Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-26 / 196. szám
1969. augusztus 28. 10 Kedd Vad indiánok Dél-flmerikában Délelőtt gimnáziumba — délután egyetemre 13 éves csodafizikus A 13 éves osztrák Elmar Eder a bajorországi Max Planck Intézetben tudós bizottság előtt illusztrálta Einstein relativitás-elméletét és felírta annak képleteit. A kisfiú egy 1958-ban Németországba költözött osztrák matematika-professzor fia. Apja, Otmar Eder a Max Planck Intézetben dolgozik, Bajorország legnagyobb kísérleti reaktoránál. A kis Elmar rendkívüli képességei már 4 éves korában megmutatkoztak: már ekkor matematikai műveleteket tudott elvégezni. 7 éves korában járatos volt a differenciál- és integrál-számításban. 9 éves korában tartotta első előadását az erlangeni egyetemen Einstein relativitás-elméletéről, tökéletesen ismerte A washingtoni Washingtonban ismét fények lobbannak fel, füst és láng. Üjabb faji zavargások? Nem, ezt a háborút két minisztérium vívja, a mezőgazdasági és az egészségügyi minisztérium, mégpedig a dohány miatt. Az egészségügyi minisztérium nyilvánvalóan tudomást szerzett arról, hogy a mezőgazdasági minisztérium külföldön reklámozza az amerikai dohányt. Állítólag a világ összes cigaretta- gyárait arra buzdítják, hogy több amerikai dohányt használjanak. „Hogy tehettek ilyet?” — mondják az egészségügyiek. „Pillanatnyilag elkeseredetten harcolunk azért, hogy a világ hagyjon fel a dohányzással!” A mezőgazdasági minisztérium azt feleli, hogy propagandája dollárt és centeket hoz az amerikai pénzeszsákba és, hogy sok amerikai farmer kenyerét és vaját a dohányexportnak köa Fourier-sorozatokat és a vektorszámítás elemeit. A tudósok szerint a kisfiú a tudomány nagy ígérete, olyan ritka csodagyerek, mint az amerikai Harway M. Friedman, aki 19 éves korában a matematika professzora lett vagy az angol Maybel Thompson, aki 2 éves korában már tudott olvasni és 6 éves korában három idegen nyelven beszélt tökéletesen. Elmar Eder jelenleg az egyetlen gyerek a világon, aki egyszerre tanul a gimnáziumban és az egyetemen. Délelőtt gimnáziumba, délután az egyetemre jár. De amikor este hazatér, jókedvű kisfiú módján viselkedik. Tízéves kishú- ga rajong érte. — Elmar mindig játszik velem, és segít homokvárat építeni — mondja. dohányháború szönheti. Tavaly az Egyesült Államok 524 millió dollár értékű dohányt exportált, és ez jelentős összeg. Egyébként a mezőgazdasági minisztérium dohányszakértői csak vállukat vonogathatják, amikor a televízióban a dohány- sást támadják. „Hagyjatok fel ezzel az ostoba szokással” — mondja egy férfi. „A dohányzás nyolc évvel rövidíti meg életeteket!” — figyelmeztetik éjjelnappal a társadalmat a képernyőn. Ki fogja a washingtoni dohány-háborút megnyerni? Valószínűleg nem az egészségügyi minisztérium idealistái, hanem inkább a gyakorlati érzékkel rendelkező mezőgazdaságiak, akik egyébként arra utalnak, hogy külföldön a dohánypropagandára 800 000 márkát költenek, ami az Egyesült Államok költségvetésében észre sem vehető, de nagy hasznot hoz. Á világ első ízben 1937-ben hallott . a dél-amerikai Warna indiánokról. A Suriname területén élő Wajarikoele indiántcrzs egyik tagja említette a kutatóknak, hogy az ország délkeleti részén lakó törzs tagjait a Wa- mák több alkalommal is megtámadták. Ugyanebben az évben Kayser admirális, aki egy expedíciót vezetett Suriname déli részébe, találkozott néhány primitív indiánnal, akik rendkívül ellenségesen fogadták. Az expedíció a magukkal hozott tárgyak közül néhányat cserére ajánlott föl nekik, de az indiánok erre kőbaltáikat és nyilaikat kapták elő. Az expedíció tagjai először úgy vélték, hogy a szóban forgó indiánok a Wajarikoele törzs tagjai voltak, később azonban kitűnt, hogy a Warna törzshöz tartoztak. 1938 júliusa és decembere között újabb expedíció indult az említett területre, most már kifejezetten abból á célból, hogy megtalálják a Wajarikoele és Warna indiánok tanyáját. A kutatócsoportot W. Ahlbrinck antropológus vezette. Az eredményeket a következőkben foglalhatjuk össze: VILÁGOS BÖRÜ PRIMITÍV TÖRZS A Wamák nomád életmódot folytatnak. Egy meghatározott területen belül kóborolnak Suriname délkeleti részén, azOele- mari folyó felső és alsó szakaszától a Loe szakadékig terjedő részen. Táborhelyüket nem építik közvetlenül a folyópartra, hanem attól 100—200 méter távolságban, már az őserdő belsejében. Ahlbrinck expedíciója tíz embert talált: egy idős asz- szonyt és egy öreg férfit, két fiatal nőt, két fiatalembert és négy gyermeket. Valószínűleg ugyanaz a csoport volt. amely- lyel korábban Kayser találkozott. A gyermekek egyikénél kés>, az idős férfinél pedig jókora tőrpenge volt; mindkét tárgyat annak idején Kayserék vitték magukkal. A Wamák bőre világos. Fülüket, ajkukat nem perforálják és testüket, arcukat nem festik egyáltalán. A férfiak rostokból szőtt ágyékkötőt hordanak, az asszonyok pedig összekötözött gyümölcsmagvakból készült kötényfélét. Valamennyien állati fogakból álló nyakláncot és fából készített „gyöngyöt” viselnek. Az asszonyok lábán, a térd alatt zsinór fut körbe a lábszáron; a férfiak lábszárán két zsineg van, az egyik a térd alatt, a másik a bokánál. Táplálékukat különféle gumók, erdei állatok, halak, valamint diófélék és más, vadon termő növények és gyümölcsök alkotják. A húst és a halat nyílt tűz fölött füstölik. A kasszavát (maniókalisztet), dohányt és a gyapotot nem ismerik. KŐBALTA, BAMBUSZKÉS Eszközeik rendkívül primitívek. Kőbaltájuk „pengéje” 10 cm hosszú és 7 cm széles, a fanyélre zsinegfélével erősítik. Íjukat bambuszból vagy csontból készítik. A nyílvesszők hegye mérgezett. Vésőszerű szerA Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár Békési Gyára azonnali belépésre keres LAKATOS, HEGESZTŐ, FORGÁCSOLÓ szakmunkásokat, valamint férfi SEGÉDMUNKÁSOKAT, 18-tól 50 éves korig, segédmunkás, illetve betanított munkási munkakörre. NŐI MUNKAERŐT szerződéses munkaviszonnyal. Fizetés megegyezés szerint. Minden páros héten szabad szombat. 44 órás munkahét. Jelentkezni lehet a békési gyár üzemgazdasági" osztályán hétköznap délután 15 óráig. 68416 számuk valamilyen majomcsont, amelynek egyik végébe nyúlfo- gat erősítenek. Használnak még bambusz-késeket is. Éjszakánként függőágyakat készítenek maguknak. Szék- vagy padfélét, gyékényt, víztároló edényeket nem használnak. A gyermekek játékszere igen különös: rostokból készült hálószerű holmi, amelyet úgy lehet megnyújtani és összetolni, mint a tangóharmonikát. A napi munka úgy- oszlik meg, hogy a férfiak vadásznak és halásznak, az asszonyok gyűjtik a növényi táplálékot, füstölik a húst és ők készítik el a függőágyakat is. A Warna indiánok nyelvi szempontból a Karibi-nyelvcsa- ládhoz sorolhatók. Nyelvük majdnem pontosan olyan, mint a fentebb említett Wajarikoele indiánoké, úgyhogy könnyen megérthetnék egymást. BIZALMATLANSÁG, VADSÁG Az 1938. évben végzett kútár tások óta újabb hír nem érkezett a Warna indiánokról. 1968 nyarán azonban — amint arról Ivan L«. Scheon misszionárius beszámolt — újabb expedíció indult a Wamák területére. A kutatócsoport 1969. február 1-én érkezett vissza. Sikerült ismét megtalálni az indiánokat, s nyolc napot és éjszakát töltöttek körükben. Az indiánok ezúttal két csoportot alkottak. Az egyik csoport húsztagú volt. Igen ellenségesen viselkedtek a körükbe érkezett misszionáriusokkal és a kormány embereivel szemben. Fenyegető gesztusaik és szavaik elárulták, hogy minden idegent meg akarnak ölni. Mr. Leavitt, a misszionáriusok egyike, akinek már két évtizedes tapasztalata van az indiánok viselkedéséről, pontosan tudatában volt a veszélynek, érezte a fokozódó feszültséget, s megkísérelte, hogy csökkentse azt. Az indiánok nem mutattak ilyen hajlandóságot. Végül is, hogy az indiánok ne lássanak félelmet, az expedíció tagjai lassan, óvatosan megindultak előre. Igyekeztek megőrizni méltóságukat. Az indiánok gyanakodva nézték őket és bizonyos időbe tellett, amíg felfogták, mi is történik. Az expedíció tagjainak egyetlen elhamarkodott mozdulata véres harchoz és mészárlási- hoz vezetett volna, amint arra épp a közelmúltban volt példa. Észak-Brazüiában az Atrowai tprzshöz tartozó indiánok nemrégiben megtámadták egy brazil expedíció tagjait és tizenkét embert meggyilkoltak közülük. Érdekes egyébként, hogy a Wai Wai törzs indiánjai, akiknek körében Leawitt misszionárius korábban tíz évig dolgozott, igen jó, mondhatni baráti kapcsolatban állnak az Atrowai indiánokkal. A Warna indiánok végül is meggyőződtek arról, hogy a misszionáriusoknak nincs ellenséges szándékúik velük szemben. A két csoportnál összesen három misszionárius maradt, a többiek visszatértek. A hátramaradott misszionáriusok rá- dióleadókat is tartattak maguknál és ezeknek segítségével minden éjszaka küldenek üzenetet. (A Smithsonian Instuti- on azon jelentése, amely erről a merész vállalkozásról szól, 1969. március 10-ről kelt. Eddig az időpontig a misszionáriusoknak nem esett bántódásuk.) ÜJABB ISMERETLEN TÖRZS Július 30-án érkezett hír arról, hogy Kolumbia területén egy másik, korábban teljesen ismeretlen indián törzset fedeztek fel. Ezek az indiánok La Pedre- ra település környékén, a Ca- quetá és Putumayo folyók közötti vidéken élnek. Tibet mellett bizonyára ez a terület a világ földrajzilag legkevésbé ismert része. A korábbi néprajzi kutatások szerint errefelé három indián törzs élt: a Yuri-k, a Yenmo-k és a Kuretu-k. Ezt már úgy ötven esztendeje tudjuk, de azóta senki sem akadt, aki közelebbi felvilágosítással szolgálhatott volna ezekről az indiánokról, még az sem volt ismeretes, egyáltalán élnek-e még ma is? Sokan úgy vélték, hogy — legalábbis a Yuri törzs tagjai — mind meghaltak már. Alicia Dussan de Reichel, kolumbiai antropológus, aki a közelmúltban részletes munkát publikált Dél-Amerika indiánjairól, egyetlen szóval sem tett említést arról, hogy La Pedrera körzetében indiánok élnének. Épp ezért keltett nagy feltűnést az, hogy a fentebb említett expedíció egy indián falut fedezett fel ezen a területen, s valószínű, hogy a szóban levő indiánok a Yuri-k törzséhez tartoznak — nem pedig valamely más törzshöz — vagy legalábbis közeli rokonságban állnak velük. Az expedíció egyébként egy eltűnt fehér ember felkutatására indult. Az illetőt egy indián faluban látták utoljára. A leírások szerint ez a falu azonos lehet azzal, amelyet az expedíció La Pedrera közélében talált. Arról azonban nincs hír, hogy sikerült-e fellelni az eltűnt fehér embert. MÁR LETELEPÜLTEK Ä felfedezők szerint ez az indiántörzs már nem folytat nomád életmódot, hanem egy faluszerű településben éL Ennek fő építménye egy kupolaszerű, mintegy 25 méter átmérőjű létesítmény, amely kétszáz embernek is otthonul szolgálhat Az expedíció tagjai az építményt üresen találták, de a falucska határán túl összeütközésbe kerültek az indiánok egy kisebb csoportjával. Hat embert sikerült foglyul ejteniük, aikiket később túszként magukkal vittek La Pedrerába. A kis indián település körül gondozottnak látszó pálmákat és banáncserjéket találtak. A talajon fekvő, kidöntött fákat, oly; mód vágták ki, amely arra utal, hogy az indiánok kőbaltákat használtak a favágás nehéz munkájához. Á NYELVÜK ISMERETLEN Amikor az expedíció tagjai visszaérkeztek La Pedrerába, a kolumbiai Amazonjából származó indiánokat hívtak segítségül ahhoz, hogy tolmácsként működjenek közre és igyekezzenek szóra bírni az elfogott hat indiánt. A kísérlet azonban eredménytelen maradt, annak ellenére, hogy a tolmácsok 10—12 különféle indián nyelvet beszéltek. Ez a körülmény is megerősítette azt a feltevést, hogy az illető indiánok a Yuri törzs tagjai vagy rokonaik lehettek, minthogy a Yuri-k nyelve teljesen izoláltan fejlődött ki a többi dél-amerikai indi ántörzsétől. Minthogy a próbálkozás nem járt sikerrel, néhány nappal 1969. július 20 előtt a hat indiánt visszaszállították falujukba Kísérőjük ezúttal Yves-Guy Bergés francia újságíró volt. Bergés állítása szerint a falu a visszatérés idején is teljesen lakatlanul állt. Áraikor a francia újságíró megérkezett La Pedrerába, néhány kezdetleges indián szerszámot is magával hozott, beleértve két kőbalta-fejet, amelyet nyilvánvalóan a falu lakói hagyhattak hátra. Ami a nyelvi kérdést illeti, a Yuri-k nyelvéről már régóta vitatkoznak a szakértők. Ámbár a három, kis terjedelmű szólista, amelyet eddig készítettek, lényegét tekintve megegyezik egymással, a nyelvészek még nem tudták eldönteni, vajon a szavak a karibi nyeívcsaládhoz tartoznak-e, avagy nem sorolhatók egyetlen ismert nyelvhez sem. Lehetséges!, hogy ez utóbbi a helytálló vélemény. Ezek a felfedezések azt igazolják, hogy még ma, a kozmosz meghódításának korszakában is élnek földünkön kőkorszaki szinten_ megmaradt, kezdetleges és, ismeretlen néptörzsek. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár azonnal felvesz a központi telephelyre: esztergályos, marós, lakatos, ív-lánghegesztő, kompresszor- kezelő, villanyszerelő szakmunkásokat, raktárkiadókat és férfi segédmunkásokat. A központi telephelyen 44 órás a munkahét, minden második szombat szabad. Külszolgálati munkára: kardoskúti. algyői, százhalombattai és szőnyi műszer- és technológiai szerelési munkahelyeinkre felveszünk: csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos, hegesztő, villany- szerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyeken is 44 órás a munkahét, minden szombat szabad. Alföldi munkahelyeinken dekádmunkarend szerint dolgoznak. Munkásszálló, üzemi konyha van. A szállás ingyenes. Bér: megegyezés szerint. A béren felül 500 Ft külszolgálati átalányt, az alföldi munkahelyeken még külön területi pótlékot is fizetünk. Felvétel esetén az útiköltséget térítjük, de próbaidő alatt történő kilépés esetén ezt visszavonjuk. Segédmunkásoknak hegesztőképző tanfolyamot szervezünk. Jelentkezés: a vállalat munkaügyi osztályán (Budapest, XVIII., Gyömrői út 79—83), vidéken a munkahelyek vezetőinél. 709
