Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-07 / 154. szám
1969. július 6. 3 Vasárnap V Hullámvölgy ? „Holnap nem tudok bejönni a klubba, mert fájni fog a fogam” — Áprilisig rendben ment minden. Viszonylag rendszeres időközönként klubdélután, vetélkedő és azelőtt színjátszó szakkörünk is volt. Két évig működött, aztán vége. Klubot szerveztünk a helyiség ma is megvan, berendeztük, új székeket kaptunk. Az érdeklődés? Hát igen, eleinte jöttek is, aztán egyre kevesebben... Azt mondja meg, mit lehet kezdeni öt-hat főnyi klubtagsággal? Hogy miért ilyen kevesen? Ez az, amire választ keresek, amit mindnyájan kutatunk. Kristóf őri Gábor kesergő monológja el-elvész a folyosóra szűrődő zajban. A műhelyek zárt aj- tad mögött kattognak, zörögnek, sisteregnek a varrógépek a gomblyukazók. És a slágerek. Túl- üvöltik ezt a pokoli lármát. Azt állítják, — megnyugtat. Feloldja a gépek monoton zúgását Különös gint tánczene és tánc. Vagy mozi. Óriási változatosság! Lehet, hogy nagyon leegyszerűsítem, de azért a többségnél mégiscsak így van. és hát az is igaz, hogy nemcsak bennük van hiba, bennünk is. Valamit ki kell találni. Nem. igaz, hogy ekkora gyárban ne lenne annyi fiatal, akik hajlandók közösen eltölteni a szabad idejüket? — A hét végét mivel tölti? — Gyűjtök. Könyveket és hanglemezeket is. Jazz-lemezeket. Imádom a jazzt. Nem vagyok sznob, egy pillanatra sem állítom, hogy értek hozzá. Nem hiszem, hogy ez lenne a fontos. Fő az, hogy érzem és szívesen hallgatom... És ha már Itt tartunk: ha lenne klubtagságunk, rendezhetnénk lemezhallgatást, aztán megbeszélnénk közösen. Persze, nemcsak jazzt. Tánczenét is. Vegyesen, hogy mindenkit érdekeljen.. — Ez az! A színjátszókört feltámasztjuk. Lehet, hogy más formában. Aztán klubesteket rendezünk. szombatonként leszünk öt- venen is. Fiúkat hívunk. — És a kirándulások? A nyár éppen ilyesmire való. Szán a zug, Gyula, — jóformán semmibe sem kerül. * A vita erősödik. Ki vesz már tudomást a jegyzetelő krónikásról? Az ő ügyük. Hullámvölgy? Egy meglehetősen heterogén összetételű és érdeklődésű körű kollektíva pillanatnyi megtorpanása szinte szükségszerűnek látszik. Mint ahogy szükségszerű a továbblépés is. Ügy tűnik, a ruhagyárban készül valami. Bencsik Máté Pénteken Békéscsabán lesz a Transzvill Gyár guruló kiállítása A Villamos Berendezés és Készülék Művek Transzvill Gyára július 5-e és 19-e között előadá- sos gyártmánybemutatót tart az országban, közte július 11-én Békéscsabán is. A gyártmánybemutató anyagát különautóbusz szállítja a helyszínre. A program szerint július 11-én, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel Békéscsabán, a Technika Házában Gyulavári Pál, a párt megyei bizottságának osztályvezetője nyitja meg a műszaki ankétot. Ezután Anda Géza okleveles villamos mérnök, a Transzvill gyár szerkesztési osztályának vezetője ismerteti előadásában a gyár gyártmányait és fejlesztési célkitűzéseit. Az előadás után bemutatják az EIB megszakító szereléséről és karbantartásáról készült színes filmet, majd a gyár képviselői a szakemberek kérdéseire válaszolnak. A műszaki ankéton Tálosi István, a Transzvill gyár igazgatója mond zárszót. A guruló kiállítás anyagát: a különféle erősáramú készülékeket és berendezéseket pénteken délelőtt 9 órától délután 5 óráig tekinthetik meg a látogatók a Szent István tér előtt álló autóbuszban, ahol a gyár szakemberei szaktanáccsal látják el az érdeklődőket. Csapatvezetőhelyettesek táborozása Mezőberényben Tegnap fejeződött be Mezőberényben a Békés megyei KISZ Bizottság által szervezett „Lenin” Megyei Vezetőképző Tábor 2. turnusának egyhetes tanfolyama, ahol az általános iskolák úttörő- csapatvezető-helyetteseit, kisdobos-felelőseit készítettek fel az 1969—to-es tanév mozgalmi életének akcióprogramjaira. gyógyszer! Zajra-zaj. A pártiroda csukott ajtaja mögött is hallaná. A találomra összehívott négy lány, a KISZ-titkár, a párttitkár nem vesznek róla tudomást. Más foglalkoztatja őket. A kimondott, a válasz nélkül hagyott kérdés: — Miért? Miért nem megy? * — Ami a klubot illeti, azért sem maradhatott életképes, mert csak a lányokra építeni nem lehet — mondja Giricz Dánielné művezető. A klub azért klub, hogy a programokat közösen valósítsák meg. Fiúk nélkül elég nehéz elképzelni... Bár korábban volt kapcsolatunk a Nagy Sándor laktanyával, de hát ismeri a lányokat Idegenkednek a katonáktól. Miért? Ki tudja. — Mással nem próbálkoztak? ;— Volt néhány kirándulás és társadalmi munka is. Akkor sokan maradtak itt, ragyogóan sikerült, jó volt a hangulat... Csak hát mindez néhány alkalom. — Saját szabad idejét mivel tölti el? — Olvasás. Főleg a romantikusok. Aztán ott a család, a gyerek mellett nem olyan egyszerű, de azért a lányokért nem sajnálnám a szabad időt — A mi időnkben másként volt — mondja nevetve Zahorán Hajnalka —, de ezek a mai gyerekek beszűkültek. Tánczene, aztán mell előkészítéséről és a zöldáru szállításáról tanácskoztak A Békés megyei Szállítási Bizottság július 8-án, kedden délelőtt fél tíz órai kezdettel ülést tart Békéscsabán, a megyei tanács irodaházában. Először a kenyérgabona-betakarítás előkészítését tárgyalják meg, majd a zöldáruszállítás helyzetéről és szervezéséről szóló jelentést vitatják meg. Végül a vasárnapi vasúti rakodások tapasztalatairól és feladatairól tanácskoznak. — Azelőtt sportoltam — jegyzi meg Dutka Annamária —, a csapattal töltöttük el az időt. Vívtam. — És most? — Három hón apos kislányom van. Terhesség, szülés — hosszú kiesést jelentett. Azelőtt sokat kirándultunk. Mindenfelé. Baja, Pécs, Pest, Debrecen. Nem tudom, most miért ne lehetne? — Próbáld csak meg! — Kris- tofori Gábor, a KISZ-titkár kissé indulatosan vág közbe. — Kiben nem forr fel a vér, ha ilyeneket hall: „Tegnap fodrásznál voltam és tudod...”? Öcska kifogások. Ennél csak az lenne jobb, ha valaki bejelentené: „Holnap nem tudok bejönni a klubba, mert fájni fog a fogam,.” Lassan ezt is el tudom képzelni. — Ma délelőtt hallgathattam a KISZ-bizottságon. Nem mondom, hogy nincs igazuk. Igazuk van. Ráadásul a lehetőségeink sem rosszak. Komoly anyagi támogatást kapunk a szakszervezettől. Más gyárban? Tudom, van, ahol szervezetten és gördülékenyebben megy az ilyesmi. Vagy csak jobb a propagandájuk? Ha akarom, mesélhettem volna a csodálatos teljesítményeinkről. Hogy kevés helyen volt ilyen hatásos vietnami műszak, hogy a művezetők többsége munkásként a KISZ-ben nevelkedett. Minek? Attól még nem jöttek volna rendbe a dolgok. Azt akarjuk, hogy legyen nálunk is kollektív munka, szórakozás... Az önpropaganda szappanbuborék, egyszer csak kipukkad és kiderül, nincs mögötte semmi. — Azt hiszem, túlzottan türelmetlenek a gyerekek — szólal meg hosszú hallgatás után Budai László párttitkár. — Vannak eredményeik és alig vesznek tudomást róla. Számtalan esetben adtak segítséget a pártszervezetnek is... Persze, egy ilyen önkontroll semmiképpen sémi árt. Nem a saját eredményeikhez viszonyítanak, hanem másokéhoz. Hogy mi lenne a kiút? Tapasztalatcsere? Üj, nagyobb erejű szervezés? — A nyarat erre fordítjuk, szögezi le a KISZ-titkár. — Őszszel már együtt leszünk. — A klubot rendbe hozzuk, filmvetítés lesz, irodalmi műsor. Azt hiszem a színjátszókört... a csendes délelőtt szociálpolitikai főelőadó szobájában — Rosszkor jött. Ma még csak egy látogatóm volt, egy nyugdíjas bácsi. Máskor egymás kezéből veszik a kilincset. Nem is csoda, 14 problémakörrel foglalkozunk. Ez a szekrény tele van aktákkal. Ha beléjük lapoz, egy-egy ember sorsa tárulkozik ki. A szekrény tetején levőket nem volt időm átnézni — ezzel fogad Vrbovszki György- né, a békéscsabai tanács szociálpolitikai csoport főelőadója. A hadigondozott Idős férfi lép be. Mikor leül, térdére teszi a kalapját. — Az utazási kedvezményemet szeretném megújítani. — Tessék ideadni az igazolásokat. A bácsi 75 százalékos rokkant? — Az vagyok. Tüdőlövést kaptam még 1915-ben Galíciában. — Mióta kap segélyt? — Én mindig kaptam segélyt — Mennyit? — Most 250-et. — Egyedül él? — Nem. A feleségemmel, ö tsz- nyugdíjas. Eddig nem sokat törődtem a segéllyel. De már 78 éves vagyok. Megromlott a látásom is. — Mi volt a foglalkozása? — Cipész. Amint bírtam, dolgoztam. Egy idő óta reszket a kezem. Azért kapaszkodók most mindenbe. Csak az a baj... — teszi hozzá óvatosan. — Mi a baj? Lehajtja a fejét, kalapját zavartan forgatja. — A tsz mindig a legrosszabb földből méri ki a feleségem háztájiját. Küldjék haza a fiunkat! Alacsony, arca napsütött. Kezében ócska szatyor. Félve kopog be. — Tessék leülni. Milyen ügyben jött Sajben néni? Ölébe teszi a szatyrot. Iratok után kotorász. — A fiam miatt. Már egyszer voltam itt. — Emlékszem. — Nem akarják leszereltetni. — Ez az egyetlen gyereke? — Igen. Ezt az egyet is örökbe fogadtuk 3 éves korában. Tessék, itt a kérvény, megírtuk. Cíkkvásár a ligetben Szeptember 5. és 15. között ismét nagyszabású hazai közszükségleti cíkkvásár színhelye lesz a Városliget: a Budapesti Őszi Vásárt rendezik itt meg. A tavaly igénybe vett 30 ezer négyzetméter helyett már eddig meghaladta <az 50 ezer négyzetmétert a lefoglalt pavilonok alapterülete. A közszükségleti cikkeket gyártó legnagyobb üzemek már gondoskodtak termékeik kiállító, illetve árusítóhelyekről. Az élelmiszeripari pavilon ezúttal is szupermarket lesz, árusít néhány cipőgyár, az ORKISZ, a VIDEOTON, a Győrt. Pamutszövő- és Budapesti Bútoripari Vállalat. Ez utóbbi — mint közölte — egynapos előjegyzést rendszeresít, vagy is másnap házhoz szállítja a kiválasztott, megrendelt bútort. A könnyűipari pavilonban ezúttal is lesz divatbemutató és divattanácsadás. WWWWWWWrt^WWWWWSfl A BIHARDGRAI SZABAD FÖLD TSZ MÉNESE A FÉSZEREI LEGELŐN. (Fotó; Márton Lággtó). — A családfenntartási igazolást is hozzá kell majd csatolni. De a jövedelem, ahogy látom, meghaladja a 700 forintot. — A férjem is beteg. Mi becsülettel fölneveltük a fiunkat, és most öreg korunkra, nincs senki, jaki egy pohár vizet adjon. Amíg a vasútnál dolgozott, addig nem vitték be katonának. Ahogy átkerült a pamutszövőbe, már jött is a behívó. — Hivatalból orvosi bizottság elé utaljuk önöket, 67 százalékos munkaképtelenség esetén kiadjuk a családfenntartói igazolást. — Én nem bánom, csak hozzák haza a fiúnkat. — Ne sírjon Sajben néni, mindent megteszünk. Ha valaki meghal... Kicsi asszony. Fejkendőjét kapucniként húzta homloka fölé. Sok dioptriás szemüveget visel. Kezében bot. Magabiztos. — Csak bejöttem, hogy mit lehet oda vinni? — És mit szeretne magával vinni Cservenák néni? — Hát van nekem sok mindenem. A ruhám, a bútorom, és micsoda bútor! — Azt nem lehet szociális otthonba vinni. Kevés a hely. — Elég baj az. Most adjam el? Alig fizetnek érte valamit, pedig mondom, majd megszólal. Tetszik tudni, én a Bameválnál dolgoztam, aztán a téglagyárban. Egyedül éltem, vásárolgattam ezt azt. Valami emléket mégis magammal akarok vinni. Hogy is mondta kedves, mennyit kell ott fizetni? — Havi négyszázat. — Csak kérdem. — Tessék leülni. — Jaj, megyek már. Még azt akarom mondani, hogy az egyik ismerősöm is szociális otthonba szeretne kerülni. Ilyen idős, mint én. A fia nem engedi. Kifelé indul. Az ajtóban megáll. — A múltkoriban megnéztem azt a szociális otthont. — És hogy tetszett? — Nagyon. Szép, tiszta minden. Szóval bútort nem vihetek? — Azt nem. — Hát akkor megyek is. Hopp, még valamit. Mikor is mehetek én abba az otthonba? — Ahogy lesz hely, azonnal értesítjük. — És mikor lesz üresedés? — Talán ősszel, de az is lehet, hogy hamarabb. Ha valakit áthelyeznek, esetleg, ha valaki meghal. — Ha meghal — húzza nevetésre a száját, és kitipeg. Serédi János
