Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-22 / 219. szám
1909. szeptember 21. 10 Vasárnál’ Ügyészi óvást Iahet kérni Egy délelőtt a Területi Munkaügyi Döntőbizottságon A Területi Munkaügyi Döntőbizottság Békéscsabán, a megyei tanács épületében kapott helyiséget. Kéthetenként, kedden és csütörtökön hármas tanácsban dönt a megfellebbezett ügyekben. őket. Az elnök felolvassa a ha-1 nyagságért a vállalat is több tározatot. A vállalati munkaügyi: szempontból felelős. Ezért a Terü- döntőbizottság, határozatát sem- leti Munkaügyi Döntőbizottság a misnek nyilvánította a területi J dolgozó büntetését 50 százalékra döntőbizottság A fegyelmi vétséget egyforintos órabércsökken-1 mérsékli. )nx a megieueoDezen, ugyesvom. — . - . . , — Ha a dolgozót a munkahe-j téssel bünteti. Ha Filipinyi János Alaptalan ljjeilV a- MH.1 ^ . A—; ziían n ti.M vépm mnnkÁiát a büntetés} -T o / lyén sérelem éri, éljen a törvény adta jogával és forduljon a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz. Ha a vállalati munkaügyi döntőbizottság határozatával nem ért egyet, a Területi Munkaügyi Döntőbizottsághoz fellebbezhet Ugyanígy a mi döntésünkkel szemben a megyei főügyészségitől ügyészi óvást lehet kérni. Sajnos, a gyakorlat azt igazolja, hogy a dolgozók legtöbbször késve, olyankor élnek a lehetőséggel, amikor a konkrét tényállást bizonyítani nagyon nehéz vagy egyáltalán nem is lehet. A döntőbizottság igyekszik az eléje került munkaügyi vitákban lehető leggyorsabban döntést hozni. Az itt hozott határozatoknak olyan a jogereje, mint a bírósági ítéleteknek — mondja dr. Breznay Tibor, a tanács elnöke. Lesz rá módja Idős, sovány ember lép be az ajtón. Bátortalanul néz körbe. — Filipinyi János, a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat dolgozója? — kérdd az elnök, — Igen. Leül. Az asztal másik oldalán a vállalat képviselője foglal helyet. Az elnök egy vaskos aktá-j ban lapozgat. | — Horostyák János festőtársé-; jól végzi munkáját, hatályát veszti. Miért süllyednek Czwalinga András, a Kétegyhá- zi Mezőgazdasági Szakiskola műhelyvezetője kétirányú panasz- , vrn i , ' 1 T-) -1 ' r» j szál fordult a vállalati munkaaz Uir-nazak Dékésen.' ügyi döntőbizottsághoz: fizetési emelés és az illetményföld kimé- Az elnök maga elé húzza a résének ügyében. Panaszát elutakövetkező aktát. A jegyzőkönyvvezető kiszól az ajtón. — Papp János, a Békés megyei Építő- és Tatarozó Vállalat dolgozójának kártérítési ügye következik. Ketten jönnek be. Papp János magas, ősz hajú ember. A vállalat képviselője az asztal túlsó oldalán fe>glal helyet. Az elnök ismerteti a tényállást — Papp János építésvezető Békésen, a Fáy András utcai OTP- lakások építkezésénél elmulasztotta a talaj tömörítés technológiájának ellenőrzését. A vállalatnak így 13 ezer forint kárt okozott. Az épületeik további süly- lyedése következtében ez az ösz- szeg még növekedni fog. Papp Jánost a vállalat 4t>00 forint kártérítésre kötelezi^ — az elnök megigazítja szemüvegét. Hosszan néz maga elé. — Hány esetben tartott a vállalat talajmechanikai ellenőrzést? — hangzik az első kérdés. — Egyszer sem. — Fél sem merült ilyen gonval Békéscsabán, az Ihász utca 3 dolat a vállalatnál? szám alatti épület egyik lakásé- — A statikus tervező két esetben az utasítástól eltérően hen- ben kint járt az építkezésnél. gerelést és festést végzett. A vállalat művezetője tetten érte. Az! utasítás szerint milyenre kellett volna festenie a falat? — Fehérre.-r- A statikus nem mechanikus. — ö adta az engedélyt. — Mikor került sor a talaj feltöltésére? Két éve. — Miért nem tartották be az| — Két éve! Hiszen ahhoz nem is kell szakértő, hogy megállapítsa, az ilyen talajon veszélyes építkezni. — Az első két épületbe betört utasítást? — Megkértek, hogy hengerez- zük le a falat. — Kicsoda? — A bérlő. — Miért nem a vállalathoz fordult ezzel a kéréssel? — Én azt nem tudhatom. Megsajnáltuk, három gyermeke van. — Ez nem ok arra, hogy ön szabálytalanságot kövessen el. Milyen értékű volt az a munka, amit stikiben végeztek? — Körülbelül 300 forint. — Ennyit is kaptak? — Nem kaptunk pénzt. Megkínálták feketével. Az elnök a fejét ingatja. — Természetesen a vállalat anyagával végezték a munkát. — Az anyagot a bérlő adta. — Van erre bizonyítéka? — Ö hozta, az biztos. — Azt kérdem, van-e bizonyítéka. jóember. Számla vagy ilyesmi ? — Nincs. — Tud mást felhozni mentségére? Filipinyi János vállát vonogat- ja. Az elnök tovább lapoz. — Pedig maga kiváló dolgozó. — Huszonegy éve vagyok a vállalatnál. — Most viszont megvonták a kitüntetést is. Erre pedig csak a termelési tanácskozásnak van joga. A vállalat munkaügyi döntő- bizottsága 30 százalékos prémiummegvonással büntette. Az igazgató 1 forinttal csökkentette órabérét. A szolgáltató képviselője fenntartja a vállalati döntőbizottság határozatát? Az asztal másik végénél a vállalat képviselője emelkedik fel. — A vállalat sokfelé végez szobafestő munkát, s dolgozóit nehezen tudja ellenőrizni. Filipinyi Jánosnak a múlt évben is voJt egy szigorú megrovása. — A vállalati döntőbizottság j határozata ellenkezik a Munka Törvénykönyv rendelkezéseivel. — Az előző esetben társadalmi tulajdon megsértése forgott fenn. sították. — Mire alapozza fizetésemelési kérelmét? — fordult az elnök Czwalinga Andráshoz. — Olyan egyességet kötöttem munkahelyemmel, hogy ha elvégzem a technikumot, akkor 100 forint fizetésemelést kapok. — A Kétegyházi Mezőgazdasági Szakiskolával kötötte ezt az egyezséget? — Nem kérem. Az előbbi munkahelyemmel. — Követelése ez esetben nem áll fenn. — Mundkét munkahelynek ugyanaz a felügyeleti szerve. — Fizetésemelésben nem a felügyeleti sízerv dönt. — Nézzük az illetményföldet. — Kérem ezjt sem adták meg. — Miért? Erre az igazgató válaszol. — Az illetményföldet tavasszal felosztottuk. Czwalinga András akkoriban betegállományban volt — Mennyi a felosztható föld? — Hét hold. Az iskolának 38 tanára van. Tessék megnézni, itt a rendelet — nyújtja az elnök felé a „Közlönyt”. — A rendelet nem azt mondja, hogy adni kell, hanem adható. A Területi Munkaügyi Döntőbizottság megerősítette a vállalati munkaügyi döntőbizottság határozatát. Serédi János Békés megyei gondok 75 évvel ezelőtt A huszonöt és ötvenéves évforduló mellett nem árt néha szemet vetni a távolabbi múltba is. A Pesti Hírlap 1894. évi augusztus 24-i, pénteki számában igen szomorú és végkövetkeztetéseiben figyelemre méltó híradást közöl. A 3. oldalon az első hasábban közönséges hír formájában ez a cím feketéllik: A Békés megyei munkásnép szegénysége és a szocializmus. A feltűnést keltő cím után a következő szöveg hívja fel a figyelmet az áldatlan viszonyokra, s természetesen mindenben a felelősséget az időjárásra hárítva „Dr. Bartóky József, Békés- megye főjegyzője, most szerkesztette össze a közigazgatás első félévről szóló jelentését, a békésmegyei munkáskérdésről, mely már négy év óta kemény gondot okoz az ottani közigazgatásnak, a jövő következő aggodalmas képét tüntetcsak állami munka, vagy állami segítségnyújtással leend ellensúlyozható s éP ezért szükség lesz transverzális út készítését vármegyénk területén is még az ősz folyamán munkába adni, vagy más egyéb módon a napszámból élő népnek a keresetre módot nyújtani, mert a szociális mozgalomnak bizonyára dús tápot nyújtaná a szükség, mely annál biztosabban be fog következni, mert az aratás és a cséplés is vajmi silány keresetre nyújt kilátást. A jelentés egyéb adatai szintén érdekesek. Közli a személy- és vagyonbiztonságot, 4 gyilkosságai járó merénylet és több kisebb merénylet történt, ön- gyilkosság 39 volt, tűz 39. A fölbecsült kár 28.975 frt. A trachoma 281-ről 192-re apadt. A difteritisz enyhült, legnagyobb mértékben Körös-La- dányban mutatkozott.” Ha jól végigolvassuk a fővárosi vén elő: Ma már elszomorító lapban megjelent hírt, igen szo- — így szól a jelentés —, hogy morú képet kapunk a 75 év előtti az 1863. évi ínségteljes év állapotokról. Még, ha eltekintünk óta rosszabb kilátások nem vol- is a „katasztrofális” időjárástól, tak a kukorica termésére, mint akk-or is tárgyilagosan meg kell a folyó évben. A kukoricák állapítani a jelentésből, hogy 75 alacsonyak maradtak és a cső- évvel ezelőtt a megye úgynevezett vet kihányni aligha lesznek ké- szegényebb rétegének amely szá- pesek, hacsak hamarosan bő zalékosan igen magas arányú és tartósabb esőzés nem áll volt), legfőbb tápláléka nem a búbe, de még az utóbbi eset- za, hanem a kukorica. Hiszen ben is jó lesz, ha rossz félter- maga a hivatalos jelentés kataszt- méssel jutalmazza a gazdák rófálisabbnak tekinti a rossz ku- fáradozását. Ez pedig majdnem koricatermés kilátását, mint a sá- nagyobb baj lesz a vármegyé- lány búza eredményét. nek szegényebb munkásnépére, Az, hogy 75 évvel ezelőtt már mintha búza-termése lett vol- hivatalos vármegyei jelentés nyíl. na ilyen silány, mert várme- lan utal a szociális mozgalmakra, gyénk népénél éppen azt a sze- mutatja, hogy milyen mélyek és repet játssza, mint a felvidéki erősek azok a gyökerek, amelyek népnél a burgonya s félni le- később országos jelentőségű eredhet, hogy ezen aggasztó körül- ményeket hoztak a mozgalomban. mény oly kihatással lesz, hogy Dr. M. F. a víz. Azért javasoltam tisztelt. elnök úr, hogy pincét ne sünk. épít-. A vonatablakon át elmaradozó kukoricaföldekre meresztem a szemem. A sárguló szárakról hatalmas csövek merednek az ég felé, jó lesz a termés. Naponta látom innen ezt a vidéket, már az agyamig se jut el a kép, csak nézem, nézem, közben oda se figyelek. Mellettem idegenek kár- — A tervező is elismerte, ilde-O tyáznak. A szomszédomnak az imént fogták el tőleg számolt a süllyedéssel. o a betlijét, most azon bosszankodik, hogy ilyen Szóval tudták, hogy súly- < > szerencsétlen elosztást még nem látott. Hátam lyedni fognak az epűletek? < > mögött ismerős vasutasok beszélgetnek, de csak Nem, kerem. Bíztunk abban, i > szavakat hallok, az értelmük nem rendeződik hogy ez nem fog bekövetkezni. i > bennem mondattá. Valami olyasmit mondanak, rnalyen eszko-^ hogy: ...nem is tért eszméletre, úgy halt meg ne. — Hogyan végezték a talaj feltöltését? — A vizsgálatok szerint a talaj tömörítése megfelelő volt — Hány centiméterre? — Tizenötre. — Mivel tömörítettek? — Földdel. — Miért nem kavicssal ? PÉTER zökkel végezték? — Fadöngölőkkel. , > Az elnök döbbenten néz az épi- (( t és vezetöie. — Ez a munka vett igénybe? mennyi időt gyednapra a kórházban. Kíváncsian hátrafordu. lók, megkérdezem, kiről van szó. — A Péterről — válaszolják. Nem tudom megérteni az eqészet, ezért azt kérdem, hogy, no és mi lett vele? — Mi, hát meghalt — mondják szinte ingerülten. Jól van, azért nem kell haragudni — gondo- ^ lom először, és csak a következő pillanatban — Mondja, nem szólalt meg a ^asít b,eléb a visszavonhatatlan tény: ezek az lelkiismerete’ O emberek nem tréfálnák. Péter nincs többé. Az — Én ez ellen nem tehettem!* eddigi nyújtózkodó tespedésből először csak ka- semmit. Én csak építésvezető i var9°, émelyítő szorongás lesz. Egy furcsa hiány- voltam. Különben sem az volt aí erzet. Aztán szinte egymásra fényképezve tű- - - ■ ... nik elő sok kép: akaratlanul is vizsgáztatom — Az embereket hajtotta "a norma. Egy szoba nagyságú terület-’ tel négy óra alatt végzett egy’ ember. a talajmunkát, > O feladatom, hogy ellenőrizzem. Az elnök a vállalat képivselőjé-,, nek teszi fel a kérdést: — Miben látja a vállalat az épí-i > tésvezető felelősségét? < > — A kár a hanyag talajtömö- < > rítés miatt állt elő. ,, — Mikor kezdtek a házak súly-,, iyedni? ,, — Mikor a lakók beköltöztek. , — Papp Jánoson kívül mást is, felelősségre vont a vállalat? — Az egyik művezetőt — És? ’ — Más senkit. A tanácskozás után a Területi, Munkaügyi Döntőbizottság a kö- ] Köszönöm —int az elnök, — vetkező határozatot hozta: A BéA bizottság tanácskozik. i kés megyei Építő- és Tatarozó’ A félek kivonulnak a folyosóra, Vállalat Papp’ Jánost maximális” neham perc múlva behívják, büntetéssel sújtotta, holott a ha-* magam, hogy fel tudom-e idézni Péter alak. ját. Persze, hogy előttem van fiatal arca, széles mozdulatai. Az a szokatlan, hogy ezután csak ilyen halványuló emlékképekben láthatom. Nem túlzás, ha azt mondom, nagyon szeret- tem Pétert. Igazi ismeretségünk négy éve kezdődött, amikor elújságolta. hogy beiratkozott a dolgozók gimnáziumába. Csak tisztelet jár érte, ha valaki felnőtt fejjel, a napi munkája meg a családi gondok mellett nekivág a tanulásnak. Nem kis dolog négy éven át a gimnáziumi anyagot tanulni. Péter a matematikával különösen sokat küszködött. Panaszkodott, sehogy sem érti a zárójelekkel való műveleteket. Szívesen segítettem neki. Mondhatom, én is élveztem a közös tanulást, mert ha Péter megértett valamit, akkor úgy tudott örülni az elsajátított tudománynak mintha ott, abban a pillanatban fedeztünk volna fel valami új dolgot. Később sokat bajlódtunk a törtekkel, mert ő mindent a reciprok értékkel akart szorozni. Ahogy múlt az idő, egyre nehezebbek lettek a feladatok. Má nem, tudtam első ránézésre megoldani a példákat, sokszor elkértem a könyvét, hogy utánanézzek ag anyagnak. Egyik egyenlet megoldásával sokat kínlódtam, mégsem jutottam a végére. Mérgesen téptem össze a papírt, erre Péter megpróbálta összeil- lesztgetni a számolócédulát, mondván, neki a hibás megoldás is jó lett volna. Végtelenül udvarias volt. Azt mondják, ha megívott egy-két pohár bort, akkor mindenkivel kötekedett. Érdekes, soha nem vettem észre, hogy agresszív volna. Ha láttam, hogy csillog a szeme, akkor mindig a labda, rúgásról beszélgettünk. Híres Fradi-szurkoló volt. Már régen abbahagytuk a közös matematikatanulást, amikor egyszer elkeseredve mondta, hogy semmi érzéke sincs a helyesíráshoz. Kért, segítsek kijavítani a házi dolgozatát, legalább abban ne legyen olyan sok aláhúzás. Péter kitünően beszélt románul — talán nem is magyar volt az anyanyelve —, nem csoda hát, ha nehezebben igazodott el helyesírásunk útvesztőiben. Ügy hallom, otthon is elég gyakran a pohár fenekére nézett. Olyankor mindenkivel kikezdett, de sose lett baja belőle. Ismerte őt az egész falu, szerették is az emberek, ezért, ha hangoskodott, inkább ráhagyták. Elmesélte, hogy az érettségi banketten pont a magyar tanár mellett ült, egész jól elbeszél, gettek. Csodálkozott, hogy egy tanár nem is olyan félelmetes, ha nem a katedrán van. Gratuláltam a sikeres érettségihez, mondtam, hogy most jó lesz egy kis kikapcsolódás. — Nem pihenek — válaszolta Péter —, mert •’yáron tanfolyamra küldenek, ősszel pedig Budapestre, a vasúti tiszti iskolába szeretnék menni. Állítólag egyik délután Pesten bement egy rosszhírű csehóba, és onnan már csak a mentők vitték el őt. Senki sem tudja pontosan, hogyan történt a dolog, talán belekötött valakibe, megütötték, és olyan szerencsétlenül esett el, hogy mindjárt eltört a koponyacsontja. Három napig feküdt eszméletlenül, de fiatal szervezete sev\ bírta elviselni a súlyos sérülést. Harminchárom éves volt... Andórty Tibor
