Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-15 / 213. szám

ÍM0. «»September 14. 8 Vasárnap T * A K. ® c/l—A * R * K°űl HMHMiMWMWWimMWMHHWWVtWV»WUWWM»»Wm%WWmM»WiWiHWWWMWWWVWtM *WH%»%WWWMW**%WW*MWWVW»W»»*MM«W Kis rendőri rovat Kemény meccs lesz... <£Mén* NKXS ÚSSZ A történelem nem egy olyan uralkodót ismer, aki a kézmű­vesség egyik vagy másik ága iránt érdeklődött. Nagy Péter orosz cár például Hollandiában hajóépítést tanult, egyes uralko­dók más mesterségekbe kóstol­tak bele. Feltűnően sok azoknak a száma, akiket a nyomdászat vonzott s akiknek a könyvcsiná- lás volt a kedvenc szórakozásuk. • A nyomdászkodó főurak sorát a litván eredetű Radziwill Mik­lós lengyel herceg nyitotta meg. Szívesen szórakozott szedéssel és nyomással. Nevéhez fűződik egyébként 1563-ban az első len­gyel biblia kinyomattatása is. A III. Bogiszlav pomerániai her­ceg — az egykorú források sze­rint — nemcsak belekóstolt a nyomdászatba, de élete végéig foglalkozott vele. ■» „y.y, . * ... : I. Frigyes Vilmos szász-wei- rnari fejedelem nevét megörö­kítette a nyomdászattörténet. Torgauban nagyszerű nyomdát állíttatott fel s mivel maga is elpepecselt kisebb-nagyobb nyomdai munkákkal, a nyomda betűkészletét ezüstből öntette, * A francia királyi „nyomdá­szok” között XV. Lajos volt az úttörő. Saját munkáját maga szedte és nyomta ki. A betűsze­dést a betűvetéssel együtt tanul, ta meg. XV. Lajos leányának szintén volt nyomdája Bourbon-i palotájában és mind a szedést, mind a nyomást megtanulta. Le­veleiben a nyomdászattal eltöl­tött időt élete legszebb percei­nek nevezte. * A francia királyi „nyomdá­szok” közül XVI. Lajos volt a legtanultabb és a legszorgalma­sabb. A betűszedést már tízéves Hippi az orvosnál —- A doktor úr azt üzeni, hogy kétszeri fürdés után jöjjön visz- sza! (A Weltwoche karikatúrája) A BETÖRÖFOGAS ŰJ MÓDSZERE Az anconai Roberto Silva ék­szerésznek jó ötlete támadt, mi­után több éjszaka egymás után betörtek üzletébe. Az üzletajtóval szemben önki­oldóval ellátott fotókészüléket szeréit fel, amelynek kioldóját úgy kötötte össze az ajtóval, hogy a gép az ajtónyitásra fel­vételt készített a belépőről. S válóban minden aiz ékszerész számítása szerint történt: a be­törő megjelent, a gép kattogá­sától megijedt és elmenekült, viszont a fénykép olyan éles volt, hogy arról könnyen felis­merték és hamarosan el is fog­tak. korában elsajátította. Saját ke­zűleg szedte és nyomtatta köny­vét. Aktív nyomdászati tevé­kenysége mellett mindent meg­tett a nyomdászat fejlesztéséért is. Így Barletti di Saint-Pault egy új szedési és nyomási eljá­rásáért húszezer frankkal jutal­mazta. XVI. Lajos uralkodó ko­rában is szívesen időzött a sze­dőszekrény és a nyomóprés előtt Amikor a Temple foglya lett, akkor is a nyomdafelszerelését kérte, hogy börtönében is áldoz­hasson nemes szórakozásának. * A magyar történelemben sem ismeretlenek a műkedvelő nyomdász fejedelmek és kirá­lyok. Az elsők között Báthory István erdélyi fejedelmet és len. gyei királyt kell megemlítenünk, aki mint lengyel király, 1575 után szintén kitanulta a betűsze­dést. * II. József, a „kalapos király”, a francia felvilágosodás hatása alatt sok üdvös intézkedést veze­tett be. Szintén szívesen nyom- dászkodott, lakosztályában telje­sen felszerelt nyomda állt ren­delkezésére. A betűszedést 1755- ben Trattner János Tamástól ta­nulta meg, a nyomtatást pedig Trassier János Györgytől sajátí. tóttá el. Galambos Ferenc A FENEGYEREK REKORDJA René Richaux 29 éves meg­rögzött bűnöző nyolc bűntettet követett el — 80 perc alatt. Az elsőt déli 12 óra előtt követte el, az utolsót egy órakor. íme a bűntény sorozat leírása. Néhány perccel dél előtt egy ■nagy áruházból esőkabátot lo­pott. „Esős idő volt” — magya­rázza később. Taxin menekül és a sofőrt fe­dezetlen csekkel fizeti ki. A ven­déglőbe, ahova betér, nem tudja kifizetni az ebédszámláját. Meg­veri és sértegeti a pincért, aki a pénzt követelte. Betöri az ét­terem kirakatát. Szembeszáll a közerővel, amely meg akarja fékezni, sérteget és sipcsonton rúg egy rendőrt. Mindez Párizsban történt. KI SÜLLYED EL UTOLJÁRA? „Lyuk regatta’’ a neve a mexikóiak hagyományos csó­nakversenyének. A baracuOa tavon állnak fel a startra a lé­kelt nyolcasok. Egymás után sülyednek el, és az a nyolcas nyer, amelyik a legtovább tud fennmaradni a vízen, SZAMÁRHÁTON Stewe Mathews coloradói la­kos 34 kilométeres poroszkálás után beért a célba és ezzel a Coüoradóban évenként megren­dezésre kerülő szamaragolásd verseny első díját nyerte el. A nyertes a 34 kilométeres utat 2 óra 52 perc alatt tette Apa és fia — Várj egy pillanatra, én is megyek! (A Wochenpresse karikatúrája) meg és a jutalom 1000 dollár volt. A szamárfuttatáson 13-an vettek részt, közülük két nő. BIKA VIADAL COSTA RICÁI MÓDRA Sokféle bikaviadal ismeretes. Egyik különös fajtáját Costa Ri­cában űzik. Ehhez a corridához nem kell aréna, sem pdcador, sőt még bikaszarv sem. A via­dal a téren zajlik le, a fegyver­telen torreádornak kézzel kell megérintenie a bikát. Minthogy a torreádor tőr nélkül küzd, a bika szarvait is lefűrészelik, hadd legyenek egyenlőek az esélyek! Sziporkák Aiszoposz, a nagy görög me­seíró találkozott egyszer egy vándorral, aki megkérdezte tőle: — Mennyi idő alatt érék Elu- sziszba? Aiszoposz így válaszolt: — Menj tovább! — Tudom, hogy tovább kell menni, ha oda akarok érni. Azt kérdezem tőled, meddig fog tar­tam az út. — Menj tovább! — Nevetséges! Válaszolta ® vándor, s tovább indult az úton. Ekkor Aiszoposz utána káál- tott: — Három óra múlva Eluszisz- bam leszel! A vándor visszafordult: — Miért vagy olyan bolondos, hogy csak most mondod meg, mikor érek oda? Ékre Aiszoposz: — Először látnom kellett, mi­lyen gyorsan szeded a lábadat! • Ludwig von Beethoven, a nagy zeneszerző öccse, Johann, gyógyszerész volí és a hadsereg­től kapott előnyös megrendelé­sek leszállítása lévén gyorsan meggazdagodott. Attól kezdve így kezdte aláírni a nevét: „Jo­hann Beethoven, földbirtokos”. Így írta alá a bátyjának küldött újévi üdvözletét is. A nagy zeneszerző az üdvöz­letét rövid levélben köszönte meg, amelyet így írt alá: „Lud­vig von Beethoven, agybiitto- kos”. • Henrik Ibsen egy ízben visz- szautasította kiadója meghívá­sát egy ünnepi ebédre a követ­kező indokolással: „Jobb, ha nem jeleneik meg. Ha elmennék, nem szólnék egy szót sem, és a többi vendég tiszteletből szintén hallgatna. Így azonban bosszúsak lesznek, s lesz kit szaipulniuk. • Mark Twaint új munkahelyén a lap főszerkesztője üdvözölte, ismertette vele az egész szer­kesztőség munkamenetét, s meg­jegyezte: „Jól kijövünk majd egymással, bár én a kevés szó embere vagyok! Maik Twain meghatottan megragadta új főnöke kezét és így szólt: „En is nős vagyok!” V J Paul Claudel, az ismert fran­cia író egy ízben összefutott már hosszú ideje írogató, de na­gyon Sikertelen ismerősével. A barátja hóna alatt vastag kéziratot szorongatott, amelyet megmutatott Claudelnek, ezzel a megjegyzéssel: „Megint egy el­utasított mű! A szerkesztőknek fogalmuk sincs róla, mi a jó!” „tehetséges — helyeselt Clau­del —, de mindenesetre jól tud­ják, hogy md a rossz P * Bemard Tristamt, az ismert francia humoristát egyszer meg­kérdezték, hogy szerinte ml a különbség a tőke és a munka között. így válaszolt: — Rop­pant egyszerű: kölcsönkérek egy ezrest — ez a tőke. S amíg visz- szaszerzik tőlem — ez lesz a munka. • Vittorio de Sicának gyakran voltak pénzügyi nehézségei. Az egyik bemutató után felkereste őt egy gazdag kereskedő: — Egy nagy kérésem van ön­höz. Igen szeretnék kapcsolatba lépni valamelyik nagy színész­szel. De Sica gondolkodás nélkül így válaszolt: — Ennek nincs semmi aka­dálya, kedves Pietro. Kölcsö­nözz nekem ezer lírát! <■ ■■■■■■■«■■■■■■■ ■■■■■■■■■■■■«■■■■■■■■•■’■■■■Hm ...............