Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-28 / 172. szám

1969. július 27. 8 Vasárnap T * A x * K ■ c/L—(B • A * R * l< o er# **WWMWWMWWWWWMWMWWWUMWWW%UWWWtWMWWVWMmWVVWWVWmWWWWWWVMWWUHWHHW.WHWMWVWHWV Erőszakos beosztott Fantasztikus hírek Importhumor Podolányi Gyuláné Pletyka ut- eai hírügynöksége jelenti: — INGYEN FOGYASZTHAT A VENDÉG. A nemsokára megnyíló békéscsabai Körös hotel étteremben előrelátha­tólag nagyon gyors lesz a kiszolgá­lás. Minden asztalon található lesz ugyanis egy tíz percig „járő’! homok­óra, amit a vendég rendeléskor egy mozdulattal „beindít”, s amennyiben a felszolgáló tíz percen belül nem hozza ki a megrendelt ételt-italt, ak­kor azt a vendég ingyen fogyaszthat­ja el. A várható nagy forgalomra való tekintettel — valamint azért, hogy a Körös étterem csődbe ne jus­son —, az igazgatóság főszakácsnak Rodolíó bűvészt szerződtette. Szor­galmasan edzenek a felszolgálók is, rövidtávon legtöbbjük már jelentő* eredményeket ért el. — HOSSZÜ ÉLETŰ GYEREK­CIPŐ. Szenzációs dologról kaptunk hírt. Kovács Pistike III. osztá­lyos tanuló nemrég nyári szan­A szemétdomb Kropacsek kartárs elégedetten nyújtózkodott a kényelmes fotel­ben. A napi jól végzett munka tudatában bekapcsolta a televí­zióját. Keze ügyébe helyezte kis asztalkára cigarettáját és egy cso­mag földimogyorót. Kiszólt fele­ségének a konyhába: — A teát és a süteményt később kérem!... A tv-ben az emberi tudás ed­digi legnagyobb diadalát, az em­beriség régi álmát, az ember Holdra szállását közvetítették. Neil Armstrong, Edvin Aldrin, a két bátor asztronauta a Nyu­galom Tengerében megteszik az első bátortalan lépésüket. Meg­kezdik és elvégzik az előírt tu­dományos munkájukat. Utána visszatérnek a holdkomp belsejé­be, étkeznek. Visszaindulás előtt kidobják a kabinból feleslegessé vált háti tartályukat és sok más felszerelési tárgyukat. Egyszóval „szemetelnek”. Kropacsek elégedetten nyugtáz­za az emberiség új diadalát. Miközben Kropacsekné behozza a teát és a süteményt, megkér­dezi : — Fiam, mi van a tv-ben? Kropacsek morogva válaszol: — Holdra szálltak az amerikai­ak. — És mit csinálnak ott? Kropacsek keserűen legyint: — Szemetelnek, fiacskám. Aho­vá az emberek beteszik a lábukat, mindenütt csak szemetelnek. Most már nemcsak kint az utcá­kon, a téreken szemetelnek, ez nekik nem elég. Most már a Hol­don is szemétdomb van. Ilyenek az emberek, ez a civilizáció — s közben még egyszer keserűen le­gyint. Felesége hallgatja az élete pár­jának tv-kommentárját, s közben nagy kupacban összesepregeti a széjjeldobált földimogyoró héját és cigarettacsikkeket. dált kapott apukájától, s annak ellenére, hogy naponta viselte, a szandál csak egy hét után vált használhatatlanná. A Gyermekci- pőket-gyártó Vállalat e nem min­dennapi esetéről televíziós rek­lámfilmet akar készíteni. — GUMIBUGYIT KERESETT A HOLDON. Óriási meglepetés érte az Apollo—11 két űrhajósát, amikor héttőn hajnal­ban sikeresen Holdat értek. A ko­pár, kietlen tájon, ahol még egy egy­sejtű élőlényt is barátként üdvözöl­tek volna, váratlanul elébilk toppant egy ember. S amire igazán büszkék lehetünk, ez a hős, aki megelőzve Armstrongot és Aldrint, maga gyár­totta űrhajóján a Holdra lépett, me­gyénk szülötte: Bátor Kázmér, bé­késcsabai lakos, kétgyermekes csa­ládapa.-„Odahaza az istennek sem kapok a srácoknak hatos-hetes gumibugyit -- mondotta kővé vált űrhajósoknak —, gondoltam, hátha itt... De itt sem.** S mielőtt az amerikaiak feleszmélhet­tek volna, visszahajókázott a Föld­re. Köszöntjük e nagyszerű atyát az egész emberiség nevében, de remél­jük, legközelebb nem kell ezért a Holdra mennie. — KÖZLEMÉNY. Rocsild Aurél benzinkutas ez­úton közli minden rendű és ran­gú ismerős és ismeretlen irigyei- vel, hogy balatoni luxusvilláját, Mercedes gépkocsiját és emele­tes családi házát — mindenféle híresztelésekkel ellentétben —, igenis abból a zsebpénzéből spó­rolta össze, amit idők folyamán cigaretta-vásárlás helyett bankba tett. Aki nem hiszi, csinálja utána. A hírek valótlanságáért felel: Dobóváry Béla. Kissé szégyellős Az aggódó mama heves szem­rehányásokkal fogadta hajnal­ban hazatérő, s elég megviselt­nek tűnő lányát: — Ilyenkor kell hazajönni egy rendes, tisztességes lánynak? Hol kószáltál egész éjszaka? A lány durcásan felelte: — Ugyan, mama! Nem rajtam múlott! A fiúk eldugták valaho­vá a ruhámat, s mégsem jöhet­tem haza meztelenül! Még nem tudja megítélni — Tegnap olvastam a lapok­ban, hogy tíz között legfeljebb egy boldog házasság van. Mit szól ehhez, asszonyom? — Sajnos, nem tudom meg­ítélni, mert még csak nyolcad­szor mentem férjhez. Nászutasoknak Az egyik hollandi utazási iro­da így reklámozza az észak- norvégiai nászutakat: — Szerelmesek és fiatal há­zasok! Utazzatok a távoli Északra! Ott az éjszaka megsza­kítás nélkül hat hónapig tart! Csak mersz kell hozzá Montgomery amerikai város­ban modernista művészeti kiál­lítást rendeztek. Az egyik fest­mény felett a művész által meg­fogalmazott alábbi szöveg volt olvasható: „A tisztelt látogatók közül kétségtelenül bárki festeni tud­na ilyesmit. De lenne-e hozzá mersze?” A férjek és a szerencse Ketten beszélgetnek. Egyikük szomorúan megjegyzi: — Képzeld, tegnap moziban voltam a feleségemmel, s egy gyönyörű lány ült mellém a má­sik oldalon... — Látod, micsoda szerencséd van! — Ez neked szerencse? — Hát nem az? Én a múlt héten egy gyönyörű lánnyal menteni moziba, s tudod ki ült mellém? A feleségem! A fodrász dilemmája Érdekességek a Holdról Hold-folyóirat A Hold iránt az utóbbi idő­ben — érthető módon — világ­szerte felfokozódott az érdeklő­dés. A tudományos folyóiratairól világhírű hollandiai Reidel Pub. lining Company ezért elhatá­rozta, hogy új, kifejezetten csak a Holddal foglalkozó folyóiratot indít. Az évente négy ízben megjelenő kiadvány első száma még ebben az esztendőben, va­lószínűleg szeptemberben vagy októberben lát napvilágot. Éven_ te mintegy 500 nyomtatott oldal terjedelemben foglalkoznak majd a holdkutatás legújabb eredményeivel. A folyóirat szerkesztő bizott­ságában huszonhárom nemzet­közi ftírű csillagász neve szere-; pel, közöttük egyaránt találunk a szocialista államokban és a nyugati államokban élő tudó­sokat. A „The Moon” című ki­adványnak három főszerkesz­tője van: H. Alfvén stockholmi egyetemi tanár, Z. Kopal, a manchesteri egyetem professzo­ra és H. C. Urey Nobel-díjas amerikai fizikokémikus, a ne­hézvíz felfedezője, aki az utób­bi évtizedben elsősorban hold­kutatással és a meteoritek geo­kémiai elemzésével foglalkozott. Tíz grammnyi Hold Birger Wiik, a Helsinki Egye­tem kémiaprofesszora ezer dol­lár összegű különleges valuta­kiutalást kért a finn nemzeti banktól. A profeszor beadvá­nyáról a bank még a kormány­férfiakkal is konzultált, de vé­gül is visszautasította. Birger Wiik nagyon boldogtalan: az említett összeget ugyanis nem külföldi utazásra, hanem tudo­mányos célokra akarta költeni. Az újságíróknak erről így nyi­latkozott: _ Azon az ezer dolláron sze­rettem volna egy darabka, leg­alább 10 grammnyi igazi, hami­sítatlan Hold-talajt szerezni... meggyőződésem, ugyanis, hogy a Hold felülete bazaltból áll, s ezt az elméletemet szerettem volna igazolni. A továbbiakban elmondotta, hogy az említett összeget az amerikai Űrhajózási Hivatalnak (NASA) akarta elküldeni, hogy az Apollo—11 űrhajó személy­zete hozzon neki 10 gramm Hold-talajt... Az 57 éves kémiaprofesszor még a nemzeti banktól kapott elutasító válasz után sem adta fel a reményt: — Levelet írtam az Egyesült Államokba és előterjesztettem kérelmemet a NASA vezetősé­géhez. Esetleg megértésre talá­lok és megkapom azt a 10 gram­mot a Hold talajából... Az arénában (A Wochenpresse karikatúrája) A kis ezermester A síkos utcán elestem, a karomat nagyon fáj­laltam és az orvosi ren­delőben megállapították, hogy csontrepedésem van. — Nem kell megijedni — vigasztaltak —, pór napig felkötve hordja a karját, azután rendbe jön és néhány hét múl­va elfelejti a balesetet. Ez volt az előzménye annak, hogy meggyűlöl­tem Kelement, pontosab­ban Ilonkát, Kelemen hűtlen menyaszonyát. Az történt, hogy napo­kig ismerőseim érdeklő­désének középpontjában álltam. Megállítottak az utcán és érdeklődtek balesetem felől... Eleinte még örömet találtam ab­ban, hogy mindenkinek részletesen elmeséltem az esetet, az eséstől kezdve az elsősegélyig... Azután lassan-lassan un­ni kezdtem tt dolgot.. Kipárnázott karok Az ötvenedik érdeklődő­nek csak annyit mond­tam: „Baleset!” És fa­képnél hagytam az ille­tőt. Ma reggel azután Ke­lemen került utamba. Köszöntünk egymásnak, és én vártam a felkötött karomra vonatkozó rész­vétteljes kérdést. De Ke­lemen — bár a fehér rendőrre bámult — egy szót sem szólt, csak só­hajtott. Ennyire szívére vette volna az én bal­esetemet? — tűnődtem. Meg kell öt nyugtatni, semmi az egész. Mit is szoktak ilyenkor monda­ni? Gyerekjáték vagy katonadolog? De mielőtt beszélhettem volna, ő újabb két sóhajtás után szenvedő hangon meg­szólalti — Ilonka felbontotta az eljegyzést. — Ki az az Ilonka? — Nem emlékszel? Egyszer voltál nálam a Texeximpexben. Szem­ben velem ült egy nő. Az az Ilonka. — Majd találsz mási­kat — mondtam és kis­sé előretoltam felkötött karom, hogy Kelemen észrevegye, kérdezzen, én feleljek és elbúcsúzhas­sam. De őt nem érde­kelte a karom. Ez egy kissé bosszantott, mert úgy illik, hogy az em­ber érdeklődjék barátja balesete iránt... Egészen az orra alá dugtam be­bugyolált karomat, ráné­zett, azután így szólt: — A Barabás miatt bontotta fel az eljegy­zést. A nagyfülő Barabás miatt. A kezével illusztrálta. (Boros Béla rajza) hogy milyen nagy füle van Barabásnak, azután újra sóhajtott: — Ilyen szép lány, mint Ilonka, hozzámen­jen egy olyan nagyfülő Barabáshoz! Azt hittem, újévre már a feleségem lesz. Olyan szép szeme van. És a mosolya! Megint közelebb tol­tam felkötött karomat. De ő nem veti róla tu­domást. Ő csak Ilonkát látta. — És a haja — sut­togta. Túl akartam lenni a balesetem elmondásán. Ha ő nem, akkor én — határoztam el. — Nézz ide! A karom! Szeme a távolba re­pedt. — Csodálatos karjai vannak! Szép, húsos, ki­párnázott karok... Dühösen otthagytam. Észre se vette... Palásti László

Next

/
Thumbnails
Contents