Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

19W. augusztus 31. 5 Vasárnap Hárommillió lorint ajándék Battonyának Néhány évvel ezelőtt merész vállalkozásba kezdett a községi tanács Battonyán. A vízművesítés elkezdéséről hoztak határozatot. A tervkészítésre és a munka ki­vitelezésére megrendelést adtak, s így a tervezett négylépcsős épít­kezésből eddig három sikeresen megvalósult. Lényegesen könnyeb­bé vált a község lakóinak ivóvíz­ellátása, mivel több tíz kilométer hosszú vízvezetéket fektettek le, kutakat fúrtak, hogy a családi házak közelébe vihessék a jó mi­nőségű ivóvizet. A negyedik épí­tési lépcső munkálatait is elkezd­ték tavaly, melyben a vízmű táv­működtetését, két kút fúrását és bekötését, továbbá tíz kilométer hosszú vízvezeték-hálózat építését jelölték meg. A községi tanács erre a célra egymillió forintnál is nagyobb összeget irányozott élő. Az utóbbi hetekben megyénk vezetői és az Országos Vízügyi Hi­vatal elnöke tárgyalást folytattak a battonyai községi vízmű épí­tésének mihamarábbi befejezésé­ről. A tárgyalás igen eredményes volt, mert az OVH elnöke a víz­ügyi alapból hárommillió forintot utalt át a munkálatok folytatásá­ra. Így a Békés megyei Víz. és Csatornamű Vállalat a negyedik építési ütemre programozott mun­kálatokat rövidesen befejezheti. Jövőre már 1200 tonnával több öntvény készöl a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz-ben Bővítik a szeghalmi részleget — Új cikkeket gyártanak Jelentős beruházásokat valósít i késztetik a ktsz vezetőségét, hogy | örvend az elektromos gőzvasaló meg az év végéig a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz. A tájékoztatás szerint, amelyet dr. Dór oszlat Er­vintől, a ktsz főkönyvelőjétől kaptunk, 14 millió forintos költ­séggel építenek új üzemrészeket. A nagy összegű fejlesztést a me­gyei tanács hétmillió forinttal, az OKISZ pedig négymillióval segíti. Szeghalmi részlegük bővítésével a jelenlegi 90 dolgozót foglalkozta­tó kis üzemben 1969 végére 150 új utakat keressenek. S ezt meg! berendezésük. is teszik. Az automata olajtüzelé sű csempeégető alagútjuk kihasz­nálására például új gyártmány­nyal, burkolócsempék készítésével kísérleteznek. Felismerték né­hány, az elektromos iparban hi­ányként jelentkező cikk gyártásá­nak jelentőségét. Egyszóval, szá­mításba vették a piac igényeit. Hódsági Tamás főmérnökhe­lyettes be is mutatott néhány új dolgozónak adnak munkaalkal-1 gyártmányt. Ezek között jelenős mat, 1970 decemberéig pedig ez a! az NDK kooperációban készülő szám háromszorosára emelkedik.1 villanykapcsoló. Az automatikus Szarvasi építkezéseik is megöl-! vezérlésekhez készített mágneses danak néhány régi problémát. A- kapcsoló pedig importot helyette- 10 millió forintos költséggel épü-! sít. Kísérleti üzemükben is sok új ló vasöntödéjük októberben már' dolgot láttunk. A Budapesti őszi teljes kapacitással dolgozni fog.! Vásárral készülnek modern vo­Ez azt jelenti, hogy 1970 végéig 1200 tonnával több öntvényt ké­szítenek, mint az idén. A félévi mérleg szerint csak 83,6 százalékra teljesítették ter­vüket. A tavalyi év hasonló idő­szakához viszonyítva is 10 száza­lékkal lemaradtak. Megkérdeztük, mi ennek az oka? A főkönyvelő szerint, a piac alakulása a legdön­tőbb. Hagyományos termékeik közül például a csempekályha iránt jelentősen csökken az ér-1 deklődés. Ezek a tényezők arra nalú, asztali-, fali és állólámpáik. Propán-bután sportgáz-palackkal egybeépített forrasztólámpájuk je­lenleg biztonsági és műszaki elbí­rálás alatt van. Nagy keresletnek Fél évvel ezelőtt hiánycikknek számított a kereskedelemben az autópress kávéfőző betétje. A ktsz hozzákezdett a gyártáshoz. Jelenleg már a négyszemélyes betétből kielégíti az igényeket. Az orvosi műszer, az elektro­mos sterilizátor is keresett cikk lesz. Ügy gondolják, hogy a 24 voltos, 20 wattos kis méretű és a valamivel nagyobb méretezésű 24, 42 és 220 voltos árammal is mű­ködő forrasztópákáikat megked­veli az elektromos ipar és a hír­adástechnikai ipar. Ebből a gyárt­mányukból a napokban küldenek mintapéldányt az ország nagyke­reskedelmi, valamint a megye kis­kereskedelmi vállalatainak. Az átállást és a beruházást is figyelembe véve, bíznak abban hogy év végére 15 millió forint nyereségtömeget érnek el. B. J. KUűutefeU ncpntiivcfö JumimiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiMiimiiMMHmniimimmnmnniimimniiMnmiwmmiiiiiiiuiimmmiiin Társadalmi munkások Korszerűsítik a békéscsabai 2-es számú postahivatalt A békéscsabai vasúti postahi- lejáró csomagtörést, így a kézbesí. vatal dolgozói a növekvő posta-1 tésre is hamarabb kerül sor. Az forgalomnak csak nehezen tud- új felvételi teremben a postás dói­nak eleget tenni. Egyrészt a hiva-. gozók megfelelőbb körülmények tál szűk területe, másrészt a ré- j között dolgoznak és szolgálják ki a feleket. A korszerűsített épületben helyt kap a vidéki mozgó-postások ven. ! dégszobája, a helyi dolgozók pi-! gi, elavult, korszerűtlen épület akadályozza munkájukat. A Szegedi Postaigazgatóság ha­tározata alapján hozzákezdtek a hivatal korszerűsítéséhez, és bőví-; .. , , . , ... ___ tésé hez. Mintegy 170 négyzetmé- henoje es kulturszobaja. Beveze- . , , , , „.. i tik a központi fűtést, uj furdoszo, tért kaptak a vasút területéből. tussoló! ém'tenek Ennek nagy része raktárhelyiség, bat es tussolot építenek, lesz. Ugyanis a helyi csomagkéz- i A postahivatal bővítése és kor- besítés a békéscsabai egyes pos- szerűsítése mintegy 2,5 3 millió tától idekerül. Ezzel elkerülik aj forintba kerül. Az átadást 1970 év felesleges csomagátrakást és a ve-! végére tervezik. gal csapódtak le a túloldalon egy tankvájta, jókora nedves mélyedésbe. Andris vesztette el kevésbé a lélekjelenlétét, de ő is úgy érez­te, hogy az izgalom s a nem tak hát, elszánt parasztlegénye­ket, akiknek — eredményes munka esetén — ajándékföldet s háromheti szabadságot ígért Vághy. Ezek Felszegi Béni ve­zetésével felderítették, hogy közönséges tornászteljesítmény a csupán pár tucat párává-vált torkába lökte a szívét, s minden partizán rendezte a támadást, pillanatban megfúlhat tőle. Bá- iniután az erdősáv szélső fáira, lintot rosszullét rázta. Ott, ahol az ágak közé néhány padlásaj- először feküdtek, a géppuskás tót, pallót erősítettek géppuská­idnak fél oldalát szakította le ik, és jó csomó lőszerük számá- egy akna, s Bálint gyomra a ra. Őket a gyanútlan vonulók párolgó vérszagtól, bűztőd még nem láthatták, ők viszont kitű- a menekülés előtt felkavarodott, nőén végigjárhattak az egész Most hányinger nyösztette-tép- terepen. te, s bármennyire szeretett voj- — Disznó lesi puskások! — na holt-mozdulatlan maradni, szitkozódtak egynémely tisztek képtelen volt rá. Andrisnak sze- — a fair harchoz, a lo vagi áss ág- rencsére jó szimata volt a lát- hoz semmi érzéke ennek a vad hatatlan ellenség csakugyan a csürhének. másik oldalon lehetett, az erdő­Andrist cseppet sem botrán­sáv környékén, s így őket is lat- jjoztatta meg, hogy a partizánok hatatlanná tette a dombos vo- nem getlemanok, s minden esz- nu^a^- közt megragadnak a hazájuk Vághy alezredes csak nagy so- földjén nyomuló ellenség puszii­kéra, a lövöldözés teljes elülté- fására. Bevonulása előtt egy ér­véi kísérelte meg az ezred ősz- délyi faluban ímokoskodott, szeszedését. Viszolyogva enge- majd Kolozsvárott dolgozott egy delmeskedtek katonái, mindenki asztalosüzemben Kelen Gyuszi- a váratlan támadás hatása alatt val Mindkét helyen módot lei- állt. Azok a bizonyos, titokzatos arra, hogy az „ellenséges” géppuskák végképp elhallgattak rádiók adásait gondosan végig- ugyan, de akkor már sebesül- hallgassák. Szekrénye ajtajának tek, holtak, döglovak özöne bo- helső lapjára térképet akasztott, rította a környéket. Amint .10 s a hallottak alapján gondosan sokára kiderült, az embervesz­teség ijesztő arányú v°lt. Ki- Lajival. aki bölcsészhallgatóként lencszazegynehanyuk közül több Pp_+(>n sűrű levélváltás rárajzolgatta a frontok állását. Pesten tanult, sűrű levélváltás mint kétszázan maradtak holtan, dombok között. Belanka főhadnagy mindjárt eszögezte, hogy csak partizánok követhették el ezt a mészárlást, hisz a frontnak jó messze kell ennie még a jó ideje beásott ezreddel, melyet nékik, a tizen- kilenceseknek kellett felváltaná­nk. önkéntes járőröket toboroz­kettejük számára érthető jelbe széddel azt is megírták egymás­nak: ha katonának kell menni­ük, az első alkalmat megragad­ják arra, hogy átcsússzanak a „másik oldalra”, s ott partizán­nak jelentkezzenek. (Folytatjuk) Fotó: Balkus Csendes helyen ül­tem a nyáron (any- nyira, azért nem csendesen, mint né­melyek rosszmájúan gondolnák, vagu sze­retnék), és nem oko­zott semmi hiányér­zetet, hogy előzetes tapasztalatok diktál­ta óvakodásból mes­terségében távol tartottam magamat a táncdalfesztivál 69- töl. Körülöttem néha szóltak azért róla, de általában az én pasz- szív rezisztenciámat igazoló véleményeken mosolyoghattam ma­gamigazoló elégedett seggel■ Viszonylag nyugodt éjszakáim voltak. Le­számítva a lelkiis­meret szokásos há­borgásait, jókat alud­tam. Nyugodtan feküd­tem le aznap este is. mikor az első ál­momból éktelen ki­abálás ébresztett (el: „segítség!... segít­ség!!! .. . segítsen!..." Fölkaptam a feje­met, először csak hallgattam. Mégis­Segítség! métlődött: „segít­ség!!! ... segítség!... segítség!... Emberi kötelességem arra szólított, hogy gyor­san kapjak magamra valamit, és siessek a bajba jutott ember­társam segítségére. Visszatartott azon­ban szállásadó gaz­dám, akit fölébresz­tettem, mondván, hogy. ha ilyen dolog van, elintézik azt nélkülem is. Szokás néha. hogy megverik egymást, de mindig van ott, aki segítsen a másiknak ... Való­ban, nemsokára csönd lett. És mit adott a jó isten? • Másnap délelőtt megszólalt ismét ugyanaz a hang: „se- nítség!. .. segítség!...” Szaladok föl a kert­ből. — Nyugi, nyugi — mondják —. csak a fesztivál tegnapi mű­sorát ismétlik. Nem sikerült meg­úsznom a fesztivált. Azóta több város­ban jártam, ahol de­rék mai fiatalok .,kiabálnak, énekel­nek” (hogy énekel­nek, az rendjén vol­na), és sok felnőttet, mai felnőttet láttam összerezzenni, amint esténként, szürkület után innen is, onnan is fölhallatszott: „se­gítség!... segít­ség! ... A tancdalfesztivá- lok közízlést rombo­ló hatásáról sok-sok „falra hányt szó” hangzott már el. Da hogy a közrendet ilyen botrányos hely­zetekbe hozza a zsűri előzetes és értékelő, megfontolt mérleae- lése alapján a köz­tudatba —, illetve annak bizonyos réte- neire rákényszerített ’détlcnséa. ez már rendőrségi eset. És ilyen esetek­ben a rendőrség is a közvélemény segít .1 ségét szokta kérni.. Beck Zoltán Nehezen indult a beszélgetés. Először szabadkozott. Szívesen «beszél munkájáról, de nem érti — mondta —, miért készítenék vele riportot. Hiszen csak 14 éve, azaz 1955. október 13-a óta dolgo­zik a moziüzemi vállalat mező- berényi filmszínházában. Ponto­san emlékszik a dátumra. És nem fogja elfelejteni 1969. augusztus 16-át sem. Szégyenlő­sen elmosolyodik: — Csak így, ebben a ruhában mentem be a vállalathoz Békéscsabára. Még mondta is a gépészünk, hogy biz­tosan a kísérőfilm elmaradt vetí­tése miatt hívatnak. Beérek. Mondják, igyekezzek a megyei tanács dísztermébe. Nézze — hoz­za boldogan az oklevelet és a ki­tüntető jelvényt: „Kiváló Dolgo­zó” — ezt kaptam. Már viseltem is. A Körösmenti Kulturális He­tek megnyitó kiállításán. Sokan gratuláltak. Igaz, sokan ismernek. De e nélkül nem is tudnék dol­gozni. Moziüzemvezetb? Hisz annak nincs semmi dolga — gondolják egyesek. Kézhez kapja a filmeket, kinyitja meg bezárja a mozit... Legyint: — Ha tudná, mennyi utánajárás, talpalás előzi meg egy-egy film bemutatását! Persze, vannak úgynevezett kasszafilmek. A „Fantomas”, „A hét kicsi in­dián...” Ilyenkor zsúfolt a nézőtér — minden szervezés nélkül. Köny- nyű szórakozásként kellenek ilyen filmek is. De a mi dolgunk a hasz­nos, a művészf, a tanító filmek propagálása. A „Fiúk a térről”, „Emberi sors”, „Szegénylegé­nyek”, „Hétköznapi fasizmus”. Én ezeket szeretem. És szeretném, ha minél több ember látná őket. Ezért indulok munkatársaimmal szervező kőrúttá. Az iskolákhoz, üzemekhez, ktsz-ekhez. Szeretnek ég támogatnak is bennünket. Meg­hallgatják javaslatainkat felhív­ják dolgozójuk figyelmét, bérletet vesznek. Azért az is előfordul, hogy „ke­reskedelmi cégként” kezelnek bennünket. Megint itt vannak a mozisok — mondják, árulni a fil­meket. — Pedig a mi feladatunk más. Több. Másfél évtizede dolgozik a Sza­badság filmszínházban Petrik Er- nőné. De már 1949-ben, társadal­mi munkásként járta a községet, szervezte az új filmek új közön­ségét. Emlékezőn mondja: — „Fo­rintos akcióval” kezdtük. Hogy megkedveltessük. megszerettessük a mozit. Ma másak a gondjaink. Üj film­színház kellene. Szebb, korsze­rűbb. Addig is azonban, míg fel­épül — egy másik mozigép. Mert most csak egy van, s a tekercsek cseréje miatt sok kényszerszüne­tet kell tartanunk. /Négy hónap múlva megyek nyugdíjba. De talán még — ez alatt a rövid idő alatt — teljese­dik ez a kívánságom is. Lipták Judit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents