Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-05 / 153. szám

1968. Julius S. 5 Szombat Napirenden: a termelékenység — Interjú Rózsa Józseffel, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetőjével A fejlődés, a nemzeti gyarapo­dás egyik fő mércéje világszerte a munka termelékenységének nö­vekedése, e növekedés gyorsasága vagy lassúbbodása. 1968-ban, a várakozásokkal ellentétben az egy főre jutó termelés mindössze 1,4 százalékkal növekedett az állami iparban. 1967-hez mérten, s több ágazatban nem érte el a korábbi szintet sem. Okokról és okozatok­ról, összefüggések sűrű szövevé­nyéről beszélgetett munkatársunk Rózsa Józseffel, a Munkaügyi Mi­nisztérium munkaerőgazdálkodási főosztályának vezetőjével. Lassuló növekedés — Az országos adatok közis­mertek. A számok egyben szá­raz kifejezői nagyon is beszédes tényeknek, nevezetesen a ter­melés, létszám, termelékenység triumvirátusa közötti szoros összefüggéseknek. Hogyan ítéli meg ön a múlt évet? — Tény, hogy bármilyen muta­tóval mérjük is a munka terme­lékenységének változását, az utóbbi évtizedhez mérten 1968- ban jelentősen csökkent a növeke­dés üteme. Különösen jelentő® a visszaesés 1967-hez képest. Azaz: nőtt ugyan az egy főre jutó ter­melés, de nem a kívánt, s a ko­rábban átlagos mértékben. Rög­tön hozzá kell tenni: maga a ter­melés növekedése is csak féle volt — öt százalék — a sok évi átlag­nak. — Az okok összetettek. A re­formra való felkészülés idősza­kában, 1967-ben a vállalatok je­lentős tartalékokat képeztek, ki­fejlődőben van a piaci kontroll, s ez termelési struktúra változtatá­sára késztette a vállalatok egy részét stb. Ugyanakkor az induló árakban túl nagy nyereség sze­repelt, s ezért a vállalatokat nem késztette a nyereség növelése kü­lönleges erőfeszítésekre, sok eset­ben a termelés növelésére sem. Nem sokat fejlődött a munkaerő­gazdálkodás, az átlagbérszint ha­tása is érethető volt, mert a lét­számot emelő vállalat kedvezőbb helyzetbe jutott a másiknál, attól függetlenül, hogy erre a létszám­ra a termelésben szükség volt-e, vagy sem. — Azt, hogy ez mennyire így volt, bizonyltja: Budapesten, ahol a munkaerő források kiapadtak, a termelésnövekedést teljes egészé­ben a termelékenység emelésével fedezték. A megyékben, ahol még van szabad munkaerő, mint pél­dául Szabolcs-Szatmárban, Szol-! nők-, Somogy, és Hajdú-Bihar megyében, jelentős mértékben, míg azokon a területeken, ahol alig találni munkaerőt — Borsod, Komárom. Veszprém megyében például — alig nőtt a foglalkoz­tatottak száma is. Hasonló „szó­ródás” tapasztalható a különböző ágazatok esetében, ahol például a gépipar kilenc százalékkal nö­velte az egy foglalkoztatottra jutó termelést, niíg . az élelmiszer­vagy textiliparban ez a mutató az 1967-eß értéket sem érte eL — 1969 első négy hónapjának adatait figyelembe véve, nem tapasztalható változás. Vajon lehetséges-e központi intézkedé­sekkel elősegíteni a holtpontról való kimozdulást? — Valóban, az év első négy hó­napja sem csökkenést, sem emel­kedést nem mutat. Figyelemre méltó azonban, hogy míg 1968- ban májusig nőtt a foglalkozta­tottak száma az iparban, addig most öt hónap alatt csökkent. Ez talán apró jele lehet egy kedvező változás kezdetének... — Hangsúlyozni szeretném azonban: a termelékenység csök­kenése vagy emelkedése elsősor­ban nem munkaügyi kérdés, a célhoz, a gyorsabb növekedéshez igen sokfelől vezet az út, s e té­ren a szerényebbek közé tartozik a munkaügy. Éppen ezért rossz megoldás lenne úgy vélni: drákói munkaügyi rendelkezésekkel — létszámbefagyasztás, a munka­helyváltoztatás megnehezítése, stb. — megkapjuk a fejlődés alapját — A korszerű technika foko­zottabb alkalmazása mellett dön­tő a komplex, minden tényezőt magába foglaló szabályozó rend­szer, amely helyes Irányban tart­ja a nyereségérdekeltséget, arra sarkallja a vállalatokat, hogy ér_ dekük legyen a több és korsze­rűbb termék, az élőmunkával va­ló takarékosság stb. Ebben a komplex rendszerben természete­sen helyet kaptak és kapnak a munkaügyi intézkedések is, s pél­dául most vizsgáljuk, milyen vál­tozások szükségesek az átlagbér- szint szigorának esetleges enyhí­tésére, arra, hogy a vállalatoknak érdemesebb légyen a meglevő embereknek többet fizetniük, mint újat fölvenniük. Hosszú távra számolni — A munka termelékenységét rendkívül sok tényező — ha más és más mértékben is — befolyásolja. Tapasztalataik szerint kellő figyelem jut ezek­re a gazdasági egységekben? — A sokféle tényező közül csak azokról szólhatok, melyek egy­úttal munkaügyi kérdések is. Ezek száma sem csekély, ezért csupán kettőt emelek ki. Az egyik: még mindig igen nagy tar­talékok rejlenek a jobb munka- szervezésben, a hó végi, negyedév végi hajrák fölszámolásában, a termelés egyenletesebbé tevésé­ben. A másik, s szerintem rend­kívül fontos tényező: a racioná­lisabb munkaerőgazdálkodás, s ezzel összefüggésben a munkahe­lyet változtatók számának csök­kentése. 1968-ban < 25—30 száza­lékkal növekedett a munkahelyet változtatók száma, s ha figyelem­be vesszük, hogy egy-egy munka­helyváltoztatás átlagosan har­mincnapos termeléscsökkenéssel jár, nem nehéz kiszámítani, hogy népgazdasági összesítésben hor_ ribilis értékű lehetséges termelési produktum, sikkad így el. Egészséges „feszültséget” — Félreértés ne essék: nem minden munkahelycsere rossz. Szükség van arra, hogy a pálya­kezdő fiatalok keressék, s megta­lálják helyüket vagy népgazda­ságig is szükséges, tehát társa­dalmilag indokolt munkaerő mo­bilitás — profilváltozások, idény­munkák, gyermekgondozási se­gélyt igénybe vevők, s akik a helyükre lépnek stb. —, ám a tel­jes mozgás mintegy fele megíté­lésünk szerint nem ilyen okokkal magyarázható. Sajnos, a vállala­toknál a kelleténél sokkal kevés­bé törődnek ezekkel a kérdések­kel. Arra gondolok: érdeke le­gyen minden munkavállalónak, hogy helyén maradjon. Nem a munkavállalók egyéni jogait kell csorbítani, hanem tökéletesíteni a vállalathoz hűek érdekeltségi rendszerét. — Jól megfizetni a kiválót, nem félni attól, hogy ez — sokat emlegetik — belső „feszültséget” teremt, hiszen az ilyesfajta fe­szültség nagyon is egészséges ] Azaz: nem központi intézkedé­sekkel — retorziókkal — sújtani I azt, aki elmegy, hanem érdem szerint többet adni annak, aki — marad. — Ide tartozik: végre hatékony munkaerőgazdálkodást kellene folytatni a vállalatoknál. Törőd­ni a saját neveléssel, perspektívát adni az embereknek, s ezzel azt a fontos tudatot: számítanak rá, szükség van a személyére. A munkaerő egyre inkább „hiány­cikk” lesz, márpedig amiből ke­vés van. azzal megfontoltan, oko­san kell — kellene — gazdálkod­ni! A teljes foglalkoztatottság — A munka termelékenységé­nek lassú növekedése, más kér­désekkel egyetemben ismét föl­veti a régi problémát, a teljes foglalkoztatottság helyes értel­mezését. — A kérdés jogos, s nagyon fontos. Sok a téves felfogás, s még a központi szervezetek sem. egy- érelműen ítélik meg a helyzetet A teljes foglalkoztatottság azt je­lenti: a munkaképes korú lakos­ságból társadalmi méretekben munkát találnak mindazok, akik munkát keresnek. A teljes foglal­koztatottság tehát nem egyenlő azzal, hogy minden faluban, min­den kis településen működjék ipari üzem, azaz mindenki a la­kóhelyén találjon munkát — Nem lehet megoldás a ma­nufakturális körülmények kon­zerválása, s még kevésbé ilyenek létrehozása. A termelékenység, mint fogalom, s mint gyakorlat, nem tűri a korszerű állóeszközök, s pénzeszközök szétaprózását. Az