Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-01 / 176. szám
1969. augusztus 1. 5 Péntek Amit nem látott a kamera lencséje „Bicskanyitogató”, „falramászta- tó esetek” — hallani itt is, ott is, ha a közvélemény elé tárul. — s a szocialista demokrácia védelmében a sajtóorgánumok jóvoltából elég gyakran tárul — egy-egy dolgozó ok nélküli üldöztetése. A másik oldal nem vált ki ilyen visszhangot, az, amikor egyesek tucatszámra írják az intrikáló, rágalmazó leveleket vezetőik, az al_ sóbb-felsőbb irányító szervek ellen. Az ilyesmit helyesbítő, visz- szautasító közlésre a reálisan gondolkodók legfeljebb azt mondják, hogy a botnak is két vége van, mások viszont csak úgy odavetik: „világos, hogy mindig a fejeseknek adnak igazat”. Egy asszony néhány riporter segítségével egész sor tény elferdítésével sajnáltatta meg magát az ország közvéleménye előtt — dokumentumfilmen. Néhány kedvező állítása mellett elmondotta többek között, hogy nagyon magányosan és nagyon szerényen él. Úgymond, alig futja többre a! havi 300 forint nyugdíjából teánál, a pirítás kenyérnél és egy-egy tányár tasakos levesnél napi étrendjére. A felszabadulás első napjaiból csak annyi élménye | maradt meg, hogy az előrenyo-1 múló katonák kivágtak egy fát és ügy szedték le róla a gyümölcsöt. Beszélt a felszabadulás előtti sor- j sáréi, arról, hogy milyen nehéz j volt aratáskor a markot szedni. A község lakosságának szinte egésze felháborodott a tények sorozatának az elferdítésén. Akkor nyomban is, és azóta is beszéd tárgyát képezi, hogy a nyilatkozó soha nem szedett markot, mert előbb egy kereskedő, aztán egy gyógyszerész bejárónője volt. Aztán sem szedett markot, amikor férje parádéskocsis volt. Sajnálják, hogy csak a kivágott fát tette szóvá, s azt nem, hogv milyen nagy kárt okoztak az országnak, az emberiségnek az elkergetett fasiszták. Magányossága sem egészen helytálló. Hat gyereket nevelt s ezért tisztelet illeti, s akik közül egy-kettő bizonyosan mégsem hagyná ínségben élni. Új Diósgyőr születik A Miskolci Tervező Vállalat építésze, Fekete Miklós tízezres lélekszámú új Diósgyőrt tervez ett a régi helyén. Már maketten is roppant esztétikusak eredeti megoldásai; hogy kellemes ívben vonuló két — egyenként 6 —100 méter hosszú — tízemeletes sávház alkotja a város gerincét. Képünkön: a tervező és leendő művének makettje. ért, egy új rendelet értelmében a légiósok önként jelentkezhettek a frontra. Az első zászlóalj csaknem kivétel nélkül baloldali felfogású németekből állt. 1940 márciusában az alakulat Marseille kikötőjébe érkezett, onnan hosszú és fárasztó utazás, szállítás után jutott el Angliába. Ekkor a felderítők már jelentették, hogy fenn, északon készül valami. Hitler tábornokai ekkor már sok hajót, jelentős légierőt, ejtőernyős és más alakulatot vontak össze. Villámháborút akartak indítani Norvégia ellen. Különösen jól működtek Anglia kémhálózatainak emberei, akik tudták, hogy a németek támadása minden pillanatban várható. Ezért ellentervet dolgozott, ki az angol vezérkar. A Wilfrid fedőnév takarta nagyszabású elképzelésüket. Eszerint csapataiknak már április 8-án partra kellett volna szállniuk Narvik, Bergen, Trondheim és Stavanger közelében. Meg akarták tehát előzni a németeket. A hadműveletben részt vett volna az Angliában tartózkodó félbrigád is. Múlt 'az idő. Egyre riasztóbb jelentések érkeztek a németek előkészületeiről. Az angolok azonban haboztak. A légiósok harcra készen várták a pillanatot. A parancs azonban nem érkezett meg. A németek megelőzték az angolokat és megkezdődött Norvégia megrohanása Ekkor már két hajó, a Providence és a Bermuda fedélzetén voltak a 13. félbrigád katonái. Senki sem mondta, de mindenki sejtette, hogy Norvégiába szállítják őket. Május 15-én megérkeztek a katonák a fjordok közé. Már az első órákban érezték, hogy nehéz ellenféllel állnak szemben. A németek légi fölényük révén, amikor csak az időjárás engedte, bombázták a légiósokat. Azok nehezen találtak fedezéket, egymás után pusztultak el és sebesültek meg az emberek. Mégis nyomultak előre. Május 28-án elfoglalták Nar- vikot. Az általános norvégiai hadihelyzet azonban kedvezőtlenül alakult, a németek újabb sikereket értek el és az angolok ajánlatosnak tartották kivonni csapataikat. Június 8-án megkezdődött a félbrigád elszállítása. Fejük fölött állandóan zúgtak a német repülőgépek és a katonák' nem sejtették, hogy hova szállítják őket. 1940. június 14. A félbrigád megérkezett Brest kikötőjébe. Körülöttük pánikhangulat, a végéhez közeledett a francia dráma. Közvetlen veszély fenyegette az alakulatot is. Né- hányan a városba robogó né- ' met motorkerékpárosok fogságába kerültek, másokat a bombák sebeztek meg. Általános kavarodás. Jó alkalom nyílott volna a szökésre. De a 13. félbrigád nem olyan volt, mint S az idegenlégió általában. Ide * politikailag öntudatos antifasiszták kerültek, és a baloldali érzelmű spanyol, cseh, osztrák és német tagjai nem akartak az ellenség fogságába kerülni. Parancsnokaiak között azonban annál hevesebb vita alakult ki. Egy ezredes ezt \ mondta: (Folytatjuk) Az igazság az, hogy nem is szorul segítségre. Annak a szövetkezetnek az elnöke, ahonnan az asz- szony állítólag csak a teára, pirítás kenyérre és levesre jutó havi 300 forintot kapja, helyesbítést kérő levelében tételesen kimutatta, hogy tavaly hány ízben, milyen összegeket fizetett ki a pa- naszkodónak a tsz pénztára. Ez az összeg havi átlagban 1500 forintot tett ki. Emellett kiszámította azt is, hogy az asszony háztáji gazdasága legalább 400 forint értéket jövedelmez havonta. Hozzátette, hogy ezt pontosan ki tudták volna mutatni a tv-film készítőinek, ha felkeresik. A községi tanácsnál is más megvilágításba kerültek volna az asszony állításai, de oda se mentek el a film készítői. A helyesbítési kérésre megjelent az ügy „kivizsgálására” — a film egyik készítője. Kijelentette, hogy nem is annyira kivizsgálni, mint figyelmeztetni jött, nehogy megtorlást alkalmazzanak a szókimondó asszony ellen. A róla készült film, úgymond, olyan jól sikerült, hogy azt elviszik Can- nes-ba, filmfesztiválra. Mit tehetnek ezután a község és a termelőszövetkezet vezetői? Nyugodjanak bele, hogy majd egész világ látja: úgy élnek nálunk az idős asszonyok, mint ahogyan a film ábrázolja? Ilyen megfontolással, hyppiket is lehetne mutogatni világversenyen, tipikus és vérbeli magyar fiatalokként? A község fejlődése megkövetelt ] egy állami tulajdonban levő lakóház lebontását. A benne lakó köz- í alkalmazottnak egy sokkal na- j gyobb értékű, nyolc helyiségből álló lakást ajánlottak fel cseré- | be. Nem fogadta el. Első kifogása az volt, hogy a kínált lakás kö- j zel van a művelődési házhoz, s j ott nem lesz biztosítva a pihenése, 1 nyugalma. Második kifogása az volt, hogy a kínált lakás északi fekvésű. Az egy éve tartó huzavona közben a közalkalmazott előbb a járáshoz írt levelében marasztalta el a községi tanácsot, aztán a járási tanácsot marasztalta el a megyeihez írott levelében, a megyeit a minisztériumihoz írott levelében, a minisztériu. mot pedig egy még felsőbb helyre írt levelében. A beadványok kivizsgálásának egész sora következett, bírósági határozattal és döntéssel is fűszerezve. Egyezség nég nem született a község és a közalkalmazott között. Született viszont olyan felsőbb és még felsőbb döntés, hogy a közalkalmazott válasszon ki magának egyet a községben eladó 'akóházak közül és azt megvásárolják neki. Ki is választott egy tetemes értékűt, s mehetett a felsőbb szervtől a legmagasabb helyre a válasz, az ügy kedvező elintézéséiről. Ám egyelőre kevés a pénz a ház megvásárlásához. Az ezzel kapcsolatos vita közben megkérdezték, hogy mit kezdjenek ilyen döntés mellett a felkínált és üresen álló nyolc helyiségű házzal? Mi történik a megvásárolt házzal abban az esetben, ha a községi tanács nem tart tovább 'gényt az illető közalkalmazott -nunká'ára? Nem azért, mert beadványok özönét gyártotta, hanem azért, mert tevékenysége csak szűk feladatkörének ellátására szorítkozik. Emellett annyit sem törődik, értelmiségi létére, a község anyagi és kulturális fejlődésével. mint egy más bo’vcón élő lény. Kukk Imre A moszkvai találkozó után A munkásosztály A kommunista és munkás- pártok moszkvai tanácskozásán elfogadott fő dokumentum is aláhúzza, hogy a forradalmi harc jelenlegi szakaszában is a munkásosztályé a vezető szerep. A kapitalizmus fellegváraiban — amint ezt a legutóbbi idők eseményei is bizonyították — a forradalmi harc, az egész demokratikus, imperialistaellenes mozgalom fő mozgató ereje a munkásosztály. A monopóliumok uralma a parasztság növekvő el- nyomorodását idézi elő, amely kiváltja a paraszság fokozódó ellenállását. Ezért a munkások és a parasztok szövetségének erősítése a monopóliumok és hatalmuk ellen vívott sikeres harc egyik alapvető feltétele. A nagytőke semmibe veszi a városi középrétegek többségének létfontosságú érdekeit is, ezért soraikban is egyre inkább növekszik a felismerés, hogy ösz- szefogásuk közős akciókra a munkásosztállyal, létfontosságú számukra. Az értelmiség társadalmi érdekei összefonódnak a munkásosztályéval, a szellemi és fizikai dolgozók szövetsége hatalmas erővé válik. A mai burzsoá társadalomban az ifjúság megmozdulásai is a társadalom mély válságát tükrözik. De mint a fő dokumentum megfogalmazza: „Az ifjúság előtt csakis a munkásmozgalommal és kommunista élcsapatával való szoros kapcsolat nyithat valóban forradalmi távlatokat”. A nők, a vallásos hívők milliói ma már szintén a változások hívei. „Az egységes monopóliumellenes és imperipalistaellenes akciók során kedvező feltételek teremtődtek minden demokratikus áramlatnak olyan politikai szövetségbe való egyesülésére, amely képes arra, hogy döntően korlátozza a monopóliumoknak az ország gazdasági életében játszott szerepét, véget vessen a nagytőke hatalmának és olyan alapvető politikai és gazdasági átalakulásokat valósítson meg, amely a szocializmusért vívott harc folytatásához a legkedvezőbb feltételeket biztosítja. Ennek a demokratikus szövetségnek alapvető ereje a munkásosztály” — mondja a moszkvai fő dokumentum. iért szentel olyan nagy figyelmet a munkásosztály vezető szerepének — nemzeti és nemzetközi méretekben — a moszkvai nagy tanácskozás? Azért, mert a munkásmozgalmon belül is — de még inkább azon kívül — egyre erőteljesebb a reklám, amely a tudományos—technikai forradalomra, az osztálystruktúrák mozgására hivatkozva, vagy nyíltan tagadja, vagy burkoltan, de kétségbe vonja a munkásosztály vezető szerepét, hogy ezzel a haladásért harcoló erőket megfossza igazi vezetőjétől, s helyébe az értelmiséget, a „lázadó ifjúságot” vagy más erőket állítson. Lenin annak idején e kérdéssel kapcsolatban ezt írta: „A proletariátus a modern társadalom egyetlen véges-végig következetes forraFérfi segédmunkásokat vasszerkezeti üzemünkbe állandó munkára felveszünk. Jó kereseti lehetőség! Év végén nyereségrészesedést fizetünk. 44 órás munkahét! Minden második szombat szabad! Jelentkezés: VÍZGÉPÉSZETI VÁLLALAT II. SZ. GYÁREGYSÉGE, Gyula. Béke sugárút 60. 628 dalmi osztálya, ezért ő köteles vállalni a vezető, a hegemon szerepet az egész népnek a teljes demokratikus forradalomért vívott harcában, az összes dolgozóknak és ktzsákmányol- taknak az elnyomók és kizsákmányolok ellen vívott harcában.” Ebben — és más műveiben világosan megfogalmazta, hogy a munkás- osztály számbelileg a szervezettség és osztálytudatosság szempontjából állandóan növekvő erőt képvisel, hogy céljai alapvetően egybeesnek minden dolgozó réteg céljával, ettől nincsenek eltérő érdekei. Érdeke: minden kizsákmányolás megszüntetése, a dolgozók hatalmának megteremtése és a szocialista társadalom felépítése. 1VÍ a már több, mint 200 millió a világ valameny- nyi országában az iparban foglalkoztatottak száma, s ennek többsége munkás. Családtagjaikkal együtt félmilliárdos munkáshadsereget képeznek, számuk egyre növekszik, hiszen a legnépesebb országok: Kína és India nemrég léptek az ipar fejlesztésének útjára. Több fiatal államban szintén megnövekedett a munkásosztály társadalmi szerepe és politikai aktivitása, noha számbeli súlya még nem jelentős. Növekszik a ázsiai és afrikai országok fiatal proletariátusa is. Ilyen körülmények között különösen nagy jelentősége van, hogy erősödjék a marxista—leninista ideológia a munkásosztály soraiban, növekedjék soraiknak egysége, azaz: megteremtődjék a munkásegység. Ma számos országban éppen a munkásosztály sorainak politikai-szervezeti megosztottsága miatt képes leszámolni az így megosztott forradalmi erővel a kapitalista állam, vagy tudja elodázni a társadalmi kérdések megoldását. A kommunisták valamennyi országban küzdenek a munkás- osztály egységének megteremtéséért, megszilárdításáért, mert ez feltétele annak, hogy következetesen érvényre juthasson a munkásosztály vezető szerepe. IT orunkban három nagy forradalmi áramlat — a szocialista államok, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalmak — harcolnak a nemzetközi imperializmus ellen. Nem kevésbé fontos e három áramlat mindegyikén belül az egység szüntelen erősítése, mint ahogy az imperializmus elleni harc sikerének feltétele e három forradalmi áramlat szövetségének, harci csapásai egybehangolásának szüntelen erősítése. Korunkban hallatlan mértékben kiszélesedett a monopóliumok uralma elleni, a szociális gazdasági struktúra demokratikus átalakításáért vívott harc osztálybázisa. E harc sikere jórészt attól függ, hogy minél következetesebben valósul meg nemzetközileg, nemzeti keretek között és az egyes akciók során is a munkásosztály vezető szerepe. A 75 kommunista és munkapárt moszkvai tanácskozásán elfogadott fő dokumentum hatalmas politikai-ideológiai fegyvert ad az antiimperialista erők kezébe. Számunkra teljesen világos, hogy ez a harc, mivel az imperializmus ellen, a békéért folyik, elválaszthatatlanul egybekapcsolódik a munkásosztály alapvető céljaiért vívott harccal, a kapitalizmus, mint társadalmi rend ellen vívott harccal, a szocializmusért és a kommunizmus győzelméért folytatott küzdelemmel. Rácz Lajos
