Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

1069. augusztus 31. Vasárnap 1938. szepfemSer f: tématfás Lengyelország ellen ini a kulisszád megölt történt A világtörténelem legször­nyűbb háborúját Hitler és a nemzeti szocialista Németország tervezte, akarta és robbantotta ki előre megfontolt szándékkal. A nyugati hatalmak — minde­nekelőtt Anglia és Franciaor­' szág — kormányai gyöngeség^ bői és megalkuvásból nem tud­ták és bizonyos fokig nem is akarták megakadályozni Hitler hatalmának növekedését. A nyu­gati hatalmak müncheni kapitu­lációja természetszerűleg felbá­torította Hitlert. 1939 márciusá­ban a náci csapatok — a mün­cheni egyezményben vállalt ga­ranciák ellenére — megszállták Csehszlovákiát, majd kengyel- országgal szemben támasztott területi követelésekkel megkez­dődött az öt hónapon át tartó politikai világkrízis, amely vé­gül is Lengyelország lerohaná- sához vezetett. Mielőtt a nácik elkezdték rablóhadjáratukat, még egy utolsó, undorító szín­játékot rendeztek, amely végül is a végső ürügyet szolgáltatta Hitlernek Lengyelország megtá­madásához. Harminc esztendő telt el az­óta, de annak az emlékezetes szeptemberi napnak valódi tör­ténete hosszú-hosszú évekig rejtve maradt a világ közvéle­ménye előtt Ez alkalommal fel­lapozzuk a nürnbergi nemzetkö­zi bíróság jegyzőkönyveit, a tá­madás előkészítésében részt ve­vők vallomásait és emlékiratait, hogy választ kapjunk: hogyan is támadta meg Hitler Lengyelor­szágot. A obersalzbergi értekezlet sxt ■ ■ - Németország már 1939 tava­szán megkezdte a Lengyelország elleni támadás katonai és diplo­máciai előkészítését. Hitler 1939. március 22-én közölte, hogy Len­gyelország adja át Németország­nak Danzigot, továbbá engedé­lyezze egy exteritoriális jogú (területen kívüli) német autóút és vasútvonal építését a lengyel korridoron keresztül. Lengyel- ország ellen a német sajtóban nyílt és féktelen hadjárat indult. Április 28-án Hitler felbontotta a német—lengyel meg nem tá­madási szerződést, valamint az angol—német flottaegyezményt és a legbrutálisabb módot! há­borúval fenyegetőzött. A len­gyel kormány nevében május 5- én Beck külügyminiszter vála­szolt Hitlernek. Elutasította a náci követeléseket, de kijelen­tette: á lengyel kormány kész tárgyalásokba bocsátkozni. A ta­... lálkozások és tárgyalások rövid sorozata következik Lipski ber­lini lengyel nagykövettel, ame­lyeken a náci tárgyaló felek nem a megegyezésre, hanem an­nak bizonyítására törekedtek, hogy a konfliktus békés rende­zése lehetetlen. / A német vezérkar ugyanis már jó ideje kidolgozta a Len­gyelország elleni hadműveletek tervét (Fall Weiss) amelyet Hit­ler már április 11-én jóvá is ha­gyott. 1939. augusztus 22-én a náci hadsereg vezetőinek ober- salzbergi értekezletén Hitler is­mertette a német főparancsnok­j ság intézkedéseit a Lengyelor­szág elleni háborúra. „Legelőször — jelentette ki — Lengyelországot zúzzuk szét. A cél az elöerő megsemmisítése, nem pedig valamely meghatáro­zott földrajzi vonal elfoglalása... A háború elkezdéséhez propa- gandaürügy-röl (a cikk szerző­jének kiemelése) gondoskodom. Nem fontos, hogy ez valószerű lesz-e, vagy nem. A győzőt ké­sőbb nem kérdezik megí igazat mondott-e. Amikor háborút kez­dünk és viselünk, tisztában kell lennünk azzal, hogy nem a jog, hanem a győzelem a fontos...” (A nürnbergi per anyaga. I. kö­tet. 339. oldal). A „propaganda ürügy" 1939. szeptember 1-én minden német újságban az első oldalon adták hírül: „A lengyelek meg­támadták a gleiwitzi ■ rádióállo­mást”. A közlemények szövege pe­dig így hangzott: „A Német Távirati Iroda je­lenti. Breslau, augusztus 31. Ma este, körülbelül 8 órakor a lengyelek megtámadták és el­foglalták a gleiwitzi rádióállo­mást. A lengyeleknek miután erőszakkal behatoltak az épület­be, sikerült felolvasniuk lengye­lül és részben németül egy, a lakossághoz szóló felhívást. Né­hány perccel később azonban a gleiwitzi rádióhallgatók által fi­gyelmeztetett rendőrség megro­hamozta és szétverte őket. A rendőrség kénytelen volt fegy­verét használni. A támadás­ban részt vevő lengyelek közül többen életüket pesztették". „A Német Távirati Iroda je­lenti. Oppeln, augusztus 31. A rádióállomás megtámadása minden valószínűség szerint jel­adás volt a lengyel partizánok általános támadására a német terület ellen. Sikerült megálla­pítani, hogy a lengyel partizá­nok ezzel egyidejűleg két másik helyen is átlépték a német ha­tárt. Ezekben az esetekben ugyancsak nehézfegyverekkel el­látott osztagokról van szó, ame­lyeket nyilván lengyel regulá­ris egységek támogattak. A határszolgálatot teljesítő biztonsági rendőrség egységei harcba szálltak a betolakodók­kal. A heves harcok folytatód­nak.” Ez volt tehát a Hitler által előre beharangozott „propagan­da ürügy”, amelyre Hitler kiad­ta a parancsot a támadásra. De mi is történt valójában? Fény derül a titokra A nürnbergi nemzetközi bíró­ságon tanúként hallgatták ki Ervin Lahousen tábornokot, a német. kémelhárító szolgálat főnökének, Canaris tengernagy­nak a legközelebbi munkatár­sát. A lengyelországi események­kel kapcsolatos kérdésekre, az alábbiakat válaszolta: „...Az ügy, amellyel kapcso­latban most tanúvallomást te­szek, egyike a kémelhárító szol­gálat legtitkosabb akcióinak. Ha jól emlékszem, úgy augusztus hó közepén történt. Az Abwehr I. és II. osztálya azt a felada­tot kapta, hogy szerezzen be és helyezzen készenlétbe lengyel katonái egyenruhákat teljes len­gyel fegyverzettel és egyéb fel­szereléssel... A felszerelésért egy napon eljött az SD és elvit­te... Az igazi célt akkor még nem ismertük.... Amikor aztán a lengyel hadjárat első híre be­futott, Pickenbrock, a rádiósunk, aki a hírt felvette, így szólt: „Most legalább tudjuk, mire kellettek az egyenruhák.” ...A német fegyverletétel után egy tábori kórházban mellettem fe­küdt Birkel SS főrohamosztag- vezető, aki elmondotta, hogy az akció után nemcsak az internál­takat, de a vállalkozást szerve­ző és irányító SD-tagokat is mind kivégezték, hogy ne ma­radjon tanú...” (A nürnbergi per anyaga. 2. kötet, 101—102, oldal.) (Folytatjuk) Hazaérkezett Szlovákiából a magyar párt- és kormánykiiSÉttség Szombaton hazaérkezett Szlo­vákiából az a magyar párt- és kormányküldöttség, amely Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT fő­titkárának vezetésével részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója alkalmából Banská- Bystricán rendezett ünnepségeken. Puccskísérlet Görögországban Athén Zafiropulosz, a görög kormány sajtófőnöke, szombaton bejelentet, te, hogy királypárti szervezkedést lepleztek le, amely külföldi pár­tok támogatásával meg akarta dönteni a jelenlegi athéni rend­szert. Állítása szerint a szervezet „sza. bad görögök” névvel 1968 nyarán alakult, és azonnal kapcsolatba lé­pett a volt görög politikusokkal. „E politikusok, akár az itthon, Áz amerikai repülőgép elrablásának története Damaszkusz A Szíriái kormány szombaton a hajnali órákban közölte, hogy az amerikai TWA légitársaság Boeing—707-es gépének utasai — az izraelieket leszámítva — el­hagyhatják Szíriát és bármelyik országba távozhatnak, leszámítva Izraelt vagy az Izrael által meg­szállt területeket. A hivatalos nyilatkozat nem tesz említést arról, hány izraeli állam, polgár tartózkodott a gépen. A damaszkuszi repülőtérről szárma­zó értesülések szerint hat, más értesülések szerint 12 vagy 14. A szíriai kormány nyilatkozata a gép eltérítését végrehajtó férfi­ről és nőről csak annyit közöl, Gyilkos a repülőgépen A novoszibirszki repülőtéren megdöbbenéssel hallgatták a szó- j katlan rádióüzenetet: „Veszélyes bűnöző a repülőgép fedélzetén. Irányítsanak rendőröket a repülő­térrel” Az üzenetet Nyikolaj Plapsin, egy AN—34-es utasszállító repü­lőgép pilótája adta le. Az Omszk­iból Novoszibirszkbe tartó géputa. sái felfigyeltek egy izgatott utas- társukra, aki véres tőrkését egyik I kabátzsebéből a másikba tette át. Novoszibirszkben a repülőgép­ből kilépő Mihail Cibint azonnal őrizetbe vették. Mint kiderült, né­hány órával a repülőgép indulása előtt Omszkban, ahol egyébként lopásért már több ízben börtön- büntetésire ítélték, gyilkosságot követett el. A pilótát a veszélyes bűnöző le­tartóztatásához nyújtott segítsé­gért kitüntették. hogy mindketten iraki diplomáciai útlevéllel utaztak. A pilótát rövid- , del azután, hogy a gép Rómából j felszállt, arra kényszerítették, 1 hogy Athén helyett Tel Aviv felé irányítsa a gépet, amikor azon­ban a Földközi-tenger keleti partvidékéhez értek, fegyverüket rászögezve kényszerítették, hogy az izraeli terület fölött át­haladva, Damaszkusziban szálljon le. A szíriai nyilatkozat egyébként nem tesz arról említést, hogy a géprabló kommandó melyik szer­vezethez tartozik. Ammanban a Palesztinái Népi Felszabadítási Front közölte, hogy e szervezet tagjai hajtották végre az akciót, hogy egy izraeli személyt, akit nem neveztek meg, és aki „fele­lős Palesztinái férfiak, nők és gyermekek egész sorának halálá­ért és nyomorúságáért”, Paleszti­nái forradalmi bíróság elé állítsa­nak. akár a külföldön élők, mindany- nyian válaszoltak a felhívásra, csak abban nem tudtak megegyez­ni, hogy ki legyen a vezető” — mondotta sajtóértekezletén Zafi­ropulosz. A szervezet külföldről jelenté­keny anyagi támogatást kapott a „szűkölködő görög családok tá­mogatása” címén — mondotta. ötven személyt őrizetbe vet­tek, ezek között 35 volt royalista tisztet. „Egy külföldi politikai párt” ál. tál nyújtott támogatásról szólva a sajtófőnök nem nevezte meg az országot, amely — mint mondotta — egyébként sem tehető felelős­sé egyes pártjainak tevékenysé­géért. Mint a hírügynökségek je­lentik, Athénben elterjedt hírek szerint a nyugatnémet Szociálde­mokrata Párt volt áz, amely anyagi segítséget nyújtott a szer­vezetnek. A görög hatóságok mind­eddig nem tudták megállapítani, hogy a száműzetésben élő Kons­tantin király uralmának restau­rálását célzó szervezet tevékenysé­ge kapcsolatba hozható-e a görög városokban elszaporodó bomba­robbanásokkal. fi Biztonsági Tanács összehívása Huszonhárom arab ország pén­teken hivatalosan kérte, hogy a Biztonsági Tanács sürgősen üljön össze és vitassa meg a jeruzsálemi A1 Aksza-mecset felgyújtásának I ügyét. Az AFP szerint ENSZ-körök-1 ben úgy tudják, hogy a tanács valószínűleg a jövő szerdán ül össze. Szeptembertől a Biztonsági Tanács soros elnöke Jakov Malik, a Szovjetunió képviselője. „Nyugodt nap” Oél-Vietnamhan Saigon Az amerikai főparancsnokság közleménye a péntekről szombatra virradó éjszakát hosszú idő óta az egyik legnyugodtabbnak nyilvání­totta a harci tevékenység szem­pontjából. A szabadságharcosok hét amerikai—dél-vietnami állás ellen intéztek tüzérségi támadást, melyek közül kettőt az amerikai főparancsnokság „jelentősnek” minősített. A Mekong-folyó deltájában a fővárostól mintegy 150 kilométer­nyire két összecsapásról érkezett jelentés a kormánycsapatok és a partizánok között. A dél-vietnami csapategységek egy halottat és tíz sebesültet vesztettek. B—52-es amerikai bombázók 1200 tonna bombát dobtak le a kambodzsai határ közelében a szabadságharcsok feltételezett ál­lásaira. ■ 1 Molnár Károly: Korzikától Szent Ilonáig Az államcsíny @ „Jobban szeretem a nyílt ellenséget, az álnok bará­toknál.” (Napóleon) Negyvenhét napig vitorlázott a gyenge francia hajóraj. Az egyik háromárbócos neve Fortu­ne volt és Napóleont valóban nem hagyta el a szerencséje. Egy ízben már majdnem össze­találkozott a Földközi-tengeren cirkáló angol flottával, de azután mégis sikerült kitérnie a túl­erő elől. Október kilencedikén Bona­parte kikötött Dél-Franciaor- szágban, ahol lelkesen ünnepel­ték. Egy szónok ezekkel a sza­vakkal fogadta: — Előre, tábornok! Győzze le és zavarja el az ellenséget ha­zánkból és akkor, ha akarja, ki­rályunk lehet... Napóleon nem tudott ellen­állni a hatalom kísértésének, kész terve még nem lehetett, mert a párizsi viszonyokat nem ismerte, a szilárd elhatározás el­lenben már kialakult benne, a^“ nemzet élére áll. Október tizen- hatodikán a fővárosba érkezett, ahol viszonylag hamar világosan fölismerte, hogy a gyenge direk. tóriumban nincs egyetlen olyan erős egyéniség, aki megakadá­lyozhatná, ha államcsínyt hajt végre. Következetesen készítette elő akcióját, ragyogó stratégiája legalább annyira biztosította győzelmét a politikában is, mint korábban a hadszíntéren. Meg­nyerte Talleyrand külügyminisz­ter és Fouché rendőrminiszter támogatását. Néhány bankár na­gyobb összeget juttatott neki, mert azt remélték, hogy a tá­bornok eltávolítja a direktóriu­mot és így Franciaországban a jobboldali irányzatok kereked­nek felül. Bonaparte megfelelő katonai erő összevonásáról is gon­doskodott és november kilence­dikén megkezdi az államcsíny végrehajtását. Előre megbeszélt titkos terv szerint reggel magas, rangú tisztek jelentek meg a há­za előtt. A tábornok közölte ve­lük: — Itt az ideje, hogy megment­sük a köztársaságot! Ezután összeült a Vének Taná­csa, az ülésen Cornet fölszólalt és kijelentette, hogy egy „ve­szélyes összeesküvés fenyeget”. Majd javasolta, hogy a várható fegyveres megmozdulás elfojtá­sával Bonaparte tábornokot bíz­zák meg. Az előre összeállított terv alapján Cornet azt is ajánlót, ta, hogy a Vének Tanácsa és az ötszázak Tanácsa a következő üléseit ne Párizsban, hanem a szomszédos Saint-Cloud-ban tartsa. Mindkét javaslatát elfogadták, ekkor Napóleon a tanácskozás színhelyére vonultatta . katonáit. Segédtisztjei kíséretében belé­pett az ülésterembe és rövid be­szédet tartott: — Képviselő polgártársak! A köztársaság a pusztulás útján volt. önök ezt fölismerték és az önök intézkedései megmentették a köztársaságot! Jaj azoknak, akik zavart kívánnak kelteni! Minden úgy haladt, ahogy Bo. naparte és közvetlen hívei el­képzelték. Feloszlott a direktó­rium, a végrehajtó hatalom leg­fontosabb szerve is. Az állam­csíny legkritikusabb szakasza most következett. Másnap Saint- Cloud-ban megtartott ülésén a Vének Tanácsa és az ötszázak Tanácsa eleinte szembeszegült az egyeduralomra törő tábornokkal Izgalmas jelenetek, szenvedélyes viták alakultak ki. Amikor nem tudtak megállapodni, Bonaparte személyesen jelent meg a terem­ben. — Le a zsarnokkal! Vesszen a diktátor — ilyen és ehhez hason­ló szitkozódó kiáltások hangzot­tak el. Négy hű katonája kísérte a tá­bornokot. akik a testükkel fe­dezték népszerű parancsnoku­/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents