Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-05 / 179. szám

I9W. augusztus 1 2 Kedd Koszigin és Kekkonen találkozója Urho Kekkonen finn köztársa­sági elnök, aki július 29 és au­gusztus 3 között a Szovjetunió­ban üdült, találkozott és meg­beszélést folytatott Alekszej Ko- sziginnal, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökével. A véleménycsere során megvi­tatták a baráti szovjet—finn kapcsolatok további fejlesztésé­nek kérdéseit. E kapcsolatokat a két ország kölcsönös bizalmának erősödése jellemzi. A kiadott sajtóközlemény szerint érintették többek között az európai bizton­ság és békés együttműködés problémáját is. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és a finn köztársasági elnök leszögez­ték, hogy a két ország minden tőle telhetőt megtesz az e prob­lémák megvitatására szolgáló eu­rópai értekezlet sikeres előkészí­tése és összehívása érdekében. Alekszej Koszigi-n és Urho Kekkemen találkozója és megbe­szélése baráti légkörben, a szé- ! les körű kölcsönös megértés szellemében folyt le. \ Vasárnap, az adleri repülőté­ren Urho Kekkonentől Koszigin szovjet miniszterelnök, Givi Dzsavahisvili, Grúzia Miniszter- tanácsának elnöke és más szov­jet személyiségek vettek búcsút. A Szovjetunió területét elhagyva Kekkonen elnök repülőgépéről táviratban mondott köszönetét Kosziginnek a meghívásért, amely lehetővé tette számára, hogy a Kaukázusban üdüljön és sportoljon. Kekkonen táviratá­ban megállapítja: „az Önnel való találkozás és megbeszélés, Miniszterelnök Űr, újból meg­erősítette: országaink vezetői azonosan ítélik meg a világ or­szágai békés együttműködésének fejlesztésére irányuló erőfeszíté­seket”. (MTI) Hadműveletek Dél-Vietnamban Miközben az amerikai hadveze­tés közlései szerint a dél-vietnami hadműveletek „szórványos jelle­ge és lassú üteme szinte a tűz­szünet határát súrolja” a Dél-Vi- etnamd Ideiglenes Forradalmi Kormány harcoló alakulatai foly­tatják akcióikat ellenséges pa­rancsnoki harcálláspontok, törzs­kari szálláshelyek, hidak és után­pótlási vonalak ellen. Amerikai beismerés szerint a DIFK reguláris hadseregének tü­zérsége 122 milliméteres szovjet gyártmányú rakétákkal súlyos csapást mért a 8000-es létszámú ausztráliai expedíciós dandár Sai­gontól 65 kilométernyire délkelet­re kiépített körletére. A jól előké­szített és összpontosított tüzérségi támadást az ausztrál katonaság utánpótlásában fontos szerepet játszó 64 méteres betonhíd fel- robbantása előzte meg. A hazafi­ak által végrehajtott támadások sorában az amerikai katonai kom­müniké megemlítette még a kol- laboránsokból verbuvált ún. dél­vietnami népi milícia Can Tho-i központjának tüzérségi lö- vetését. Mint az amerikai pa­rancsnokság közölte, a gyalogsági ütközetek száma elenyészőnek mondható. (AFP, Reuter) (MTI) Visszhang Nixon utazásáról Nixon elnök Washingtonba visszatérve kijelentette: világitö­rüli útja a béke céljait szolgálta. Az elnök külön kiemelte buka­resti látogatását, amelyet „a leg- megindítóbb tapasztalatnak” ne­vezett eddigi utazásai során. A szívélyes fogadtatást értékelve kijelentette: ez az Egyesült Álla­mok iránti baráti érzelmek meg­nyilvánulása volt, és azt mutatja, hogy „politikai filozófiában meg­levő mély különbségek sem oszt­hatják meg állandóan a viliág né­peit”. Az elnök világköruli útjáról az amerikai fővárosban megoszlanak a vélemények. Az út első szaka­szánál szinte teljesen egyetértés fogadta a Nixon által meghirde­tett „új ázsiai politikát”, amelyet az elnök Guam-szigetén fejtett ki. E politika fő vonásaként azt emelte ki, hogy az Egyesült Ál­lamok, bár továbbra is csendes- óceáni hatalomnak tekinti magát, igyekszik elkerülni az „új Vietna­mokat” és a jövőben nem avat­kozik be katonai erővel az ázsiai országok belső ügyeibe. Később azonban Nixon módosította a ko­rábbi kijelentéseit, kiemelve pél­dául, hogy az USA „kitart szer­ződéses kötelezettségei mellett”. Vietnamban a háborúról szólva azt mondta, hogy ez „az amerikai történelem legragyogóbb órája”. George McGoven szenátor ezekre a kijelentésekre utalva mondotta, hogy az elnököt elődjéhez hason­lóan „szemmel láthatóan megfer­tőzte az ázsiai vírus” és ha ez így van, akkor az űrhajósok helyett „az elnököt kellene karanténba » helyezni”. Nixon kijelentéseivel egybeesett Wheeler tábornoknak, az amerikai vezérkari főnökok egyesített bizottsága elnökének tanúvallomása a szenátus katonai bizottsága előtt, amely szerint az USA „még hosszú ideig nem vo­nulhat ki Vietnamból’. Politikai megfigyelők arra a kö­vetkeztetésre jutnak, hogy az el­nök legfőképpen a legégetőbb kér­dés megoldásával maradt adós: nem fejtette ki a vietnami rende­zésre vonatkozó valóban elfogad­ható megoldás tervét, sőt azt han­goztatta, hogy az USA „a lehető legmesszebb elment” eddigi ja­vaslataiban. A Fehér Ház képvi­selői és maga az elnök is a romá­niai látogatást minősítették az út csúcspontjának. Hivatalos körök­ben azt hangoztatják, hogy az út e szakasza „demonstratív lépés a nemzetközi enyhülés felé” és messzemenő pozitív kihatásai le­hetnek. (MTI) Kfizvéieménykotatás a „Kennedy-ügyben“ A Time című képes hetilap ál­tal végzett közvéleménykutatás adatai szerint az amerikaiak több­ségié a július 18-í kompromittáló autóbaleset ellenére továbbra is támogatja Edward Kennedy!. A megkérdezettek 68 százaléka vélekedik úgy, hogy méltányta­lan az a mód, ahogyan a massa- chusaettsi szenátort bírálják, „MKwel hasonló baleset bárkit érhet”. Negyvennégy százalék szerint (36 százalékkal szemben) a fiatal szenátor nem mondta el a teljes igazat. ötvenegy százalék szerint (31 százalékkal szemben) Kennedy 1 nem mondta el megfelelőképpen,! i hogy mi is történt azon az emlé-1 I Ivezetes fogadáson, amely után j | bekövetkezett a tragédia. (MTI) * A pozsonyi tanácskozás évfordulójáról A hétfői Rudé Právo szerkesz­tőségi cikkben emlékezik meg a pozsonyi tanácskozás évfordu­lójáról. „Az internacionalista ér­dekek nevében” cím alatt meg­jelent cikk egyebek között idézi a Népszabadság egy évvel ez­előtti megállapítását arról, hogy a pozsonyi találkozó sikeres hoz­zájárulás lesz a testvérpártok internacionalista érdekeinek vé­delméhez. Ma már ismeretes — frja a továbbiakban a Rudé Právo —, hogyan képzelték el a csehszlo­vákiai szocializmus sorsát az imperialista körök, valamint csehszlovák politikusok kalandor és karrierista csoportjai. Ismere­tes az is, hogy a testvérpártok milyen lenini állhatatossággal és türelemmel tárgyaltak vagy kí­séreltek meg tárgyalni 1968 áp­rilisától augusztusáig a cseh­szlovák képviselőkkel. A cikk megemlékezik arról, hogy a test­vérpártokkal lezajlott minden tárgyalás után „valaki” gyűlést szervezett a prágai óvárosi té­ren vagy a pozsonyi városháza előtt, és a televízióban, a rádió­ban is sajátos módon magyaráz­ták e tanácskozások eredménye­it. Ebben az időben a sajtósza­badság — írja a lap — a tájé­kozatlanság megvalósításának eszközévé vált. Az öt pártnak a CSKP KB-hez intézett levelén kívül a csehszlovák sajtóban egyetlen komolyabb dokumentu­mot sem közöltek, amely felhív­ta volna a veszélyre a figyelmet. A cikk befejezésül megálla­pítja: a CSKP áprilisi és májusi ülései, valamint azok határoza­tai a párt életképességének bi­zonyítékai. Ezért folyik a CSKP ellen külföldről és hazai környe­zetből egyaránt vad és helyen­ként bandita jellegű támadás. A CSKP nem az a párt, amely hazárdjátékot folytat a jövővel. A CSKP egészséges magja, amely hű maradt a proletár in­ternacionalizmus elveihez, nem hagyja magát megzavarni sem rágalmakkal, sem feliratokkal, sem röpcédulákkal, sem éretlen fiatalok üvöltözéseivel. (MTI) Befejeződtek a tárgyalások a magyar országgyűlés és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége között Hétfőn, az Országház delegációs termében véget értek a magyar országgyűlés és a Szovjetunió Leg. felsőbb Tanácsának Budapesten tartózkodó küldöttsége közötti tárgyalások. A magyar országgyű­lés küldöttségét Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, a szovjet delegációt Pjotr Mironovics Ma- serov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagja, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak póttagja, a Belorusz Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának első titkára vezette. A szívélyes, baráti hangú esz­mecsere során P. M. Maserov összegezte azokat a tapasztalato­kat, amelyeket a szovjet küldött­ség az üzemekben, a tsz-ekben tett látogatásain szerzett. A szovjet küldöttség örömmel álla­pította meg, hogy a szocializmus teljes felépítésén fáradozó ma­gyar nép figyelemre méltó ered­ményeket ért él mind politikai, mind gazdasági és társadalmi téren. A szovjet vendégek elis­meréssel szóltak a magyar— szovjet kapcsolatok állandó gya­rapodásáról, a két nép közötti ba­rátság elmélyüléséről, amelynek látogatásuk alatt ezernyi jelét tapasztalták. A magyar országgyűlés a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa kül­döttségének tárgyalásairól, a két országnak a legfontosabb nem­zetközi kérdésekben elfoglalt ál­láspontjáról, az egymást kölcsö­nösen érdeklő kérdésekről, vala­mint a két testület együttműkö­désének bővítéséről, fejlesztésé­ről a tárgyaló felek közös köz­leményt fogadtak el, amelyet későbbi időpontban tesznek köz­zé. (MTI) Nem szabad megváltoztatni az augusztus 17 és 20-a közötti munkaidő-beosztást Egyes vállalatoknál az augusz­tus 18-i és 19-i munkaidőt előre vagy utólag akarják ledolgozni, illetve szabad szombatokat e na­pokra akarnak áthelyezni, hogy az augusztus 17-i .vasárnapi és a 20-i munkaszüneti nappal együtt négy­napos munkaszünetük legyen. Ezzel kapcsolatban a Munka­ügyi Minisztériumban elmondot­ták, hogy augusztus 17-e és 20-a között a szokásos munikaidőbe- osztást nemszabad megváltoztatni. A Munka Törvénykönyvének vég­rehajtási rendelete szerint pihe­nőnapot akkor lehet áthelyezni, ha azt a munkaszüneti naptól csak egy munkanap választja el. Az idei augusztus 20-át két mun­kanap választja el a vasárnaptól, s ez esetben nem kerül sor a pi­henőnap áthelyezésére. Ugyancsak nem helyezhetők át a szabad szombat az augusztus 17 és 20-a közötti napokra és nem lehet a két munknap közötti munkanapo­kat előzetesen vagy utólag ledol­gozni. (MTI) Ünnepség a szlovák felkelés évfordulóján Besztercebányán hétfőn Szlovákia kerületeinek és járásainak vezető párt- és állami funkcionáriusai ta­nácskoztak Sadovszkynak, az SZLKP KB első titkárának, Colot- ka miniszterelnöknek, valamint más szlovákiai párt- és állami ve­zetőknek jelenlétében a szlovák nemzeti felkelés 25. évfordulójá­nak méltó megünnepléséről. Az ünnepségen Sadovszky hangsúlyozta, hogy a szocializmus ellenségeivel szemben szigorúan fellépnek az államhatalmi szer­vek. és nem tűrik el a politikai és gazdasági élet konszolidálódásá­nak akadályozását, valamint a valótlan hírek terjesztését, ame­lyek a párt tisztességes törekvé­sei ellen irányulnak. (MTI) A Szovjetunió űrkutatási programja Automaták a A kozmikus rendszernek egyre növekvő szerepét hangsúlyozó űrprogramban harmonikusan társul egymással mind az auto­maták, mind pedig a pilóták ve­zette űrhajók felhasználása. Az első szakaszban — 1957—1960-ig — a Szovjetunióban csupán au­tomata készülékeket bocsátottak fel a Föld, a Föld körüli térség, a Hold és a messzi világűr ta­nulmányozása céljából. Az első szakasz Az 1957. október 4-én felbocsá. tott első műhold fél méter át­mérőjű gömb volt és kb. 84 kiló volt a súlya. A készülék és az áramforrás a hermetikusan zárt testben volt. A világ első szputnyikja nem rendelkezett stabilizátor-rendszerrel, s a fe­délzeti rádióadók jelzéseit a minden irányba tüskeszerűen meredező 3 méter hosszú anten­nák sugározták a Földre. Az űrtechnika legújabb vív­mányai mellett az első szputnyik fellövése szerény eredménynek tűnhet Azon a napon azonban első ízben sikerült leküzdeni a Föld vonzerejét s az ember a világűrben szolgálatába fogta az égi me­chanika törvényeit. Ezenkívül az első szputnyik számos egyedül­álló tudományos adatot szolgál­tatott. Az 1957 novemberében pályá­jára juttatott második szovjet műhold a világ első biológiai szputnyikja volt. A készülék, a Lajka kutya és az áramforrások összsúlya meghaladta az 500 ki­logrammot. A szputnyikban két rádióadó, egy tedemetrikus rend­szer, programozó-időszerkezet, napkisugárzást és kozmikus su­garakat vizsgáló tudományos műszerek voltak. A regeneráló és hőszabályozó rendszerek a kutya élettevékenységéhez szük­séges feltételeket biztosították a fülkében. Ez a szputnyik 1958 április de­rekáig keringett pályáján. Az ál­tala végzett mérések révén első ízben szereztek tudományos ér­tesüléseket arról, milyen állapot­ban van az élő szervezet űrrepü­lés közben. A harmadik szovjet szputnyik a világon az első automata geo. fizikai állomás volt, s 1958. má­jus 15-én lőtték fel pályájára. Méretei impozápsak voltak. Az 1327 kilogramm súlyú állomás hossza 3,5 méter volt. Számos tudományos és mérőműszerének a súlya majdnem elérte az egy tonnát. Ez a szputnyik széles körű programot teljesített: 220 —1880 kilométeres magasságban kutatta a Föld körüli kozmikus térségét Többek között mérte a légkör felső rétegeinek nyomá­sát és összetételét, a töltött ré­szecskék koncentrációját, a koz­mikus kisugárzást, a mágneses és elektromos mezőket, a me­teor-részecskék áramlatát. Az általa végzett mérések révén si_ került első ízben megállapítani a Föld radiációs öve külső zó­nájának jelenlétét. Ezután automata-állomásokat lőttek fel a Hold felé, ehhez el kellett érni a második űrsebes­séget. E kísérletek eredménye­képpen kidolgozták a fő rakéta­kozmikus kumplexum-rendsze- reket, értékes tudományos ada­tokhoz jutottak. Az ember fellövése előtt A hatvanas évek elején új fel­adat született: biztosítani az em­ber űrrepülését. Akkorára a tu­dósok és mérnökök az automa­ta-rendszerek révén elegendő ta­pasztalatot szereztek a világűr­kutatásban. Ám az új feladat — az ember űrrepülése — sokkal bonyolultabb volt. Ismét az auto­maták segítettek. A pilóta-vezet- te űrhajó fellövésének megváló, sításával kapcsolatos számos probléma még fehér folt volt a tudományban és a techniká­t

Next

/
Thumbnails
Contents