Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-23 / 194. szám
1969, augusztus 23. 7 Szombat Tudomány — Technika Repülőgépről számlálják az erdők lakóit Műláb — sérült versenylónak Az őslénytan megalapítója: CUVIER Szibéria vadászgazdaságai, hatalmas erdőségei felett rendszeresen átrepülnek a különrepülő- gépek. amelyekben vadászok, vadászati szakírók és kerületi felügyelők ülnek. Repülésük célja: az erdei lakók életének tanulmányozása, a jávorszarvasok, a szibériai őzek, s más állatok, illetve madarak pontos nyilvántartása. Különösen nagy gonddal tanulmányozzák az úgynevezett „nyugalmi övezeteket”, ahol szénával ellátott etetők vannak. Ezek a helyek természetes takarmánybázissá váltak, és gondosan óvják. A vadászok megelégedéssel állapítják meg, hogy rendszeresen gyarapszik a jávorszarvasÁltalában úgy tartották, hogy Mezopotánáában és a Közel- Kelet más területéin kb. 7000 évvel élt társadalom volt az első, amely földműveléssel foglalkozott, állatokat szelídítettek, neveltek és növényeket honosítottak meg továbbtermelés céljára. A légkör és a növényzet A Föld mai légkörét az élőj szervezetek hozták létre. Valaha sokkal kevesebb volt benne az oxi. gén és sokkal több a széndioxid^ mint ma. A földi növényzet je;, lenleg évente 650 milliárd tonna; széndioxidot fogyaszt, ugyanak-; kor azonban évente 350 milliárd tonna oxigént választ ki. állomány, és meghonosodik a szomszédos erdőségekben is. Emelkedett a nyírfajdkakasok, a süketfaj dók és más erdei .és mocsári madarak száma. A ragadozók, különösen a farkasok számát a területi vadászati. szakemberek nagyon pontosan ismerik. A cseljabinszki területen pl. olyan kevés a farkas, hogy egyáltalán nem okoznak károkat. A vadászoknak azt ajánlották, hogy egyelőre ne bántsák őket. E vadászrepülésnek még egy célja van: szemléltető oktatássá válik a fiatal vadászok és vadászati szakírók számára, akiknek átadják tapasztalatukat idősebb társaik. A Cambridges egyetem két tudósa vitába száll ezzel a felfogással. Az utóbbi években a régészeti ásatások során számos állati csontmaradvány került napvilágra, s ezek már a szelí- dítés által létrejött változások vitathatatlan jeleit mutatják. Modem kormeghatározó eszköz, a szén—14 izotóp segítségével megállapították, hogy ezek 7000 évnél korábbi időkből valók. Szerintük a legkorábbi háziku- tya-maradványok nem a Közel-Keletről valók, hanem York- shire-ből és az Egyesült Államokból, származásuk kelte L e. 8420. Szarvasmarhát minden valószínűség szerint először Kelet- Európában vagy Törökországban háziasítottak, sertést a Krímben. A kecske és a birka tenyésztésének kezdeti idejét még nem sikerült megállapítani. Az Audace nevű francia versenylónak egy baleset következtében amputálni kellett sérült lábát. A versenylovakat ilyen körülmények közt agyon szokták lőni, de az állatgyógyászat fejlődése, s az állati művégtagok kipróbálása miatt ez a francia versenyló életben maradt. A kísérlet nem pusztán „állatbaráti” cselekedet, mert a kitűnő tulajdonságú állatoknál ilyen módon lehetséges az utódok biztosítása. Okosítják a hatakai Egy bizonyos fajta hal agyának „mennyiségét” átültetéssel növelték és ezzel olyan mértékben vált taníthatóvá, mint egy patkány, vagyis alkalmasabbá vált a tanulásra, mint általában a halak? A kísérletek során halivadékok agyából meghatározott mennyiséget kiszedtek és más ivadékok agyának abba a részébe ültették át, amely megfelel az emlősállatok kéregállományának. Tíz halivadék közül háttá — amelyek az agyrész-átültetés után szabályszerűen fejlődtelB — azt gyakoroltatták, hogy re agáljanak kétféle: jutalmazás és büntetésszerű ingerre. A megoperált halak közül kettő semmit sem tanult. Ezek úgy viselkedtek, mint a közönséges halak. Két másik hal képesnek látszott a tanulásra és arra, hogy tovább folytassák < kísérletezést. A két utolsó igen kevés hibával rendkí/ül alkalmasnak mutatkozott a tanulásra. Boncolás után megállapítot-*. ták, hogy a halak szervezete megtűrte az átültetést, sőt azt is tapasztalták, hogy az agyuknak a beavatkozás mögötti területe kis mértékben megvastagodott.. Augusztus 23-án ünnepeljük a nagy francia zoológus és paleontológus, Georges CUVIER születésének 200. évfordulóját. Korának egyik legnagyobb természet, tudósa, az összehasonlító anatómia és az őslénytan tudományának megalapítója és elismert művelője. A tudományos élet nagy alakja egyetemi évei után előbb nevelője, majd tagja lehett a híres párizsi Institut-nak. Tudományos munkásságát a francia kormány méltóként elismerte, majd jutalmazta. Előbb oktatási főfelügyelő, majd a College de France tanácsosa és a Tudományos Akadémia titkára lett. 1820-ban a kor legelőkelőbb társadalmi rangját, a bárói címet is megkapta. Egész életét Párizsban töltötte. Az 1798 és 1830 évék között a tudomány aktív harcosa. Több könyvet is írt. Legjelen, tősebb az 1812-ben megjelent „Recherches sur les ossements fossiles” munkája. 1831-től visz- szavonult és mint Franciaország paírja — nemese — halt meg 1832. május 13-án. Egész életét az ősi, kihalt állatók maradványai gyűjtésének szentelte. Ott volt mindenütt, ahol a Föld mélyéből fosszilis csontok kerültek elő. Kortársai ezen munkájában fáradhatatlan, nak és pontos megfigyelőnek tartották. Ez a gyűjtőszenvedély kötötte Párizs Montmartre-i gipsz bányáihoz, is, ahonnan kihalt gerinces maradványok kerültek a napvilágra. A fosszilis csontokat vizsgál- gatva tisztán látta, hogy csak úgy juthat el a helyes megoldáshoz, ha azokat a ma élő állatok megfelelő vázrészeivel összehasonlítja. Hogy elképzeléseit maradéktalanul megvalósíthassa, összehasonlító bonctani tanulmányokat is végzett. Munkája közben jött rá a viszonyosság, a korreláció törvényére. mellyel nevét kitörölhetetlenül beírta a „tudomány nagykönyvébe”. E törvény lényege, hogy az állatok különböző szervei között összefüggés, kölcsönhatás, korreláció áll fenn. Például: amely állat szarvat visel, annak kérődző gyomra van és a lába páros patában végződik. A törvény értelmében az állati szervezet zárt, melyben a részek működésükkel kölcsönösen hatnak egymásra. Következésképpen az egyik rész megváltozása maga után vonja a másik rész megváltozását is. Korrelációs tana alapján lehetségesnek tartotta az állatfajt rekonstruálni, még akkor is, ha a szervezetből csak töredékek vagy koponya darab, esetleg egy-egy fog került a felszínre. Tételét kortársaá kételkedve fogadták, de a pontos megfigyelésekre. leletekre és józan megfontolásokra támaszkodó Cuvier bizonyított. Klasszikus példája a módszer gyümölcsöző alkalmazásának egy felszínre került emlős koponya töredék tanulmányozása. Megállapítása szerint ilyen koponyával csak egy erszényes rendelkezhetett. Kételkedői jelenlétében bontotta ki a vitát eldöntő és egyben a tan igazát bizonyító erszénycsontot. Munkája közben jött rá, hogy minél fiatalabb földtani rétegekből kerülték elő a maradványok, annál bonyolultabb szervezetű állatoktól származnak azok. Ezzel a megállapításával — ha nem is tudatosan — az evolúció tanának az alapját vetette meg. Szerinte az egymásra következő földi rétegekben eltemetett állati maradványok különbsége valamilyen katasztrófa vagy ahogyan ő fogalmazta, kataklizma következménye. Az elmélet értelmében a földfelszínen hirtelen, erőszakos katasztrófák útján többször megsemmisülj és vele együtt nyomtalanul elpusztultak az élőlények is. Ma már viszont tudjuk, hogy ez a következtetés nem lehet tudományos értékű, hiszen a tömeges kihalások legdrámaibb epizódjai a kontinensek kérgének nyugalmi állapotában történtek. Munkásságáról alkotott véleményünket összegezve elmondhatjuk, hogy kataklizma elmélete tudománytalan és a fajok állandóságáról vallott nézetei évtizedeken át gátolták az evolúciós gondolatok diadalra jutását, de összehasonlító anatómiai és rendszertani kutatásai hatalmas lépésekkel vitték előre a zoológiát. Lamarck. Darwin és Leyell mutattak rá elméletének helytelenségére, tarthatatlanságára. Helyette hangsúlyozták a valóságot: az ősmaradványok különbsége a fejlődés eredménye. Világnézeti, elméleti elképzeléseit a haladó erők láttán sem korrigálta és ez lett tragikuma. Élete zenitjén kellett megérnie bukását az Academie royale des sciences fóruma előtt. Busa László a TIT Békés megyei Biológiai Szakoszt. titkára A halak „szoptatása” A tenyésztett ponty növekedése nem túlságosan gyors, harmadik évében átlagban csak másfél, legfeljebb kétkilósra növekszik. A hamburgi Max Planck Intézetben táplálék-kísérleteket végeztek pontyokkol: szoptató-üvegből folyékony táplálékot adtak a halaknak, amely hallisztet, szóját és vitaminokat tartalmazott. A pontyok hamar megtanulák az újfajta táplálkozást, kiszopták a tápanyagot a szoptató-üvegből. Az ilymódon nevelt állatok súlya a harmadik évre elérte a hat-hét kilót. Hol és mikor kezdődött a földművelés? /
