Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-22 / 167. szám
1*69. július 22. 2 Redd Sikeresen startéit a Holdról a „Sas” Ki Amisuong es Aiann muniuvjuK végeztével készülnek a beszállásra. „Olyan a talaj, mint a porított faszén” A második jelentés Washington Kis lépés egy ember, de hatalmas ugrás az emberiség számára — ezekkel a szavakkal lépett az első űrhajós, Neil Armstrong a Hold felszínére. Az űrhajózás történetének ez újabb, világra szóló eseményével 109 órával, 24 perccel az 20 másodperccel azután került sor, hogy az Apollo— 11 űrhajó elindult a floridai Ken- nedy-fokról a Hold felé. „Olyan, mint a porított faszén” — közölte Armstrong a talajról, de hozzáfűzte, hogy a mozgás nem jelent nehézséget, sőt, könnyebb, mint a szoktató edzéseken volt. Az űrhajó hajtóműve a leszálláskor nem vágott mély krátert a talajba, az „űrcsizmák” pedig mintegy két és fél centiméterre süppednek be. Armstrong a kiszállás után mintegy húsz percig egyedül volt a Hold felszínén. Előbb egy fényképezőgéppel, amelyet a kabinban maradt Aldrin kötélen juttatott el hozzá, lefényképezte saját lábnyomait, majd próbát vett a Hold talajából, amelyet haladéktalanul továbbított a kötélen társának. „Mindent nagyon tisztán látok” — mondotta az űrhajós, aid addig még nem távolodott el messzire a lábazattól, s nagyrészt árnyékban tartózkodott- „Igen érIrány a Föld felszínén, háttérben a holdgok, de nagyon szép” — mondotta Armstrong. „Csodálatos ez a magány” — jelentette ki Aldrin. Munka a Holdon Az űrhajósok ezt követően eltávolították a védőburkot az űrhajó lábazatára szerelt emléktábláról. Ez a tábla a Holdon marad, hirdetve, hogy itt lépett először az ember a Holdra. A tábla a két űrhajós nevén kívül Nixon elnök aláírását is tartalmazza. Armstrong ezután leszerelte a tv-kamerát a holdkomp oldaláról és több mint 20 méterre távolodott el vele- Előbb körképet kéEzt követően a két űrhajós nekifogott, hogy eredetileg két óra negyven percre tervezett tartózkodásának hátralevő idejét is teljesen kihasználja. Befejezték a kőzet-minták gyűjtését, fénykép- és filmfelvételeket készítettek, különböző mozdulatokat végeztek, kívülről ellenőrizték holdkompjukat, közben megfigyeléseiket részletesen közölték a földi központtal. Magyarországi idő szerint, röviddel reggel hat óra előtt, befejeződött a nagy kísérlet. Elsőnek Aldrin mászott vissza az űrkabinba a létrán, majd Armstrong is követte őt. Mivel kamerájukat sok más fel- szerelési tárggyal együtt a Holdon hagyták, a földi tv-nézők ezt is láthatták. Az űrhajósok előbb rövid időre bezárták a kabinajtót, átkapcsolták űrruhájukat a benti oxigénellátásra, majd újra kinyitva kabinjukat, még a háti tartályt is kidobták. Az újabb ellenőrzések után Aldrin és Armstrong ismét helyreállította a kabinban a légnyomást, megkezdte a védőruha levetését, evett és pihent. (MTI) A harmadik jelentés Washington Megváltoztatták a menetrendet a „Sas” utasai: Neil Armstrong és Edwin Aldrin, a Hold első két földi látogatója csaknem két óra negyven perces kísérlet után visszatért a holdkomp belsejébe és újból légnyomást hozott létre a kabinban, de ezt követően — ahelyett, hogy eltávolította volna a felesleges felszerelést — előbb fényképeket készített a kabinablakon keresztül, majd elfogyasztotta a soron következő étkezésre előírt adagokat. Ezután dobták ki a kabinból a feleslegessé vált háti tartályokat, s pihenőre tértek, hogy megfelelő állapotban készülhessenek fel a soron következő próbára, az űrhajó felszállására és találkozására az űrkabinnal, amely változatlanul a Hold körül kering, fedélzetén Michael Col- lins-szal. A rajtra este 7 óra előtt tíz perccel került sor. Kisebb izgalmat okozott, hogy az űrkabinból egyidejűleg nem sikerült megfelelő rádiókapcsolatot létrehozni, mivel az űrhajósok levették már az egyik készüléket tartalmazó háti tartályt, de még egy ideig eltartott, amíg átkapcsoltak a fedélzeti rádióra. Ugyancsak kisebb jelentőségű problémának tekintik a földi központban, hogy Collinsnak nem sikerült eddig optikai műszereivel felderíteni a Hold felszínén a „Sas”-t, s az esetleg megnehezíti a találkozó-manővert — írták a tegnap délutáni jelentésben. (Folytatás az 1. oldalról.) a kiszállást hozzák előbbre, mivel nincs szükségük a pihenőre és nem is látszanak képesnek arra, Ezt mondotta orvosuk, dr. Charles Berry is. Az időpont megváltozása lehetővé tette, hogy az amerikai tv-állomások az esti csúcsidőben tudják közvetíteni a Holdra szállás eseményeit, a tervezett kora hajnali időpont helyett. A televízió jóvoltából az egész világ közvetlen szemtanúja lehetett annak, hogyan lép először ember a Holdra, hogyan teszi meg ott az első lépéseket, amelyeknek nyoma hosszú időre megmarad. A tervezettnél korábban Neil Armstrong és Edwin Ald- rin, az Apollo—11 holdkompjának, a „Sas”-nak leszállása után röviddel közölte, az eredeti terv megváltoztatásával kész korábban végrehajtani a Holdra lépést. A földi irányító központ engedélyével, a szükséges ellenőrzések és rövid étkezési szünet után, haladéktalanul hozzáláttak az előkészületekhez. Bizonyos nehézséget okozott a két űrhajós számára a különleges védőruha felöltése. Ez a ruha 24 réteges anyagból készült, biztosítja a szükséges belső nyomást, háton hordozható tartályából pedig az oxigénellátást Is. A ruha védelmet nyújt még az esetleges mikrometeoritok ellen is. A nehézség abból származott, hogy a holdkomp belsejében, amely alig nagyobb két telefon- fülkénél, csak nehézkesen tudták felöltem a ruhát és a háti tartályt, a teljes beöltözés után következett a szükséges ellenőrzés: Armstrong és Aldrin megvizsgálta egymás felszerelését. Az űrhajósok, budapesti idő szerint, körülbelül hajnali fél négykor kaptak engedélyt a kabin belső nyomásának megszüntetésére és a kabinajtó ezt követő kinyitására. A nyomás lassan csökkent és a két űrhajós még annak teljes megszűnte előtt megkezdte az ajtó kinyitását. Ezután ismét hosszas ellen őr zés.következett, majd Armstrong jelentette, hogy megkezdi a kiszállást. Az űrkabin szűk résén óvatosan, háttal bújt ki az úgynevezett „arany tornácra”, a bejárati részre, majd közölte, lába már a létrán van. Egy kötél meghúzásával Armstrong kinyitotta az űrhajó oldalára felszerelt tartályt, ebből előbújt egy különleges fekete-fehér képeket adó tv-kame- ra, s néhány másodperccel ezután már az egész világ megláthatta a létrán lassan, óvatos mozdulatokkal lemászó űrhajóst. Az űrkabin nagyjából függőlegesen szállt le, lába azonban jobban kinyúlt a vártnál. Armstrong- nak így sem okozott nehézséget, hogy a létra utolsó fokáról a lábazat tányér alakú aljára ugorjon, majd óvatos, lassú mozdulatokkal előbb egyik, majd másik lábával is a Holdra lépett. Kőzetminták gyűjtése a Hold komp. Az első tapasztalatokat haladéktalanul közölte a Földdel: a Hold felszíni rétege szürke, sötét színű pornak tűnik, de képes elbírni az emberi test súlyát, amely egyébként a Holdon a földinek csak egyhatoda. Röviddel a leszállás után a holdkomp pilótája, Aldrin rövid nyilatkozatot tett, amelyet később rádiófelvételről közvetítettek. Miközben a „Sas” személyzete a Nyugalom Támaszponton készült a kiszállásra, az Apollo—11 személyzetének harmadik tagja, Michael Collins az űrkabinnal mintegy 110 kilométeres magasságban a felszín felett folytatja a keringést a Hold körüli pályán. dekes, hogy helyenként kemény talajt érzek” — mondotta Armstrong a földi központnak. Az űrhajós hamar felbátorodott és földi méretekben rendkívül gyorsnak tűnő mozdulatokkal haladt. „Ügy tűnik, hogy ez vulkanikus kőzet” — hangzott az újabb észlelet. Magyarországi idő szerint röviddel hajnali negyed öt előtt Aldrin is kimászott a kabinból és kipróbálta a mozgást a Holdon. Az űrhajós hatalmasakat ugrott a nehéz ruhában. Mind Armstrong, mind Aldrin elragadtatással szólt az első benyomásokról. „Nem szített a látványról, a földi irányító központ tájékoztatására, majd a szilárdan álló holdkompra irányozta azt. Aldrin közben megkezdte a tudományos műszerek elhelyezését: egy automatikus szeizmikus mérőállomást, egy, a lézersugarak visz- szaverésére szolgáló berendezést és egy alumíniumlapot helyezett el; ez utóbbi az úgynevezett napszél, a napsugárzás anyagi részecskéinek mérésére szolgál. az amerikai zászlót látogatásuk emlékére. A Hold és minden más égitest — nemzetközi megállapodások szerint — nem képezheti egyetlen ország tulajdonát sem. Kevéssel ezután Nixon elnök hívta őket telefonon, fehér házi dolgozószobájából. Az elnök azt mondotta, hogy ez a telefonhívás a „legtörténelmibb jelentőségű” a Fehér Házból. Minden amerikai, de az egész emberiség is büszke önökre — mondotta az űrhajósoknak Nixon, azt hangoztatva, hogy munkájuk eredményeként „az ég az ember világának része lett”. Arra utalva, hogy az űrhajó a Nyugalom Tengerében ért Holdat, az elnök kijelentette, ennek a ténynek arra kell ösztönöznie az emberiséget, hogy a Földön is nyugalmat és békét teremtsen- Az űrhajósok megköszönték az elnök üdvözletét és a képernyőn jól lehetett látni, hogy Aldrin, aki a légierő alezredese, katonásan tisztelgett is űrruhájában. Az űrhajósok a tudományos program keretében megkezdték a olyan, mint az amerikai sivata- j talajminták begyűjtését. Hőbb egy különleges vákuum-kamrába, majd egy számozott rekeszeket tartalmazó tartályba. Az ehhez szükséges műszereket, a tudományos felszereléshez hasonlóan, az űrhajó oldalára szerelt tartályból vették elő. Magyarországi időszámítás szerint röviddel hajnali öt óra előtt az űrhajósok kitűzték a Holdra
