Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-19 / 191. szám
IOT9. augusztus 19. 6 Eedd Őskorról9 avarok és szarmaták életéről 99vallanak99 a szeghalmi és kőrösladányi szondázó-ásatások Régészeti topográfia készül megyénkben Veszprém után Békés és Komáromi megyében a Magyar Tudományos Akadémia és a megyei tanácsok jóvoltából párhuzamosan készül a régészeti topográfia. Dr. Bakay Koméit, az MTA Régészeti Intézetének munkatársát, a topográfia készítésének irányítóját Szeghalom határában, ásatás közben kerestük fel. — Mi a topográfia célja? Kik segítenek ebben a nagy jelentőségű munkában? Hol tartanak? — Célunk a nemzeti kincsek megmentése, örök igazság: nem alkothat nagyot az a nemzet, amely nem ismeri és nem becsüli eléggé a múltat. Az ilyen nagyarányú munkákhoz társadalmi összefogás szükséges. Szerencsénkre az intézet, a megyei tar nács művelődésügyi osztálya, a Múzeumok Megyei Igazgatósága és a községi szervek, termelőszövetkezetek részéről sokoldalú segítséget kap. Feltérképezzük a megye régészetét Irodalmi, leSzeptemberben nemzetközi művészettörténész kongresszust rendeznek Budapesten, és természetes, hogy erre az alkalomra a magyar művészet legrangosabb eredményeit bemutató kiállításokat rendeznek országszerte. Ezek közé tartozik a Nemzeti Galériában nyűt népi kerámia-kiállítás, amely a magyar fazekasság fejlődését és legszebb emlékeit talán még soha nem látott bőségben ismerteti. A Néprajzi Múzeumon kívül a Történeti Múzeum, egyházi gyűjtemények, sőt magángyűjtők is kölcsönözték kincseiket a kiállítás céljaira. Így valóban teljességre törekvő tárlat született. A kiállítás elsőnek a fazekasság legősibb módszereit mutatja be. A népi fazekasok nem voltak mindenütt önállók, egyes városokban — ezeket térkép ismerteti — céhekbe tömörültek. Láthatunk két céhládát, amelyben a legfontosabb hivatalos iratokat tartották: a mezőtúri fazekas céh ládája 1818-ból származik, a nagyváradié 1823- ból, de felirata jelöli, hogy egy 1658-bau készült (vagyis' igen tartós) céhládát cseréltek fel vele. Egy nagy kancsó — felirata szerint — „az becsületes és nemes komáromi fazekas czéhé” volt. Lehet vagy öt liter űrtar- talmú. A komáromi fazekasok ünnepi alkalmakkor ebhői itták a bort. Egy teljes falat foglalnak el ezek a hatalmas kancsók a következő teremben, szakmák és tájegységek, díszítési típusok szerint csoportosítva. Vargák, takácsok és szabók egyaránt kedvelték a nagy formájú, öblös, zöldmázas kanosokat, amelyeknek máza és díszítés- módja alighanem a Zsigmond király korában működő budai kerámiaműhely hatására alakult ki. Zsigmond- és Mátyás-kori festett csempetöredékeket is látunk a kiállításon, a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményéből. A mázatüan, néha vörös festés, sél vagy ujjal húzott egyszerű mintákkal díszített edények évezredes hagyományokat őriznek, formájuk hosszú idő alatt csiszolódott tökéletesre. Kétségtelem persze, hogy tetszetősebvéltári adatokat kutatunk, régé- j szeti terepbejárást tartottunk s megkezdjük a szondázó ásatásokat, hogy a leletek alapján hitelesítsük a régi irodalom adatait. Mivel Békés megyében csak egy hivatásos régész dolgozik, Juhász Irén, kénytelenek voltunk „verbuválni” más tájokról szakembereket Itt dolgozik többek között Horváth Lásizló, a Keszthelyi Balaton Múzeum munkatársa, Nagy Katalin hódmezővásárhelyi régész és Ecsedi István régésejelölt. Az első kötet irodalmi anyaga 1970-re készül el. Ehhez pontos katonai térképet készítünk régészeti szak jelzésekkel ellátva. Az első kötetben a békési és a szeghalmi járást mutatjuk be, ezért a szeghalmi Kovácshalmcn és Kö- rösladányban a Magyar—Vietnami Barátság Tsz szénáskert dűlőjében ásunk. — Miről vallanak a szeghalmi halmok? — őskori és új kőkorszak idejéből való település nyomaira bek a XVII. és XIX. század között készült mázas, különböző magyaros mintákkal festett — írókázott — edények, mint például az elsősorban dísztárgyként használt bokályok. A felirat is, de a formák és főleg a díszítés-motívumai jellemzőek a korra, vidékre vagy mesterre. A XVIII. századtól például gyakori a szarvas motívuma az edényeken. Ezek a szarvasok az erdélyi mesterek termékein mindig hátrafelé fordítják a fejüket — máshol nem érvényes ez a szabály. A magyaros virágornamentika alighanem a reneszánsz kor kedvelt, virágmintájára vezethető rossza. Legalábbis a virágdísz a reneszánsz korában jelent meg népi edényeinken és a XVI. században terjedt el. A népi kerámia felhasználásáról egy eredeti formájában újrarendezett mezőcsátS lakodalmas asztal ad fogalmat. A falusi fazekasok nem voltak szobrászok, ritkán próbálkoztak figurák formálásával. Egy-két figurális edénytípus alakult csak ki: a híres miskakorsók, meg néhány hagyományos állatfigura, juh, sündisznó, medve. Kivétel egy zöld szobrocska, felirata szerint „Katona Zsigmond saját munkája” 1892-ből. A szobor fazekast ábrázol, amint műhelyében dolgozik; talán saját magát akarta Katona Zsigmond megmintázni... A népművészet megismerésével a művészet születését is megfigyelhetjük a Nemzeti Galéria új kiállításán. j bukkantunk. Rendkívül érdekes i leleteket találtunk, én mégis egy 1 kicsit szomorú vagyok. . En ugyanis Szeghalmi Gyula híres Sárrét-kutató irodalma alapján itt honfoglaláskori leleteket vártam, mivel ez a téma külön szívügyem:. Ebből eddig semmi nem került felszínre. A régészet számára azonban páratlan értékeket mentünk meg. Időszámításunk előtt ötezer és háromezer év közötti időkben itt már éltek emberek. Az ő életükről, szokásaikról beszélnek a sírok. Ház alapját, kemencét, szemétgödröt, az itt élt közösség temetőjének egy részét sikerült feltárni. — Milyenek voltak több ezer évvel ezelőtt a term el kezesi szokások? — Igen fejlett volt a népi kultúra. Zsugorított és guggoló helyzetben temették főként a halottakat. Hiedelmük szerint ez az álompóz, az örök álom szimbóluma. Találtunk zsugorított anya csontvázát, mellette a gyermeket magzati helyzetben temették el s kezébe útravalóul füleskorsót helyeztek. Egyes testrészeket, főleg a lábfejeket okker festékkel pirosra „pingálták” s ennek nyomai a csontokon megmaradtak. Sok gyöngyöt, élénkpiros és sárga festékes edénytöredéket, kőbaltákat, szerszámokat, halászati, vadászati eszközt találtunk. Különlegesen díszített edény is került felszínre, amelyre tudatos értelmezést sejtető emberi ábrázolást karcoltak. Amikor Szeghalmon jártunk, épp ott tartózkodott a körösiadá- nyl ásafas vezetője, Juhász Irén. Az itteni leletekről elmondotta: kora avar temető és szarmata település nyomaira bukkantak. Azt kutatják: milyen nagy területen lehet a temető? Eddig/öt sírt bontottak ki, házalapot, égési nyomokat találtak. Az egyik sírban a férficsontváz koponyájánál szarvasagancs-töredékek pihentek. Valószínű híres vadász volt a sírlakó. Egy 5—6 éves kisfiú fejénél jobb oldalt sötétszürke, csucsosszájú kőkorsó került elő épségben, balján pedig díszes bronzveretes, fatokba helyezett 40 centis tőr pihent. A feltevések szerint vezér gyermekét ragadta el a korai halál. Itt is élég gazdag a sírmelléklet. A tájékoztató jellegű szondázó ásatások tovább folynak. Említésre méltó, hogy a régészeti topográfia készítése nemzetközi méretekben is kiemelkedő kezdeményezés. Hasonló munkára csak az NSZK-ban vállalkoztak. A Körös-völgy több ezer évvel ezelőtt már ideális környezetet biztosított a különböző törzseknek, ezért a régészek számára valóságos kincsesbánya ez a vidék. (—e —a) Ary Róza Augusztus 21 és 22-én délelőtt árusítja újra — magánszemélyek részére is — jó minőségű, használt 2—600 literes csfrésMőit a BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR. Jelentkezés a tehexportán. 689 Népi kerámia a Nemzeti Galériában Búcsú a napközis iábortól Igazi táborzáró hangulat. Nem fogott ki rajtuk a makacsul záporozó eső, s bár kissé szomorúan vették tudomásul, hogy a nagy lelkesedéssel összegyűjtött rőzse nem fog lobogó tábortűzzé válni, csináltak tábortüzet — színpadon. No, nem kell megijedni, s utólag értesíteni a tűzoltókat, csak imitált tábortűz volt az: piros égők világítottak a farakások alatt. És volt jókedv, sok-sok kacagás, villámtréfák, pokrócokból, vödrökből és fürdőruhákból kombinált „ruhák” nagy sikert arató, ötletes divatbemutatója, csatakiáltások, a tábori élet eseményeiről, mulatságos perceiről szóló csasz- tuskák, fáklya-gyakorlat, ahol az átnedvesedett makacskodó fáklyákat színes kreppszalagok pótolták, szavalatok, ének is egy csöpp szomorúsággal, mert a sok kedves együtt töltött nap, hét után kellett búcsúzniuk társaiktól és nevelőikői, a kedves-romantikus sátortábortól, a labdarúgástól és a játszóterektől, a tollaslabdától és a kirándulásoktól, a zászlófelvonásoktól, a reggeli izgalmaktól, hogy vajon melyik raj is kapja a legtöbb pontot az ágyak és a körlet tisztaságáért. Hat éve működik a békéscsabai KISZ-táborban az általános iskolások napközás tábora. Az alapító tagok is rendre visszajárnak, kiöregedtek ugyan már az általános iskolás korból, de ifivezetőként szívesen látják őket. Ez volt a hatodik búcsú.;: „Itt látható kérem a gázlólábtyű, ami esőzések idején különösen praktikus viselet” — mutatja be Rákóczi István ifivezető a divatbemutató egyik kollekcióját. Hogy ezek a gúlások milyen ügyesek; — állapítják meg az ifjú nézők. Ettünk jókat, szórakoztunk igen sokat” mot a csasztuska-brigád — énekli a búcsúszó Fotó; Csapó László
