Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-20 / 218. szám
1966. szeptember 28. R Szombat M I S U r— n ■ I n ini J }f agazin ^ ............Tv-akciő „KISZ-alapszervezctünk vezető, .sége és tagsága a város 19 alapszervezetével közösen, felhívással-lordul a megye valamennyi KISZ-alapszervezetéhez, hogy csatlakozzon a Televíziót minden kis iskolának — mozgalomhoz.” így kezdődik az a Mini Magazinhoz küldött levél, amelyet a Békés megyei tanács KlSZ-alap- szervezetétől kaptunk, s amelyet a példaadás szándékával adtunk közre. Hátha máshol is bekapcsolódnak a mozgalomba. A „Televíziót minden kis is- kólának"-akciónak az a célja, hogy a falusi, tanyai iskolákban tanuló gyermekeket segítse és könnyítse meg az ott dolgozó pedagógusok munkáját. A megyei tanács KISZ-esei és még 19 alapszervezet fiataljai 260—260 forint, tál járulnak hozzá az 5200 forintos tv-készülék megvásárlásához. Amint összejön a pénz és beszerzik a televíziót, közösen döntenek arról, hogy a készüléket melyik iskola kapja meg. Ügy véljük, a hírhez nem szükséges bővebb kommentár. Legközelebbi alkalommal szívesen jelentetnénk meg hozzá hasonlót, hiszen a tv-akció országos mozgalommá szélesült. Csak a kamaszok tudnak ilyen nagy meglepetéssel szolgáim. Tegnap még hosszú kezekkel-lá- bakkal jártak előtted, hajuk kócos, arcuk pattanásos, s aztán egy nap, mint kész fiatalember állnak eléd. Így jártam én is Miauval, akit már évek óta ismerek. Láttam őt iskolásgyereknek, majd pár év múlva kék munkaruhában mint ipari tanulót. Lógott a ruha sovány testén, szinte a bordáit is láttam, amint előttem kerékpározott a járdán. S most egy szombaton, kora délután az egyik ház előtt állt. A nyitott ablakon öreg néni hajolt ki és Misu nyaka körül babrált. Odaértem. A sötétkék ing nyakára ujjnyi vékony, fehér szalagocskát kötött csokorra — mint a régiek mondták —, masnira. — A legújabb divat — mondta büszkén a gyermektelen öregasszony és szeretettel nézett végig Misun. Mintha egy idegennel találkoztam volna, úgy tekintettem én is rá. Hosszúkás, tiszta arc, se rövid, se hosszú sötétbarna haj és lelkes kék szem. Hűvös Idő lévén, sötétkék orkán-anorákot vett fel, terlyster nadrágot és ápolt, fekete cipőt. — Miért nem. valami kislánynyal kötteted meg a nyakkendődet? — tréfálkozom vele. — Áh — hárítja el pirulva a feleletet. Általában, ha zavarban van, ez a szavajárása. De azután közli, hogy a barátaival és kislányokkal szórakozni készül. Nincs haverja, csak barátja, mint ahogy a lányok se „csaj”-ok. s a szenvedélye se „hobby”. Pedig csak 19 éves, rádió- és tv-szerélő. Egyetlen fiú, de jól kereső szüleinek mindig haza adja a fizetését. A mama osztja be, mikor kell új ruha, vagy most éppen egy új motorbicikli, mert gyakran jár vidékre szerelni, javítani. Otthon a mosókonyhában kis műhely van, ahol saját szórakozására dolgozik. A helyiségben táskarádió szól, s a falak — hála képeslapjainknak — kitapétázva. szép, fiatal nők fotóival. Amióta felszabadult, az utca, s a közvetlen környezete gyakran fordul hozzá segítségért Kialudt a villany, elromlott a rádió vagy tv, „Gyere, Misu, csináld meg”. És Misu jön. Hozza a szerszámokat, nézegeti az elromlott háztartási gépeket és egy-kettőre rendbe hozza a kisebb hibákat — Ah — mondja megint, elpirulva, amikor egy-egy öreg reszkető kéz tízest vagy húszast nyomna a kezébe, és eltolja magától. — De Misukám, én máskor is hívnálak, de így!... — remeg az idős ember hangja. — Csak tessék máskor is hívni — mosolyog Misu, és elszáguld valamerre. A munkáját szereti és arról nagyon szívesen beszél, továbbképzi magát Szenvedélye a régi tárgyak gyűjtése. Egyelőre csak nagy lelkesedéssel és kevés hozzáértési- sel vadássza a 1 régi korsókat használati tárgyakat Nagy üvegverandájuk tele van szépen ápolt szobanövényekkel, gyenge alaj- nyomafokkal, amit festményeknek vél, de meghajlik a szakértői bírálat előtt. Van még egy új öröme, az akvárium. Egyelőre hat átlátszó, körömnyi hal úszkál benne, a növények között Eteti, gondozza őket, szorgalmasan. így telnek Misu napjai a szorgalmas hétköznapok és a kedves szórakozások között. Olyan fiatalember ő, akinek vállára nem súlyként, de kedves kötelességként nehezedik a jövendő formálása. I-----------------------------------------------------------1 Múlt heti összeállításunkba — sajnos — hiba csúszott, illetve az illusztrációul szánt karikatúra egy fél arasznyival feljebb csúszott Élesebb szemű olvasóink bizonyál ra észrevették a bakit; így a reklamációt megelőzendő, most helyesbítünk. Vigaszdíjként (olvasóinknak és önmagunknak is) merítsünk egyet a diákhumor kiapadhatatlan kút- jábóL Sziporkák Semmelweis sikeres kíséreteihez az is hozzájárult, hogy barátja is gyermekágyi lázban halt meg Történelemórán hangzott el: A sortűz után a parasztok a sebesültek és a halottak kivételével elmenekültek.«. Mézet Adytól: őszülő kezemmel fogom meg kezedet. Kérdés: A Szovjetunióban milyen eszközön történik a legnagyobb százalékban a személyszállítás? Válasz: Csővezetéken... A4* A képen a megtermékenyített petefészek látható. Tanár: Mit ábrázol ez a kép? Diák: Ez egy kifejlődött here. Lemezpiae A közelmúltban jelent meg Illésék új nagylemeze: Illések és pofonok címmel. A lemez IC teljesen új számot tartalmaz. (Például: Sárika, Két év nem sok, A kugli, Lusta vagyok). Külön érdekesség a Meleg hengersor című produkció, amely Pásztory dobszólóját tartalmazza. A számok szerzői: a két Szörényi-fivér és ülés Lajos. Szövegíró: Bródl János. Sci-fi A negyedik jégkorszak címmel jelent meg a Kozmosz Fantasztikus Könyvek negyedik kötete. A japán író. Az be Kóbó művéhez ezt a mondatot választotta mottóként: „A mindennapok folytonossági érzésének meg kell szűnnie, amikor a jövőbe pillantunk: a jövő megértéséhez nem elég csak a jelennek élni”. " lábon" Szeptember 4:: Ma kaptam fiú zetést, 1200 forintot. Egyben. Ha jól meggondoljuk, az elég sok pénz. Meghívtam barátaimat, ünnepeljük meg, hogy az évben egyetlen-egyszer: ma van szeptember 4. Nagyot ittunk. Özge- rinc, elegáns pincérek. Márpedig nekem minden barátom lángoló palacsintát egyen! Szeptember 5.: Kicsit másnapos voltam, de megittam egy nagy feketét, egy colát, jól megreggeliztem és elmúlt. Maradit 750 forintom. Mától fogva kenyéren és vízen élek. Ma nem is tízóraiztam. Őrület! Megláttam a ruhaüzletben egy fantasztikusan jó turbánt — potom 250-ért. Alkalmi vétel, a török követ rendelte, de neki kiesd. Szeptember 8' Négyszázötven forint egy hónapra! Még bele gondolni is szörnyű. Mindenesetre ma előfizetek ebédre. Megteszi valami ócska menza is. Még ilyet! Azt mondják, hogy csak holnaptól lehet befizetni. Most rendeljek az étlapról. Mit tehettem? Rendeltem egy háromszemélyes tálat, utoljára. A pincér megkérdezte; hogy ki a másik két személy. Még kétszer magamra mutattam. Szeptember 10.: Jobban kijön az ember, ha otthon eszik! Hoztam haza egy kis vietnami ragu- leves-konzervet, hozzá lecsó-kon- zervet, még ehhez egy ropogósra- sültsertésszeletek tartárralburgo- nyával-konzervet és mindehhez egy konzervnyitót. Csúszott rá a pezsgő. De a negyedik százast sosem váltom fel! Szeptember 12.: A kenyér .táp-’ láló. A lekvár hizlal, Szeptember 14.: Nincs jobb a csontlevesnél (1,20 forint). Szeptember 16:: Csak a habcsók (1 forint). Szeptember 18.: Víz (—). Szeptember 20.: — Szeptember 22.: Ma biciklit loptam, amivel dinnyét loptam, de amíg a biciklit visszaloptam, a dinnyét ellopták. Na hát, hogy milyen alakok vannak? Szeptember 24.: Kaptam kölcsön egy húszast. Szigorú diáta, hagymás rostélyos sültburgonyával, csemegeuborkával, korsó sör, semmi nem maradt! Szeptember 26.: Házi nénim siratja eltűnt kiscicáját. Nekem ma jó kedvem van, ebédre macska volt. Azért éjjelente nyávogok a házi néninek, hogy tudjon aludni. Hiába, az az átok jó szívem! Szeptember 30.: Ma filozofikus hangulatban voltam. Megérte. Kiálltam az utcasarokra fél szememet behunytam, fél ■ lábam tűnődve behúztam a nadrágszárba és játékosan egy mankóra támaszkodva elmélkedtem. Estefelé ahogy mennék haza, nem bele botiok valamibe? De! A lábam előtt heverő kalapban egy csomó aprópénz találtam. Egy ideig tűnődtem és kerestem a gazdáját, de már nagyon sötét volt, úgysem találtaim volna meg. Haza vittem hát és három tojásból rántottát csináltam belőle. Milyen szerencse! Október 2.: Erre a napra nem szívesen emlékszem vissza. Csonttá soványodva, reszkető kezekkel szedegettem a veádéglő mögötti szemetesben az ételma- radékot Október 4.: FIZETÉS! A húszast visszaadtam, plusz ©gy üveg sört, a házi néninek a macska helyett egy tigrist rendeltem az állatkertiből, disznótoros ebédemre hivatalos a fél város, ágyam fölötti valódi toronyóra jelzi az időt. Fene vigye a nyomort! Várkonyi András Huszárné Sándor Magda Otaniemi levelek VIII. Mindennap élünk Ezekben a levelekben, természetesen nem vállalkozhatom arra, hogy mindenről beszámoljak. Már csak azért sem, mert egy idő után sok apróságot megszokunk, nem is tűnnek újnak, idegennek. Viszont egy-egy országra, az emberek életére alapvetően jellemzőek az anyagi' viszonyok. Legyen hát ez a mai írásom témája. Vdlágéletemben utáltam azt a mentalitást, amikor a nyugatról hazatért túrista az NSZK- val vagy az USA-val veti össze a mi viszonyainkat. Finnországgal azonban már lehet. Kis —, de talán inkább kis népességű — ország, kevés természeti kinccsel, mondhatni, monokultúrával. Igaz, földrajzilag kedvezőbb a helyzetük. Zivataros századokban ugyan náluk sem volt hiány, a svéd „gazdag és jó szívű” sógor jelenléte azonban ma alapvetően befolyásolja gazdasági helyzetüket. Dolgoztam pár napig egy finn egyetemistával, Reijmával. Járattuk a gépeket a próbateremben, közben volt idő beszélgetésre, elsősorban politizálásra. Egy alkalohwnal megkérdezte tőlem, hogy szerintem Finnország kapitalista ország-e. Igennel feleltem, mire ő elmondta, hogy azért ez nem egészen igaz. Hiszen állami vállalat a vasút, a posta, a rádió, a televízió és jó néhány egyéb cég is. Az állami vállalatokra azonban néha egészségtelen viszonyok jellemzőek. Közülünk egy srác például a posta egyik laboratóriumában dolgozott, és egészen kétségbe volt esve attól a pangástól, ami a labort jellemezte. Mérnökök, technikusok heteken át nem csináltak semmit. Ugyanezt egy „maszek cégnél”, illetve egy Oy- nél nem lehet „büntetlenül elkövetni”. Hogy minderre honnan van pénz? Az állam itt egyetlen bevételi forrásra támaszkodik. Ez pedig az adó. Az adókulcs rendkívül progreszszív: a mi fizetésünkből például 13 százalék, egy befutott mérnök 2—3-jSor ennyi havi béréből mar 30—40 százalék a ‘tévőnás. EZ az egyik tényező, ami miatt csalóka a bérek és az árak viszonya. De vannak más dolgok is: méregdrága például enni, lakni és közlekedni. Márpedig bizony az ember mindennap él; minden nap eszik valamit, lakik valahol és közlekedés nélkül is nehéz meglenni, ha az embefnek nincs saját kocsija. \ Nem mondok ellent önmagámnak, ha mindezek ellenére elismerem, hogy Finnországban az átlagéletszínvonal magasabb, mint nálunk. Az átlagos finn ember életritmusa, igénye ugyanis eléggé eltér a mienktől. Először is, nem eszik annyi és olyan minőségű ételt, mint mi. Aztán pedig, sokkal inkább otthonülő, így kevesebb pénzt „él fél”. Az életszínvonalat itt az öltözködés és a kocsi, eggyel magasabb szinten pedig a víkendház és a motorcsónak jelenti. Meggyőződésem azonban; hogy odakint „magyar módra” élni meglehetősen költséges lenne. Olyan kevés pénze maradna az illetőnek hogy nem igen tudna több ruhát vásárolni, mint otthon. Pedig a ruha itt olcsó és jó minőségű. Persze, ha valaki a hasán spórol, az más ... Még egy dolog, ami nem tetszik: Túl nagy a szakadék a fizikai és a szellemi dolgozók között. Az utolsó két-három héten Erikkel, egy nem is túl fiatal, de rendkívül szimpatikus, intelligens munkással dolgoztam együtt. Erik a finnen és a svéden kívül angolul, németül és egy keveset még oroszul is beszél, ez utóbbit azért, mert a cég kiküldöttjeként Szovjethonban szerelt fel gépekkel egy papírgyárat. Beszéltem neki a md új akciónkról; az egyetemisták által tartott előkészítőkről, amelyekkel a hátrányos helyzetű középiskolásoknak, elsősorban a fizikai dolgozók gyermekeinek igyekszünk segíteni. Azt is elmondtam, hogy a most érvénybe lépett új ösztöndíjrendelet elsősorban azoknak a diákoknak kedvez, akiknek a szülei keveset keresnek. Erik húszegynéhány éve dolgozik Ström- bergben. Családi körülményei annak idején nem tették lehetővé, hogy továbbtanuljon. Később is úgy alakult a dolog, hogy bár megtanult néhány idegen nyelvet, neki csak a munkaruha maradt és nem az egyetem padja. Aztán megnősült, most van egy nyolcéves kislánya. Kocsija és víkendháza nincs, nem túl nagy lakásában azonban minden ízléses, otthonos. Nagy on- nagyon jellemző rá és a finn viszonyokra az, amit akkor mondott, amikor a tanulással kapcsolatos problémákról beszélgettünk: — Ha egy nagyobb összeghez jutnék, amiből néhány évre el tudnám tartani a családomat, még így, negyvenéves fejjel is nekivágnék az egyetemnek! Róta, László
