Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-03 / 178. szám
PéláAaaiió vállalkozás A mezőkovácsházi járás helytörténeti bibliográfiájáról A közelmúltban két közlemény is jelent meg lapunkban, amely a megye könyvészeti munkájának mozgalmasságáról tudósít. Az egyik megyei könyvtár ajánló bibliográfiáiról, amelyek az olvasó tájékozódását igyekeznek megköny- nyítená egy-egy témakör, ben, a másik a mezöko- vácsházi járási könyvtár vállalkozásáról, amelynek eredményeként született meg valamennyi járás közül elsőként „A mezőkovácsházi járás helytörténeti-honismereti forrásai” című kiadvány. Mint címe is mutatja már. gyakorlati célja van: segíteni a helytörténeti- honismereti gyűjtő- és kutatómunkát, támpontokat adni, feleslegesen eltöltött időtől és fáradságtól megkímélni azokat, akik bekapcsolódnak a szép hagyó, mányokkal rendelkező Békés megyei helytörténeti kutatómunkába, de a gyors áttekintés lehetőségét adja a szakterület régebbi művelői kezébe is. Ezenkívül természetszerűen felmérés is a bibliográfia, számvetés, amely egyúttal sók-sok eljövendő feladat meghatározója. Maga a hat ívnyi kiadvány több mint bibliográfia. Tartalmas eligazító, tanácsokat adó és elvi kérdéseket rögzítő bevezető tanulmányok indokolják a hibliográfiai részt Esőként Takács László írását olvashatjuk: „A helytörténeti-honismereti munka helyzete és feladatai a mezőkovácsházi járásban”. Szerző, ki a Békés megyei Honismereti Bizottság elnöke, körültekintő alapossággal ágyazza be a járás történetének fontosságát a megyei egészbe, majd a gyakorlati kérdésekről szólva az aktuális feladatokra — napirenden levő nagy évfordulókkal kapcsolatos kutatómunkára —irányítja a figyelmet. Megszívlelendő gondolatokat közöl a helytörténeti források egyes típusaival (írott, levéltári, tárgyi, szóbeli) kapcsolatosan, majd a kutatómozgalom egyik bázisá. ról és utánpótlásáról, az iskolai szakkörökben végezhető helytörténeti-honismereti tevékenység lehetőségeiről szól. Nagyon jól látja, hogy a szakkörökön keresztül — aktív külső kapcsolatok teremtésével biztosítani lehet a kutatómunka iránti társadalmi érdeklődést is, ami már aktívan képes formálni a jelen szocialista tudatát és a jövő célkitűzéseit. Oltvai Ferenc írása, „A mezőkovácsházi járás iratai Csongrád megye» sze. gedi levéltárában” igen csak nélkülözhetetlen segítség lesz az elkövetkező idők kutatómunkájában. Azért is, mert eligazít a levéltárak rendjében, főként pedig azért, mert lépéséről lépésre, korról korra bemutatja a területileg sokszor változó mezőkovácsházi járást, tanácsot adva mintegy: milyen kor iratait, melyik levéltárban kereshetjük. Gyakorlati szempontú szándéka az is, hogy a legfontosabb iratfajtáknál (pl. közigazgatási iratok, adózási iratok, nemzeti bizottságok iratai, sitb.) tartalmilag is megmondja, mi az, ami ott található. Ez után a bevezető-rész után közli a járás egyes községeiről a szegedi levéltárban meglevő iratanyag és térképek jegyzékét. A kiadványnak csaknem felét teszi ki a mezőkovácsházi járási könyvtár vezetőjének és a könyvtár kollektívájának munkája: „A mezőkovácsházi járás helyismereti könyvészete”. Idéznünk kell itt Balogh György bevezető szavaiból, annál is inkább,mert vannak, akik — lebecsülve a bibliográfus tevékenységet — hasonló pozícióban nem tekintik feladatuknak az efféle munkát. „Célom az volt — írja —, hogy a vezetésem alatt működó intézményt, a járási könyvtárat a járásra vonatkozó kutatások, a honismereti munka, a bibliográfiai adatgyűjtés és szolgáltatás’ legfontosabb bázisává tegyem.” A több mint hatod- félszáz tételből álló bibliográfia —tegyük hozzá: jól használható bibliográfia igazolja a könyvtár törekvését. Természetet» r és remélni való, hogy a munkát forgatók hasznos kiegészítésekkel fogják növelni a tételszámot és vele a járás irodalmának nyilvántartható anyagát A kutatók és az érdeklődő olvasók, a megye honismereti-helytörténeti mozgalma pedig mint nyereséget és példás tevékenységet tarthatja számon. Beck Zoltán Sülé István Városrészlet Lapunk 1969. február 19-iki számában hírt adtunk aról, hogy dr. Radnai Mikes békéscsabai amatőr Attila-kutató A dombegyházi Attila-hagyomány új megvilágításban c, tanulmányában összefoglalt feltárásainak — Pataki László és Török Sándor közreműködő segítségével elért — második számú főeredménye szerint alaposan állítható, hogy a nagy hun király születésének, ilL neveltetésének helyéül megjelölt „honnos Ek-batana” a mai Batto- nyával azonos. Adatai és érvelései szerint a Maros törmelékkúpjának központi helyén elterült Ek-batanán, azaz a mai Battonyán volt a hun uralom központja, a tiszántúli hun „ősapai” főszállás, egyben a bizánci követségi tag, Priszkosz ré- tor által leírt hires Duna- völgyi hun fapalotás főváros. E feltűnést keltett feltáráshoz most meglepően érdekes, újabb közvetett alátámasztás kínálkozik dr. Csallány Dezső kandidátus, nyíregyházi múzeumigazgató, hírneves népvándorláskori és rovásírás-szakértőnknek A nagyszentmikló- si aranykincs rovásfeliratainak megfejtése és történelmi háttere címmel a nyíregyházi múzeum évkönyvében a napokban publikált 120 oldalas tanulmányában. Dr. Csallány Dezső kiadványa szerint ugyanis a világhírű nagyszentmiklósi fejedelmi aranyedényféleségek Battonya neve a nagyszentmiklósi aranykincs rovásszövegeiben ? A nagyszentmiklósi arany kincs. nulmányából kitűnik —, vásfeliratokat ótörök nyel- „Batanyád uráé”. S dr. 1801-től napjainkig Európa vű rovásrendszerbe sorolja, Csallány ehhez a leolvasá- több kultúrnyelvén megje- „a magyar nép türk ága sához többek között ezeket lent 127 kiadványban talál- egyedülálló rovásfeliratai- fűzte hozzá: ^..Tagolva: ható meg. nak (és ötvösművészeté- Bat-anad. Ez azonosnak látA Battonyátói kb. 30 km- nek)” minősíti. Az arany- szik a Both-anya, Botanya, re délnyugatra fekvő Nagy- edényeket nem — I. István — Bath-anya, Batanya (Csa. vésett ~ rovásfeliratok szentmiklós helység Sziget unokaöccse, a Turul nem- nád m.) tatárjárás előtti szövegeiben kétszer is szerepel Battonya helység, ill. névelődjének neve. Dr. Radnai Mikes a fentiekkel kapcsolatban az alábbi részletesebb tájékoztatást adta lapunk számára: „Dr. Csallány Dezső korábbi leveléből már értesültem ezen igen érdekesnek mutatkozó leolvasatáról. Néhány napja kaptam meg nevű részén 1799-ben, gödörásás közben talált és azonnal a bécsi Kunsthistorisches Múzeumba vitt, annak külön páncéltermében jelenleg is őrzött 23 darab pompás ugyanis 14 tanulmánya dedikált külön- szek' Olvasási eredménye. zetségfői címerrel bírt — község névalakjával (Ma Csanád (Sunád) vezér, ha- Battonya...” nem utódai, a Csanád (Su- Kétségtelen, hogy a dombnád) nemzetség kincsének egyházi (és battonyai) At- tartja. Azok tulajdonbavé- tlla-hagyományról szóló tatelét és a rovásszövegek vé- nulmányom és feltárásaim aranyedényből sési idejét isz. után 1028— szempontjából dr. Csallány- db aranyedé- 1030 körüli és utáni évekre, nak ez a leolvasata — a vanna k rovásszövegek. ^e^át a xi—XII. századra megfejtés helyességének - . — . . teszi. vegleges1 beigazolódasa eseSzámunkra, Békés me- tén —, rendkívül érdekes gyeiek számára nagyon ér- és értékes lenne. Megmafoglalkoznak hazai és külföldi tudósok, főleg nyelveik azonban igen ellentmon- dekes> hogy dr. Csallány ki- radt okleveleinkben ugyandásosak. Dr. Csallány De- adványa szerint a 15. és js Battonya(-egyháza) egy zső tanulmányában felül- 16' számú nagy nyelves 1340-ben kelt oklevélben vizsgálta és újjáértékelte az arany csészéken két azonos szerepel először. Ezzel szemeddig publikált összes meg- rovásszöveg található, még- ben dr. Csallány leolvasata fejtéseket. Ennek eredmé- pedig „Bat-anad-edez” sző- szerint a mai Battonya névnyeképpen úgyszólván tel- véggel, amelynek értelme elődje már a XI. században lomnak. Utóbbinak anyaga jesen új leolvasatokat ho- ótörök nyelvű leolvasás- az Árpádházzal rokon nagy — amint dr. Csallány ta- zott nyilvánosságra. A ro- ban: „Batanyád úré” vagy hatalmú Sunád—Csanád lenyomatát. Sokoldalú tudósunknak ez az újabb tanulmánya is jelentős eseménye mind a hazai rovásemlékekkel, mind főleg a nagyszentmiklósi rovásfeliratokkal foglalkozó szakirodanemzetség települése volt Ezzel „jó néhány fokkal” erősödne tanulmányom azon részének érvelési oldala, amely szerint Attila születésének, neveltetésének helye „honnos Ek-batana”, azaz a mai Battonya helyén a hun uralom idején fejedelmi település volt, s amely szerint a mai Battonya ősi névformája azonos a „honnos (Ek-)Batana” helynévvel. Azonban dr. Csallány Dezső kandidátusnak ez az előzmény nélküli leolvasata csak abban az esetben válhatna felhasználható, érvvé, ha rovásírás-szakértőkből álló pártatlan tudományos fórum legalább többségi megerősítésével és elfogadásával rendelkezne, és ha — Pataky László hírneves békéscsabai rovásírásszakértőnknek nem volna a nagyszentmiklósi aranykincs összes rovásfeliratairól, köztük a 15. és 16. számú aranycsészék rovásszövegeiről is, teljesen ellentétes leolvasata és indoklása. Ebben mind a megfejtés, mind a történelmi háttér tekintetében az összes publikációkkal, így dr. Csallány Dezső jelen publikációjával szemben is, teljesen ellentétes eredményre jutott. Jelenleg számos, a rovásírásban és annak problematikájában jártas országos nevű szakemberünk van. Leolvasataik azonban zömben teljesen ellentmondásosak, ellentétesek. Pedig nyilvánvaló, hogy amint egy kottáról nem lehet többféle dallamot leénekelni, így ugyanarról a rovásszövegről sem lehet többféle szöveget leolvasni. Sürgős feladatnak mutatkozik tehát, az összet rovásszakembereink összes rovásleolvasatainak mielőbbi publikálása és utána azoknak — nyelvészekkel, történészekkel, régészekkel közös és nyílt tudományos megvitatása. Csak így lesznek híres rovásfelirataink, azok leolvasatai és történelmi megvilágításai „konvertibilis devizaértékűekké” e nagy jelentőségű írástörté- netí témakör — jelenleg igen mozgalmas! — nemzetközi porondján.
