezet azon paragrafu­sa, amely szerint csak törvényes Oka lehet a szolgáltatás megtaga­dásának; hogy a szolgáltává« kö­rülményeit szerződésben kell rög­zíteni, továbbá, hogy a fogyasztó 15 napra felmondhatja a szerző­dést, a szolgáltató azonban nem és így tovább. Ugyancsak fontos, hogy kizárólag hatósági engedé­lyezés és minősítés alapján lehet gázkészülékeket és szerelvényeket forgalomba hozni, és a szabálysér­tőket szigorúan meg kell büntet­ni. Ide tartozik az is, hogy a szol­gáltatónak a berendezéseiket rend­szeresen ellenőri zni keü, még ha ez kényelmetlenséget okoz a fo­gyasztónak, akkor is. Aki viszont akadályozza ezt az eljárást, 3000 forintos pénzbüntetéssel sújtható. A törvény azonban csak a jövő év júliusában lép hatályba, mi­után igen sok még az elvégzendő jogi és műszaki előkészület a megfelelő végrehajtáshoz. Sokoldalúan világította meg a törvényjavaslat fontosságát és időszerűségét Vida Miklós, a ja­vaslat előadója, különösen hang­súlyozva a háztartások érdekeltsé­gét a gázfogyasztás még gyorsabb elterjesztésében. Kitért a milliár­dos megtakarításokra, amelyek a gázenergia felhasználásából szár­maznak és származni fognak, de részletesen foglalkozott azokkal az ugyancsak milliárdos beruházá­sokkal is, amelyek nélkül a fo­gyasztás kívánatos kiszélesítése semmiképpen sem valósítható meg. Kiss Árpád miniszter, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság elnöke, az MSZMP KB tag­ja. A törvényjavaslatot ezek után viszonylag rövid és tömör tárgya­lás alapján — amelyben többek között részt vett Kis* Árpád, az Országos Műszaki Fjelesztési Bi­zottság elnöke is — az ország- gyűlés elfogadta. Ezzel a parla­ment szeptemberi ülésszaka befe­jezte munkáját. Varga Zsigmoad Békés megyei képviseld: Helyes lenne egy megyei középszerv létrehozása Tisztelt Országgyűlés! Szocialista törvényalkotásunk egy újabb fontos javaslata fek­szik előttünk. Jelentőségét bizonyítja a gondos előkészítés, a miniszteri’ expozé­ban elhangzott érvek, a felszóla­lásokban kifejtett gondolatok, de leginkább mégis az, hogy ebben a törvényben ipari, mezőgazdasá­gi munkásságunk gyermekei 80 százalékának sorsáról, másrészt lendületesen fejlődő iparunk leg­nemesebb hajtóerejének, a hol­nap szakmunkásainak jövőjéről kell döntenünk. A Magyar Tanácsköztársaság befejezetlen művelődéspolitikai alkotásai kerülnek most, ötyen év után tető alá. Oktatási rend­szerünkben elismert helyére ke- 'jriil, rangot jelent a szakmunkás- bizonyítvány. Időbeszámítással alapot nyújt a középfokú végzett­ség megszerzéséhez. Rendezésre kerül a tanulói viszony, a tanulói munkaidő. A termelőerők fejlődé­sének, a társadalompolitikai cél­kitűzéseknek megfelelően korsze­rűsödik az oktató-nevelő munka, melynek eredményeként egyre műveltebb, szakmailag jól képzett szakmunkások segítik elő a gaz­dasági növekedést s elégítik ki a társadalmi igényeket Békés megyei képviselőcsopor­tunk is megtárgyalta a szakmun­kásképzésről szóló törvényjavasla­tot s annak kapcsán a megye iparpolitikai és szakmunkáseró- helyzetét Annak ellenére, hogy az 1884. évi Ipartörvényt már tíz évvel megelőzően s attól kezdve folya­matosan folyt megyénkben —Bé­késcsabán, Orosházán, Gyulán, Szarvason, Gyomén, Békésen — lparostancmc-képzés„ mégis nagy­fokú szakmunkáshiánnyal küzd. — Országos vonatkozásban az ipa­ri munkásság 42 százaléka szak­munkás, nálunk csak 25,8 száza­lék. 1957-től a tanulólétszám több mint ötszörösére emelkedett, de a tárgyi feltételek vonatkozá­sában sok a nehézségünk. Az or­szágos 141 fős tantermi leter­heltség nálunk 170 fős. Az ott­honférőhely száma 510, alig 5 százalékos, szemben a 12 százalé­kos országos aránnyal. Korszerű tanműhelyben csak körülbelül 20 százaléka oktatható szakmunkás­tanuló-ifjúságunknak. Az iparilag elmaradott megyék iparfejlesztésre vonatkozó párt­ós kormányprogram fokozatos megvalósulása s a Munkaügyi Mi­nisztérium segltőkészsége nyomán történtek hasznos intézkedések a tárgyi feltételek biztosítása te-, rén. Ilyenek a békéscsabai tíztan­termes szakmunkásképző-iskola és otthon, valamint az orosházi négy és a békési hat tanterem építése. Mindez komoly segítség, köszönetét mondunk érte, de mi­vel igen hátrányos helyzetből in­dultunk, további közös erőfeszí­tést kell tennünk az oktató-ne­velő munka hatékonyságát, szín­vonalának emelkedését elősegítő tárgyi feltételek megteremtése ér­dekében. Á szakmunkásképzés reformjá­nak megvalósítása nem nélkülöz­heti a helyi társadalmi, vállalati, tanácsi erőforrások igénybevéte­lét. Ebben a szellemben hasznos kezdeményezésnek tekintjük pél­dául Gyoma—EndrŐd községeink tanácsai, társadalmi, üzemi, vál­lalati szervei részéről elindított mozgalmat, mely anyagi lehető­séget igyekszik teremteni a szak­munkásképző-iskola önálló épü­letben való, délelőtt-délutáni fo­lyamatos oktatást biztosító elhe­lyezése érdekében. Minden bi­zonnyal a Munkaügyi Minisztéri­um is támogatja az ilyen s a ha­sonló kezdeményezéseket. Tisztelt Országgyűlés!_ Csoportülésünk egyöntetű véle­ménye szerint a szakmunkáskép­zés jelenlegi szervezettsége na­gyon széttagolt. Megyékszerte ön­álló intézetek működnek közvet­len a Munkaügyi Minisztérium irányítása alatt. Ennek következ­tében a koordinálás a megyei szervekkel nagyon nehézkes. — A megyék sajátos helyzetére vo­natkozó, de a népgazdasági igé­nyeknek is megfelelő Közgazda­sági szempontok szerinti szak­munkás-beiskolázás, képzés és irányítás nem zökkenőmentes. Helyes lenne egy megyei közép- szervet létrehozni, mely a megye iparfejlesztési terveinek, struktú­rájának megfelelően koordinálná a szakmunkásképzést a szaktárcái képzéssel együtt. Ez a középirá­nyító szerv fogná össze a megyei tanácsok, a MÉM, a Könnyűipari Minisztérium, a Munkaügyi Mi­nisztérium, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium felügyelete, irányítása alá tartozó szakmunkásképző is­kolákat. illetve szervezné a nép- gazdasági szükségleten belül a megyei igényeknek megfelelően a szakmunkások beiskolázását így egységesebbé válna az oktató-ne­velő munka irányítása, ellenőrzé­se, a tanműhelyi kérdés és álta­lában a tárgyi feltételek biztosí­tása. Kirívóan mostoha helyzet­ben van például megyénkben a kereskedelmi és ttondéglátóipari szakmunkásképzés a koordináció hiánya miatt. Vagy — jó koordi­náló tevékenységgel az út-, híd- és vízműipari szakközépiskolából kiváló, megszűnő vízügyi közép- káderképzés helyébe léphetne egy önálló vízügyi szakközépiskola és szakmunkásképző-iskola. Az Or­szágos Vízügyi Főhatóság eddig is igen hatékonyan támogatta a Bé­kés megyei vízügyi gondok meg­oldását feltehetően a jövőben is szívesen segít terveink megvaló­sításában. Ez az intézkedés a me­gye egyre növekvő öntözéses gaz­dálkodását is eredményesen segí­tené. Tisztelt Országgyűlés! Hangsúlyozottan kell szót emel­ni a leány szakmunkás-tanulók foglalkoztatási és képzési körül­ményeiről. Ez fontos társadalom­politikai feladat is. Megyénkben például az állami nagyiparban leány szakmunkásképzés nincsen. Az összes szakmunkástanulónak is csak 23 százaléka leány, kiket a szolgáltató helyiipar foglalkoz­tat. A nők számtalan munkahe­lyen bizonyították egyenjogúsá­guk teljes értékűségét. Több he­lyet, szélesebb lehetőséget köve­telnek maguknak a szakmunkás, képzésben is. Az üzemek, vállalatok sok eset­ben vonakodnak élni ezzel a le­hetőséggel, mert nincsenek be­rendezkedve külön női szociális létesítményekkel, öltöző, mosdó stb. Intézeti vonatkozásban is plusz gondot jelent, mert külön női tanműhelyt, otthont kíván, de mindezek ellenére következetesen arra kell törekedni mind a szem­lélet, mind a gyakorlat terén, hogy vidéki leányaink ezreinek megteremtsük alkotmányunkból eredő jogaiknak érvényesítési le­hetőségét. Tisztelt Országgyűlés! A termelőerők fejlődése és a társadalompolitikai feladatok, cél­kitűzések egyaránt egyre művel­tebb, szakmailag jól képzett szak­munkásokat igényelnek. A szakmunkásképzés korszerű­sítését előkészítő reform tartalmi és tárgyi vonatkozásban megszabja a tennivalókat. Cél az elméleti tudás, az általános és szakmai műveltség fokozása. A túlszakosí­tott képzést felváltja a lépcsőze­tes oktatás, melyben az alap-, majd általános és végül a speciá­lis ismeretek nyújtására és el­sajátítására kerül sor. Az emelt szintű oktatási forma biztosítja a szakmunkás-középkáder utánpót­lást. Mindezek nagyon időszerű, s népgazdasági, társadalompoliti­kai céljainkat jól szolgáló re­formtervek. Maradéktalan végrehajtásukat azokban fokozottabb ütemben megvalósítandó tárgyi feltételek­kel kell biztosítani. Több korsze­rű, jól felszerelt iskola, tanmű­hely, otthon segítheti csak elő a reform célkitűzéseinek teljes meg. valósítását. Helyes lenne a vhr- ben bizonyos meghatározott ta­nulólétszám esetén mind az álla­mi vállalatot, mind a szövetkezeti ipart korszerű tanműhely biztosí­tására kötelezni, melyben az ok­tató-nevelő munka hatékonyabbá tétele érdekében iskolai szakok­tató végezné az ifjúmunkások képzését. Mivel az intézeti tanműhelyek száma az elmaradottabb megyék­ben csak hosszabb idő után emel­hető a kívánt mennyiségig, a vál­lalatokat és a szövetkezeti ipari egységeket kell jobban kötelezni a tanulóik foglalkoztatásával, képzésével kapcsolatos feltételek kielégítő biztosítására. Ezt a fel­adatot iS eredményesen segíthetné egy koordináló szerv létrehozása. Igen helyes a törvényjavaslat­nak a tanulói munkaidő felső szintjének 42 órában való meg­határozása. Ez természetesen le­het kevesebb is, mint ahogy pél­dául a Tanácsköztársaság távlati elképzeléseiben is heti 36 órára tervezték a tanulóidőt. Helyes len­ne, ha a vhr-ok a.szakmák több­ségében ehhez a gondolathoz iga­zodnának. Az új alapokra kerülő szak­munkástanuló-képzés mellett s beindulása után vizsgálat alá kel­lene vonni a szakmunkásképző­intézeteken belül jelentkező szak­oktatói és pedagógusbérezési for­mákat. Az oktató-nevelő munka színvonalának emelése megkíván­ná, hogy minél több műszaki és pedagógiai képesítésű szakoktató és tanár működjön egy iskolánál. De egy mérnök például nincs anyagilag érdekelve abban, hogy pedagógiai képesítést szerezzen, mert a pedagógusok bérezése lé­nyegesen alacsonyabb, mint a műszakiaké. Ugyanez vonatkozik a szakmunkásképesítésű szakok­tatóra is, kinek alapbére szintén magasabb, mint a pedagógus ta­náré. Természetesen nem ez a reform kulcskérdése, de az összképbe ez is beletartozik s ez nem elhanya­golható körülmény. Tisztelt Országgyűlés! Az ipari szakmunkásképzés mellett igen jelentős szerepe van a mezőgazdasági, illetve újabb nevén élelmiszergazdasági szak­munkásképzésnek. A jövő szak­munkásainak alapbázisát itt is a szervezett iskolai, képzés adja. E két nagy képzési területet, mint ahogy az a két nagy alap­vető osztályunk életrendjénél is van, szinkronba kell hozni Fokozatosan általánossá kell tenni a mezőgazdaságban is, hogy a munkakörök szakmai képzéshez legyenek kötve, mint például a növényvédelem terén már megvan. A szakosított telephez nyújtott állami támogatást kösse a ren­delet megfelelő szakmunkás-lét­számhoz. Helyes lenne, s az oktató, ne­velő munka intenzitását nagy­ban elősegítené, ha az élelmi­szergazdasági szakmunkáskép­zésben is általánosan bevezetés­re kerülne mielőbb a 10 hóna­pos képzési rendszer, s ehhez kapcsolódna az emelt szintű ok­tatás. Ugyanezt a célt eredményesen szolgálná, ha megyénként gya­korló-gazdaságok tanuló-szállá­sokkal s iskolai szakoktatókkal állnának a szakmunkásképzés szolgálatában. Tisztelt Országgyűlés! Máról holnapra nem valósít­ható meg a szakmunkásképzés igényeinek minden irányú, op­timális kielégítése. Az általam felvetett gondola­tok egy része benne húzódik a törvény alapgondolatában, egy része megoldást nyerhet a vég­rehajtási utasításban, s van ta­lán közöttük olyan is, mely vita tárgyát képezheti s nem kerül elfogadásra. A törvényjavaslat, mint alapdo­kumentum jó, előremutató, a ha­ladást «szolgálja. Az eredményes szakmunkáskép­zés kulcsa most már a jól össze­hangolt tárcaközi munka, az ok­tatógárda, a pedagógusok lelkes, lelkiismeretes munkája s nem utolsósorban a szakmunkás ta­nulóifjúság öntudatos, felelősség- teljes, s hazafiságtól fűtött be­csületes munkája lesz. A beterjesztett törvényjavasla­tot^ elfogadom s a tisztelt ország« gyűlésnek elfogadásra ajánlom.

Next

/
Thumbnails
Contents