Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-31 / 175. szám

W69. július 31. 3 Csütörtök öntözési szakembert a szakemberekből lépcső belépésével szembetűnőbbé válik. Ez a meg ver­£ üzembe helye- kásra lenne szükség. A már em- hiány zeit békési duzzasztómű és a ha- lített Tisza II. lépcső belépésével szemb Téteru-t? uarfv~°~ -°n,töI ? területet 8—10 ezer holddal le- seny kiválóan alkalmas arra is, Repeső kedvező lehetőségeket hét növelni és ekkor a jelenlegi hogy segítséget nyújtson az isko­láikat most végzett fiataloknak és felhívják a figyelmet ennek a még kevéssé ismert öntözési szak mának szépségeire, előnyeire. Azután a verseny résztvevői közül az egyik csoport a dobozi Petőfi Termelőszövetkezet táblá­ján az öntözés gyakorlati részét mutatta be a zsűri előtt, míg a másik csoport az elméleti tudás­ról adott tanúbizonyságot. A zsű­riben részt vettek a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei, a dobozi Petőfi Termelőszövetke­zet vezetősége, a Termelőszövet­kezetek Szövetsége és a Békési Öntözési Szakiskola igazgatója. A verseny a késő délutáni órákban ért véget Hajnóczi Vilmos, a Bé­kési öntözési Szakiskola igazgató­jának értékelésével, majd Mocsári Imre, a gyulai járási KISZ-bd- zottság munkatársa átadta az ér­tékes díjakat. Jáf sikerült a gyulai Köröstáj teremtett és teremt megyénkben az öntözéses gazdálkodásnak. Ép- per^ ezért lehet örömmel üdvözöl­ni a gyulai járási KíSZ-bizottság mellett működő Agrárifjúsági Tanács kezdeményezését az öntö­ző-szakmunkások első versenyé­nek megrendezését, amelyet Do­bozon tartottak meg. A versenyem Doboz két, míg Lökosháza, Sarkadkeresztúr, Új­kígyós, Gyula, Elek, Füzesgyarmat egy-egy csapattal vett részt. A megnyitón, amelyet a dobozi fcul- túnházban tartottak, Szebe- njúnezki György, a tanács veze­tője elmondotta. hogy a verseny egyik legfontosabb feladatai, hogy megfelelő számú és felkészültsé­gű szakembert biztosítsanak a termelőszövetkezeteknek. A szak­szerű öntözési gazdálkodással, még csapadékban bő években is 40—50 százalékos többlethozamo­kat lehet elérni. Beszélt arról, hogy a gyulai járás termelőszö­vetkezeteinél, ahol pedig általá­ban kedvező lehetőségek állnak az öntözéses gazdálkodás kiterjeszté­sére, nagyon kevés a szakember. A járás területén működő szövet­kezetek közel 8000 holdat képesek öntözni, és ehhez a területhez mindössze két szaktechnikus, és 30 szakmunkás áll rendelkezésre. Pedig legalább 7 szakmérnökre, 17 technikusra és 150 szakmun­Tsz csapatának rajtja. A csapatversenyben az első he­lyezést és a tsz-szövetség ólam- kristály-serlegét Doboz I. csapata Néhány szakavatott mozdulat és az összeszerelt csövekben megindulhat a víz. Stég egy utolsó ellenőrzés és indulhat a motor. nyerte Fekete Gábor, Szabó Sán­dor; Molnár Ferenc összeállítás­ban. Második a füzesgyarmati Vörös Csillag, harmadik a gyulai Köröstáj Tsz öntöző-csapata lett. Az egyéni versenyben kiemel­kedően szerepeltek a lökösházi Haladás Tsz öntözői, akik az el­ső két helyet szerezték meg és; a doboziak, akik a harmadik, ne­gyedik, ötödik, hatodik helyen vé­geztek. Külön dicséret illeti a dobozi Petőfi Termelőszövetkezet elnö­két, Jámbor Ferencet, aki orosz­lánrészt vállalt a verseny meg­rendezésében és lebonyolításában. A kezdeményezésnek máris nagy visszhangja van a szakem­berek körében és szó van arról, hogy a jövő évtől kezdődően or­szágos versenyeket rendeznek. Ezt a tervet a KISZ Központi Bizottságának illetékesei is támo­gatják. Külön öröm számunkra az, hogy ismét Békés megyéből indulhatott el egy olyan kezdemé­nyezés, amire országosan is oda­figyelnek. Béla Ottó Csökkentett munkaidőben jyj egyénikben is csakhamar népszerű lett a munkaidő csökkentéséről szóló 1967. évi 1021-es kormányhatározat. Oly­annyira, hogy ez év április else­jéig már ötvennyolc vállalatnál, gyáregységnél, kirendeltségnél és állami gazdaságban csaknem 33 ezren, tizenhárom ktsz-ben pedig majdnem 3200-an dolgoztak rövi­dített munkaidőben. Április elseje óta tehát mintegy 36 ezren részesülnek abban a le­hetőségben, hogy zömében kéthe­tenként szabad szombatot tarthat, nak. Persze mindezt nem adták és ma sem adják ingyen. Az a követelmény ugyanis, hogy az új munkarendre való áttérés után sem csökkenhet a termelés, a dol­gozók keresete, hiszen másként semmit sem érne a munkaidő­csökkentése. Ezért csak a gondos előkészítés, a szükséges feltételek megteremtése hozhat megfelelő eredményt az új munkarend al­kalmazásánál. Ennek viszont sok az összetevője, kezdve a gyor­sabb, alaposabb műszaki fejlesz­téstől a gyártási technológia' ja­vításán és a veszteségi dók csök­kentésén át egészen a korszerűbb termelési módszerek alkalmazásá­ig. Tehát nem az ember munka- intenzitásának növelése, erejének feszegetése az elsődleges cél Per­sze, ahoi ebben is van pótolni va­ló, ott ettől sem lehet eltekinteni. Az is lényeges követelmény, hogy az ilyen vállalatok és gazdaságok az ötnapos munkahetek alkalma­zásával éppúgy kötelesek eleget tenni áruszállítási és árufogadási kötelezettségüknek, mint koráb­ban. Vagyis valamit, valamiért, mert másként el sem képzelhető i a kormányhatározat eredményes végrehajtása. A Szakszervezetek Megyei Ta_ nácsának Elnöksége leg­utóbbi ülésén tárgyalta a munka­idő-csökkentés eddigi tapasztala­tait. Nos, ezek eléggé vegyesek. Az erről készült jelentés minden­esetre megállapította, hogy 1968 második félévében és 1969 első negyedévében általában kedvező­en alakult a termelés és a terme­lékenység ezeknél a vállalatoknál, gazdaságoknál és szövetkezetek­nél. Ez a megállapítás azonban nem teljesen egyértelmű, mivél nem egy helyütt lemaradások ke­letkeztek, amelyeknek pótlása nem lesz valami egyszerű. Az sem dicsérendő jelenség, hogy a munkaidő-csökkentés al­kalmazása után egyes vállalatok­nál meignövekedett a túlórák igénybevétele. Természetesen előadódnak esetek, amikor erre népgazdasági és vállalati érdek miatt feltétlenül szükség volt, s lesz a jövőben is. Ám mégsem le­het belenyugodni a fenti hely­zetbe. Eaért nagyon is helyesel­hető az, hogy több vállalat kol­lektív szerződésében megszigorí­tották a túlóra-elrendelés lehető­ségeit, s nagyon indokolt esetben: rendkívüli megrendeléseknél, az ezzel kapcsolatos szállítás, be- és kirakás esetén járulnak hozzá a felhasználáshoz. Így is lehet dol­gozni. Ezt bizonyítja, hogy pél­dául a Sarkadi Cukorgyárnál, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál a korábbi időszakhoz képest csökkent a túlórák száma. Csak el ne kiabáljuk, mert mesz- sze még az év vége. Van azután a munkaidő-csök­kentésre kidolgozott tervezeteknek még egy olyan tanulsága, amely­ből feltétlenül lehet és kell is okulni. Kevés helyen vették ugyanis számításba az olyan rendkívül fontos tényezőket, mint amilyen a szocialista muhkaver- seny és brigádmozgalom hatása. Márpedig egy pillanatig sem le­het vitás, hogy a mozgalom jó megszervezése, a hozzá szükséges feltételek megteremtése milyen gazdagon kamatozhat a termelés és a termelékenység növekedésé­ben, de még a gyártmányok mi­nőségének javulásában és az ön­költség csökkentésében is. És még valamiben jelentős és nélkü. lözhetetlen a jól szervezett mun­kaverseny hatása. Abban, hogy ha komolyan veszik, akkor az na_ gyobb fegyelemre és pontosságra ösztönzi a vezetőket is, a munká­sokat is. Másként, a munkaszer­vezet és — fegyelem állandó ja­vulása nélkül nem is lehet kellő eredménye. 17 lgondolkodtató az is, hogy a munkaidő-csökkentés al­kalmazására kidolgozott terveze­tek milyen szűkmarkúan bánnak az újításokkal és találmányok­kal. Egyszóval, elég keveset ala­poznak az újítómozgalomra. Már­pedig ez azt a veszélyt rejti ma­gában — mint a vállalati újítási feladattervek vizsgálatánál is sze. rezték a megyében —, hogy bi­zony elég sablonosak, kevésbé tartalmazzák azokat a konkrét, leginkább égető szükségleteket, amelyek meghatároznák a céltiu datos újítási tevékenységet és an­nak területeit. így azután az ilyen tervezetekre is elmondható, hogy amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten is. És még valami, ami hiányzik vagy csak elvétve szerepel a munkaidő-csökkentés bevezetésé­re kidolgozott tervezetekben. Ez pedig az, hogy alig-alig határoz­zák meg: mi módon és hogyan növelhetik a dolgozók szakkép­zettségét, miképpen gyarapíthat­ják a szakmai utánpótlást. Ez is arra a szemléletre utal, hogy ha másként nem megy, akkor majd új munkaerővel növelik a lét­számot. Persze erre is szükség van, de jó módja ennék, és na­gyon sokszor eredményesebb is, ha a meglevő vezető- és munkás­gárdát vértezik fel egyre több műszaki-szakmai hozzáértéssel és jobb közgazdasági szemlélettel. G okszor ynondják arra, aki *'"7 több nyelven beszél, ahány nyelvet tud, annyi ember. Vala­hogy így van ez a több minden­hez jól értő vezetők és munká­sok esetében is, ahogy mondani szokták: nemcsak egy-egy ujjal pötyögtetik a zongora billentyűit, hanem tíz ujjal játszanak rajta. Ilyen emberekkel jobban halad a termelés, kedvezőbben alakulnak a vállalat és a gazdaság eredmé­nyei. Azért sem lehet erről elfe­ledkezni, mivel lassacskán már 36 ezren dolgoznak a kormányhatá­rozat adta lehetőség alapján csökkentett munkaidőben. Ez jó, nagyszerű dolog. Csak éppen az nem mindegy, hogy milyen mó­don és eredménnyel járják ezt az utat, mert a csökkenés csak a munkaidőre és a gyártmányok önköltségére vonatkozik. A ter­melésre, a termelékenységre és a gazdaságosságra már nem, mivel másként nem lenne semmi értel­me az egésznek. Podina Péter

Next

/
Thumbnails
Contents