Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
I Bemutaljuk népközlársaságunlt intézményeit A minisztériumok A Minisztertanács az államigazgatási feladatokat a különböző minisztériumok útján oldja meg. Mellettük csak speciális feladató, kát bíznak a kormánynak közvetlenül alárendelt más országos hatáskörű igazgatási szervekre. Az alkotmány az államszervezet szocialista felépítésének, általános elveinek alapján rögzítette a minisztériumok jogi helyzetét, valamint a miniszter és a minisztérium egymáshoz való viszonyát. Eszerint a miniszterek az egyes igazgatási ágazatok egyszemélyi felelős vezetői. A minisztériumok egyik csoportjába olyan minisztériumok tartoznak, amelyek az állami élet, az államigazgatás meghatározott területeit irányítják. Ilyen pl. a Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, az Igazságügyminisz- ténum, a Munkaügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium. A minisztériumok másik nagy csoportját a gazdasági minisztériumok megjelöléssel illethetjük. A népgazdaság ágazatai a következők: nehézipar; kohó- és gépipar; könnyűipar; közlekedés, posta és táv közlés; építésügy; mezőgazdaság; erdészet és elsődleges faipar, élelmiszeripar; belkereskedelem; külkereskedelem. Az ország belső rendjének elsőrendűen fontos funkcionális szerve a Belügyminisztérium; ennek keretébe tartozik a rendőrség, a tűzoltóság, a határőrség. A Belügyminisztérium útlevélosztályán bírálják el az állampolgárok útlevél-kérelmeit; a minisztérium illetékes szervei döntenek a különböző egyesületek alapításával, illetve alakulásával kapcsolatos ügyekben; a BM illetékes rendőrségi szervezeteinél kell engedélyt kérni különböző gyűlések, rendezvények tartásához, stb. Az Egészségügyi Minisztérium az ország egész közegészségügyi hálózatának a gazdája, vagyis felső fokon valamennyi egészségügyi intézmény szakfelügyeletét ellátja, a községi szociális otthontól és egészségháztól a járási, illetve megyei kórházon át a központi klinikákig, az orvosegyetemekig. A Honvédelmi Minisztérium neve pontosan jelzi funkcióját: amellett, hogy a korszerű, ütőképes hadsereg biztosítása fontos kormányzati feladat is, e minisztérium a gyakorlati gazdája honvédelmünk állandó szervezésének, fejlesztésének. Az Igazságügyminisztérium hatáskörébe tartozik egész bírósági apparátusunk, s a börtönök, a büntetésvégrehajtási helyek felügyelete. A minisztérium fontos feladata új jogszabályok előkészítése, illetve a más tárcáknál folyó hasonló tevékenység összefogása, koordinálása. A Külügyminisztérium hazánk külkapcsolatainak a gazdája. A magyar diplomáciai karon, a nagykövetségeken és követségeken át őrködik hazánk külföldi államérdekein, a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok törvényes jogain. A Munkaügyi Minisztérium dolgozza ki a munkajogi szabályozás elveit, az ezzel kapcsolatos jogszabályokat; biztosítja a szakmunkásképzést, a szakmunkástanuló-képzést; állami vonalon ő a gazdája a szociálpolitikának, a társadalombiztosításnak és — egyebek közt — vizsgálja a kollektív szerződések megkötését, végrehajtását, a munkaügyi döntő bizottságok működését, irányítja a pálvaválasztást elősegítő tevékenységet, stb. A Művelődésügyi Minisztériumhoz tartozik — elvi irányítás szempontjából — a népművelésügy; az alsó- és felsőfokú (egyetemi) oktatás, a könyvkiadás, és terjesztés; a film-, illetve a hanglemezgyártás és forgalmazás; a tanszergyártás; a színházak, múzeumok, stb. Végül — anélkül, hogy részletekbe mennénk _ a Pénzügyminisztérium hatásköréről is mondjunk el anyn yit hogy közreműködik a különböző éves és távlati tervek koncepcióinak megfelelő pénzügyi politika kidolgozásában, a gazdaságfejlesztés kívánatos ütemének, a népgazdaság fő arányainak (felhalmozás, fogyasztás) meghatározásában; gazdasági és pénzügyi ellenőrzést végez a minisztériumoknál, országos hatáskörű szerveknél a fővárosi, a megyei, a megyei jogú városi tanácsoknál, s természetesen ellátja a pénzintézeteket (bankok, Országos Takarék^ pénztár. Állami Biztosító, stb.) felügyeletét. ^ Újlaki László dr. MtaíMVWiw........................ V akáció-rejtvény Nyeremények :■ futball-labda, aktatáska. fényképezőgép és még 30 nyeremény tárgy 9. rejtvény Ki volt az a híres népbiztos, aki Dobos István pilótával Leninhez repült 1919-ben? Arcképét itt közöljük! VAKÁCIÓ-REJTVÉNY ( ). 1969. augusztus 20. Ember a gáton — Nem tudtok egyenest átevezni a túlsó partra. — Már miért ne tudnánk? — Elsodor benneteket az ár. — Fogadjunk két pakli török dohányba — mondtam Papp Jóska bácsinak. Egymás tenyerébe csaptunk. Aztán Ferenc öcsémmel beugrottunk a csónakba. Rákacsintottam az öcsémre és hajrá, irány a sarkadi part. A víz nagy volt és zavaros. A gát tetejéből már csak fél méternyi látszott. A víz közepe táján a sodrás keményen nyomott bennünket, de mi sem engedtünk. Húztuk az evezőket. majd megszakadtunk. Nagy tét volt a két pakli dohány. Perszé a becsület és a virtus is dolgozott bennünk. Ez 1938-ban történt, a nagy áradáskor. Már apám is gátőr volt, én meg itt születtem, ebben a házban. Nem hozhattam szégyent a vízi emberekre. Tizennyolc éves voltam. Karjaim erősek. Szerencsénk volt, hogy nem fújt a szél, s átértünk nyílegyenesen. Megnyertük a fogadást — meséli réghélményét Gombkötő István, a Gyulai Vízügyi Igazgatóság marói gátőre. Arca barnára cserzett, haja őszülő. Kemény tartású. Negyvenkilenc nyarat látott, 31 ,éve a vízügyet szolgálja, szívvel, akarással és szeretettel, hiszen ezt a hivatást másként nem lehet csinálni. A Gombkötő család már több mint fél évszázada járja a Kettős-Körös gátját, adja erejét a víz elleni védekezésbe és a vízhasznosítás nemes munkájába. Naponta megteszi a maga 25—30 kilométeres útját, hol kerékpárral, hol gyalog, ahogy az út, az idő engedi. Járja a gátszakaszt és a védett terület öntözési rendszerét. Vigyázza a vizet, méri a magasságát és a talajkutakat is ellenőrzi. Jelentést ad naponta kétszer a szakaszmérnökségre. Kerékpárra ülünk. Nyomjuk a pedált s közben folyik a szó. Nagy áradásokról beszél, a megfeszített munkáról, az ember harcáról a romboló víz ellenében, majd rátér a mára. — Most sem könnyebb a szolgálat, pedig csak tegnap kezdték ezen a szakaszon — szólal meg, miközben törli homlokáról az izzadtságot. Kutatva néz előre. A távolban emberek mozognak. Mire odaérünk, ahol a gazt vágják, a víz is felcsillan a csatornában. Kedvünk lenne megmártózni, de a frissen levágott gaztorzsák visszatartanak. — Azt sem tudjuk mennyiért, csak vágjuk a gazt. Nem kaptunk munkalapot — mondja a tíztagú brigád bronzbamára sült vezetője. Aztán odakiált a vízhordó legénykének. — Hozd a kannát, fiam! Csurran a hűvös kútvíz. A fojtó melegtől szikkadó test kívánja a vizet. Elszívunk egy cigarettát és ismét lendülnek a kaszák. Sietni kell a gaztalanítással, hadd folyjon szabadon az éltető öntözővíz. Arrébb négy férfi rakja a csöveket a kukoricásban. A csővégek rózsái szórják a műesőt. Sistereg a víz. Életet permetez a technika. Növekszik, éled a termés. Váradi István, az öntözőgép kezelője mutatja az öntözési naplót. Gombkötő István számol, jegyez- get, aztán tovább megyünk. Már öt kilométer kerékpározás és tíz kilométeres gyalogút van mögöttünk, mire a dobozi gátőrházhoz érünk. Még dél sincs. Bartalus János fiatal ember. Egy éve vette át az őrséget apjától, amikor innen nyugdíjba vonult. — Nagyapám is gátőr volt. 1886 óta szolgálja családunk a vizet — mondja a dinasztina legifjabb tagja, miután beszámol az aznapi munkáról. Megnéztük az árvízvédelmi felszereléseket. Minden ragyogó, és glédában áll arra az esetre, ha a víz megvadulna. A munkáslakásban fehérre festett vaságyak állnak paplannal és tiszta lepedővel. — Valamikor fészerben, istállókban szalmán aludtunk, ha átvezényeltek bennünket valamilyen munkára. Most meg láthatja, így fogadjuk a munkásokat. Itt már villany is van és ha igaz, 1972-ben új gátőrházat kap János öcsém, a miénket pedig két évre rá építik fel a békési duzzasztónál. Lesz villanyom is és fürdőszobám is — mondja mosolyogva Gombkötő. Tovább megyünk. A gátoldalban asszonyok, férfiak forgatják a száradó szénát. Kirándulók lubickolnak a mederben. Ott, ahol a Fehér-Körös összefolyik a Fekete. Körössel, a part oldalán áll a sza. nazugi gátőrház. Ez már megfelel á korszerű követelményeknek. Van vize, villanya és két fürdőszobája. A gátőr alacsony, izmos, fehérhajú ember. Igen jó kedélyű. Kaszát kalapál — Szabó János vagyok — szorítja meg a kezem és mincH árt hozzáteszi —, szabadságos gátőr, de ha a szükség úgy hozza, bármikor bevonulok. Miután megtudja, mi célból keressük, mentegetőzve megy a lakásba. Átcseréli ruháját. Felkapaszkodunk a szeregyházi fővíz- kivételi helyre. Meséli, hogy rés gél 3-kor már kaszált. A vízkivételi helyen most állnak a gépek. Elegendő víz van a csatornában. Estébe hajlott a délután. Ülünk a vízügyi igazgatóság szanazugi üdülőjének társalgójában. Beszélgetünk. Sok mindenről, többek között a fizetésről is. — Kevés. Isten úgyse, nagyon kevés az 1100 forint, amit havonta kapunk. Igaz, van állattartási lehetőség, meg kedvezményes szénakaszáló és az ártérben két hold kukoricaföld. De a termés olyan bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Az idei vetést is elvitte a nyári áradás. Nekem is jól kezdődik a gátőri szolgálat. Számításaimat teljesen áthúzta az ár — mondja Bartalus János. A három gátőr családos ember. Gombkötő István nyolc gyereket nevelt fel. Nem kísérem vissza Gombkötő Istvánt szolgálati helyére. A dobozi gátőrháznál elválunk, ö megy és folytatja a vízi emberek kemény, küzdelmes életét. 49 évesen is szembenéz az árral. Ember a gáton. Botyánszki János csak emberibb. Nem szedi úgy ki az ember erejét. Azt kérdi, mikor volt kista- licskás kubikosmunka itt a Kettős-Körösön? Annak bizony jó pár éve. 1937—38-ban még segédgátőr koromban 500—600 kubikos dolgozott itt. Azóta nem emlékszem ilyen munkára, hacsak nem veszem azt a tíz embert, akik 1958-ban Dévaványáról itt talics- káztak a csatornaépítkezésnél. _ A legutóbbi védőtöltés emelésénél gépek dohogtak, zúgott bele a környék. A gát magasodott,, embert meg alig láttam. A 3-as számú talajkútnál megméri a talajvíz szintjét, beírja noteszába, aztán megyünk tovább. Égetően süt a nap. Párásán nehezedik a levegő a tájra. Az öntözőcsatornában most nincs víz. Lent megyünk a fenekén. Csak a part két oldalán kerítésként álló kukoricás zöldjét és az eget látjuk. — Jól elhaladták a gaztalanítók, AZ ŰJKIGYÖSI ARANYKALÁSZ MG TSZ olajtüzelésű szeszfőzdéiét üzembe helyezte. Bérfőzést vállalunk bármilyen mennyiségben, vidékiek előnyben, elő jegyzést a helyszínen vállalunk. 697 Strandmozaik Füzesgyarmatról Valóban szép a fü- zesgyarmati új strand, csak még a környékét kellene kulturáltabbá tenni. Nem külszínre gondolok. Inkább a fogadtatásra, amivel szembekerül az ember a fürdő előtt. Mindjárt a bejáratnál ilyen tábla fogadja: „Fürdőruha használata kötelező!" Nyilván attól félt a strand vezetősége, hogy nudisták lepik majd el a termálvizet, ha nem teszik ki a táblát. És mégiscsak kellemetlen, ha néhány ember meztelenkedik több fürdőruhában strandoló • között. Vagy talán ezzel a kiírással attól akarták megóvni a „leggyengébbeket”, nehogy ruhástól vessék magukat a vízbe? Nem tudni. Mindenesetre én nem szeretem, ha bárki is bolondnak néz. * Strand lévén, Gyarmaton nő az idegen- forgalom. A fürdő előtti betonplaccon azért állították fel a kerékpármegőrző rudakat, hogy fogadni tudják a biciklivel I jövőket. Éppen tanúja voltam egy ilyen „fogadtatásnak". Egy látogató asszonyka szerényen kérdezte: „Nem lehetne ide, a legszélére tenni a biciklimet? Ugyanis nemsokára jövök, csak a fiam. után nézek." — Mire a megőrző „hivatali rangjához méltón" bőszen felcsattant és nyomdafestéket nem tűrő hangon (cefetül káromkodva) kioktatta a megszeppent asz- szonyt: „Az a büdös... majd maguk fogják nekem eldönteni, hogy hova tegyem a biciklit!! Az ég ro- gyassza le azt a ..! Mit képzelnek maguk?! Vigye innen a tragacsot, ha nem tetszik, hogy hova teszem azért az ötven fillérért! Az a ... stb." Szegény asszony alapos zuhanyt kapott még a strandbelépés előtt. De ki zuhanyozza le az ilyen kerékpármegőrzőt ? • A bejáratnál nem régen nyílt meg egy szép kis falatozó. Vagy harmincán álltak előtte tepertőért. Kollégám a tömeg közül . kiemelkedve kérdezte az eladótól: „Tessék mondani, érdemes várni? Lesz még tepertő, mire sorra kerülök? ... "Ne nyugtalankodjék! A többiek már egy órája várnak — hangzott a „megnyugtató’’ felelet. Ezek után kollégám is bent maradt a sorban és körülbelül negyed óráig várt. Közben pontosan három vásárlót szolgáltak ki, mert ugye sok megbeszélnivaló is volt egy- egy ismerőssel, meg aztán nem megy az olyan gyorsan a nagy melegben. Majd kijelentette az eladó: „Nem érdemes tovább várni, elfogyott a tepertő.” Amikor kollégám feltette a kérdést, körülbelül egy kilónyi lehetett még. Valószínű azt gondolta az eladó, hogy ha a várakozó mintegy harminc ember két-há- rom dekás adagokat kér, akkor még jut a harmincadiknak is. Vagy talán azért nem adott felvilágosítást a kérdésre, mert szereti a társaságot. V. D.