■IIIIIIIIHNIH Sí —; Nézd, papa, gyerekei vannak! Aáál Pável Maximo­vics, fáradjon be! De ré­gen volt nálunk. Engedje meg, hogy bemutassam a mamát. Ö most nálunk pihen, mióta nyugdíjas. Foglaljon helyet! Talán ide. Itt kényelmesebb lesz önnek. Mama! Ma­ga mit áll itt? Készítsen valami harapnivalót! Pá­vel Maximovics még biz­tosan nem ebédelt. Gye­rünk, élénken! Hát igen. Nyugdíjba ment a ma- muska. Törvényadta jo­ga, hogy pihenjen. Na persze itthon azért se­gít ezt-azt, teszeget-ve- szeget. De mama! A jó­isten áldja meg. Mit kín­lódik annyit? Na végre! És a szardínia hol van? Ajaj! Hát nem elfelej­tette a szardíniát! Sem­mi, semmi Pável Maxi­movics, a Csemege egy jó ugrásra van tőlünk. Majd a mama leszalad. Egyik lába itt, a másik meg ott. Igazán jót tesz egy kis friss levegő. I-i- gen. Aztán, hogy van? Hogy megy a munka? Az asz- szony? A gyerekek? A felesége szintén dolgozik. Ügy, úgy... De mama! Hol volt ennyi ideig? Tán most fogta a halat? He- he-he. Mi? Hogy a lift rossz? Hogy itt mindig baj van valamivel. Tud­Pihen a mama tam! Az ásványvíz hol van? Ugyan, ugyan Pá­vel Maximovics, ebben a hőségben nem lehet ezt ásványvíz nélkül enni. A mama mindjárt előkészí­ti a halat és leszalad egy kis vizecskéért. Ni csak! Itt a párocs­kám és a fiam. Sétálni voltak. Szása! Adj pacsit a bácsinak! Nem, Szása nem jár óvodába. Minek is menne. Hiszen itt pi­hen nálunk a mama. Semmi dolga, ráér vele foglalkozni. Nyina, ülj ide az asztalhoz! A ma­ma mindjárt behozza a vizet és kiviszi Száseny- kát a levegőre. Fogja, fogja mama! Mire vár? Csak nem sértődött meg? Na nézd, hogy te­szi magát. Parancsoljon Pável Maximovics. Igyon is. Hoz még a mama. Hát a cigarettát nem elfelejtette! Egy pillanat. Utánakiáltok az erkély­ről. Mamuska! Vegyen már cigarettát a trafik­ban. Hogy-hogy milyet? Hát Szputnyikot ... Hát már elfelejtette. Az em­ber esze megáll. Vannak, akiknek semmi dolguk, ülnek otthon, élvezik a nyugdíjat, az édes semz mittevést, az emlékeze­tük meg olyan, mint a szita. Vegyen csak, Pável Maximovics. Fogyassza! Mindjárt hozza a mama a cigarettát és főz egy jó feketét. Mestere a kávé­főzésnek. Na, itt is van a cigaretta. Mama! Csi- tiáljon már egy jó feke­tét! Nyinocska, kínáld már meg a vendéget egy kis sajttal. Mama! Maga hol a csudában csámbo­rog? Nem hallja, hogy Szása sír? Biztosan meg­karmolta a macska. Dob­ja már ki a lépcsőházba a macskát! Nicsak, már kész is a kávé! öntse akkor, mire vár. Mama! Adjon Pável Maximo- vicsnak még egy csészé­vel! Ugye jó? Hát a ma­ma specialista ebben. Ahogy nyugdíjba ment és megkezdte a pihenést, a fözéstudománya az egyik napról a másikra kivirágzott. Mama, néz­ze csak meg, jött-e már posta. Megnézzük, mi lesz ma a tv-ben. Pável Maximovics, csak nem megy már? Hova siet? Na, hát nem tartom fel. Üdvözlöm a (A Weltwoche karikatúrája) kedves feleségét és <* gyerekeket. Elment. lge-en. Szóval mi is . lesz a tv-ben? Áhá! „Nők fóruma”. Nyinocska, ülj csak ide, innen jobban látod. Ma­ma! Nem lehetne egy ki­csit csendesebben moso­gatni? Semmit sem ért az ember. Fuu! Micsoda hőség van itt. Nyissa már ki az erkélyajtót^ Meg lehet fulladni. Mamuska, én azt hi­szem, a macska az összes műbőrt leszedi az ajtó­ról. Az ördögbe is. Mi­csoda állapotok vannak nálunk. Hazajön az em­ber hullafáradtan, pi­henni szeretne és nem tud. ö meg egész nap csak pihen, nem tudná ezt nekünk is biztosíta­ni? Mamuska! Hol a pa­pucsom? Hát nem be-\ dugta a pamlag alá! Phű, micsoda por van itt. A fenének vettem én porszívót? Na tessék, a pizsamáról is hiányzik két gomb. Mikor akarja már felvarrni? Fektes­se le már Szásenykát és varrja fel a gombokat. Egyébként valahogy ész­szerűbben kellene meg­szervezni a pihenést, hi­szen egész nap semmi dolga. Fordította: Butsi Róbert Királyi „nyomdászok” Furcsa apostolok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents