Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-05 / 153. szám
1969. július 5. 7 Szombat Rövid Észak-Európa klímaváltozása Geofizikusok, meteorológusok és biológusok együttesen adtak most hangot azon aggodalmuknak, hogy Észak-Európában a klíma olyan változása megy végbe, amely súlyosan érinti Iz- land égész gazdasági életét. Az utolsó nagy hidegperiódus — hosszú, kemény telekkel és a sziget északi és keleti partvidékét elzáró jégtáblákkal — 1870- től 1920-ig tartott. Ezekben az években sok ezer izlandi Áment kába vándorolt, mert a termés állandóan tönkrement, a hering, — amely exportjának fedeznie keli a sziget importját — mész. sze elkerülte a túlságosan hideg vizet. 1920-tól felmelegedés következett be: a sziget gazdagságát adó hering a melegebb és állandó hőmérsékletű tengervízben bősé. ges lett, a jégtáblák nem jutottak a sziget közelébe. Ez a fel- melegedés általános jellemző volt az északi sarkvidék egész térségére. Egy évvel ezelőtt azonban újabb klímaváltozás állott be. 45 év múltán ismét eljegesedtek a sziget partjai, s a helyzet azóta is évről évre rosszabbodott. lzlandon úrrá lett a rémület: sok jelből arra következtetnek, hogy egy újabb jégkorszak kezdődött. ötven tudós ült össze — történészek, tengerkutatók, geofizikusok, geológusok, biológusok, meteorológusok —, hogy a jövő kilátásait elemezzék, de bár hírek sok történelmi adat és más északi államok adatai is rendelkezésre állnak, nehéz előre látni a tengeri és a légköri viszonyok alakulását. Mit eszünk 2000-ben? A hamburgi Nemzetközi Élelmiszer- és Delikatessz Kiállítás megnyugtatta látogatóit: 2000- ben sem fogunk tabletákkal táp. lálkozni, és a jó öreg konyha, meg a kamra sem megy ki a divatból. Teljesen kimegy viszont a divatból a háziasszonyok rengeteg munkája: a tisztítás, az előkészítés, az órákon át tartó főzés. Egyre több lesz az előkészített, tisztított és félkész étel, sőt egész menüket is lehet majd készen kapni. A mikrohullámmal működő „tűzhely” pillanatok alatt elkészíti az ételt. Módosítja majd étkezési szokásainkat az a felismerés is, hogy a tápláléknak állati és növényi fehérjékben gazdagnak kell lennie. Nem algából és ásványi olajból készülnek még az ételek, de komputereket vesznek igénybe annak megállapítására, hogy családoknak, vagy akár egyes embereknek milyen nemes tápanyagokból, mekkora meny- nyiségre van szüksége. Nem lesz gond, hogy „mit is főzzek ma”: a komputer a kor, foglalkozások, esetleg betegségek stb. figyelembevételével választ fog adni. Egyszerű lesz a mosogatás: már a mosogatógép is túlhaladott lesz, a cél: az eldobható edény. Felbocsátják a rádiós kutatóballont. Embervér a szeparátorban A rák elleni világküzdelemről előző számunkban közölt „hadi- jelentésünk”-ben, továbbá híreinkben is ismételten hivatkoztunk a fehérvérsejtekkel kapcsolatos különféle kutatásokra. Megfigyelték például, hogy a szervezet éppúgy védekezik a számára idegenként viselkedő rákos sejtek ellen, mint más behatoló sejt (átültetett szerv, baktérium stb.) ellen. Mozgósítja az ún. immunapparátus védekező anyagait, melyek főként bizonyos fehérvérsejtekben találhatók. A véradóktól származó fehérvérsejtek egyharmadát kb. négyhónapi kezeléssel az amerikai Roosevelt Park Memorial óriáslaboratóriumában a testen kívül elszaparíva, alkalmassá tették különféle rákkeltő anyagok hatásának kivédésére. A fehérvérsejtek egy sajátos rákos betegség, a fehérvérűség — „vérrák” laukémia — hordozói is lehetnek. Laukémiás betegek kitenyésztett fehérvérsejtjeinek 78 százalékában feltűnően gyorsan elszaporították az egyébként ártalmatlan vírusokat. A rák okainak felderítésére, de a gyógyításra irányuló kutatásokban, sőt, a gyakorlati próbálkozásokban is nagyon megnőtt tehát a Különféle fehérvérsejtek jelentősége. Nem kis nehézséget okoz azonban, hogy nem áll belőle túl sok rendelkezésre. Az egészséges ember 4—5 millió vörösvértestjére 6—9 ezer fehérvérsejt jut egy milliméter vérben. A „minőségi” vérképben ötféle fehérvérsejtet lehet megkülönböztetni. Van közöttük többfajta „falósejt”, amely a szervezetbe jutó mikrobákat, idegen anyagokat bekebelezi, elemészti, eltávolítja a szervezetből. Más részük pedig bizonyos kórokozók elleni sajátos ellenanyagokat hordoz. A szervezet legkisebb hántal- ma esetén gyorsan megnő egyikmásik fehérvérsejt száma vagy akár összmennyiségük is — egészséges emberben azonban kevés van belőlük. Pedig szaporán termelődnek, főként a csontvelőkben és a nyirokszervekben. Csakhogy míg a vörös- vérsejtek kb. négy hónapig látják el zavartalanul oxigén- és -széndioxid-szállító feladatukat, a fehérvérsejtek alig 2—3 napig élnek. Legújabban sikerült olyan eljárást kidolgozni, amellyel viszonylag sok fehérvérsejthez juthatnak az orvosok — és ugyanezzel az eljárással tüzetesen megvizsgálhatják a betegek egyik vagy másik vérsejtfajtáját is. A franciaországi Villejuif-ban működő rákkutató és immungenetikai intézetben vették először használatba az amerikai IBM- gyár vérsejt-szeparátorát, amelynek alapelve művesére emlékeztet. A művese lényege: a rajta átbocsátóit vérből kiválaszt bizonyos szennyeződéseket, amelyeknek kiválasztására a beteg vese nem képes. A vérsejt-szeparáto- rokon is átvezetik a vért, de nem a szennyező-anyagokat választják ki belőle, hanem az éppen szükséges vértesteket vagy vérsejteket. Az effajta „véradás” voltaképpen abból áll, hogy a vérből kiszűrnek bizonyos megvizsgálandó vagy gyógyításra, kutatásra felhasználandó vérsejteket. A „lecsapolt” vérsejtmennyiség nagyon hamar, természetes úton pótlódik és maga a művelet semmiféle megerőltetéssel nem jár, alig veszi igénybe a szervezetet. (—rp—) (A DELTA júliusi számából). Autógiró és helikopter Filmhíradókon lehet látni, amint egy motorcsónak a mögötte magasan a víztükör felett szálló kis légijárművet vontat. Ez a kis sporteszköz tulajdonképpen egy hajtómű nélküli, leegyszerűsített autogiró. Az autógiró a forgószámyas repülőgépek csoportjába tartozik. A sikeres kísérletek alapján nagy reményeket fűztek hozzá a szakemberek az 1930-as években. Bár ez nem igazolódott be, mégis fontos szerepet töltenek be a technika-történetben, mert a velük szerzett tapasztalatok elősegítették a mai biztonságos helikopterrepülés megvalósítását. A legújabb hírek szerint néhány kanadai és angol gyár jelenleg újabb autogirótípus kifejlesztésével foglalkozik, mégpedig a helikopternél lényegesen olcsóbb, kis légijármű előállítása céljából. Az autogirók külső formája a helikopterhez hasonlít. A rövid törzs felett 2 vagy több ágú nagyméretű forgólapátos szerkezetet ún. rotort láthatunk, amely a szárnyat helyettesíti. A helikopter és az autogiró között van azonban egy döntő különbség. A helikopternél a forgószárnyat motor, dugattyús vagy gázturbinás hajtómű forgatja, az autogirónál pedig a lapátkerekeket csak az alulról felfelé irányuló levegő tartja működésben. Az aerodinamika ezt a jelenséget autorotációnak nevezi, az autogirót tehát az autorotáló lapátkeréken keletkező felhajtóerő tartja a levegőben. Mindezt azonban csak a gép egyidejű vízszintes előrehaladásával lehet biztosítani. A vízszintes mozgást a közönséges repülőgépeknél szokáson módon, hajtómű-légcsavarral valósítják meg. A motorcsónakos sporteszköz esetében hajtómű nincs, mert a légcsavar-vonóerőt a vontatókötél ereje helyettesíti. Mivel az autogiró nagy lapátkerekére nnirs hajtómű kapcsolva, nincs szükség a helikoptereken jól látható ún. kiegyenlítő farok légcsavarra sem. Az autogiró hátránya a helikopterrel szemben az, hogy nem tud pontszerűen lebegni, továbbá a feles leszálláshoz is igényel kb. 30 m vízszintes mozgást Az autogirók fejlesztésének legismertebb úttörője egy spanyol repülőgépkonstruktőr, dón Juan de la Cierva. Ö alkotta meg az első autogirót, ő alkalmazott itt olyan technikai megoldásokat, amelyek azután a modern helikopter megvalósulásánál is nagyon hasznosnak bizonyultak. Az ő gépével próbálták ki először az ún. ugróstartot, amelynek az a lényege, hogy a startnál a motort néhány másodpercig a nagy lapátkerékre kapcsolják. A gép ekkor hirtelen helikopterszerűen 6—10 m-re felemelkedik, majd a rotort léoldva, azaz hajtását megszűntetve, vízszintesen autogiróként halad tovább. Bár az autogiró újabb jelentős fejlesztése és elterjedése valószínűleg nem várható, jó példája annak, hogy olykor a technikában egy meghatározott irányban végzett kutatás egy másik terület felvirágzását teszi lehetővé. Harc a jégeső ellen Felhő jelent meg az égen. Grúziában, a földi meteorológiai központról felbocsátanak egy rádiószondát. Amennyiben a ballon adatai szerint jégeső várható, megindul az ember harca a pusztító elemi csapás ellen. Az állomásról rakétával „megtámadják a felhőt. A rakéta a magasban aktív anyagot, úgynevezett reagenst bocsát ki magából, amely katalizátorként működik. A több milliárd apró krisle- - ........................ t ályra széteső reagens bevonja a vízcseppeket és jégszemeket ké pez belőlük, amelyek azonban lényegesen kisebbek a termesze tes jégszemeknél. E szemcsék azonnal leesnek, de még földre érés előtt elolvadnak. A meteo rológusok így tulajdonképpel „két legyet ütnek” egy csapásra védik a mezőgazdasági területet a pusztító jégesőtől, ugyanakkoi bőséges csapadékkal hozzájárulnak a jó terméshez. Ctban a rakéta. (MTI fotó — Külföldi képszolgálat) Tudomány — Technika
