Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-05 / 179. szám
IMS. MgUMtas I» 8 Kedd iií - m A síp művészei: Áricában nem szabadult el a pokol — Leo Horn az ellenállási mozgalomban Dél-amerikai csapat nyeri a világbajnokságot — jósolja Di Stefano Albert Dusch, a kitűnő nyugatnémet FIFA-játékvezető kollégám, aki a chilei labdarúgó VB elődöntők során már járt Áricában — ezt jósolta nekem: — Meglátod, Leo — Áricában elszabadul a pokolilyen előzmények után indultunk útnak egy ósdi mintájú DC—6 repülővel, a cseh Galba és a brazil Filho partjelzőim társaságában Aricába. Útközben sokat gondoltaim az előttem álló nehéz mérkőzésre s elhatároztam, hogy azon minden szabálytalanságot már a játék kezdetétől azonnal lefújok. A mérkőzés megkezdése előtt, még ott a pályán magamhoz intettem Nettót, a szovjet és Sánchezt, a chilei csapat kapitányát, akiknek holland nyelven a következőket mondottam: — Uraim, egyet kívánok önöktől: tisztességes játékot és erre — a mérkőzés során bármily eredmény is alakuljon ki — gondoljanak. — Egyidejűleg többször is határozottan mutattam az öltözőhelyiség felé. ök fejbólin- tással vették tudomásul szavaimat. Valamit morogtak is még a saját anyanyelvükön, amit én természetesen nem értettem. Abban azonban biztos voltam, hogy szavaimat megértették... Óriási iramban kezdődött a mérkőzés. A chilei csapat hamarosan megszerezte a vezetést. Addig nem is volt semmi baj. De amikor a szovjetek, lelkes játék után belőtték a kiegyenlítő góljukat, s határozottan középre mutattam, megkezdődött a bejósolt „aricai közjáték”... Elsőnek a chileiek edzője rohant Galba partjelző felé, aki — állítólag — a gól előtt felemelte zászlaját. Erre az egész chilei csapat megindult Galba felé, akit arra akartak kényszeríteni, hogy próbáljon engem ítéletem megváltoztatására bírni. Én azonban határozott voltam ítéletemben, így szó sem lehetett arról, hogy kérdéseimmel Galbát kellemetlen helyzetbe hozzam. Ehelyett Sáncheznek, a chileiek csapat- kapitányának széles gesztusokkal, ezúton is holland nyelven, sűrűn az öltöző felé mutogatva adtam tudtára, hogy a labdát középkezdéssel kell újból játékba hozniuk. Határozott fellépésemnek volt köszönhető, hogy a chileiek, hosszas huzavona után végül is újból elkezdték a játékot. Az sem számított, hogy a szurkolók közben a lelátókon lövöldöztek, tomboltak, kerepeltek, trombitáltak. Ez azonban csak addig tartott, amíg Rojas, a chilei balfedezet 25 méterről, azt a bizonyos és Jasin által oly durván elnézett, szörnyű potyagólt nem lőtte a szovjet csapat hálójába és ezzel Chile 2:1 arányban meg is nyerte a mérkőzést A mérkőzés lefújása után a chileiek nyakamba ugrottak és a győzelem kivívása fölötti örömükben össze-vissza csókoltak. De sokkal értékesebb és egyszerűségében is kifejezőbbek voL tak számomra Nettónak, a szovjet csapat kapitányának szavai, aki mosolygó arccal, kezét nyújtva, hibátlan angol kiejtéssel, így köszönte meg működésemet: — Thank you very mach Mr. Horn...! Ez volt játékvezetői pályafutásom alatt a legszebb, legudvariasabb köszönet számomra és egyben hű kifejezője a vesztes csapat nagyszerű sportszellemének. Aznap éjjel senki sem aludt Santiagóban. Az utcákon mintha fényes nappal lett volna, höna- pölygött a nép. Ezen az éjszakán mindenki csak a szovjetek fölött aratott győzelemről beszélt. Mindenfele petárdák durrogtak, a hagyományos papír „hólabA holland ellenállási mozgalom dik Leo dák” pillanatok alatt ellepték a város utcáit, s a főútvonalakon, az Alamédán, a Monedán és a Banderán egyre nőtt a tömeg. Daloltak, muzsikáltak, táncoltak a szélesre tárt ablakok alatt... Hisz a VB egyik „titkos” esélyesét, a szovjet válogatottat győzték le. A Brazília—Csehszlovákia VB- döntőn már csak mint partjelző szerepeltem. Régi, kedves hagyomány és egyben rendkívüli nagy megtiszteltetés, hogy a VB-döntőt általában azok a játékvezetők kapják, akiket a FIFA, korábbi nemzetközi működésük során arra érdemesnek tart. No és azok, akik egy bizonyos korhatárt elérve úgy döntöttek, hogy az aktív működéstől véglegesen visz- szavonulnak, s ezen elhatározásukat egyben hivatalosan is a FIFA tudomására hozzák. Így volt ez Chilében a szovjet Latisev esetében is, aki éppen 50. születésnapját ünnepelte. A FIFA őt tisztelte meg a Brazília —Csehszlovákia VB-döntő levezetésével. Nekem és a skót Da- vidsonnak csak a szerény partjelzői szerep jutott. Chile mégis örökké emlékezetes állomása marad nemzetközi játékvezetői pályafutásomnak. A FIFA ezüstsíppal ajándékozott meg, melyet értékes trófeaként ma is ott őrzök bentveldi otthonom múzeumnak is beillő vitrinjében... Az ellenállási mozgalom A teljes illegalitásban működő holland partizánok egyik ellenállási csoportjának az amszterdami villamos-remiz volt a központja. Innét indultak el „élet vagy halál” jelszóval, hogy jól kitervelt szabotázs-cselekményeikkel megkeserítsék a náci hadigépezet életét. 1943-ban a náci megszállók lefoglaltak egy illegális központot, ahol egy csomó hamis útlevelet találtak. A tettest nem találták meg, mert elmenekült és a továbbiakban illegalitásban élt és onnét irányította, hősiesen az ellenállást A vezetőt Leo Hornnak hívták... Egy alkalommal, 1945 tavaszának hűvös estéjén, a Hollandiát elözönlő náci megszállók egy fegyverrel és lőszerrel megrakott | gépkocsija állt meg az amszter- j dami villamos-remiz udvarán. | A német sofőr leállította a motort, leoltotta a kocsi világi- [ tását és perceken belül mély 1 álomba merült. Ugyanebben a egy csoportja. Balról a harma- Horn. pillanatban egy széles vállú, jól kisportolt szerelő-ruhás fiatalember surrant a gépkocsivezető fülkéjéhez... Hirtelen mozdulattal felrántotta annak ajtaját, s az álmából felriadt sofőrt — mielőtt bármit is tehetett volna — kiemelte, egy villámgyors „judo-fogással” harcképtelenné tette és máris csuklóján kattant a bilincs. A sikeres rajtaütés eredményeképpen értékes fegyver- és lőszerzsákmány került a bátor holland partizánok birtokába. A múzeumnak is beillő bentveldi otthon vitrinjének értékes trófeái egy kis bőrkötésű zsold- könyvet is őriznek, mely: „gefreiter Josef Kienei, köchendorfi születésű SS-gépkocsivezető” nevére volt kiállítva. Ha Josef Kiénél valaha is olvassa a sorokat, értesülhet arról, hogy az a bátor holland fiatalember, aki őt fogságba ejtette és az általa szállított lőszereket és fegyvereket zsákmányolta — de ugyanakkor életét meghagyta — a világ egyik legismertebb FIFA-játékvezetője — Leo Horn volt™ Mint üzletember Ha Leo Horn nem vezet mérkőzést valahol Európában, akkor üzletemberként az amszterdami szövetközpontban fekvő Sant-Antoniesbestraat-i üzletházának irodájában található. — Rengeteget utaztam üzletileg — írja. — Bejártam Európa minden országát és az Egyesült Államokat is. Külföldi utazásaim rendszerint együttjártak játékvezetői hivatásommal is. Meg kell azonban jegyeznem, hogy üzleti útjaim alkalmával sohasem újítottam fel futballkapcso- lataimat. Ezt a kettőt mindenkor szigorúan elválasztottam egymástól! Más az üzlet és más a sport! Ha például Olaszországba utazom és elvetődöm Firenze környékére, a Prato-ba, a gyapjúszövet olasz központjába, akkor sohasem megyek el a híres Fiorentina sportklubba. Fordítva sem! Ha futball van napirenden, akkor sohasem próbálok üzletet kötni...! Az egyik magyar lap „bolygó hollandinak” nevezte Leo Hornt. Nyilván azért, mert nagyon sokat kell utaznia. Az egyik nap még Tel-Avivban bíráskodott, másnap már Amszterdamban, textilüzletében tárgyalt, harmadnap pedig már Budapesten vezette a Ferencváros—Vasas rangadót... (Csütörtöki számunkban a sorozat befejező része: Leo Horn öngólja.) „Amióta újra Dél-Amerikában vagyok, meggyőződhettem róla, hogy az itteni labdarúgás dominál majd az 1970. évi mexikói világ- bajnokságon.” Ezeket a szavakat Alfredo di Stefano, a Real Madrid volt futballcsillaga mondotta. A kezdeti sikertelen spanyolországi edzői tevékenysége után a „szőke csillag” újra visszatért hazájába és a Boca Juniors ajtaján kopogtatott A volt híres sztár nem talált baráti fogadtatásra Buenos Airesben. Argentin polgártársai nem felejtették el neki, hogy Spanyol- országban telepedett le és hosszú évekig játszott a spanyol válogatottban. Ennek következtében nemcsak mindenütt zárt ajtókra talált, hanem hideg közönnyel is fogadták. A sajtóban megjelent cikkek csak olajat öntöttek a tűzre. Egy ember azonban hitt a „nagy Alfredónak”, a Boca Juniors elnöke, Armando. De a klub mindenható elnöke sem merte hivatalosan alkalmazni a „tékozló fiút” — Di Stefanót. Az újságíróiknak úgy mutatta be, mint magántitkárát. Királyi jövedelmet biztosított számára, természetesen saját kasszájából. „Az idő Di Stefanónak fog ked. vezni.” — mondogatta gyakran az elnök és Armando nem tévedett. körben, mint amikor játékos voltam: keresem a gólok eléréséhez vezető legsikeresebb utat, s nem azon töröm a fejem, hogy milyen betonfalat állítsak a kapunk elé. Megértésre találtak elképzeléseim a Boca Juniors játékosainál. Csapatom rendelkezik a „legéhesebb” csatársorral, elvétve ugyan mi is kapunk néhány gólt. Alapjában véve Di Stefano továbbra is hallgatag természetű. Mégsem tudott azonban ellenállni annak, hogy ne szóljon néhány szót az 1970. évi világbajnokságról. — Bízom benne, hogy a délamerikai labdarúgás, főleg az argentin, vezető szerepet játszik majd a mexikói világbajnoksá- I gon. Ha összehasonlítom a jelenlegi csapatomat a Real Madrid- I dal, arra a megállapításra jutok, ! hogy a spanyolok nem jobbak a Boca Juniorsnál. Csapatom jobb, mint Real! A Boca Juniors nemcsak kiváló egyéniségekkel rendelkezik — ezekben Argentínában soha nem volt hiány —, hanem az argentin labdarúgásra eddig nem nagyon jellemző kollektív játékstílust is alkalmazza. Taktika és erőnlét szempontjából is behoztuk az európaiakat — legalábbis ezt állapíthattam meg madridi tapasztalataim alapján. Az emlékezetes pillanat: a vilá gbajnok angol csapat kapitánya Boby Moore a Kimet Kupával... Di Stefano szerint a világbajnoki címet 1970-ben a Dél-Ame rikaiak nyerik el. (Fotó: Demény) Néhány hónap múlva bekövetkezett a Boca Juniors elnökének jóslata. Alfredo di Stefanó, a Boca Juniors menedzsere és egy személyben a csapat felelős edzője lett. A dél-amerikai technikai igazgatók közül Di Stefanónak van a legnagyobb fizetése, a Boca Juniors játékosad elismerik és tisztelik őt. „Nem volt könnyű harcolni az ismeretlenség ellen, de most annál biztosabb a pozícióm” — jelentette ki. A spanyolországi edzői kudarc már feledésbe merült. (Az Ibériai-félsziget újságírói azt írták, hogy Di Stefano szupersztár volt, de edző sohasem lesz belőle.) És Argentínában jelentkeznek az első edzői sikerek. A Di Stefano által felfedezett néhány tehetséges fiatal játékos nagyszerűen helytállt az első csapatban. A Boca Juniors sikert sikerre hal. moz. A csapat megnyerte a Mar del Plata-i tornát, vezet a bajnokságban is, szinte veretlenül végez minden barátságos mérkőzésen. — Azon a véleményen vagyok, hogy sokkal könnyebben megy minden, mint ahogyan azt sokan gondolták — mondotta a sikeres edzősködésnek kezdetén járó Di Stefano. — Gyakorlatilag ugyan, azt csinálom most edzői szereoCsapatom hat játékosa tagja a válogatottnak és még hárman várják a lehetőséget a szereplésre. Di Stefáno szerint Európában három ország válogatottja tarthat lépést a jelenlegi argentin labdarúgással: Anglia, az NSZK és Ma. gyarország. (Ezt még a Dánia— Magyarország világbajnoki selejtező mérkőzés előtt mondotta.) Erős meggyőződése, hogy nem európai csapat nyeri meg az 1970. évi mexikói világbajnokságot. Argentína színeiben Mexikóban sók új, a modern labdarúgás követelményeinek megfelelő labdarúgó lép pályára. Így mondotta a „nagy varázsló”, mert a Bolívia és a Peru elleni selejtező mérkőzéseket csak formalitásnak tekinti Di Stefano. A 16-os döntőben való részvételt természetesnek tartja. Hát... majd elválik! Ellenkező nézeten van azonban a peruiak edzője, a híres brazil Didi, aki kijelentette: legyőzik Argentínát a selejtező mérkőzések folyamán. Ez persze nem is csoda, hiszen annak idején úgy hírlett, Didinek a „nagy Alfredo” miatt kellett távoznia a Real Madridtól... Miért éppen most legyenek azonos véleményen’
