Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-29 / 173. szám
1M*. Jáílug *a. 5 Kcüu A KÉRDÉS ágy hangzott, ho- gyon képezik magukat a fiatal műszakiak, értelmiségiek, olvasnak-e szakkönyveket, szakfolyóiratokat, tudják-e a lépést tartani szakmájuk fejlődésével. A Békéscsabai Kötöttárugyár pártirodájában összegyűlt négy húszéves fiatalember — foglalkozásukra nézve közgazdász, gépészmérnök, üzemmérnök — azonban egymással vitázva nemcsak erre adott választ * • * — Önképzés? Az ember elvégzi a főiskolát vagy egyetemet, tetemes mennyiségű elméleti tudással belép a gyár, vagy üzem kapuján, és ha szerencséje van,, meg ha a kollégák is segítik, egy-két év Blatt megszerzi a hozzá szükséges gyakorlatot, aztán kész. — Nincs egészen igazad. Képzeld él, hogy 2—3 év múlva olyan szakemberek kerülnek a gyárba, akik friss diplomával a zsebükben már többet tudnak nálad, s a gyakorlat megszerzése után kvalifikáltabb szakemberként szépen átlépnek rajtad. De az is előfordulhat — vegyünk egy extrém példát —, hogy megszűnik az üzem, és máshová kell menned, ahol vajmi keveset érsz a csakérre az üzemre korlátozódott tudásoddal. ötvenezer színházlátogató Békéscsabán Az elmúlt színházi évadban Békéscsabán 184 előadást tartott a Jókai Színház, s ezeket az előadásokat 50 ezer 741 néző tekintette meg. A 133 tájelőadáson 37 ezer 711 néző vett részt. A bérlők száma érdekesen alakult: Békéscsabán 3 ezer 72 bérletes, a vidéki városokban és köz_ Bégekben pedig összesen 7 ezer 10 bérletes látta rendszeresen a szín. ház előadásait. Békéscsabán az Ilyennek hazudtalak, az Ida regénye és a Macbeth, míg vidéken az Ilyennek hazudtalak, a Szabin nők elrablása és a Bál a Savoy- ban vonzott legtöbb nézőt. — De egyelőre itt vagyok. És mindannak ellenére amit mondtál, öncélúan mégsem emelek le egyetlen szakkönyvet sem a polcról, csak ha értelmét látom. Jó, képzem magam. És? Több fizetést kapok? Előbbre kerülök a „ranglétrán”? Nem. Nem kaphatok több fizetést, még magasabb elverseny sem a műszakiak között, pedig ennyi műszaki értelmiségi még sohasem volt itt egy csokorban, mint most. Az értetlenség, a koncepciótlanság a kollégális féltékenység eredményeképpen, grafikonnal lehetne ábrázolni a fiatalok elfásultsági folyamatát. Most felvázoltad az érem méleti tudással sem, mert a veze- J egyik oldalát Beszéljünk a mátőség azt mondja, „a beosztások kötnek, nem lehet bérfeszültséget teremteni”. Pedig sokat vártunk a gazdasági mechanizmustól, amely kimondja, hogy azt az embert aki jobban dolgozik, minőségileg többet tesz a vállalatért, anyagilag is jobban kell megbecsülni. És nem kerülök előnyösebb pozícióba sem, legfeljebb hosszú évek múlásával, lépcsőfokonként, lassan lépegetve felfelé a létrán. — Arra gondolj, hogy munkaügyi területen sem lehet egy év alatt bepótolni az elmúlt évek esetleges hibáját, mulasztását. — Ez úgy hangzik, hogy nyugodjak meg, gondoljak síkról is. Arról, hogy az esetleges kedvezőtlen körülmények ellenére is előbbre kell lépnünk. A közelmúltban alakítottuk meg például a három gépész- és egy vegyész- mérnökből álló műszaki brigádot, amely benevezett a „Szocialista címért” folyó versenybe. Mindnyájan felajánlottuk, hogy egy-egy tanulmányt készítünk, többnyire a vállalat profiljának megfelelően. Egyikünk például a kötöttárugyár termelési programozását dolgozza ki. Azt vizsgálja, hogy a termelés anyagi és technikai feltételeinek időrendi biztosításával melyik az a legcélszerűbb niegol- dás, amellyel a bekerült fonálból kész végtermék — mondjuk csipa jövőre, ___ m ert ha nem most és nem nekem, keblúz fesz. de majd a fiamnak jó lesz. • — És tanulunk nyelveket is, Helyes, akkor beszéljünk elsősorban a németet, a gépek konkrétan. 1968 óta létezik egy prospektusainak, a szaklapoknak olyan kategória, ahol megszűnnek nyelve ugyanis ez a textilszakmá- az általad említett kötöttségek: ban. a „kiemelt mérnök” vagy „ki- j — Én az érem harmadik olda- emelt közgazdász” státusz lehető- Iának vizsgálatát javasolnám, séget teremt a szakember elmé- Hogy milyenek a lehetőségeink az leti . felkészültségének, gyakorlati j önképzésre. Itt van például a Me- tudásának megbecsülésére, mind gyei Könyvtár. Kitűnő szaklapjai egzisztenciális, mind anyagi vannak, de nincsenek szakköny- szempontból. Más kérdés azonban, l vei. Igaz viszont, hogy kérésünk- hogy a vállalatok vezetői hogyan re könyvtárközi kölcsönzés útján élnek ezzel _ a lehetőséggel. megszerzik a keresett könyvet. — Meggyőztél. Ennek ellenére Még jobb volna azonban, ha a tovább vitatkoznék. A műszaki megyeszékhelyen létezne legalább szakembernek mégis kevesebb le- | egy műszaki szakkönyvtár, s an- hetősége van „önmaga megmuta- nak szabad polcairól válogathattására”, mint például a közgazdásznak. Ki kéri számon tőle, hogy teszem azt, a kapott terülenánk. Nem mindegyik üzem szakembere van ugyanis abban a kedvező helyzetben, mint mi, akiknek ten mit végzett, hogyan, végzett? a vállalat saját költségére rendeli Beszámoltathatnának minket I meg a kívánt szakkönyvet. mondjuk félévenként, évenként, hogy tudunk-e eredményeket felmutatni a kapott rímnkaterületün- kön. De az is baj,, hogy a mindennapos munkán túl ritkán kapunk konkrét, kidolgozandó feladatokat, vagy ha igen, nem látjuk annak hasznosságát. — Nem alakul ki egészséges ■■■■■Masai lamennyi tiszt és altiszt elesett, ezért a parancsnokságot Maine tizedes vette át. De ez csak szinte jelképes. Szervezett védekezésről nincs már szó, úgy verekednek, ahogy tudnak. Milan ezredes a harc után megtekintette a hadenda romjait — Ebben az egérfogóban verekedtek a franciák? — kérdezte tisztjeit — Igen, ezredes úr. — Szívesen elmennénk szakmai előadásokra is. Tudjuk, hogy a TIT rendez ilyeneket De nem kellőképpen veszik figyelembe a város üzemeinek profilját az előadások így bármily magas szintűek, csupán elméletiek maradnak, nem hasznosíthatók a gyakorlatban. (A közelmúltban részt vettünk egy TIT-előadáson, ahol a •»••••••••»«•■«••••■•••••■•••••••••••••■a«»» kg0iajgyártásról tartottak repretzentatív előadást.) —■ Akkor pedig nem em.be- . — Ég hiányzik a társasélet is, rekkel, hanem ördögökkel har- !njncs fórumunk, klubunk, ahol coliunk. Sösszejöhetnénk, ahol vitázhatnánk, Megsemmisítő vereségét szén- Jakár a szakmáról, akár az iroda'lomról vagy hétköznapi gondja- nkról. A népművelők kicsit el védték a légiósok Carrier ónnál. Mint ahogy kudarccal végződött III. Napóleon nagyravágyó {feledkeztek a* KISZ-korosztályból kísérlete, hogy Mexikóban a franciabarát Habsburg Miksa főherceget ültesse a trónra A mexikói nép legyőzte a francia intervenciósok hadseregét és elűzte az' országból a Habsburg főherceget , Cafard, szökés és haditörvényszék Fizikailag és idegileg kimeríti a katonákat a kiképzés. A parancsnokság tervszerűen úgy terheli meg őket, hogy se erejük, se kedvük ne legyen önálló akciókra. Az újoncok ugyanis hamar rádöbbennek, hogy a légióban különösebb jó nem vár rájuk. Hamar megérlelődik bennük a szökés vágya. Csak megfelelő alkalomra várnak. A legkülönfélébb módjait választják, hogy megpróbáljanak megszabadulni az alakulattól. Hangulatilag a szökést a mélabú, ahogy a légióban nevezik, a cafard vezeti be. A katonát megrohanják múltjának emlékei. Elegendő ehhez egy levél vagy egy dal. Esténként a különböző nemzetek katonái gyakran alakítanak kórust. Főleg a németek énekelnek szívesen együtt A legtöbbször ugyanazt a dalt A címe: Annamária. A szövegének az alapja egy megtörtént eset az 1800-as esztendőkből. Ketten szerepelnek benne, Annamária, egy szőke lány és Peter, a légiós. Az első versszakban a katona» aki őrségben ott áll a sivatagi kis erőd alatt, szomorúan gondol szerelmére. A dal szerint Annamária egy fehér falú házban lakik, amelynek az ablakában muskátli virágzik. A lány türelmetlenül várja, hogy a fiú visszatérjen. Szomorú az ének, de kedvetlenek azok is, akik hallgatják. öt esztendő telik el az első és második versszak története között. Peter visszatér falujába. Megváltozott a nehéz szolgálat alatt, megöregedett, kopasz lett és hajlott hátú. Nem ismerik meg. A harmadik versszakban a volt légiós Annamária házát keresi. Szülőföldje azonban nagyon megváltozott, a házak nagyobbak, más színűek. A falu főterén szép szökőkút áll. A lány háza ugyanolyan maradt, mint korábban volt, ugyanazok a muskátlik nyílnak az ablakában. — Annamária! Annamária! — kiabált be a férfi. A dal szerint ekkor egy szőke lány néz ki az ablakon. (Folytatjuk) unott fiatalokról. * A RIPORT célja az volt, hogy bemutassa képezik-e, és hogyan tépezik magukat a ma szakembe- ei. A Békéscsabai Kötöttárugyár négy fiatal dolgozója, Tóth Lajos, Gönczy Attila, Mészáros Béla és Vass László azonban másra is vá- aszt adott. Arra, hogy több-keve- ebb sikerrel, kisebb-nagyobb buktatókkal igyekeznek megtalál ni helyüket a munkahelyen és annk falain kívül, hogy a pila- natnyi elkeseredések lehetnek reálisak, de nem véglegesek, s hogy nemcsak látják a hibákat, de azt s tudják, merre kell keresniük a belőlük kivezető utat. Gondjaik nem egyéni gondok. Beszélgetésük, vitájuk a város bármely üzemében elhangozhatott volna. Lipták Judit A moszkvai találkozó után A történelem a nemzetközi kommunista mozgalom előtt álló megnövekedett felada_ tok sikeres megoldása kényszerítette ki a moszkvai nagy találkozót, azt a történelmi jelentőségű eseményt, amely rendkívül fontos lépés volt a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdításához vezető úton. A kapitalista sajtó már hosszú ideje abból „élt”, hogy a legkülönbözőbb variációk időnkénti felröppentésével megjö- vendöljé a nagy találkozó kudarcát. Konkrétan megnevezték, hogy milyen pártok és milyen okok miatt nem mennek majd el Moszkvába. De amikor megkapták az első tájékoztatót a 75 kommunista és munkáspárt jelenlétéről, fel kellett hagyni azzal a találgatással, hogy „részvétlenség miatt” nem sikerül a találkozó — ekkor és ezért átnyergeltek az „úgysem tudnak megegyezni” propagandájára. Nos, az ellenséges sajtó nem érdemelné meg a fizetségét, ha másként tenne. Kétségtelen, hogy a találgatások nem voltak teljesen alaptalanok, hiszen közismertek azok az ideológiai és politikai problémák, amelyek megosztják a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat. Mégis, amint, az MSZMP Központi Bizottsága hangsúlyozza: „...bebizonyosodott, hogy az egyes kérdésekben még meglevő nézetkülönbségek ellenére a részt vett testvérpártok mindegyiknél azonos a törekvés a közös nemzetközi feladatok megoldására.” A világ a legnagyobb és leg- jelentősebb szervezet társadalmi mozgalmának moszkvai világtalálkozóján nyílt, elvtársi és elvi vita folyt a mai világ- helyzet megkövetelte antiimpe- rialista akcióegység stratégiájáról és taktikájáról. Ez volt az a „közös nyelv”, amelyen megértették egymást, s amelynek alapján elfogadták a legfontosabb tennivalókról szóló közös politikai platformot. Már önmaga a nagy találkozó is demonstrálta az egység szilárdulását, a proletár internacionalizmus szellemének, a testvérpártok összetartozásának,, szolidaritásának megerősödését. S ezt az elfogadott számos dokumentum csak megerősítette. S ennek éppen azan- tiimperialista világfront összefogása szempontjából van hatalmas jelentősége. Maga a fő dokumentum is megállapítja: „A kommunista- és munkáspártok tömörítése minden imperialistaellenes erő egyesítésének legfontosabb tényezője." Nyilvánvaló azonban, hogy Moszkva után még sok erőfeszítést kell tenniük a pártoknak, hogy ez az egység minél szilárdabb legyen. Ennek a tömörítésnek jelenleg legnagyobb akadálya a kínai vezetők egységbontó, szakadár, szovjetellenes politikája. Ezért nagy jelentőségű, hogy a tanácskozáson részt vett csaknem minden párt képviselője felszólalásában elutasította ezt az egységbontó politikát, mint a kommunista mozgalomtól idegen áramlatot. Nem váltak be azok a jóslatok sem, amelyek az egység gyengülését, az úgynevezett „csehszlovák ügy” miatt jósolták. Amint Gustav Husak, a Csehszlovák KP első titkára a Nővé Slovo szlovák lapnak adott nyilatkozatában ismét megerősítetAZ OROSHÁZI ÜJ ÉLET MG TSZ állandó munkára felvesz kőművesszakmunkásokat vagy egész brigádokat Jelentkezés: orosházi Oj Élet Tsz központjában mindennap. 20408 te: „A közös pozitív eredmények elérésére törekvő csehszlovák küldöttség magatartása meghiúsította a burzsoá körök ezen reményeit. Nem azért mentünk Moszkvába, hogy konfliktusokat szítsunk, hanem hogy közös utat keressünk a nemzetközi kommunista mozgalom számára.” Nos, ennek a közös útnak keresése sikeres volt, mert amint a fő dokumentum megállapítja: „A kommunista- és munkáspártok néhány nézetkülönbség ellenére kijelentik, hogy eltökélt szándékuk egységes frontban harcolni az imperializmus ellen. Egyes ellentétek véleménycsere során simulnak el, vagy pedig úgy szűnnek meg, hogy az események fejlődése lényegileg tisztázza a vitás kérdéseket.” Kádár János elvtárs is kitért hazatértekor tartott sajtóértekezletén arra a kérdésre, hogy miként szüntethetők meg azok a körülmények, amelyek miatt egyes testvérpártok távolmaradtak a tanácskozásról, illetve mások részt vettek ugyan, de fenntartásaik voltak a fő dokumentummal szemben, s a kérdésre így felelt: „A testvérpártoknak figyelmesen meg keli hallgatni- ok egymás álláspontját, meg kell érteniök annak indítékát, majd elvi ala-pon ki kell fejteniök nézeteiket, s ily módon közelíteni azokat egymáshozA nézeteltérések leküzdésének legjobb útja a közös munka és a közös harc.” Minden dicsekvés nélkül megemlíthetjük, hogy a mi pártunk az ilyen, egyszerű és elv- társias kapcsolat teremtésben eddig is fáradhatatlan volt, s a jövőben sem sajnálja a fáradságot Egyébként maguk a tanácskozáson részt vett pártok határozták meg a fő dokumentumban: „Minden párt internacionalista kötelessége, hogy sokoldalúan előmozdítsa a. kapcsolatok javulását és a kölcsönös bizalom fejlődését valamennyi párt között, újabb erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy szilárduljon a nemzetközi kommunista mozgalom egysége. A konkrét tevékenység elemzése előmozdítja az egység megszilárdulását.” A nemzetközi kommunista és ■í"*- munkásmozgalom szinte léte első pillanatától kezdve állandóan harcban áll a helyes elvek védelméért a „bal”-oldali és a jobboldali elhajlások ellen. Most amikor létezik a 14 országot számláló szocialista világ- rendszer, amikor a világ minden országában tevékenykednek, a közel félszáz millió tagot számláló kommunista pártok, amelyek a legkülönbözőbb társadalmi, történelmi, gazdasági feltételek és adottságok között vívják harcukat, törvényszerű a kérdések és feladatok megközelítésének különbsége. Nem törvényszerű azonban az egység megbomlása, hiszen a kommunista és munkásmozgalom természetéhez a szolidaritás, az internacionalizmus, az erők összefogása tartozik, mert ez meghatványozza az erőt Az elkövetkező évek és harcok tapasztalata mutatja majd meg az egyes pártok tevékenységében, hogy mennyiben tartják magukat a Moszkvában elfogadott közös harci platformunkhoz. „A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság, a szocializmust építő magyar nép rendületlenül tovább harcol az imperializmus e^an, a haladásért, a békéért, az összes antiimperialista erők tömörítéséért, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdításáért" — mondta ki Központi Bizottságunk delegációnk moszkvai tevékenysége jóváhagyásaként kiadott közleményében. Ez a mi programunk! internacionalista Rácz Lajos
