Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-29 / 199. szám

1969. augusztus SO. 5 Péntek A felszabadulási ünnepségek előkészületeinek jegyében Az elkövetkezendő hónapok nagy jelentőségű hazai eseménye lesz hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulója. Az ünnepségek elő­készületeinek jegyében tartott ülést csütörtökön délelőtt a KISZ Békés megyei Végrehajtó Bizott­sága. A javaslat szerint felszabadulá­sunk 25. évfordulójával kapcsola­tos ünnepségek ez év szeptember 23-tól 1970. április 4-íg tartanak. Az ünnepségsorozat az elsőké rut felszabadult községben, Battonyán kezdődik. Itt leplezik le a felsza­badulási emlékművet. A továbbá program összeállításánál a végre­hajtó bizottság, az MSZMP megyei Végrehajtó Bizottságának és a KISZ Központi Bizottsága Intéző Bizottságának idevonatkozó hatá­rozatát vette figyelembe. A köz­ponti és megyei rendezvények (felszabadulási munkaverseny* Ki minek mestere? vetélkedő, nem­zetközi kommunista vasárnap, irodalmi pályázat, szovjet—ma­gyar barátsági nap) szervesen kapcsolódnak az alsóbb szintű KISZ-bizottságok és az alapszer­vezetek közös akcióihoz. A vb- Ulés elé terjesztett javaslat szám­talan lehetőséget kínál az alap­szervezeteknek, hogy a két év­fordulót méltóképpen ünnepel­je meg ifjúságunk. A továbbiakban a végrehajtó bizottság tagjai meghallgatták és tudomásul vették az ifjúsági saj­tóterjesztésről és az előfizetés helyzetéről készített tájékoztató Az évforduló tiszteletére Szerdán délelőtt Békéscsabán Berki László elnökletével ülést tartott a Hazafias Népfront Békés megyei elnökségének városi és községpolitikai bizottsága. Az ülésen elfogadták azt a határo­zatot, amely a felszabadulás 25. évfordulójának tiszteletére közsé­geink, városaink tisztábbá és szebbé tételét szorgalmazza. jelentést. A hozott határozatok és javaslatok a fiatalok olvasási kedvének ösztönzését célozzák; különös tekintettel a társszervek közös összefogására, a sajtóter­jesztés új feladataira, és a ter­jesztés módszereire. Az ülésen részt vett Nádaslaki István, a KISZ Központi Bizottságának munkatársa, Kiss Jenő, az Ifjú­sági Lapkiadó Vállalat osztály- vezetője és Hanti József, a ME- HIV osztályvezetője. Életveszélyes szurkálás Orosházán A napokban nagy késsel a ke­zében jelent meg Kanalas Jö- zsef orosházi lakos idős és ifjú Horváth Antal lakásán. Erős ve­szekedés támadt a három férfi között, szidalmazták egymást. A két Horváth végül elvette a kést a ..hívatlan” vendégtől, a perpatvar azonban tovább zajlott. Kanalas a) falhoz szorította ifjú Horváthot. s az apa a fiú segítségére sietett. A késsel életveszélyesen megsér­tette a betolakodót. A rendőrség Horváthékat előzetes letartózta­tásba helyezte és az ügyben a ki­vizsgálást megkezdte. A lá Talán művésznőt kellett vdru, írnunk. „Művésznő” — többnyire így szólították és kezet csókoltak neki. Ez jelent valamit. Huszon­két éves. Útközben Battonya felé valódi teenager mozdulatokkal kísérte az Illés-zenekar Az ész a fontos... című számát. Ki rótta volna fel neki? A 22 év majdnem tizenév. A makacs zápor sisteregve rob­bant szikrázó párává a szélvédőn. Unalmas filmként pergett a két oldalt elrohanó táj. Kopasz, feke­tére ázott szántással, távolabb könnyű köddel és kék fákkal. Később a battonyai Alkotmány «i'i<« Ki miben hisz? Monológok a hitről, meggyőződésről A társadalmi változások, a meg­gyorsult életritmus, a hallatlan tempóban fejlődő technika min­den emberre hat valamilyen for­mában, hol közvetve, hol közvetle­nül módosítja a világról alkotott felfogását. Egyre határozottabban tudatosul az egyénben, hogy sor­sának formálója nem egy túlvilá- gl szellem, hanem ő maga és a társadalom. A ki miben hisz kér­désre kapott válaszok Igazolják, hogy ezt a kérdést az ember min­dig összekapcsolta sorsának meg. határozójával. Amilyen mérték­ben uralkodik a társadalom a ter­mészet, s önmaga felett, olyan mértékben szűnik mag képzeleté­ben létezni az isten fogalma. K. O. plébános. Dolgozószobájá­ban körös-körül könyvek. — Van vagy nincs? Ha van, hol van? Diákkoromban én is kacér­kodtam az ilyesfajta kérdésekkel. De a vallásnak nem ez a lényege. Az ember szenvedélyesen keresi a jót, amitől zaklatott lelke visz- szanyeri egyensúlyát. Nem a hiva­talos egyházakat védem, hanem a vallásról beszélek. Hogyan látom a jövőt? Igen, a templomok láto­gatottsága csökken. Az új gene­rációnak tudomány kell. De most én is kérdezek: Mire használta fel eddig az ember a korszerű techni­kát? Háborúra. És most válaszo­lok az első kérdésére: Én abban látom az élet célját — ez az én! — Maga nagyon kedves, Ákos, de nekem nincsenek ilyenfajta ambícióim. Még egyszer köszö­nöm a kedvességét. — Viszont­látásra! — Ne menjen még be, Marika! Hiszen még semmiről sem be­széltünk. — Jöjjön, üljön ide a padra. Süt már a jó tavaszi napsugár, nemsokára nyílnak a tavaszi vi­rágok. lepkék szállnak... Miért akar elbújni előlük? — Nem akarok. A napfényt szeretem. A lepkéket is... A nap­fény melegít, reménnyel tölt el. A tél fagyos, kegyetlen, meg- dermeszt minden életet, lehűti még a lelket is... — Na, na, Marika. Ne szomo­rodjon el megint. Legyen vi­dám! Megígérte, tartsa is meg. Én is megtartom, amit megígér­tem. Háborúról, fegyverről, éle­tem céljairól nem beszélek — nem is csúfolom magát. Igaz? — Igen, igen. Maga mindent megtesz értem, — Hát akkor fel a fejjel, kis­lány! Mit szól Fényes Edéhez? Az én nevelésem... Amilyen tempóban ő okít engem a tudo­mányokra, olyan tempóban vi­szem be én őt a társadalmi élet­be. Kicsit szeret dörgölőzni, más baja nincs. Engem nem zavar vele... Hallom ám, hogyan le­szi a szépet Magának... Hogy miért kell neki ilyenkor dadog­ni? De úgy látszik, az a nők szemében nagyon kedves, mert nagy sikerei szoktak lenni Edé­nek. Majd én is dadogni fogok, Marika, ha megengedi... Marik elmosolyodott: — Jó... próbáljon meg dadog­ni,., Bár azrt hiszem, ahhoz kü­lön tehetség kell. — De ha jól áll... miért ne? Most már • tudom: így fogom mondani: Marika ma-maga e- egy tü-tündér... Imádom, amióta megláttam, sze-szeretem... Marika riadtan kapta rá a szemét. Ákos túlontúl élethűen játszotta szerepét, s a nagy igye­kezetben beleverejtékezett. — Na, milyen voltam? — pró­bált ismét könnyed lenni. — Hogy milyen volt?... Siet­nem kell. A fiú ijedten állta útját. — Hallgason meg, Marika. Azt akarom mondani... hogy a tenisznél nincs szebb sport a világon. Elit-sport. Nem szere­tem a durvaságokat... Ezért utá­lom a futballt is. Na meg azért is, mert Bánszky volt a csapat­ban a center és csapatkapitány. Halvány dunsztja a futballhoz — de megválasztatta magát. Persze, már onnan is leléptet­ték. Most már be se teheti a lá­bát az iskolába... Mi az, rosz- szul van. Marika? — Nem... nem, csak folytassa. — Folytassam? Nincs tovább. A nagyapja temetése végképp betette neki a kaput. Hosszú huzavona után kirúgták és most otthon van. Ki se meri tenni hazulról a lábát. Mondtam én már akkor is Béla bátyámnak, hogy nem lesz ennek jó vége. Remélem, ő is belátta már, hogy Bánszky javíthatatlan. — Igen... igen — bólintott Marika keserűen — most már ő is teljesen egy véleményen van magával... Menjünk be, szeret­nék lepihenni. Hornyánszky Marikára fürké­szett, (Folytatjuk) hitem —, hogy mindent meg kell tennünk a békéért. Tizenketten dolgoznak egy bri­gádban. — Mikor pósteleki uradalomnál dolgoztam, minden vasárnap el kellett menni a templomba. — mondja Sz. M., a Május 1 Tsz dolgozója. — A hét többi napján munka közben arról beszélgettünk, hogyan prédikált a pap. De ez már a múlté. Ma másról beszélgetünk. Arról, hogy. s mint mennek itt a dolgok a tsz-ben. Az év elején a vezetőség ki akarta parcellázni a kapálnivalót. De ennek csak clva- kodás lett volna a vége. Olyan földek ezek, hogy szinte láncon­ként változik a minőségük. Egyik parcellán jól terem a paprika, a másikon meg csak a gaz nő. A szerencsésebb, aki jobb parcellá­hoz jut, az keresett volna, a másik meg vakarhatta volna a kobakját, összefogtunk: ha ki parcellázzák is a kapálnivalót, úgy is együtt fo­gunk dolgozni. Azóta békén hagy­nak. Ha öregek is vagyunk, mé­gis van bennünk erő, de csak ak­kor, ha összefogunk. Mikor voltam templomban? Talán 20 évvel ez­előtt. Mondom: ma másról beszél­getünk. Tanító. Magányos ember. A könyveinek él. _ Nem hiszek semmiféle em­berfeletti lányben. Az ember sor. sa a világmindenség egyetemes törvényeinek van alárendelve. Foglalkozunk grafológiával meg asztrológiával is. Huszadik szá­zadban, ez ugye, nevetséges? Ep-| pen a napokban olvastam Eugen j Jones csehszlovák orvos a hold- í fázisok és a női termékenység J összefüggéseire vonatkozó adatait. Nem arról van szó, hogy a csil- j lagokban megírták az ember sor- ] sát előre. De a csillagok mozgása, az ok-okozat egyetemes láncolata következtében hat az ember ka-> rakterére. Az viszont rég tudott] dolog, hogy az ember sorsa az ember jelleme is. Kézzelfogható,! és ma már efelett senki sem vi­tatkozik, hogy a meteorológiai vál­tozások mennyire hatnak az em­ber lelkiállapotára. Azaz az Idegi tevékenységre. Az asztrológia meggyőződésem szerint a jövő tu­dománya. A Hold-utazások új célt adnak az emberiségnek. Ismeri Moravia kommentárját ezzel kap­csolatban? H úszéves. Menyasszony. — Hogy miben hiszek? Néhány ; évvel ezelőtt niég a felnőttek vi- ] lágát tökéletesnek tartottam. Meg1 voltam győződve arról, hogy ez egy olyan világ, amely nem ismer sem hazugságot, sem álnokságot, csak mi vagyunk rosz- szak, gyerekek. Alig vártam, hogy befejezzem a tanulmányaimat. Ezt követően egy irodába kerül­tem. Soha sem gondoltam, hogy egy nő annyira ki van szolgáltat­va a férfiaknak. Megmondtam a főnöknek, hogy ne tegye a vállam. ra a kezét, ne simogassa a haja­mat, mert én azt utálom. Meg > az ízléstelen vicceket is. Otthon elmondtam a dolgot apunak. Apu azt mondta, hogy egy főnökkel nem szabad így beszélni. Külön­ben azzal csak a szeretetét, a jó­indulatát fejezi ki, ha megsimo­gatja a hajamat. Felháborodtam. Engem a munkahelyemen a mun­kámért szeressenek, nem pedig a hajamért. Nagyon boldog vagyok, hogy Karcsival találkoztam. Egyi­künk sem vallásos. Mi egymásban hiszünk. Csak rajtunk múlik, mi­lyen lesz a házasság. Kiskereskedő ; — Igen, vallásos vagyok. Leg­alábbis azt hiszem. Azért mon­dom így, mert soha sem volt időm, sem türelmem, hogy e felett gon­dolkozzam. Hogy miben hiszek? A pénzben. Furcsái ja? Hát mond­ja meg őszintén, van-e a világon ennél nagyobb hatalom? Nincs, uram. Mese minden, amit ezen­kívül állítanak. Mondjuk, van va­lami problémám, valamiből ki szeretnék mászni. Valamit el aka­rok érni, hogyan csinálom? Pénz­zel! Megolajozzuk a masinát. A kerekek elkezdenek pörögni. S hopplá, már meg is van, amire vágytunk. Én is jól jártam, aki adtam, de az is jól járt, aki kap­ta. Ez az élet, kérem. Nyugdíjas munkásasszony. Né­hány évig vezető beosztásban dol­gozott. — Anyám vallásos volt. A fi­vérem révén kerültem kapcsolat­ba a munkásmozgalommal. Hama­rosan rá kellett jönnöm, hogy anyám azért ragaszkodik olyan makacsul vallásához, hogy elvi­selhetetlen szegénységünkben va­lami vigaszra leljen. Igen, ópium a vallás. Mi az akkori társadalom megváltoztatásáfa törekedtünk. S ehhez marxista ideológia kellett. A felszabadulás után jelszavak­ban gondolkodtunk. Azt hittük, hogy elég a hatalmat kézbe venni, s néhány év múlva megvalósíthat­juk a kommunizmust. Nem szé­gyenlem ezeket az éveket. Ezek hősi évek voltak. Ma is hiszek abban, amiben akkor: azosztályom- ban. A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy le tudtuk rázni magunkról az idealizmust, a jel­szavakat. Bebizonyosodott, hogy a valóság, a konkrét viszonyok elem­zése nélkül nem megyünk semmi­re. Mindenfajta idealizálás káros, tévútra vezet. Idegen a munkás- osztály elméletétől. Serédi János moziban (a Mélyen a föld alatt című román film ünnepi bemu­tatóján) nehezen leplezett mosoly­gással tűrte az autogram-kérők rohamát. Azonos korú lányok fi­gyelték az arcát, ezt a különös vágású, gyorsan változó, remek mimikájú arcot. Haját, a fekete vízesést... Szóval figyeltek, valami különös örömmel és sóvárgással. Vajon hányán képzelték magu­kat ilyennek, könnyednek, sike­resnek, a utogra m - ősz toga tons k, aki körül villognak a riporterek fényképezőgépei ? Siker? A tolmács hevenyészett fordítása szerint: a középiskolát négy évvel ezelőtt végezte Buka­restben. Az érettségi után azonnal jelentkezett a filmművészeti főis­kolára, de hát ahogy az esetek többségében történni szokott- nem vették fel. „Nagy volt a konkurrencia — mondta nevetve — hat-nyolcszáz jelentkező lány­ból hatot vettek fel éveken át.” Aztán sikerült. Harmadszorra. Itt most idézhetnénk a kitartás hasznosságát és a hozzá kerekí­tett közhelyéket. Lényegtelen. El­lenben lényeges, hogy alig féléves főiskolai tagság után meehívják A szüzek elrablása című film fő­szerepére. Partnere a világhírű Emanuil Petru. A többi olyan, mint egy szokványos pikareszk regény: televízió, utazás Francia- országba. Nagv siker a Nancy- ban rendezett Egyetemi Színházak Világfesztiválján. „Arról volt szó, — mondta töp­rengve és szórakozottan rágta- a körmét —, hogy a fasizmust so­ha nem szabad elfelejteni. A lá­gerek kegyetlensége és egyáltalán mindenféle kegyetlenség ellen szóltunk...” Űj filmje: A cigánylánv. Vita- nidis görög rendező vezérletével indul a forgatás a közeljövőben: Ennyi. Sok? Kevés? E?y éve fő­iskolás. Huszonkét éves. Megnye­rő, természetes és első perctől kezdve a társaság középpontja. Egyéniség. Neve? lecaterina Pa- raschivescu. Nem feledékenyséeből hagytuk a végére, hanem szándékosan. Egy megkezdett beszélgetés, egv alig félismeretség szakadt félbe. Ideig­lenesen persze. Hiszen hallunk róla még. B. Máté A DÄV Békéscsabai Kirendeltsége értesíti kedves fogyasztóit, hogy Békéscsabán karbantartási munkák miatt Áramszünetet tart az alábbi napokon kb. «.30-tól 16.30 óráig 1969. szeptember 1-én, hétfőn: a Lázár utcai—Illésházi úti— ör utcai—Tulipán utcai trafókörzetben. 1969. szeptember 2-án, kedden: a Bánszki úti I-es—Beloiannisz utcai—Petőfi utcai—Vécsey utcai trafókörzetben. 1969. szeptember 3-án, szerdán: a VI. kerületben és a Bánszki —Vilim utca közötti lakótelepen. 1989. szeptember 4-én, csütörtökön: a Bocskai utcai—Lenin utcai—Kiss Ernő utcai—Széchenyi utcai—Hunyadi tér— Színház—Irodaházi és a Szabadság téri trafókörzetben. \ villamos berendezéseket a kikapcsolás ideje alatt is feszült­ség alatt levőnek kell tekinteni. 99961

Next

/
Thumbnails
Contents