Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-25 / 170. szám
1M9. Jälus 23. 5 Péntek Még több törődést az emberekkel és a munkahelyi közérzettel Tizenhárom vállalat vezetőinek kétnapos személyzeti konferenciája Békéscsabán Örök igazság, hogy a legtökéletesebb gép vagy műszer is csak holt tárgy ember nélkül. Éppen ezért a termelőfolyamatok legnélkülözhetetlenebb és legfontosabb eleme az ember. Ezért sosem szabad összetéveszteni egy-egy gépsorral vagy szalaggal. Ezért is tekinthetjük nagyon időszerűnek és fontosnak azt a kétnapos személyzeti konferenciát, amely július 24-én reggel kez- dőtött el a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A tanácskozáson kilenc megye: Bács-Kis- kun, Borsod, Csongrád, Hajdú-Bi- har, Heves, Nógrád,- Szabolcs- Szatmár, Szolnok és Békés építőipari vállalatának igazgatója, párt- és szb-titkára, valamint sze- mélyzetiosztály-vezetője vesz részt. Rajtuk kívül a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat, az Észak-Magyarországi Mélyépítő Vállalat, az Építőipari Eszközöket Értékesítő Vállalat és a Szegedi Tervező Vállalat is képviselteti magát az értekezleten, amelynek első napján megjelent Csáki János, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Személyzeti és Oktatási Főosztályának vezetője, Kovács Mihály, a főosztály főelőadója és Huszár Mihály, a párt megyei bizottságának helyettes osztályvezetője. Iga István, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának titkára nyitotta meg a tanácskozást és köszöntötte a mintegy ötven részvevőt, majd saját tapasztalatukból elmondta, hogy bár hosszabb ideje törekednek megfelelő rangra emelni a káder- és személyzeti munkát, ennek ellenére még mindig észlelhetők gondok és hiányosságok. Ilyen többek közt, hogy még mindig nem megfelelő a káderutánpótlás a fizikai munkások, különösképpen pedig a nők köréből. Ezután Kovács Mihály, az ÉVM főelőadója üdvözölte a tanácskozáson megjelenteket. Hangsúlyozta, hogy rendkívül fontos az emberekkel való mindennapos törődés. Ennek nélkülözhetetlen eszköze a kölcsönös megbecsülés, a bizalom és a türelem. A vezetés — mint mondotta — sohasem lehet öncél. Ugyanakkor egyetlen vezető sem lehet engedékeny, nem foglalkoztatott szakemberek, mér- alkudhat meg, viszont fontos kö- nökök, közgazdászok, jogászok és vetelmény a megértés, az emberek technikusok szinte valamennyien gondjainak-bajainak meghallgató- képzettségüknek megfelelő mun- sa és orvoslása. katerületen dolgoznak. Újszerű az A kétnapos tanácskozásra egy is, ahogyan a vállalatnál az em- négytagú brigád készített feljegy- béri kapcsolatok fejlődését és vál- zést a Békés megyei Állami Épí- tozásait próbálják vizsgálni és ele- tőipari Vállalatnál szerzett tapasz- mezni. Ennek előmozdítására — talatairól, valamint a vendéglátók mindenekelőtt a vállalat műszaki írásban terjesztettek elő egy be- állományából korábban kilépett számolót a vállalat életéről, tér- dolgozók körében — közvéle- melé'séről, káder- és személyzeti ménykutatást szerveztek. Azoknak munkájáról. E két anyagot a meg- , a műszaki dolgozóknak, akik az nyitó beszédek elhangzása után utóbbi öt évben távoztak el a vál- Drienyovszky János, a Békés me- lalattól. levelet küldtek, s abban gyei Állami Építőipari Vállalat; a kilépés okaira kértek választ. igazgatója egészítette ki szóbeli tájékoztatójával. E három beszámoló igen sokoldalúan elemezte és foglalta össze a vállalat termelési tapasztalatait, az emberekkel való törődés módszereit, a káderutánpótlásra tett intézkedéseket, valamint a munkahelyi közérzet javításával összefüggő kérdéseket. Amint a feljegyzésből kitűnt, a brigádtagok megítélése szerint jelenleg a személyzeti munka megfelelő helyet foglal el a vállalat vezetőinek mindennapi tevékenységében. Megszűnt a korábban észlelt leszűkített értelmezés, s ma már minden vezető — a középvezetőket is beleértve — átérzi e munka fontosságát és tudatosan törődik vele. Helyesnek találták azt is, hogy a vállalat legfelsőbb vezetése több mindenben, közte a fizetésrendezésben, jutalmazásban és premizálásban a közelmúltban leadta p döntési jogot és hatáskört az építésvezetőknek és osztályvezetőknek. Sok még a tennivaló azonban abban, hogy ezt a döntési jogot és hatáskört megfelelőképpen alkalmazzák. Elő- elő adódik ugyanis, hogy a népszerű feladatokat teljesítik, ugyanakkor egyesek elhanyagolják vagy csak felsőbb utasításra, unszolásra élnek a fegyelmezési jogkörrel. A brigád pozitívan ítélte meg azt is, hogy a vállalatnál tudatosan törekednek a fizikai állományú dolgozók előléptetésére, valamint a középkáderek: művezetők és technikusok beiskolázásával a műszaki állomány létszámának fejlesztésére. Igen nagy eredménynek könyvelték el azt is, hogy a vállalatnál nal felszednek minden ehetőt. Senkinek nem jut eszébe, hogy a hatalmas madarakat megzavarja. Hasznosak Vera Cruzban a keselyűk, mert nagy a részük abban, hogy a kikötővárosban viszonylag tiszták az utcák és terek. Különösen a vásártér körül látni belőlük sokat, igaz, ott a legtöbb dolguk, ott a legtöbb hulladék. Keselyűk ülnek a templomtornyokon is, amint ezt a csodálkozó francia tisztek ég a légiósok megállapították. Olyan megszokott mindez, olyan mindennapi madár Vera Cruzban, mint az európai városokban a galamb. A város közvetlen környékén kisebb-nagyobb tavak, mocsarak voltak, benőve sással és niás vízinövényekkel. Az iszapban 4—5 'méteres aligátorok fekszenek. A mocsarak vizében a trópusi meleg hatására gyorsan bomlásnak indulnak az állati és a növényi eredetű anyagok. Rossz illatú gőzök terjengenek a város peremén, és megfertőzik a levegőt. A legveszélyesebb a tavaszi időszak, ekkor általában szélcsendes az idő, tehát semmi sem hűti le a mocsarak környékének forró levegőjét. Ilyenkor kezdődik Vera Cruzban a nagy sárgaláz-járvány és megállíthatatlanul terjed, szedi áldozatait. Forcy tábornok így biztatta a katonákat, mielőtt a légiósok karavánja elindult Vera Cruz- ból: — Forró vidékeken haladtok majd keresztül, ahol talán több betegség, mint dicsőség vár rátok... Félvad emberek, meszti- cek, indiánok és mulattok akarják majd elállni utatokat, de a francia katonákat senki és semmi nem állíthatja meg... Elindult a karaván Mexikó belseje felé. Sárgán villogó homokon, kopár tájakon menetel a légió. A fülledt melegben lassan haladtak előre. Sehol semmi árnyék. Néhol egy üres nádkunyhó, lakói elmenekültek. A rossz úton lassanként felbomlik, rendezetlenné válik a karaván. Az altisztek veszik át az ostort az öszvéreket hajtó mexikóiak kezéből, de ez sem segít. Az út rossz, az állatok csökönyösek, a szekerek csak döcögnek. Tompán morajlott a föld. Ezer és ezer pata rohant lefelé a dombhátról. Meglódultak a mexikóiak. Veszedelmesen , közeledtek. Már a sík terepen vágtáztak a lovak. ötven méter választja el egymástól az ellenfeleket. Már csak negyven. A légiósok várnak. — Tűz! Tűz! — kiáltják a légiósok altisztjei. A négyszög egyik oldala, amely éppen szemben áll a mexikóiakkal, hirtelen megmozdul. Féltérdre ereszkednek a katonák. Izgalom nélkül céloznak, akárcsak a gyakorlaton. Egyszerre szólalnak meg a fegyverek. Óriási kavarodás. Az egyik ló úgy dől össze, mintha mind a : négy lábát egyszerre törték vol- ; na el. Mellette egy másik fel- • ágaskodik, azután összerogy. A ; korbácsos mexikói a melléhez 7 kap, az aki két pisztolyból tü- ! zeit, fegyvereit az égre emeli, ; értelmetlenül szórja az ólmot, • de az is lehet, hogy a félelem ! elvette az eszét. Lovak és embe- t rek a földön. Felbomlik a rend. : (Folytatjuk) i Mindezt azért tartották szükségesnek, hogy a tárgyilagos vélemény- nyilvánításokból a maguk számára leszűrjék a tapasztalatokat, s azokat hasznosítsák a személyzeti munkában. A kérdések elhangzása és megválaszolása után igen élénk vita bontakozott ki a konferencián. A felszólalók közül valamennyien helyeselték a vállalatnál a közelmúltban lebonyolított képesség- vizsgálatot, melynek az volt a rendeltetése, hogy a műszaki, gazdasági és adminisztratív munkakörben foglalkoztatottak körében ismereteket, tapasztalatokat szerezzenek arról, mennyire tájékozottak munkájukról és az irántuk támasztott követelményekről. Ugyanakkor óva intettek attól, nehogy az ilyen vizsgálatokat eltúlozzák. Az a helyes módszer — mondták többen —, ha annak tapasztalatait valamilyen fórumon értékelik és megvitatják. Azért is, mivei csak az így általánosított tapasztalatok alkalmasak arra, hogy azok alapján megtegyék a szükséges intézkedéseket. Csáki János főosztályvezető felszólalásában több olyan érdekes megfigyeléséről számolt be, amelyet a müncheni európai személyzeti konferencián szerzett. Valamennyi részvevőnek javasolta ezután, hogy szorosabb, emberibb kapcsolatot kell kiépíteni a műszaki és gazdasági gárdával, a munkás-kollektívákkal. Ezért néha-néha célravezető és jó, ha a fehér asztalnál is találkoznak velük, meghallgatják észrevételeiket, figyelembe veszik jelzéseiket, s azokat hasznosítják munká- ~jukban, a vállalat vezetésében. Vagyis megfelelőképpen törődnek az emberekkel és a munkahelyi közérzettel. Huszár Mihály, a párt megyei bizottságának helyettes osztályvezetője hangsúlyozta: olyan légkört kell teremteni, hogy a műszakiak is, a munkások is minél hosszabb ideig a vállalatnál maradjanak, s kevésbé foglalkozzanak az eltávozás gondolatával. Ehhez viszont nem elégséges az olyan égető gondok megoldása, mint amilyen a lakásprobléma. Ehhez több kell. Az is, hogy a műszaki, gazdasági és fizikai dolgozók éppen a káder- és személyzeti munka színvonalának fejlődésével nap mint nap tapasztalják a róluk való gondoskodást, a magukénak érezzék a vállalatot. Az első napi tanácskozás a délutáni órákban fejeződött be, majd a házigazdák jóvoltából a részvevők ezután néhány békéscsabai és gyulai építkezésre látogattak el. A személyzeti konferencia ma munkaértekezlettel folytatódik. Podina Péter 80 millió forint érték» vetőmag a másod- és tarlóvetésekfiez Az Országos Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat tavasszal 3,5 millió holdra elegendő vetőmagot adott el a gazdaságoknak. Hogyan alakul a nyári másod- és tarlóvetőmag-ellátás — az MTI munkatársának erre a kérdésére Bedő Zoltán, a vállalat főosztály, vezetője elmondotta, hogy jelenleg 80 millió forint értékű vetőmagot tartanak raktáron. Ez azt jelenti, hogy az igényeket mesz- szemenően ki tudják elégíteni. A tsz-ek egy része előreláthatóan már hónapokkal ezelőtt biztosította a szaporítónyagot, amelynek egy része a másodvetésekkel már a földbe is került. Másik részüket most, az aratást követő szántás nyomán vetik el. Azok a gazdaságok, amelyek az időjárástól tették függővé a vetőmag-vásárlást, most nagyobb megrendeléseket adnak fel, ugyanis bebizonyosodott, hogy a jobbára nedves talajt érdemes újra hasznosítani. Ezekben a napokban különösen a kukoricavetőmag iránt élénk az érdeklődés. Ebből korlátlan mennyiség áll rendelkezésre. Külön előnyt jelent,, hogy a rövid tenyészidejű hibridekből — például a szegedi 71-ből és a most első ízben termesztésre engedélye, zeit Georgikon 250-esből — elegendő a készlet. Hosszú évek után ismét megnőtt az érdeklődés a kölestermesztés iránt, eddig 30 va- gonnyi vetőmagot értékesítettek belőle. A napraforgóból 40 vagon kelt el. Különösen a magas olaj- tartalmú szovjet fajták iránt nagy az érdeklődés, mert ezek a zöld- tákarmány-termelés szempontjából különösen jól hasznosíthatók. Több vidéki nagygazdaság idén tarlóvetésként takarmánykelt alkalmaz. A tavaly jó hasznot hozó csemegeuborka is kelendő. Ebből elsősorban a jelentős terven felüli bevételt adó Delicates és a francia fürtös fajtákat keresik. Békétlenség egy kert miatt Sohasem volt bajuk egymás-! saj addig, míg a szomszéd át! nem jött és be nem jelentette: márpedig építkezni akar és az udvarukra lerak 2000 darab téglát. Ez önmagában véve nem ok a haragra, hiszen, ha valakinek pénze van háztatarozásra, építkezésre, ám tegye, joga van hozzá. Csakhogy a Békéscsaba, Szent László utca 6-ban egy idős, becsületes munkában elfáradt házaspár lakik. A férj beteg, az asszony látja el a háztartást éppen abból a kiskertből, amely a kérdéses udvaron díszük. Maga ásta fel, vetette a magvakat, palántáit, gondozta egészen mostanáig, amikor már termőre fordult minden. Van egy kis szőlője is, amit évpken át gondozgatott, és elfért azon a tenyérnyi helyen néhány virág is. Szívderítő látvány az egyébként kopár udvaron ez a kiskert. Az idős asszonynak nincs is más öröme, szórakoztató időtöltése, mint gondozni a kiskertet, ápolgatni növényeit, gyönyörködni a pompázó virágokban. Most viszont nagy a bánata, mert veszélyben van a kertje, az építkező szomszédnak éppen ez a hely kell téglái számára. Pedig volna az udvaron még bőven hova rakni azokat a téglákat. Amikor ezt szóvá tették, kijelentette, fordulhatnak bárkihez is, nem változtatnak az elhatározásán, és ha annyira bánkódnak. hát kifizeti annak a néhány kiló szőlőnek, sárgarépának, krumplinak az árát. A kártérítés helyes dolog és nem nagy ügy az egész, mondanák néhányan. Meg lehet oldani. De nemcsak erről van sző. Az idős házaspár most kétségbeesve várja, mi történik, hiszen sok-sok munka vész kárba, ha meg kell szüntetni a kertet, s ami a legfőbb, mélységesen ragaszkodnak hozzá, minden örömüket ebben lelik. Ezt pedig semmilyen összeggel nem lehet megfizetni. <K, J.) fl Békéscsabai Konzervgyár vizsgázott targoncavezetőket. akkumulátor-töltőket, autó-elektromos vagy hálózati villanyszerelőt akkumulátor-töltői beosztásba, valamint férfi- és női segédmunkásokat felvesz. 67411 Ötven fillér Ketten érkeznek kerékpárjukat tolva a békéscsabai Centrum Áruház elé. Két asszony. Egyszerű ruhájukról ítélve is barátnők vagy rokonok lehetnek. Az egyik átadja a kerékpárját a másiknak, amíg bemegy vásárolni. Talán azért, mert így nem kell a megőrzésért fizetni. A hatóság embere, akinek éppen ott a standja, nem nézi jó szemmel a jelenetet. Az igaz, hogy kerékpárt csak meg- őrizetlenül nem szabad hagyni az utcán. Az pedig ebben az esetben éppenséggel nem áll fenn. Különben sem az ő dolga, hogy ilyesmivel foglalkozzék. De minek ide konkurren- cia? Ez az ő saját vadászterülete. Tudja meg mindenki. Ideges pillantásokat vet a két kerékpárt tartó asszony felé. Már-már mondana is valamit. Közben azonban észreveszi, hogy az egyik közeli kisfa törzséhez valaki odatámasztja a kerékpárját ét, eltávozik. Odaszalad. Megragadja a törékeny járművet, aminek a csengője is megszólal kínjában és csak úgy repül vele vissza. Majd szarvánál fogva rádobja az állványra. — Nesze, az istenit! — sziszeg valami ilyesfélét, ami a kerékpár gazdájának és minden bizonnyal annak az üzletrontó asszonynak is szól. Mert most újra az asszony következik. Az ő „példátlan” eljárása csak nem fér a begyébe. Néhány lépést tesz felé, majd hirtelen megáll. Mintha valami láthatatlan erő fogná vissza, nehogy túlságosan elragadtassa magát. De a hangja éles és parancsoló: — Hallja, vigye innen a tragacsait! Az asszony zavartan elindul a két kerékpárral, amit csak nehezen tud kormányozni. A járókelők kissé értetlenül bámészkodnak. Valaki pedig csendesen megjegyzi: — Ugye, mit jelent a pénz? Jelen esetben, mindössze 50 fillér. A tábla szerint legalábbis annyit kell fizetni egy kerékpár megőrzéséért. —or.
