Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-03 / 151. szám

1969. július 3. 5 Csütörtök Fejlesztik a Mezőhegyes! Vasipari Ktsz-t Bővítik és korszerűsítik a Me­zőhegyes» Vasipari Ktsz-t. A csaknem négymillió forintos fej­lesztés újabb 100 fő foglalkozta­I fását teszi majd lehetővé, a ter- I melési érték pedig jövőre már több mint 13 millió forinttal nö­vekszik. A beruházás előrelátha- | tólag ez év végéig befejeződik. Kevés a férőhely, zsúfoltak a bölcsődék Július 4-én, holnap délelőtt Bé­késcsabán a városi tanács végre­hajtó bizottsága többek között tárgyalja a bölcsődék helyzetét, melyről a beszámolót dr. Juhász László, az egészségügyi osztály vezető főorvosa terjeszti elő. Bé­késcsabán az országos átlagnál jobb a helyzet a bölcsődei férő­helyeket illetően, azonban, mint a beszámolóból is kitűnik, nagy a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tájkiállííásra és Vásárra A Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Tájkiállítást és Vásárt au­gusztus 10 és 20 között tartják meg Orosházán a Táncsics Mihály Gimnázium földszinti helyiségei­ben és az udvaron. Az előkészítő szakbizottságok vezetői június 30-án megtartott értekezletén, melyen megjelent Szőke Mátyás, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kiállítási irodájá­nak igazgatója is, megállapítot­ták, hogy az orosházi tájkiállítá­son és vásáron 67 gazdaság és ipari üzem vesz részt, jelentős számban Békés megyéből. A kiállítás szervező bizottsága Csatári Bélának, a megyei tanács vb-elnökhelyettesének elnökleté­vel július 10-én ül össze, hogy megvitassa és jóváhagyja a for­gatókönyvet A gazdaságok, üze­mek július 20-án kezdik meg a berendezések előkészítését. A kiállításon részt vevők helyét már kijelölték. A MÉM kiállítási irodát nyit a városi tanács épü­letében. Békéscsabán a zsúfoltság és szükség lenne újak építésére. A városban öt ta­nácsi és hat üzemi bölcsőde mű­ködik, melyekben összesen 437 gyermeket tudnak elhelyezni. A zsúfoltságot ékesen tükrözi a kö­vetkező számadat: Az öt tanácsi bölcsődében összesen 180 férőhely van, de 272 gyermeket vettek föl, és még 218 vár felvételre. Ha figyelembe vesszük, hogy a város­ban jelenleg 2256 — 0-tól 3 éves korú — gyermek van, s ezek 30 százaléka igényli a bölcsődei el­helyezést, akkor világos a további feladat A negyedik ötéves tervben a felmérések szerint a városban újabb 200 bölcsődei férőhelyre lenne szükség. Az elképzelés az, hogy a legmodernebb, 60 férőhe­lyes bölcsődéket kellene építeni, mégpedig kettőt, a Tanácsköztár­saság útja, a Bartók Béla út a Tulipán utca és a Kun Béla ut­ca által határolt területre, mivel a város rendezése során ezen a I részen várható nagyobb mérvű igény. A harmadikat pedig a Bánszki utcai lakótelepre építe­nék, ahol szintén sok a kisgyer­mekes család. Szükséges még a meglevők bővítése is. A beszámoló foglalkozik a gon­dozó nők szakmai képzettségéről is, mely aránylag kielégítő és megvan a törekvés arra, hogy ezt fokozzák. Az ellátás is megfelelő, bár szükség lenne több játékra és a ruházatra. Ez különösen az üzemi bölcsődéknél mutatkozik, amelyeknek felszerelése lényege­sen alacsonyabb színvonalon van, mint a tanácsi bölcsődéké. változtatott, elrejtőzött, meg­nősült, lapult. Huszonnégy év múltán került Anna Fjodorovna kezébe a fényképe. Egy újságban látta meg. A csoportkép aláírásában azonban nem szerepeltek nevek. Tudod, vannak ilyen fényké­pek . .. „Áz értekezlet megvitat­ja a tervet”. Ez egy héttel Ta­nya látogatása előtt történt. Tánya írni akart Hizsnyakról, s úgy látszik, nagyszerűen meg­értette magát az emberekkel. Hizsnyak mindent elmondott neki. Ö volt az első, akit be­avatott titkába. Ne felejtsd el: felnőtt fia van, ebben az évben fejezi be a kijevi egyetemet. S a mai ,napig szent meggyőződé­se, hogy apja hősi halált halt a fronton. Hizsnyak a háború után elköltözött Zdolbunovból, nehogy a fiú bármit is meghall­jon az apjáról. Megértem őt. A fiút gyógyíthatatlan megsebezte volna az a tudat, hogy apja gyil­kos, háborús bűnös. Most pe­dig ez a fénykép... Hizsnyak ingadozott, nem tudta mit te­gyen. Tudta, hogy jelentenie kellene az ügyet, de félt a per­től, a lármától, ami feltétlenül fia tudomására jutott volna. A fiú elátkozná — gondolta —, amiért eltitkolta előle az igaz­ságot. Tányának mégis sikerült meggyőznie, hogy nem hall­gathat. De, mert Hizsnyak maga sem volt biztos benne, hogy valóban Jerigint látta a képen, Tánya vállalkozott rá, hogy el­lenőrzi a dolgot. Jerigín két és fél órányira lakik Brjanszktól, nem volt nehéz útbaejtenie. Ezért bővült egy nappal Tá­nya kiküldetése. Brjanszkban leszállt a vonatról, a helybeli szerkesztőségben felvilágosítást kért a fényképről, s felkereste a megadott címet... A gépkocsi Moszkva határá­hoz ért. Sarapov megfeszített figyelemmel hallgatta Tyihonov elbeszélését, egyetlen egyszer sem szakította félbe. — Jerigín nem volt otthon — folytatta Tyihonov. — Tánya beszélgetni kezdett a feleségé­vel. S itt hibát követett el. Az egyszerű, csendes asszony szó­ról szóra elmondta férjének a beszélgetés tartalmát. Jerigint Tánya három kérdése késztette óvatosságra. Az első: régóta há­zasok? A második: hol tartóz­kodott a háború idején? A harmadik: nem lakott-e koráb­ban, Zdolbunovban? Tánya nem volt biztos benne, hogy megtalálta-e a valódi Jeri­gint. Félt, hogy esetleg ártatlan embert rágalmaz meg: nem for­dult hivatalos szervekhez. S miután megtudta, hogy Jeri. ginék Moszkvába készülnek meg­hagyta a telefonszámát és kér­te Jeriginnét: feltétlenül hívják fel, halaszthatatlan ügyben. Akkor tette a bőröndjébe Je- rigin a tolvajtól vásárolt pus­kát. Sokáig kondolkoztam rajta: .miért vette meg? Minden eshe­tőségre készen? Aligha. Azt hi­szem sejtette, hogy előbb-utóbb nyomára bukkannak és nem számíthat semmiféle amnesztiá­ra ... (Folytatjuk) Kislányok és nagylányok Négy-öt nappal ezelőtt valóság­gal lüktettek a Szarvasi Óvónő­képző folyosói. Komor, zárt ajtók előtt a felvételi vizsgára váró je­löltek drukkoltak, sápadoztak; az ajtók mögött a mindig jóakaraté bizottság, és ajtónyitáskor a ki­lépők arcán három érzés tükrö­ződött: öröm, szomorúság és bi­zonytalanság. Kétszáztíz lány érkezett Szarvas­ra, június 25-én, hogy sikeresen vegye az első akadályt, az írás­belit. Tudták, hogy a 210 közül száznak el kell véreznie, legalább, is egy év múlva újra megpróbál­ni, ha erős a hivatástudat. Az egyik bizottság előtt érdekes arcú, hosszú hajú lány ült. Pi- cassóról beszélt, hogy mért ér­dekli, aztán a mai magyar iroda­lom modem irányzataival vetette össze a Mester művészetét. Va­lent Júlia tanárnő elégedett a válasszak Christián László, az el­nök is. A folyosón körülvették a lányt, aki Picassórói beszélt és Borbás Máriának hívják. Mi van? Sikerült? — kérdezték leplezetlen izgalommal, gyűrve zsebkendőt és tankönyvet, és még azt se bánták, ha a gondosan ké­szített frizura is összekuszálódott. A lény, aki Picassórói beszélt, Borbás Marinak hívják, és Máté­szalkáról jött Szarvasra, ránkné­zett: Mit gondolnak? Mi természetesen semmit sem gondoltunk, csak megkérdeztük, hogy lekísérhetjük-e az udvarra, ahol kellemes, friss levegőt lehet szívni, és elvidámkodni kicsit a gyakorlóóvoda apróságaival. Szabó Katalin, a barátnő is le­jött, Mesélték, hogy egy gimná­ziumba, sőt egy osztályba jártak, szeretnék, ha mindkettőjük fel­vételije sikerülne, és együtt len­nének diplomás óvónők a szarvasi képzőben. A város is tetszik neki. Igaz, hogy nem sokat láttak még belőle, de a Körös-part az gyö­nyörű, az intézet kollégiuma álomszép; de jó is lenne, ha ide jöhetnének!... Szabó Mihály igazgató közölte, hogy a jelöltek július 4-től vár­hatják az étesítést: felvételt nyertek-e szarvasi óvónő-gólyá­nak. (Kétszáztíz lány így még nem várta a postást, mint talán éppen most, amikor ezek a sorok megjelentek.) A várakozás persze egy örökkévalóság, de ha nem si­kerül, az sem lesz világvége. Óvodába megyek dolgozni, mert eljegyeztem magam ezzel a hivatással. — Borbás Mari mond­ta ezt két kislánnyal az ölében és nevetett hozzá, hogy minden fo­ga csillogott Elhiszik? Ha ő mondja, miért ne hinnénk, ismerkedtek. Kivételesen sütött a Döntött a sorsáról, óvónő lesz nap is, néhány korán esett esó- Elszánt ember. Mosolyog, de a csepp az udvar füvén fénylett. mosolya mögött erős akarat a Lehet, hogy arra gondoltak a kis fundamentum. buksi, szöszi fejek: lesz-e belőle­A nagylányok a kislányokkal tek óvónéni?... S. E. A lány, aki Picassórói beszélt: Borba,s Mari. Mosolya mögött erős akarat a fundamentum. Kislányok és nagylányok a gyakorlóóvoda kertjében, ahol ki­vételesen sütött a naP. (Fotó: Esztergály)

Next

/
Thumbnails
Contents