Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-23 / 194. szám
196*. augusztus us. 5 Ssombai Evenfe kétszer* termő körtefák Mikor lesz a kétszázból néhány százezer? m Először a kimondottan nádból, maga ■. készítette és kisebb vagyont érő festményeikkel, dísztárgyakkal ékesített nyaralóját mutogatja a békéscsabai Békekertben ifj. Toronyi János kertész. Ám a látogatók tekintete újra és újra arra a csodálatos képre szegezcdik, ami a hajnalkával (délignyitóval) sűrűn befutott kerítésen belül szinte lenyűgözi őket, A különböző színárnyalatokban virító szegfű-rengetegre, meg a két sorbap ágszakadásdg nagy obbnál-nagy óbb gyümölccsel tömött körtefákra. i — Most még nem is nőttek olyan nagyra, niint a kedvező időjárású esztendőkben. Ugyanis az első termésű példányokból 80— 100 dekásakat is mértem már. — Most még nem is nőttek darabonként a 20—30 dekát. — A másodtermés? — hangzik a hitetlenkedéssel elegy álmélko- dás. Ám ez csak addig tart, amíg Toronyi János meg nem mutatja a másodtermés fürtjeinek sokaságát Az első termés utolja még meg sem érett, emezek máris lehúzzák a felső, gyengébb ágakat. — Mennyit képes teremni évente egy-egy ilyen körtefa? — Átlagban 80—100 kilót. Pedig csak hatévesek a fák. A körte ize, zamata egészen különleges. Bárhova viszem^ a csabai közértbe, kórházba, pillanatok -alatt elkapkodják. Ilyenkor nagyon sajnálom', hogy mindössze kétszáz van ebből a körtefából és tudomásom szerint csak nekem, az egész országban. — Talán nem hazai eredetű és féltve vigyáz rá? — Féltékenységnek egy szikrája sincs bennem. Annyira nem, hogy miután 1964-ben az Országos Mezőgazdasági Kiállításon elnyertem ezzel a körtefájtával a SZŐ VOSZ nagydíját, jócskán küldtem szem zőhajtást belőle a Kertészeti Főiskolának. Nem tudom, meg tudták-e honosítani? Azóta ugyanis nem írtak egy sort sem. Továbbá annyira nem féltem, hogy szívesen álltam körtémmel a tv-híradó rendelkezésére is az elmúlt napokban. Abban a tudatban tettem ezt, hogy majd felfigyelnek rá a nagyüzemi gazdaságok. Sajnos, a tv-híradóban nem hangsúlyozták ki e fajta kétszeri-háromszori termőképességét. Azt sem, hogy holdanként 6—800 mázsa gyümölcsöt terem évente. Titkosírás? Hétfőn, a déli órákban két aszony állt meg Békéscsabán az egyik ruházati bolt kirakata előtt. Egyikük jegyzettömböt vett ki táskájából és ceruzát. Jegyez- getett, s a járókelők azonnal felfigyeltek e jelenségre. — Népiellenőrök — jegyezte meg valaki. — Nem szeretnék a boltvezető bőrében lenni — húzta el a száját egy sovány férfi kajánul. — Hja uram, vannak még hibák. Kíváncsian léptem a két asz- szony mellé és illetlenül belelestem a jegyzetfüzetükbe. Titkosírás? Hm. Ettől bizony nem lettem okosab. A fehér lapon kis keresztek, és vonalak sorakoztak rézsutosan és vízszintesen. A fiatalabb asszony észrevéve leselkedésemet, mosolyogva tekintett rám. — Szintén szakmabeli? — Hát — mondtam nagy meggyőződéssel. — Pedig egyszerű. Kettő fordított, egy sima, aztán megint két fordított és egy síma. — És? — Semmi- Kész lesz a pulóvere azzal a gyönyörű mintával — intett a kirakat felé, ahol valóban szép mintájú pulóver függött közszemlén. Hiába. Az asszonyi leleményesség.'.. Nagyon jelentős lenne ennek a tekintenék és nem holmi szeméfajtának az elszaporítása a gyű- lyes jövedelemhaj Kaszásnak. molcsben eléggé szegény hazánkban. Ugyani? közvetlen fogyaszA nagyszerű körtefajtát nézegetve, ízlelgetve, abban a reménytásra is, tartósításra is kitűnő. b^ búcsúzunk,’ hogy nemcsak Én 1956-ban dr. Guyot Gyula né- engedélyt k ifj Taronyi János ven kaptam szemzohajtast Fran- a szaporításához, hanem támoga- ciaországbol. Az, hogy nemesebb; táj^ biztatást is az irányító szerlett eredeten el, egyrészt annakj, . _ _ , , , kö szönhető, hogy jól sikerült' a magunk részéről meg megválasztanom az alanyát, más-j . J í í>fcka,n sajraliiik hogy részt pedig annak, hogy kedvez, _i„- __ ! Békéscsabán a Békekertben és n em több százezer megye- és országszerte. K. I. neki az Itteni klíma. — Valóban nagy kár, hogy csak 200 fa van ebből a fajtából megyénkben és hazánkban — jelentettük ki a kóstolás után. — Ez nem rajtam múlott. Jövőre ismét viszek a körtéből az Országos Mezőgazdasági Kiállításra. Azért, hogy hátha sikerül jobban ráirányítani most mái- a figyelmet. Azon is gondolkodom, hogy hozzálátok a szaporításához — amennyiben kapok rá engedélyt. Bár én egymagám mindössze néhány ezrgt tudnék nevelni évente, ám az is sokat számítana, a megye és az ország lakosságának gyümölcsellátása szempontjából. Ne nagy szóként, afféle maszek hízelgésnek vegye a lakosság ellátására való törekvésemet. Én eddig is a köznek termeltem, s leginkább azt, amire a dédnagy- apámtól és apámtól örökölt ker- lészvérem sarkallt, s azt, amit időnként kértek tőlem. Ide s tova tizenhárom éve termelek különböző színű szegfűmagot, nevelek pöszméte és ribizli dugványokat Egyik-másik esztendőben, mint például tavaly is és az idén is, csapnivalóan rosszul sikerült minden, a kedvezőtlen időjárás miatt. Ennek ellenére sem gondolok arra, hogy abbahagyjam és máshoz kezdjek. Szenvedélyem a kertészkedés. Engem boldoggá tesz az, hogy az ide látogatók nem győznek álmélkodnd a sok színű szegfűk pompájában és a magam készítette nád-bungalowon, meg annak belső berendezésén. Többen megmosolyogtak már, hogy milyen szenvedéllyel festegetem újra minden évben kivül-belül, időt és fáradtságot nem kímélve. Azt kérdezik, hogy miért nem vaD éli dühén — ki rak altié zehen Tessék választani! Nagy nyári vásár! 30—40 százalékos árengedmény! Csak nálunk kapható! Augusztus 19. Déli háromnegyed egy. A fehérneműbolt nyitott kirakatában kirakatrendező ül. lábán filcpapucs, karján gombostű- párna. Valakivel beszélget, szakmai dolgokról. Mögötte napszítta dekorációs papírok, s egy kosárban kardigánok, pulóverek, meleg őszi-téli holmik. Múlik a nyár! * * * A készruháikat árusító üzlet kirakatai szinte érintetleneknek látszanak. A redőnyt még nem húzták le. Bent a fogasok között asszonyok sétálnak. Időnként kézbe vesznek egy-egy tarka nyári holmit, aztán visszaakasztják. — Jól kiválogatták már — mondja az egyik. — De ha lenne kedvemre való, azért csak vennék, szeptemberben is lehet még hordani ! A kalaposztályon senki. A megmaradt horgolt sapkák és kalapok már nem kellenek, ez az idei nyár divatja volt. Téli fejfedőre még nincs szükség, ki tudja mit álmodtak ki azóta a divat- tervezők ? * * * A cipőboltokban nagyobb a sürgés-forgás. A leértékelt áruk polcai előtt az elárusítónő monoton hangja: — Nincs kérem belőle más számban. Ez az egyetlen pár, ez az egyetlen pár... — A csinos és olcsó nyári cipőkből már csak az egészen kicsiny vagy nagyon nagy számok kaphatók. A középméretű lábak tulajdonosai kénytelenek elvándorolni a nem leértékelt cipők polcai felé. Hát igen, kissé korábban kellett volna a kiárusításra érkezni. * « » A Nagy Állami — ahogy a neve a köztudatba belevésődött — nem tart ebédszünetet. A kirakatok még a régi arcukat mutatják. De ott mi történik? Tán káprázik az arrajárók szeme? A „Nyári vásár” felirat egyszer csak elindul a helyéről. Lassan mozog, féloldalra billen, majd mozogni kezd egy sárga rózsa művirág csokor is, akár a rajzfilmeken. Egy pillantás a másik kirakatra és megoldódik a rejtély. Ott is kirakatrendezőnő áll, s a szinte láthatatlan nylonfonálra felfüggesztett tárgyakat — mint horgász a zsákmányát, húzza maga felé. Alig egy negyedóra, s a filmet visszafelé pergetik. Lassan kúszik fel a piro6 anyaggal bevont falra az „Éljen augusztus 20!” feliratú plakát és fölé elhelyezkedik a Népköztársaság címere. Bent az áruháziban sokan vannak. Egy kosárban frottíringek, csipkeblúzdk, pamutkardi gánok. — Ez jó lenne a gyereknek — emel fel egy darabot az egyik asszony. — Csak egy kicsit piszkos. De talán ki lehet mosni ...? — Hagyd anyu, nézzünk újat — mondja a férje és továbbmennek. * * * * A leértékelt táskákat is kézbe lehet venni. Fehérek, színesek, nyáriak és nagyon olcsók. Egy szép sötétkék bőrretíkülért egyszerre nyúlunk. Puha. mint a vaj és alig 100 forint. A szilvakék ruhás fiatalasszony karjára veszi, aztán táskájában kutat. — Csak lenne nálam elég pénz! — sóhajt —, ne tessék már megvenni előlem, nagyon szeretem a kéket! — övé lett a táska. * * * A méteráru osztályon alig szűnik a forgalom, öt, hat, tízméteres tételekben viszik még mindig a kartont, flokont és más mosó anyagot. Ha nem ruha vagy kötény lesz belőle, akkor függöny a konyhába, vagy pihen a szekrényben a jövő nyárig. * * # Az utca képe is kezd megváltozni. A bérházak és utcai zászlótartók vasvázaiból piros és nemzetiszínű zászlók nőnek ki, kinyílnak, mint a virágok és lobognak a friss szélben. Még néhány óra és vége a nyári vásárnak, még, néhány hét és vége a nyárnak. Húszamé Sándor Magda Nincs egyetlen rossz szavam sem a német posta ellen, de azért... ...de azért jó lenne tudni, miért mindig az én telefonom cseng, ha valaki a Tejközponttal akar beszélni. Talán a vezetékben van a hiba. A Tejközpont száma 2808, az enyém pedig 2809, — és folyton csöng. Az is lehet, hogy valahol meglazult egy kis csavar... S most megint csöng... — Itt Wiener beszél — szólok bele. — Itt a 309-es számú Élelmiszerbolt — jelentkezik egy női hang, aki a nevemet vagy egyáltalán nem vette tudomásul, vagy úgy vélter hogy a Tejközpontnál dolgozik egy ilyen nevű kartárs. Panaszosan folytatta: — Kérem, ma egyáltalán [nem szállítottak nekünk túrót! — Tudok róla. — És miért nem? — Kisasszony — jegyeztem meg —, milyen alapon szállítsak én önöknek túrót? — De hát minden reg. gél önöktől kapjuk! — Kérem, még egyszer ki beszél ott? — Már mondtam: a 309-es számú Élelmiszerbolt. — szólt a nő most lamd hasznot hozó munkára for-' már emeltebb hangon. dítom azt az energiát is. Haszon, haszon! Tessék meg-j nézni: most is alig van magja a És az hol van? A Gartenstrasse 18- b an. Tudja azt maga naszegfűnek. Tavaly sem volt. A ri- gyón jól. bizlidugvány jó része sem fakadt — Ja úgy — válaszol- meg. Tavasszal, az ültetés után tam —, a Gartenstrasse ugyanis sokáig nagyon hűvös volt 18-ban, és maga az a kis az idő, aztán meg a nagy forró- szőke... Ságban hiába öntöztem. — A duplán-triplán termő kör- gyök — szakított félbe te szaporítása is ilyen reszkírral beszélgetőpartnerem járna? — Nem sokkal kevesebbel, mégis szívesen csinálnám, ha kapnék rá engedélyt. Különösen! vés kisasszony — torkol- akkor, ha közhasznú törekvésnek, tam le. — Túrót ugyanis Ralph Wiener: Téves kapcsolás mostanában csak szőkék, szakította félbe Lilo a nek szállítunk. Talán felsorolást —, én nem szőkíttesse ki a lófarok- vagyok a Rosemarie! És, frizuráját és akkor majd ha azt hiszi, hogy a ne - meglátjuk... vetséges ajándékaival el— Ott, valóban a Tej- kápráztat, akkor nagyon központ beszél? — kér- téved. Különben is dezte a hölgy most már menyasszony vagyok, elbizonytalankodva. — Kérem, hát nem a — Nem — közöltem Technika Háza? — kér-, vele —, itt az Egyesült deztem én. Göngyölthering Művek. Akkor megszakadt az És egyébként még egy összeköttetés. kis gyógyvízkúrát is Őrület, nem'> Ily mó- ajánlhatok... dón kellett megtudnom, De ekkor már a part- hogy Lilo menyasszony... nernőm letette a kagy- Fogtam a telefonköny- lót. vet, nézegetni kezdtem. Elgondolkodtam. Tu. Mutzik egyháztanácsos lajdonképpen bosszantó, száma 2236, a Trautwein hogy mindig én vagyok balettiskoláé 2237.. Tár- a téves hívások áldoza1 csáztam. ta. Nem kellene valami- — Mutzik —■ jelentke. képp bosszút állni azon zett egy kemény, férfias a kilazult csavaron, és hang. megfordítani a dolgokat? — Jó napot — mond- Például ifjúkori szerel, tam. — Itt az Orion Rememnek, Lilonak 2027-es vüszínház. Küldünk a telefonszáma, a Tech- önökhöz két fiatal tán- nika Házáé pedig 2028. cosnőt továbbképzésre. Feltárcsáztam Lilo há- De először vizsgálja meg mát. az alakjukat... — Jóreggelt — szóltam — Hogyan, kérem? — o kagylóba. — Itt az hüledezett az egyházta- ALO Művek. Ma kül- nácsos. dünk önöknek két darab — Meg kell vizsgálnia, tévékészüléket. Át tud- hogy az alakjuk megfe- ják venni? lelő-e? — ismételtem. — Lilo nyilván nem ké- ,4 lábuk tökéletesen szült erre. Egy darabig rendben van, de ott fölválaszolni sem tudott a jebb... Na, tudja már azt csodálkozástól, aztán da- maga jól. dogni kezd,ett. — Igen, de kérem... — — De hát*.., miért ép- a tanácsnok hangja érez— Nem, én fekete vadé egyébként ez nem tar. En tozik a tárgyhoz. — Nagyon téved, kedpen kettőt? És azonkívül... — Azonkívül, kapnak még tizenkét rádiót — mondtam ellentmondást nem tűrő hangon —, három magnetofont és hét... — Kedves uram — hetően remegni kezdett. Én igazán nem nagyon foglalkoztam ilyen fiatal hölgyekkel... Micsoda kísértés! — majd hozzátette. — Rendben van, jöhetnek! Első győzelmem után boldogan tettem vissza a kagylót. Most már csak Leopold barátom maradt hátra... Az ő száma 2807. Milyen érdekes véletlen: ugyanis, mint ismeretes, a Tejközponté 2808. Az övé egy számmal kisebb a tejesékénél, az enyém meg eggyel nagyobb. Elszántan tárcsáztam Leo- poldot. A 2807-et... Jelentkezett. — Jó reggelt — rikkantottam. — Kérem szépen, mi történt a tejszállítmányokkal? Önöknek 30 liter tejet és 25 font túrót kellett volna küldeniük a címemre! Talán elfeledkeztek róla? Egy fél órán belül most már itt legyen, megértették? És kérek még 8 tábla vajat is. Leopold, úgy látszik belement a tréfába. — Igenis kérem, hová küldjük mindezt? — kérdezte. — Természetesen hozzám, tökfej — szóltam és bemondtam a nevemet és címemet. — Rendben — felelte tömören Leopold, és letette a kagylót. Egy fél óra múltul megérkezett az áru. Ugyanis véletlenül valóban a Tejközpont volt... Fordította: Zilahi Judit Ralph Wiener német tárca- és novelláim, humoros írásai rendkívül népszerűek a Német Demokratikus Köztársaság ban. A különböző napilapok tárcarovatán kívül rendszeresen jelennek meg művei az Eulenspiegel cimű humoros-szatirikus hetilap hasábjain. •
