Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-09 / 156. szám
1969. július 9. 5 Szerda Szeretünk szórakozni, de szórakoztatni még inkább — Akkor még nem volt olyan I mondja Gábor felesége, Hegedűs 2ép, modern kultúrháza Sarkad- : Erzsi, aki közderültségre, lány- ak, mint most, de volt vagy öt- nevén mutatkozik be (nem vélet- en tagú színjátszó gárdája. | lenül, alig háromhetes házasok). — Majd mindig zenés darabok- , Megszerette a csoportot Zudor al szerepeltünk, de színpadra Ila is, a jelenlegi súgó, aki ószin- ittük a kis Nyilas Misi történe- tén reméli, hogy egyszer igazi is. szerepet kap; a szép nevű Vass gével (mind a darab-kiválasztásnál, a betanításnál, mind a propagandamunkában támogathatná az együttest) hasznosíthatnák e szép hagyománnyal rendelkező csoport fiataljainak lelkesedését. Sürget az idő, Kolter Pali bácsi —Lelkes gárdánk volt, átéltük >éryné viszontagságait. De örömlel csináltuk, jártuk a községe- et, tanyákat, azaz sokszor csak irtuk volna, mert akárhányszor lakadtunk a sárban-hóban (főig télen tájoltunk, mert nyár- Jőben ki nézett volna szrnhá- at?), aztán vontató meg traktor sabadított ki szorult helyzetünk- ől. — De majd mindig élt ház várt minket lernigen volt akkor mozi, tv meg lég kevésbé, boldogan fogadtak | át bennünket. Az esti próbára összegyűlt fiallak érdeklődő gyűrűjében fel- áltva idézi a két alapító-tag, íolter Pál, az együttes vezetője, endezője és Bondár József, a özségi kultúrotthon első igazgatja a múltat. Ahogy mondják, benne járnak már a korban”, e itt maradtak, mert „szeretünk zórakozni, de szórakoztatni még- ikább”, és mert „soknak, akkor íegy el a hangja, ha színpadra íp, nekünk, akkor jön meg”. Most 12 tagból áll a csoport és em könnyű új tagokat, főleg iúkat toborozni — mondják. A ányok könnyebben vállalják a zínjátszás nehézségeit, társaság- a vágynak, a fiúkat sok-sok rá- »eszéléssel, könyörgéssel lehet sak meggyőzni, de aztán meg- zeretik a csoportot, itt maradiak. „Magam is így voltam” — őlogat helyeslőleg Csizmadia iándor. „Sokszor kértek, hogy öjjek, nehezen álltam rá, de nőst már nem bánom. örömmel vagyok itt, sak az idő okoz problémát..." Bizony, este hatkor zárunk, níg rendbe tesszük az üzletet fél tét, s már kezdődik is a próba”- csatlakozik panaszlólag Sán- lorhoz Padrás Rózsi. „De hát he- ente kétszer kibírjuk, már hiá- tyozna a társaság, a beszélgeté- ek, a közös nevetés. Albérletben akom” — fűzi hozzá magyará- ;ólag. „Vagy öt évvel ezelőtt kerítem a színjátszókhoz — vein át a szót Keresztessy Gábor. \.z egyil barátom tag volt, több- izör búcsúzott úgy, megyek sze- •epelni. Egyszerre irigyelni kezdem, hogy ő több lehet nálam.” \ eukorgyári klubkönyvtár ve- setése és a szakköri elfoglaltság leledteti velem Békéscsabát, a sarkadinál elevenebb életét” — Szidónia, aki viszont egyéves ittí léte alatt már több főszerepet kapott; a hatodikos, tehetséges kis Baracsi Imre, s Tóth Sándor, aki hosszú kihagyás után ismét visszatért az együtteshez, bár az a véleménye, hogy manapság igen nehéz dolga van egy öntevékeny csoportnak. „A technika térhódításával megritkult a közönség” — mondja. Nekünk meg az a véleményünk, hogy a jó darabok kiválasztásával, előadásával (például színpadra vihetnék az iskolások olvasmányait, a községi ünnepségeken, a művelődési ház báljain egyaránt felléphetnének, megfelelő propagandával tt, s nem utolsósorban a József Attila Művelődési Ház segítsészinpadra parancsolja a fiatalokat, aztán néhány szavas utasítás-rendezés után maga is fellép melléjük, ö játssza Breipik Lázadók című tragédiájában a világtalan nagyapót. A nézőtéren egyelőre társaik ülnek, szigorú csendben figyelve az előadást. Szükség van a kritikusi szemre, a Sarkadi Értékesítő és Fogyasztási Termelőszövetkezet színjátszó csoportja benevezett a július 11-től 13-ig Szarvason megrendezendő Justh Zsigmond országos színjátszó fesztiválra, ahol Füzesgyarmat mellett Breinik Károly említett darabjával és Pirandello Ördöngősök című komédiájával ők képviselik a megyei színeket... Lipták Judit Árvák és f-élárvák gifámoiifói MÁR az árva szó is szíven üti az embert. Hát még, ha beleképzeli magát a szülők szeretetét és gondviselését nélkülöző gyermekek sorsába. Ám jók az emberek. Sokan. őket is védőszárnyuk alá veszik. \ S ha a szülői szeretet melegét nem is pótolhatják, megpróbálják jó szóval és nemes tettel, legalább annak egy-egy szikráját felvillantani. Az emberségnek ez a szikrája mosolyt és derűt lop az árvák arcára, mivel mind többen érezhetik már a jó szívből jövő tettekből, hogy nincsenek egyedül. Segít a társadalom és mindenekelőtt azok az emberek, akik elhatározták, hogy cselekedeteiket a szocialista eszme vezérli. A SZOCIALISTA brigádok tagjaira gondolunk, akik közül nem is kevesen, immár esztendők óta patronálják a békéscsabai MÁV Leánynevelő Intézet egy-egy árva és félárva növendékét. E nemesi cselekedetben méltó társakra lei- j tek a békéscsabai vasutasok. A barcsi vasútállomás szocialista brigádja- is ezek között volt. Négy évig saját gyermekévé fogadta Nász Margitot. Az érettségi után 5700 forinttal ajándékozták meg, hogy megkönnyítsék az életbe vezető első lépéseit. A békéscsabai vasúti csomópont tizennégy szocialista brigádjának tagjai szintén kitűnőre vizsgáztak emberségből. Rendszeres kapcsolatot építettek ki az árva és félárva növendékekkel, s hol ők látogattak el az inté- , zetbe, hol pedig a gyerekek ke- i resték fel őket munkahelyeiken. A jó szón felül anyagilag is segítették a szocialista kollektívák a rászorulókat. A mostani tanévzáró alkalmával a vasútállomás kereskedelmi szolgálatának Munkácsy, Baross Gábor, Ady és Tyereskova brigádja Madia Emmát kétezer forinttal ajándékozta meg. A rakodási részleg Cj Élet, valamint az adminisztratív dolgozók Vénusz, Radnóti, Dobó és Széchenyi brigádja ezer forinttal lepte meg Kiss Erzsébetet, míg a vonatkísérők Landler brigádja Bujtor Zsuzsannának 660, a Béke brigád Mura Erzsébetnek kedveskedett 7 00 forinttal. A fűtőházi mozdonyszámadók Martos Flóra brigádja a barcsiak példáját követi, ők F. Kovács Margitot patronálják. Ügy határoztak: két év múlva, amikor leérettségizik, akkor egy összegben adják majd oda neki a négy év alatt összegyűjtött forintokat, hogy megkönnyítsék az életbe lépés gondjait. A vasútállomásiak volt munkatársaik gyermekeiről sem feledkeznek meg. Tőlük telhetőén rajtuk is jó szívvel segítenek. A Kossuth brigád a halálos üzemi balesetet szenvedett Baricsa László két gyermekét patronálja, akiknek a legutóbb ezer forintot juttattak. A Gagarin brigád az elhunyt Kovács Jánosné két gyermekének gyűjtött össze 1300 forintot. Nyári mini-rejtvény Fődíjak: Selga táskarádió, dohányzóasztal, szőnyeg, karóra, asztali lámpa, női kötöttruha A Békés megyei Népújság 19 69. június 22-i számának 6. olda- >án recenzió jelent meg egy gyulai tárlatról. A cikk címe: „Az érzület moll-hangnemében". Kérdés: kinek a tárlatáról van szó? REJTVÉNY SZELVÉNY *1 K 1969. július 9. NEHÉZ, sőt lehetetlen a szülői szeretetet teljesen pótolni. A vasutasok eddig mégis megpróbálkoztak vele. Ügy is, hogy az árvák és félárvák sorsának osz- tozásából nemcsak megértéssel, szülői szeretettől áthatott figyelmességgel és jó szavakkal vesznek részt, hanem ki-ki szerény anyagi hozzájárulásával is. A gyámolításnak ez a formája mindenképpen megérdemli az elismerést. Tiszteljük hát és becsüljük meg a patronálókat, akik szocialista emberekhez méltóan, önként, a maguk vállára vesznek egy-egy terhet mások gondjából és bajából is. Fotó: Esztergá ly MMMHMWMMttMMVMMtWWMSMMMMttMMMMMtMMHV Szövetkező szövetkezetek |U a már nem megy újdonság- számba, ha arról hallunk, hogy két vagy töbo termelőszövetkezet összefog és közösen épít korszerű sertéstelepet, hűtőházat, vagy a társulás valamelyik formájában együtt értékesíti áruit. Más célú, de lényegileg azonos együttműködés alakult ki mór sok helyen a fogyasztási szövetkezetek között is. A kisipari szövetkezeti hálózatban szintén vannak példák a gazdaság: kapcsolatok erősítésére, különféle feladatok közös megoldására. Sőt, mind gyakoribb az is, hogy másmás rendeltetésű szövetkezetek vesznek részt a közös vállalkozásban. Főként a mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodásában figyelhető meg az az új vonás, hogy állami vállalatokkal — konzervgyár, pincegazdaság., baromfifeldolgozó-üzem, stb — és állami gazdaságokkal egyesítik erőiket. A termelés és a kereskedelem korszerűsítése, az utóbbi években meggyorsult fejlődése, s gazdaságirányítási rendszerünk szükségessé, illetve lehetővé tette az ilyen kooperációkat. Elsősorban a tsz-eknéj van kiemelkedő jelentőségük, mert népgazdaságunk nagy, befejezetlen beruházása, a szocialista mezőgazdaság, rengeteg befektetést igényel. Arra csak kevés közös gazdaság képes, hogy a saját erejéből és a megszerezhető hitel segítségével maga építsen szakosított, modern állattenyésztő-telepeket, s valósítson meg más, ugyancsak költséges beruházásokat. p1 elmerült mindezzel kapcso- latban az a nézet is, hogy leghelyesebb, ha egyesülnek a tsz-ek, mert akkor nem kell semmiféle társulásról, kooperációról gondoskodni, hiszen maga a megnövekedett társas gazdaság úgy intézi ügyeit, ahogyan legjobbnak látja. Nyilvánvaló azonban: attól nem lesz több anyagi esritözünk, mert mammut-gazdaságokat alakítunk ki. Pénz, építőanyag, beruházási kapacitás annyi van, amennyi. Ezen semmit sem változtat az, hogy a tsz-ek átlagos területe — mondjuk — háromezer vagy tízezer hold. Bizonyos méreteken felül már kizárólag gazdasági szempontból sem kell — sőt: nem is helyes — a méretek további növelésére törekedni. Hazánkban már kialakultak azok a mezőgazdasági nagyüzemi méretek, amelyek a világ legfejlettebb technikáját is képesek befogadni és eredményesen használni. Van azonban más megfontolni való is Az, hogy minél nagyobb területű és taglétszámú a tsz, annál nehezebben látják át a tagok az egész gazdaság munkáját, életét. Márpedig alapvető követelmény, hogy a tagok, a tsz tulajdonosai, ismerjék szövetkezetük helyzetét, gazdálkodását, s meg tudják ítélni, hányadán vannak. Enélkül lehetetlen, hogy alapos véleményt mondjanak saját gazdaságukról, s érdemben, tényleges gazdaként határozzanak a szövetkezet valamennyi lényeges ügyében. A szövetkezetek gazdasági együttműködésének az a módja, hogy egyik résztvevő tsz sem adja fel önállóságát, de a külön-külön szerény gazdasági erőt egyesíti, módot ad korszerű beruházásokra. A lényeget tekintve ugyanerről van szó más típusú szövetkezetek, illetve szövetkezetek és állami vállalatok kooperációja esetén is. Tévedés lenne persze azt gondolni, hogy a társulások, közös vállalkozások vagy vállalatok mentesek bizonyos veszélyektől. Ha nem ügyelnek rá, akkor elkülönülhet létrehozóitól, fenntartóitól a közös vállalkozás. Fölébe nőhet a szövetkezetnek, ami súlyos hiba lenne, meri gyengítené vagy kizárná működésének társadalmi irányítását, ellenőrzését, ami ebben az esetben a benne részt vevő szövetkezetek háttérbe szorítását jelentené. Ma még van néhány olyan akadály, ami nehezíti a nem azonos rendeltetésű szövetkezetek gazdasági együttműködését, főként pedig szövetkezetek és állami vállalatok kooperációját. Ezek az akadályok elsősorban abból adódnak, hogy a szövetkezeteket, illetve a vállalatokat érintő pénzügyi, s a gazdálkodásra vonatkozó egyéb jogszabályok nincsenek teljes összhangban egymással. Leginkább az állami vállalatoknak okoz ez nehézséget, mert a rájuk érvényes rendelkezések egyike-másika még nem teszi lehetővé, hogy ésszerű gazdasági együttműködést valósítsanak meg szövetkezetekkel. Al eggyorsítja az egészséges r’-*- fejlődést, ha mind a szövetkezetek, mind az állami vállalatok igyekeznek minél előbb pontosan felmérni — és erről az irányító fórumokat tájékoztatni —, hogy milyen gyakorlati problémákkal találják szemben magukat, amikor közös vállalkozásba akarnak kezdeni. Jó szolgálatot tesznek ezzel, mert megkönnyítik a még rendezetlen kérdések tisztázását, s olyan intézkedések kidolgozását, amelyek előbbre viszik jól átgondolt, közigazgatásilag megalapozott, az egész népgazdaságnak is hasznos kooperációk ügyét. P. P, G. R.
