Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-12 / 185. szám

1969. augusztus 12.

i

10

Kedd

Az amerikai kontinensen

AZ AMERIKAI EMBER MORÁLJA

A Time amerikai hetilap közvéleménykutatást rendezett a mai amerikai áltagember erkölcsi felfogásáról. Lehangoló eredmények. Száz amerikai közül kilencven úgy gondolja, hogy „már semmi nem fontos, csak a család tisztelete és a szerelem”. 70 százaléka a keresetet tartja a leglényegesebb dolognak; 77 százaléka azt állítja, hogy még mindig azok szerint a legjobb alapelvek szerint kell élni, amelyeket szüleik véstek emlékezetükbe. Külön-külön vizsgálva a felmérésre adott válaszokat, azok szemlátomást arra mutatnak, hogy mindennek ellenére valami megváltozott.

Nézzünk néhány példát— a meglehetősen szokatlan — kérdésekre adott válaszok közül;

— Az a politikus, aki nem veti meg a bort, ártalmasabb, mint egy házasságtörő (54 százalék, szemben 32 százalékkal);

— az a rendőr, aki zsebre vág

bizonyos százalékot a prostituáltak bevételéből, ártalmasabb, mint egy prostituált (81 százalék, 8 százalékkal szemben);

— az a fehér kereskedő, aki négernek romlott húst ad el, ár. talmasabb, mint a lázadó néger, (63 százalék, 22 százalékkal szemben);

— az a pszichiáter, aki ok nélkül ideggyógyintézetbe küld valakit, ártalmasabb, mint egy ravasz sorköteles fiatalember, aki betegnek tetteti magát azért hogy megmeneküljön a katonai szolgálattól (65 százalék, 2 százalékkal szemben);

— az az orvos, aki nem ugrik rögtön, ha valaki súlyos beteg, ártalmasabb, mint egy homoszexuális (71 százalék, 18 százalékkal szemben);

— az a bíró, aki büntetlent ítél ed, ártalmasabb, mint a fegyveres rabló (78 százalék, 10 százalékkal szemben).

„A NAGY TÁRSADALOM SZÓTÁRA

így nevezte el könyvét dr.

Eduard German, a pennsylvaniai egyetem professzora. A „szótárban” összegyűjtötte a volt elnök,

Johnson „nagy társadalom” koncepciójával kapcsolatos ama szavakat és kifejezéseket, amelyeket az amerikai propaganda szervei a leggyakrabban használnak. Az egyik vagy a másik kifejezést idézve a szerző megadja azok általánosan elfogadott értelmezését, utána pedig megmutatja, hogy milyerj értelemben használja a hivatalos propaganda.

Amint a „Morning Star” (Ang. lia) recenziója hangsúlyozza. a könyvben nagy figyelmet fordítottak az USA külpolitikájával, különösen a vietnami háborúval kapcsolatos frazeológiájára. A szerző világos és szemléltető megállapításokat talál arra, hogy

A MAFFIA ITT — A MAFFIA OTT!

leleplezze az elkendőzött szépítő, hivatalos kifejezéseket.

íme néhány példa: „mérték- tartás” — az emberek annál kisebb mértékben való megsemmisítése, mint amennyit a meglevő műszaki eszközök megengednének; „önkormányzat” valamely népnek az a joga, hogy a „számukra” megfelelő kormányformát válassza;,, Vietcong” — vietnami parasztok, főleg azok, akiket meggyilkoltunk.

Néhány terminus technicus je. lentőségét párhuzamosan állapították meg — „számunkra és számukra” (az ellenség számára) : hit — a „mi” meggyőződésünk; fanatizmus — az „ő” meggyőződésük; „független” — az ami fenntartja a „mi” tézisünket; „csatlós” — azok, akik „őket” támogatják, stb.

New York bűnüldöző hatóságai Nemrég jelentették, hogy hosszú nyomozás után végre sikerült fényt deríteni, kik azok a bűnözők, akik már 5 éve terrorizálják az egyik legnagyobb kiskereskedelmi konszernt, az Atlantic and Pacific Companyt.

Azzal kezdődött, hogy néhány évvél ezelőtt két olasz kereskedő azt javasolta a konszernnek, hogy vállalja el bizonyos mosószerek gyártását. A szakértői vizsgálat azonban' megállapította, hogy az áru nem jó minőségű és a társaság elállt gyártásától. Az igazgatók egyikét 1964 decemberében három ember körülfogta és ráirányított revolverek előtt feltették a kérdést: Igen, vagy nem? Az igazgató jelentést tett a rendőrségen és a gengszterek egyikének személyét meg is állapították. Egy hónap múlva az igazgatót tarkólövéssel megölték. Később a maffia áldozata lett a másik igazgató is.

Ezután gyújtogatások kezdődtek. Ennek ellenére a társaság nem adta be a derekát. Erre válaszként a banditák megtámadták a társaság hét fiókját és há. rom raktárát. Az okozott kár kb 50 millió dollár volt.

Végül New Yorkban letartóztatták az Atlantic and Pacific Co. üzletvezetőinek egyikét, a 22 éves James Castorint. A nyomozók azzal gyanúsítják, hogy a vállalatot terrorizáló maffia tagja. Ennek ellenére 100 ezer dollár biztosíték lefizetése után rögtön szabadlábra helyezték. A maffia erősebbnek bizonyult...

Bécset elárasztották a gazdátlan macskák, úgyhogy nem. rég a városi tanácsnak is foglalkoznia kellett a „macskaveszéllyel”. Határozatot hozott arról, hogy 3000 schillingig terjedő pénzbüntetésre vagy hat napi elzárásra lehet ítélni azo. kát a macskatulajdonosokat, akik megunt kedvencüktől úgy akarnak szabadulni, hogy valahol „ottfelejtik”. A „visszaeső bűnösöket” mind a két büntetéssel sújthatják. Azokat a macskákat és kölyköket, amelyektől tulajdonosuk meg akar szabadulni, ezentúl vagy az Állatvédelmi Otthonnak, vagy a Macskabarátok Szövetségének kell átadni. Itt a macskákat sterilizálják. Ezeken a helyeken egyébként olcsón vásárolni is lehet macskákat.

Strandolok

(MTI fo tó — Mizerák István felvétele)

Elsőbbséget az udvariasságnak!

A rendőrség időközönként szondát használ, hogy meggyőződjék: fogyasztott-e alkoholt az autós és a motoros, Más esetekben a radart hívják segítségül a sebesség méréséhez. De olyan készülék még nincs, amely kimutatná, hogy milyen más okok játszanak közre az országúti szabálysértésekben, a baleseti statisztika számoszlopainak növekedésében.

Érthető tehát, hogy nagy figyelmet keltett a magyar kutatók egy csoportjának nemrég befejezett vizsgálata. A kutatók 1200 balesetet okozó személlyel végeztek vizsgálatot. A megvizsgáltak csaknem tíz százalékánál csökkent szociális alkalmazkodást, nyolc és fél százalékuknál úgynevezett agressziós tendenciát, mintegy 12 százalékuknál pedig neurotikus állapotot, illet, ve csökkent ítélőképességet észleltek. Egyúttal azt is kimutatta a vizsgálat, hogy akiknél a jelzett tünetek tapasztalhatók, azok szinte kivétel nélkül az áthaladási elsőbbség szabályainak

Népes családi ünnepség

lvan Storozsenko, a mogiilevi körzet lakosa, a Volodarszkij kolhoz tagia, nemrégen ünnepelte _mint a képen látható, családi körben — 100. születésnapját. HÄroni fia, 6 leánya* 34 unokája, 50 dédunokája és 12 ükunokája van.

m

egszegésével, gyakran gyorshajtással okoztak kisebb-na- gyobb balesetet.

Eddig is tudtuk, hogy az or.

szágutakon erőszakos, önfejű, gátlástalan emberek is közlekednek, mégis, nagyon, nagyon aggasztó a kép, amelyben a kutatók felvillantják a szabálysértők jellemét. Sovány vigasz, hogy a korábban motorizált országokban még rosszabb a helyzet. Mint az angol Daily Mirroc írja: „1969 nyarának örömeit, ha lehet, a tavalyinál is inkább beárnyékolja az autóbalesetek tömege. A legutóbbi hármas ünnepen rekordaratása volt a halálnak: 84-en vesztették életüket Anglia közútjain”. A lap szerint a gyilkos országúti tempónak hovatovább több az áldozata, mint bármely járványnak, népbetegségnek. Bécsben 7000 balesetet jegyeztek fel 1969 első felében; sajnálkozva jegyzi meg a baleseti krónika, hogy a bajok fő forrása: az esztelen vezetés. Dr. Hans Walter svájci profesz- szor is így nyilatkozik: „Az alkohol, a nikotin, a mértéktelen gyógyszerfogyasztás és a vadnyugati filmek szenvedélye mellett mind nagyobb betegsége Európának az autósok tempószenvedélye, a céltalan országúti száguldás”.

Valóban, milyen célja lehet a rohanásnak, az értelmetlen versengésnek? Az Országos Balesetelhárítási Tanács legutóbbi ülésén éles hangon ítélték el azokat a magánautósokat, akik a hétvégeken pihenésre indulnak, vagy onnan térnek haza, senki nem hajtja őket, mégis érthetet, len, gyakran kegyetlen harcot vívnak, hogy néhány perccel hamarabb érjenek a célba. Ezért történik minden héten hat-nyolc végzetes szerencsétlenség a ba- , latoni, a visegrádi, a szegedi országutakon.

A minap elszomorító és megdöbbentő adatok láttak napvilágot a Statisztikai Hivatal egyik kiadványában. Eszerint 1968-ban 28 ezer ember sérült meg Magyarországon közlekedési baleset következtében. A balesetek minden harmadik-negyedik sérültje gyalogosan közlekedett; minden tizennyolcadik sérült életét vesztette. És ami még riasztóbb : minden második-harmadik áldozat 60 évesnél idősebb volt. Hétszáz gyalogost gázoltak el a járművek a kijelölt átjárókban, néhol az úgynevezett zebrákon, ahol törvény biztosítja az elsőséget a gyalogosoknak.

Nem mondhatjuk, hogy nálunk kevés lenne a türelmes, óvatos közlekedésre intő szó. A lapok gyakran tárgyalják a közúti balesetek számának aggasztó növekedését, a hatóságok nem győznek figyelmeztetni. Ennek ellenére, a gyalogjáró ember nagyon sokszor a szinte veszélytelennek tartott átkelőhelyeken, a zebrákon kerül az autó kerekei alá. Nem szabad megbékélni ezzel a helyzettel.

Magam is vezetek, tehát engem is sért a közszájon forgó megjegyzés: ha egy autós a zebránál áttessékeli maga előtt a gyalogosokat, az bizonyosan csak külföldi, a gyalogos pedig, aki ekkor sem mer megindulni, csak pesti lehet. Az igazság az, hogy a gépkocsivezetők többsége tiszteli, becsüli a zebrát, a gyalogosok jogait. A tapasztalat szerint nálunk azok vannak többségben, akik helyesen közlekednek, ismerik a szabályokat, kötelességeiket és mások jogait, türelmesek, előzékenyek. Ezek az emberek könyv nélkül megtanulták, természetesnek tartják, hogy az autó, amelyet ma már többnyire ötven lóerő hajt, nemcsak a kényelmet szolgálja, hanem fokozott sebességének arányában növeli a veszélyt is. Ezért a gépkocsivezetőnek mindig számolnia kell a váratlan helyzetekkel.

Az országúti kalózok megfékezése nem csupán rendőri ügy; az emberhez méltó magatartás ügye is. A közlekedésrendészet terminológiájában minduntalan visszatérő ké£dés: kié az elsőbbség? Nem vitatom, hogy a szabatos válasz és annak tiszteletben tartása háttérbe szoríthatja a tolakodókat, a törtetőket, az Utasokat, a vagányokat. Megrendszabályozhat autóst és motorost, mindenkit, aki még nem szokott hozzá, hogy a motorizáció ugrásszerű fejlődésének korában él, amelynek szigorú fegyelmet követelő, sajátos törvényei vannak. De valóban ki/ szorítani, jobban mondva megváltoztatni csupán egyetlen „válasz” fogja őket, az, amely az emberségnek, a türelemnek és udvariasságnak ad elsőbbséget az országúton is.

K. F.