Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-11 / 158. szám
i960 július 11. 5 Péntek Rendet a házipatikában Csak a nagyon figyelmes olvasó vette észre a Magyar Nemzet ez év február 15-én Selejtezzenek a házi gyógyszertárban címmel megjelent cikket. A szerző egy külföldi példára hivatkozva arra hívja fel az illetékesek figyelmét. hogy a nyári uborkaszezonban a gyógyszerészek vizsgálják felül a házi patikák készletét ; mi az, ami használható és mi az, aminek szemétben a helye. Az ötlet mindenképpen figyelemre méltó. Az utóbbi húsz évben hatszorosára nőtt a gyógyszerforgalom. A megnövekedett gyógyszerfogyasztást a társadalmi biztosítás általánossá válása, az orvostudomány fejlődése, no meg a manapság divatos gyógyszer- halmozás okozta. Mi erről a véleménye dr. Ragettli Jánosnak, a Békés megyei Gyógyszertári Központ főgyógyszerészének1? Mi a házipatika? — Kétségtelen, hogy a gyógyszerforgalom emelkedését a fenti okok elégségesen indokolják. Ma már csaknem minden hatvan éven felüli ember rendszeresen fogyaszt valamilyen gyógyszert. Nyugodtan állíthatom, hogy minden családnak van házi patikája. Akik nem betegek, azok is tartanak otthon néhány fájdalomcsillapítót. Ez még nem lenne baj, hiszen ésszerűtlen lenne minden apró fejfájás miatt a gyógyszer- tárba rohanni. A bajd ott kezdődik, amikor a betegségből való felgyógyulás után a megmaradt gyógyszert nem semmisítik meg, hanem félreteszik, hátha máskor is szükség lehet rá. így az évek során kisebb-nagyobb gyógyszer- készlet halmozódik fel, s ha van a családban, aki ezt a készletet rendezi, sőt annak utánpótlásáról gondoskodik, létre jön a házi páka. Ebben aztán mindenre taálhatunk gyógyszert, a fájdalom- csillapítótól a vérnyomáscsökkentőig, az altatótól a hashajtóig. Egy családnál láttam olyan szekrényt, ahol a különféle betegségek szerint rendezték és címkézték a házi gyógyszerkészletet. Ha a gyereknek gyomorrontása volt, a „gondos szülő” kiemelt egy üveget a „Gyomorrontás” feliratú rekeszből és beadta a gyereknek. Pedig jóllehet, ezt az orvosságot annak idején még a nagymamának írta fel az orvos. Az ehhez hasonló esetek nem ritkák, de roppant veszélyesek. Valószínű, hogy a gyerek meggyógyul, de nem biztos, hogy a nagymama gyógyszerétől. Meddig tarthatók a gyógyszerek? —• A gyógyszerek hatásossága időhöz kötött. A tárolás idejétől és körülményeitől függően a gyógyszerekben változás következik be; hatásértékükből veszítenek, esetleg teljesen hatástalanná válnak. Ezért szoktak lejárati időket megállapítani. Valamely régebbi orvosság használhatóságáról csak a szakember tud tájékoztatást adni. Általában azt mondhatjuk, hogy a gyógyszertári készítmények nem időtálló- ak. (Van olyan sízemcsepp, amely eg.y nap után hatástalan.) Ezeket egyszeri használat után meg kell semmisíteni. A hormonkészítmények, vitaminok, antibiotikumok, a penicillin és a vele rokon vegyültek sem tárolhatók sokáig A gyári készítmények minősége általában öt évig szavatolt. Tízparancsolat Minden patikában feltűnő helyen helyezték el a gyógyszerekkel kapcsolatos tudnivalók tízparancsolatát. Milyen követelményeket támaszt a szakember a házi patikákkal szemben? — A házi patikában ne rendezzünk be minigvógyszerfárat, csak a legszükségesebb és a hosz- j szabb ideig elálló, saját szereket I őrizgessük. Ne ajánljunk mások-1 nak orvosságot, még akkor sem, ha az nekünk használt. A bevehető gyógyszer mennyisége és r^i- lyensége egyénenként változó. Vigyázzunk a gyerekekre! A lenem zárt szekrényben, fiókban tartott gyógyszerekhez a gyerekek köny- nyen hozzájuthatnak. A tetszetős, j cukros bevonatú drazsékat elszopogatják, esetleg, utánozva a felnőtteket, le is nyelik. A Belloid- j drazsé már sok halálos’ áldozatot | szedett, mert amikorra a szülők ; észrevették a bajt, már késő volt. Felülvizsgáljuk a házipatikákat Milyen segítséget nyújtanak a j szakemberek? A hipochondereket j nemigen lehet lebeszélni arról, j hogy házi patikát rendezzenek be. í így ezek létével számolni kell. í — Nekünk a felvilágosítás és a j megelőzés munkája marad. Örömmel üdvözöljük az Egészségügyi j Minisztérium kezdeményezését, j amely lehetővé teszi, hogy gyógyszerészeink július, augusztusban | a házi patikák készleteit — ahol ! ezt igénylik — felülvizsgálják és az orvosságok használhatóságára vagy megsemmisítésére a szükséges tájékoztatást megadják. így mindenki bizalommal fordulhat a szakemberekhez, díjmentesen elvégzik az otthon őrzött gyógyszerek szelektálását. B. I. A tárgyalóterein bői: Lord és Lord és bandája — így nevezte magát legszívesebben a dobozi fiatalokból álló társaság, melynek tagjai közül négyen a köz dmúlt- ben a Gyulai Járásbíróság előtt feleltek bűneikért. A legidősebb 18, a legfiatalabb 16 éves mindössze és 1968 szeptemberétől ez év májusáig mégis a bűncselekmények egész sorozatát követték el községükben. Vallomásuk szerint így kezdték: moziban voltak azon a bizonyos szeptemberi estén és miután kijöttek, az ügy elsőrendű vádlottja — a banda hangadója —, T. Sándor azt javasolta, hogy menjenek el az ABC-áruház raktárába ps „szerezzenek” csokoládét. A raktár ablakát betörték, de nem csokoládét, hanem bort loptak, amit később közösen elfogyasztottak. Még ugyanebben a hónapban T. Sándor séta közben megemlítette társainak, hogy ő korábban látott az általános iskolában egy lemezjátszót. Az kellene neki. Társai készségesen csatlakoztak hozzá és este egy nyitva talált ablakon keresztül behatoltak az iskolába. A lemezjátszót ugyan nem találták meg, de az igazgatói irodából egyebek mellett elloptak egy vaskazettát, melyben 400—500 forint készpénzt, számlát és takarékbetétkönyvet találtak. A pénzt zsebre vágták, a kazettát pedig a 300 forintot érő takarékbetétkönyvvel együtt a Körösbe dobták. Decemberben a szövetkezet italboltjának raktárából emeltek el nyolc üveg bort, ez év áprilisában pedig a cipész ktsz pénztárát fosztották ki sötétedés után, s ismét osztoztak a zsákmányolt 1400—1500 forinton. A fiatalkorú banda leleplezéséig még egyszer betört az általános iskolába és a szertárból különböző kísérleti eszközöket, a tornateremből pedig kézilabdát lopott. A tőlük megszokott gátlástalansággal „szereztek” benzint is T. Sándor számára, amikor az apjának motorkerékpárjával „furikázni” akart s nem rajtuk múlott, hogy további két tervezett bűn- cselekményt már nem tudtak végrehajtani. Fitalkorúakról lévén szó, különösen érdekes a kérdés: vajon mi indította őket a bűnözésre?! 'faién rá voltak szorulva a tol-1 vajlásra? A nyomozati anyag és| T essedik-emlékmúzeumot Szarvason! Nyolcezer néző a Gyulai Várszínházban Idén is telt ház előtt zajlanak a gyulai várszínház előadásai. A hatéves jubileumát ünneplő nyári színház iránt megyénkén kívül is évről évre fokozódó érdeklődés nyilvánul meg. A Fejedelmi vendég című történelmi vígjáték július 5-től 13-ig j tartott előadásaira négyezer ven- dég érkezett, illetve érkezik fo-1 lyamatosan. A közönségszervezés feladatát ellátó békéscsabai IBUSZ Pest megyéből turistacso- \ portot, Dorogról a Szénbányászati | Tröszt dolgozóit, Békés megyéből | az Orosházi Gépjavító Állomás, a nagy ka marási Ságvárl Tsz. a kever mes) Lenin Tsz, a lökösházi \ Haladás Tsz tagjait, fogadja. KiJ emelkedőén nagyszámú, mintegy j 300 darab jegyet vásárolt a Békéscsabai Konzervgyár, amelyekkel a jó eredményt elért szocialista brigádokat jutalmazzák. A „Furfangos menyasszony” július 19-ével kezdődő előadásait Kiskunhalasról, Sátoraljaújhelyről, Kecskemétről, Szegedről érkezett vendégek tekintik meg, összesen ugyancsak négyezres létszámmal. Az egyre intenzívebb érdeklődés ellenére még mindig nehézkes a külföldi csoportok részére történő helybiztosítás, ugyanis | Gyula szállás problémákkal küzd. j Bizonyára enyhít ezen és a többi IBUSZ-os gondon a közeljövőben megalakuló Megyei Idegenforgalmi Tanács. bandája a tárgyaláson elhangzottak ismeretében nyugodtan kijelenthetjük: nem. Mindannyian szüleiknél éltek, akik megfelelően gondoskodtak róluk. A banda két legidősebb tagja, T. Sándor és B. Sándor segédmunkásiként dolgozott, a szülők támogatása mellett szórakozásra Is jutott keresetükből. B. Mihály ipari tanuló és N. András általános iskolai tanuló sem szenvedett hiányt semmiben. Érdekes; magatartásuk ellen semi a szülőknek, sem a munkaadó vállalatoknak, illetve iskoláknak nem volt különösebb kifogása. A hétvégi napokon moziba és szórakozni jártak, mint a többi fiatal, otthon általában mindegyik segített a házimunkában és a községbelieknek is legfeljebb az tűnhetett fel, hogy gyakran vannak együtt. A bűncselekményeket szinte ötletszerűen követték el és a kezükre került holmi, viszonylag csekély értéke is arra utal, hogy nem anyagiakért, hanem kalandvágyból bűnöztek. Talán egymásnak is imponálni akartak azzal, hogy milyen „bátrak”. Az okokat kutatva azt mindenesetre figyelembe kell vennünk, hogy T. Sándor, a hangadó, korábban ínár állt a fiatalkorúak bírósága előtt, B. Sándor pedig, aki tőle örökölte a bandavezéri tisztséget, semmiben sem akart elmaradni tőle. N. Andrással kapcsolatban talán azt jegyezhetjük meg, hogy az általános iskolában meglehetősen gyenge tanuló volt. többször ismételt osztályt s idősebb társai — B. Mihályhoz hasonlóan — köny- nyen befolyásolták. Az ügy tanulságaként le kell szűrnünk azt is, mennyi veszélyt rejt magánban a bandákba, galerikbe tömörült fiatalkorúak cél nélküli csellengése. Tartalmas, izgalmas program híján a doboziak is könnyen hajlottak a „Lord”, T. Sándor javaslataira s azt a néhány esti órát, amit felügyelet nélkül töltöttek, bűnözésre használták. A bíróság nevelő szándékkal szabta Id a büntetést: T. Sándort tíz-, B. Sándort nyolc-, B. Mihályt öt-, N. Andrást pedig háromhónapi szabadságvesztésre ítélie, amit a fiatalkorúak büntetésvég- rehajtásii munkahelyén kell letölteniük. B. Mihály és N. András büntetését három évi próbaidőre felfüggesztették. Békés Dezső örömmel utaztam Szarvasra, egy kétnapos értekezletre, ahol korábban soha nem jártam. Nagy tanulsággal szolgált mindaz, amit láttam, a régi Szarvas emlékei, s az új létesítményei. Ügy éreztem, nemcsak az ott lakók, de vezetők is igen sokat tesznek Szarvas felvirágoztatásáért. Kevés szabad időmet arra használtam fel, hogy a jelen alkotásai mellett alaposabban megismerkedjem a mezőgazdasági szakoktatás úttörőjével, a falufejlesztés apostolával, a polgári fejlődés egyik nagy alakjával, Tessedik Sámuel munkásságával. Ügy gondoltam, hogy aki úgy szerette a békési földet, s a sokszínű és nyelvű szarvasi népet, a szobor és dombormű, s az cmlékfa mellett találok egy személyével foglalkozó emlékmúzeumot. Sajnos ilyen irányú érdeklődésem hiábavaló volt. Ügy gondolom, hogy a szarvasi lokál- patriótáknak, akiké minden elismerésem, nem kell biztatás az emlék ápolását illetően. Mégis hadd mondjam el, egy távoli helyről jött ember óhajtását. Jövőre lesz Tessedik Sámuel halálának százötvenedik évfordulója. Biztos vagyok benne, hogy szép ünnepséggel szándékoznak adózni Tessedik emlékének. Mivel sem Tessedik múzeum, sem egy emlékszoba, nincs Szarvason, jól fel lehetne használni ezt az évfordulót ennek pótlására. Nem tudom, hogy a helyet Illetően elfogadható-e a javaslatom, de szeretném megemlíteni. A sok kiváló embert adó, volt A világ legszegényebb országai Az egy lakosra számitott évi jövedelem Felső-Volta Köztársaságban a legkisebb, mindössze 18 font sterling. Ezután Mali következik 27 fonttal, Nigéria 31 fonttal, Guinea 39, Sierra Leone 53 és Ghana 119 font sterlinggel. evangélikus iskolát még Tessedik Sámuel építtette 1791-ben. A kultúrtörténeti szempontból is jeles épület, úgy gondolom, nemcsak Szarvas, de Békés megye legnevezetesebb, megjelölt műemléképületei közé tartozik. A főleg raktározás célját szolgáló műemléképület igen elhanyagolt állapotban van. Valószínű, hogy ez az épület is restaurálásra kerül az évforduló időszakában. Véleményem szerint ez lenne a legalkalmasabb egy Tessedik-emlckmúzeum vagy akár egy emlékszoba létesítésére. Természetesen helyet kaphatna itt a jeles tanárok, vagy tanítványok emléke is, így a Tessedik múzeum, egyben iskolatörténeti múzeum Is lehetne. Az állandó jellegű Tessedik- kiállítás megvalósítása nemcsak helyi, hanem országos érdeklődésre tarthatna számot. Az Óvónőképző és a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum számára is nagy nevelőerőt rejtene Tessedik alakjának bemutatása, szellemének ápolása. Ügy gondolom, nemcsak idegenforgalmi érdekért — ami azonban nem hagyható figyelmen kívül —, de a Tessedik örökség ápolásáért is tartozunk ennyivel. Tudom, hogy könnyű javasolni, megvalósítani annál nehezebb. Hiszem, hogy a lelkes szarvasiak az illetékesek támogatásával mindent megtesznek, hogy valóra váljon a Tessedik- emlékmúzeum, amire nem Tes- sediknek. hanem nekünk, az utókornak van szükségünk. Szamosójvári Sándor Debrecen Beérik-e a banán Izland szigetén? Izland szigetén rengeteg hőforrás van, amelyeket a lakások és az iparvállalatok fűtésére használnak fel. Üjabban a hőforrások vizével fűtött üvegházakban megkísérelnek zöldség, és gyümölcsféléket, sőt még banánt is termeszteni. /vwws 'vwwwv' Mihály bácsiról senki sem gondolná, hogy már 78 éves. Nemcsak szellemi frisseségét őrizte meg, hanem egykori erejéből is jócskán maradt. Az elmúlt nyáron — fogadásból — egy egész zsák árpát felemelt, és ahogy elnézem, idén is képes lenne ilyen bravúrra! Termelőszövetkezetben dolgozik mint éjjeliőr, és télen, amikor társait az influenza ágynak döntötte, megesett, hogy szombat déltől hétfő reggelig volt szolgálatban. Azt mondja, közben egy szemhunyásnyit sem aludt. Napközben a rádiót hallgatta, éjjel ■pedig az újságokból ismét lejátszotta a nagymesterek sakkmérkőzéseit. Nagyon szeret sakkozni. Első találkozásunk alkalmával engem is azonnal kihívott egy játszmára. Mondtam neki, hogy Mihály bácsi biztosan olyan,,nagymenő”, aki bal kézzel is elporol, de csak annyit válaszolt: majd meglátjuk. Előkerült a tábla, elkezdtük a játékot. Kisdiák koromban én is szerettem a sakkot. Később elég gyenge jegyeket kaptam testnevelésből, és hogy valamit javítsak az osztályzatokon, az iskola sakkcsapatában szerepeltem, versenyszerűen. Akkor aránylag elég jól beSakkcsata lejöttem a játékba — megyei úttörőbajnokságot is nyertünk. Azóta nagyon keveset sakkoztam, akkor se szívesen. Nem csoda, ha most az idős Mihály bácsi próbára tette minden tudásomat. Nem akartam szégyenben maradni, ezért jól odafigyeltem minden lépésre. Egy kevés előnyt szereztem a játszma folyamán, de nagyon meg- izzasztottuk egymást. Amikor az öreg már reménytelenül vesztésre állt, még mindig rendületlenül lépegetett, nem adta fel a játékot. Végül mégis kikapott. Közben elszaladt az idő, gratuláltam Mihály bácsinak a szép teljesítményéhez és indulni készültem. Am, az öregúr mormogott: neki az a taktikája, hogy az első játszmában hagyja nyerni az ellenfelét, nehogy elvegye bárkinek az önbizalmát. Én meg képes lennék ezután otthagyni őt! Hű, a mindenit! — gondoltam magamban, de elfogadtam az újabb kihívást. Csupán arra kértem a bácsit, hogy már ne engedjen győzni, mert még a fejembe száll a dicsőség. Amikor ismét kikapott, akkor avval vigasztalt, hogy csak elnézett valamit, azért vesztette el... Nem részletezem, de végül 4:0-nál tényleg indulnom kellett. Kicsit lelkifurdalásom is volt, hogy ennyire belemerültem a játékba, s így elvertem a kisöreget. Ügy látszik, Mihály bácsit nem törte le a vereségsorozat, mert a búcsúzásnál azt mondta: — No nem baj, majd találkozunk mi még! Akkor talán magának sem lesz olyan disznó szerencséje, mint amilyen most volt! Andódy Tibor