olyan esetet például — mint azt a tv-híradó bemutatta —, amikor a gyárban igen nagy termelékeny­ségű gépek állnak létszámhiány miatt, de a várost övező falvak­ban, igen kezdetleges módszerek­kel, a szövetkezetek melléküze­mében ugyanazt a terméket ké­szítik az emberek. Az ilyesfajta foglalkoztatottság nem érdeke a társadalomnak, tehát — hosszú távon — nem érdeke az egyénnek sem. Az igazi humanitás — Az igazi humanizácdó ugya­nis az, ha létrejön az optimális arány egyén és közös érdek kö­zött, mert a társadalomnak nem munkaviszonyokra, hanem — munkára van szüksége! A min­den áron létrehozott munkahelyek tehát ellentmondanak a huma­nizmusnak, hiszen a társadalom csak azt oszthatja el az egyének­nek, amit megtermelnek a gazda­ság egészében, s nem oszthatja el a — munkaviszonyokat... A teljes foglalkoztatottságot az állam sok­féle módon tudja befolyásolni, fi­gyelemmel arra is, hogy rengeteg emberi probléma sűrűsödik eb­ben. tehát hatékonyság és huma­nitás kell, hogy közös pontban találkozzék. Ennek pedig előfelté­tele a hatékonyság, melynek dön­tő tényezője a termelékenység. — összegezésként: a szabályo­zók tökéletesítése a kívánatos változások kulcsa. Nagy nyeresé­get csökkenő vagy akárcsak las- súbbodó termelékenységi ütem mellett hosszú távon lehetetlen elérni. Ezért érdeke minden vál­lalatnak, hogy hosszú távra gon­dolkodjék, s ezért érdeke a nép­gazdaságnak is, hogy szabályozói­val a nyereségérdekeltségben erő­teljesebb szerepet juttasson a munka termelékenységének. Fel­tehető, hogy 1971-től a szabályo­zók ilyen természetű módosítására is sor kerül. M. O. Munkáskórusok fesztiválja Békéscsabán A Tanácsköztársaság jubileumi évfordulója jegyében a Békéscsa­bai Városi Tanács és a Megyei Művelődési Ház munkáskórusok találkozóját szervezte meg Békés­csabán. Az ország 50 éves múlttal rendelkező kórusai ma, szombaton este fél 9-kor a szabadtéri szín­padon lépnek fel. A kórustagok holnap délelőtt a Bandika-fához látogatnak, ahol á munkásmozgalmi emlékmű meg­koszorúzása után Békéscsaba KISZ-fiataljaival találkoznak. Külföldi üdülés, belföldi táborozás a legjobb vasgyűjtőknek Még ez év tavaszán a MÉH Vállalat meghirdette az úttörő- csapatok és iskolák között a vas- és alumíniumgyűjtési kampányt. Ezzel kapcsolatosan a Magyar Út­törők Szövetsége Országos Elnök­sége és a MÉH Tröszt felhívást is adott ki, melyben közölte a részletes programot A tét nem is volt kicsi, hiszen a legjobb eredményt elérő úttörőcsapatok, iskolák három kategóriában, 3— 25 ezer forintig terjedő nagydí­jat kaphattak a kisebb-nagyobb jutalmakon kívül. Az országos versennyel párhuzamosan a MÉH Csongrád-, Békés megyei Válla­lata is kitűzött különdíjakat Bé­kés megyében mintegy 24 ezer forint értékben. Ezenkívül kül­földi üdülést, belföldi táborozást és autóbuszkirándulást is kilátás­ba helyezett A versenynek a megyében és országosan is várakozáson felüli sikere volt. A kampány időszaka alatt április 21-től június 10-ig országosan 30 478 tqnna vashulla­dékot és 300 tonna alumíndumhuE ladékot gyűjtöttek össze a válla­latok a lakóterületekről. Csongrád, Békés megye körzetéhez tartozó pajtások, különösen kitettek ma­gukért, hiszen munkájuk eredmé­nyeként ez a vállalat országosan a 3. helyre került Megyén belül szép eredményt ért el Békéscsa­ba, Gyula és Orosháza. A legjobbak között található a nagy létszámú iskolák közül a bat. tanyai 1-es, a szarvasi 1-es számú iskola, a gyulai 1-es, a békéscsa­bai lí-es és 5-ös, valamint az orosházi 2-es számú általános is­kola, A kisebbek között is nagyon sok a kiemelkedő eredmény. Így többek között Nagy bánhegy es. Gyulavári, Bucsa és Gerendás is­kolásai mutatták szép példát. A nevelők közül a legjobb ered­ményt elérők jutalma: bolgár és román tengerparti üdülés, vala­mint a Cseh—Lengyel Tátrába való társasutazás. Megyénkből összesen négyen részesülnek ilyen jutalmazásban. A pajtások közül Békéscsabáról 10-en, Gyuláról 10- en vesznek részt táborozáson, Orosházáról pedig háromnapos kiránduláson. Azok az ülések Lovas nemzet vagyunk, de lóra nálunk manapság már csak a külföldiek ülnek. Mi inkább a székeket nyergeljük meg. A lo­vaglásnak ezt a módját az ér­telmező szótár ülésezésnek, neve­zi. A napokban azt mondja a szerkesztőm: a Pipaszurkálók Megyei Szövetsége 9-kor nyit­ja meg rendes ülését. A prog­ram szerint felmérik a szövet­ség eddigi tevékenységét. Az ülést már megkezdték. Be­ültem a sarokba. Kezemben a ceruza meg a jegyzettömb. Az elnök körülbelül két órája be­szél. Lesem, várom, mikor mond olyat, amit az olvasó sem rádió­ból, sem tv-ből nem ismer. De még a külpolitikánál tart. Ni­xon, Brandt, Johnson, De Gaul­le, Izrael, Vietnam, az arabok, Dél-Afrika és még ki tudná fel­sorolni, mi mindennel támaszt­ja alá azt a miamit. De mit? Türelem, most jön a csattanó. Ezt kell meg, megragadnom. Jajj, csak el ne lőjjem a témát. Ó, a belpolitilca! A szakszerve­zet, a földtörvény, a mechaniz­mus. tgy-úgy, ez az. Leül. Ar­cáról patakzik a verejték. Nagy taps. Elismerő bólogatások. Meg is érdemli. De én az ígért program miatt jöttem. Türelem, majd az elnök, helyettes. Az doktor, végzett ember. Biztosan röviden és ki­térők nélkül fog beszélni. Ni, már kezdi is. Nagy lendülettel gesztikulál. — Elvtársak, a pszichoanaliti- kai, a szociálpszichológiai fel­mérések és nem utolsó sorban azoknak a premisszák alapján, amelyeket senki sem ismer, a materialista gnoszeológia rámu­tat arra, hogy ne tartsuk a sze­münket csukva. Viszont egy as­pektusból mindez vitatható, ugyanakkor a másik piedesztáról nézve ellenkező arculatot mutat. Holott az evidencia kedvéért lo­gikus, hogy levonjuk a levonan- dókat, hogy elkalandozzunk az objektumtól. Szédülök. De azért biztatom magamat. A titkár emelkedik szólásra. Katonásan kihúzza ma­gát. — Elvtársak, most pedig ele­mezzük a pipaszurkáló szövet­ség eddig tevékenységét. — Ez az! — örvendezem, • már jegyzem is. — Ha összehasonlítjuk magun_ kát a Kardnyelő Egyesüléssel, emigyen, amúgyan, de fölhí­vom, ennek ellenére a mecha­nizmus, persze vannak, leszöge­zem, tagadom, állítom. De mi is vagyunk. Én is vagyok. Ennek alapján kinyilváníthatom. Egy kicsit több bizalmat kérünk a sajtótól. A fejlődés jelei látha­tóak, tapinthatóák. Nincs időm elgondolkozni. Se­besen jegyzetelek. Ezután egy bajúszos férfi pat­tan föl. — A hibák! Felújongok. Mégis lesz ebből az ülésből cikk. Hurrá! Halljuk hát a hibákat! . — Vannak még hibák. — pod­ri meg a bajuszát. — Szembe kell néznünk egymással. A hi­bák mocorognak. A házasságkötő intézetet írévé alapul, a mi pi- paszurkálónkkal nincs baj. Eset. leg azt jegyezhetném meg: nono, álljunk meg egy szóra. Célul tűztük ki, És sikerült? Na, te­gyük csak szívünkre a. kezünket. Vannak ugyan még hibák. Elis­merem. De nem nálunk. Felké­rem a tisztelt ülést, foglaljunk egységesen állást. Másutt van­nak a hibák. Már sötétedik. Felszólalót fel­szólaló követ. Közbevágnak, vi­tatkoznak. Végül szólásra emel­kedik az elnök is. Köhint, reszeli a torkát. Tiszteletteljes csend. — Elvtársak, azt hiszem, na­gyon hasznos volt ez a tanács­kozás. Alaposan megvitattuk, elemeztük, felmértük és megál­lapítottuk, hogy, s miként to­vább. Legyen a jelszavunk ezek után: a tanácskozás állásfogla­lását ültessük át a gyakorlatba. Vajon én hogyan ültetem át ezt a tanácskozást a gyakorlat­ba? Jegyzettömböm ugyan meg­telt... Legalább azt tudnám, hogy miről is tárgyaltak. Serédi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents