Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-21 / 166. szám

»69. július 2®.

5

Vasárnap

Csabai születésű amerikai festőművész Békéscsabán

Jankai Tibor festőművészt, a Los Angelesi-i George Pepperdine College tanárát látja vendégül hétfőn este fél 8 órakor a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat

békéscsabai szervezetének művészeti klubja.

A klubesten mutatják be a művész alkotásairól készített színes diaképeket is.

Pályaválasztási felvilágosító ás tanácsadó munka

Az Országos Oktatási Tanács legutóbbi ülésének napirendjén szerepelt egyebek között a pályaválasztási tanácsadás helyzetével, az iskolai pályaválasztási munka továbbfejlesztésével foglalkozó előterjesztés. Ezzel kapcsolatban kért tájékoztatást az MTI munkatársa dr. Bencédy Józseftől, az Országos Oktatási Tanács titkárától, -aíkii elmondotta:

Az egy évvel ezelőtti kormányhatározat nyomán a tanácsok munkaügyi, illetve művelődésügyi osztályain is megindult és mind hatékonyabb a pályaválasztási fel- világosító és tanácsadó tevékenység A társadalmi erőket összefogó Országos Pályaválasztási Tanács és a megyei (megyei jogú városi, fővárosi) pályaválasztási tanácsok működése beváltotta a hozza fűzött reményeket. A megyékben kibontakozott pályaválasztási tanácsadó munka jelentősen előmozdította a helyi továbbtanulási és elhelyezkedési lehetőségiek feltárását és azok legcélszerűbb félhasználását.

Számottevően Javul* a tanulók

A Sportfogadási és Lottóigaz- gatóság közlése szerint a 29. játékhéten öttalálatos szelvény nem érkezett. Négy találatot 34 fogadó ért el, nyereményük egyenként 105 930 forint. Három találata *060 fogadónak volt, nyereményük egyenként 443 forint. .Kéttalálatos szelvények száma 128 235, ezekre egyenként 18 forintot fizetnek.

A nyereményösszegek a nyereményilleték levonása után értendők. A közölt adatok tájékoztató jellegűek.

és a szülők informáltsága, az üzemek és az iskolák közötti kapcsolat Mindehhez figyelemre méltó segítséget nyújtott, hogy a Pályaválasztási Tájékoztató füzetek, szakmaismertető könyvek jelentek meg iskolai filmek készültek, rendszeressé vált a tájékoztatás pályaválasztási kérdésekről a napilapokban és a pedagógiai szaksajtóban, a rádióban és a televízióban. Sokat fejlődött az iskolákban a pályaválasztási tanácsadó és felvilágosító munka> általánossá váltak e témával összefüggő osztályfőnöki órák, szülői értekezletek, ankétok, üzemlátogatások.

Mindamellett azonban a jövőt illetően bőven van még tennivaló, hangsúlyozta az országos tanács titkára, majd rámutatott: egyik lényeges feladat például a tanácsadó munka tartalmi megjavítása. A pályaválasztási tanácsadás tartalmi fejlesztése két irányban kívánja meg a szervezet továbbépí. tését; egyrészt szükséges, hogy fokozatosan pályaválasztási felelősöket jelöljenek ki az általánosan képző iskolákban, másrészt, hogy megszervezzék a pszichológiai tanácsadást a megyei szántű tanácsok munkaügyi osztályain. Mindinkább nélkülözhetetlen az is, hogy a pályaválasztással, illetve a pályaválasztási tanácsadással ösz- szefüggő ismeretanyag szerves része legyen a pedagógusok képzésének, illetve továbbképzésének.

A tanácsi pszichológiai részlegek fő feladata, hogy a pályaválasztás előtt álló ifjúság körében tanácsot adjanak azoknak, akik va_ lamilyen okból erre különösen rászorulnak, s ahol a tanácsadás már speciálisabb felkészültséget igényel. (MTI)

»c-ssna*»'

nözőkből és mindenre vállalkozó kalandorokból magánhadsereget hozott létre. Vállalkozó volt bőven. Sok tönkrement európai vándorolt Franciaországba, főleg Párizsba és ott próbált szerencsét. Jelentős részük vagy nem talált megfelelő munkaalkalmat vagy nem tudott beleilleszkedni a szokatlan, nagyvárosi civilizációba. Ijesztően emelkedett a bűnözés. A francia börtönök megteltek külföldiekkel, akik tolvajlássál, rablással szerezték meg mindazt, amit a csábító csillogó, elegáns párizsi életből másként megkapni nem tudtak.

Akkoriban, 1830-ban indította meg Franciaország a hódító háborút Algéria gyarmatosításáért. Kellett a katona. Lajos Fülöp király tehát két szempontból is szívesen elfogadta báró Boegard javaslatát, mert így remélte, hogy az ország megszabadul a megbízhatatlan külföldi bűnözőktől, kalandoroktól és emellett lesz egy mindenre kész katonákból álló alakulata az észak-afrikai háborúban. S az Idegen Légió megszervezésének megvoltak a történelmi előzményei is.

Ez az elnevezés az ókori Rómából ered. A név a latin „legere” szóból származik, ami annyit jelent mint szedni, választani. válogatni.

Rómában eredetileg légiónak nevezték az egész haderőt, később pedig annak csak egy csapatát. A hagyomány szerint Romulus egész hadereje egy légióból, vagyis háromezer gyalogos és háromszáz lovas katonából állt.

A császárkor elejéig csak teljes jogú római állampolgár lehetett a légió tagja. A birodalom azonban nőtt, a meghódított területek biztosításához több katona kellett. Ezért a kezdeti elvet megváltoztatták. A császárkorban a légióba nem római polgárokat is felvettek.

Vespasianus idején 30 légió volt, Diocletianus uralkodásának éveiben pedig számuk 175- j re emelkedett. A légiókat elosztották az egész j birodalomban és állomásaikat I alaposan megerősítették. Az idő- I számításunk kezdete után 23 év- : vei például 8 ilyen katonai egy- • ség állomásozott Germánjában, ; 8 Hispániában, 8 Afrikában, 2 * Egyiptomban, 4 Szíriában, 2 ; Pannóniában, 2 Dalmáciában. A j meghódított területeken légiós j táborok védték a római biroda- j lom határait.

•

A légió jelvénye kezdetben a j farkas volt — Romulus emlé- i kére — majd a vadkan, azután } ló, később viszont a sas, amely í a karmai között villámokat tart. '

Beogard hosszasan tanulmányozta a római légiók szervezésének kérdéseit, mielőtt javaslatával a királyhoz fordult. j

(Folytatjuk) ;

Tábor a Tisza-parton o

Apró állomás. A személyvonat alig áll egy percet. A vágány mellett vörös zúzott kő pattog a cipőtalpak alatt. Szám szerint két pár cipőtalp alatt. Ennyien szállunk le Mártélyon. Nincs éppen csúcsforgalom. Kísérőm, öregecske parasztasszony igazít a malomkerék-kenyéren, megáll és tanácstalanul fürkészi arcomat.

— Azt mondja meg, leikecském, hogy miért éppen Mártély. ra jött. Nincs itt semmi érdekes. Ez a falu, meg a Tisza. Azért kérdem, mert az ilyen fiatal népek, mint maga, a Balatonra járnak ... nem, nem, csak a kíváncsiság ... A kemping ott van a védgát mögött. Megy, megy az új úton, föl a gátra is, onnan aztán láthatja. Ott van a fák között, ahol valamikor a halászfalu volt. *

o

Mártély kis község. Számokban: 1580 lakóval, 230 régi házzal, 400 új házhellyel, húsz kilométer járdával, egy bölcsődével, öt iskolával (ebből három a tanyavilágban), és az épülő üdülőtelep jelenleg 114 nyaralójával.

Régi település. A legkorábbi nyomok 1100-ig vezethetők vissza. A leletek szerint halászok lakták azt a partot, ahol most az üdülősor áll. A mocsaras, lapos területet nádrengeteg borította, amely hátrányai mellett a tatárjárástól óvta az itt megbúvó halászokat. Aztán a törökök sarcaitól. Az 1800-as évek második fele jelenti az új korszak kezdetét: ezekben az években épült a védőgát-rend- szetr, a Mártély* érintő folyó a szabályozással holtággá válik. Olyan holtággá, amelyet az „élő Tiszától nem zár ei zsilip, s amelynek vízszintje a Tisza állásától függően apad vagy árad. A község a gát mögé települ, hiszen most is előfordul, hogy a holtág szélén fekvő kemping-et, térdig önti ej a víz. A század- forduló után egy élelmes üzletember vendéglőt épít a vízpartra, amely a szomjas munkás és polgári olvasóköröket fogadja szom hat-vasárnaponként. 1930- tól már épül néhány nyaraló nyári*-tóli használatra. 1964-ben üdülőhellyé nyilvánítják. Jelenleg a hódmezővásárhelyi, szegedi, makói vállalati üdülőkön és egy sor magánhasználatú villán kívül, itt épül Dél-Ma- gyarország legnagyobb művésztelepe is.

O

Az úttörőtábor a kempingbe vezető műút bal oldalán kapott helyet. A korábbi, vízparton fekvő tábort a hosszú esőzés miatt elöntötte a víz. Mindez ke. veset zavarta a július 15-én érkezett 43 fős nagykamarási gyereksereget, mert szemmel látható gyorsasággal rendeztek otthonossá a kissé vadregényes terepet

Tollaslabda pattog a tábor főterén: gyorsított ütemben zajlanak a táborközi bajnokság mérkőzései, ugyanis a koncentrálást zavaró paprikáskrumpli illatok errefelé lengedeznek. A főszakács, Fehér István, a tábor parancsnoka, ügyintéző, bevásárló, iskolaigazgató egysze- mélyben. Az utóbbit leszámítva valamennyi ideiglenes tisztség: a nagykamarási 12 állandó funkció megjegyzésére nem mertünk vállalkozni.

Néhány sikertelen nekifutás után, hörgésből valódi kürtszóba csap át az ebédhez hívogató. Aligha van olyan népszerű program, mint az ebédosztás: másodpercek tört része alatt együtt a tábor, gyors kézmosás után már a tányérokon a paprikáskrumpli felnőtt gyomrot ijesztgető tornya. Mindezek dacára, néhány perc múlva jelentkeznek az első repetázók, s alig tíz perccel egy után, a hatalmas kondér üresen várja a mosogatóvizet.

Hja, a csaknem félszáznyi gyomor, a gyerekméretek ellenére meghökkentő teljesítményre képes.

Szikrázik a víz. Égeti a meztelen talpakat a homok.

Osobbanások. Apró hullámhegyek rohannak a lapos part felé. A fürdés a nap fénypontja. E sorok írója ugyan az első lépés után leült masszírozni a lábfejébe állt görcsöt... de hát, ha a 43 gyereknek nem hideg!

Parafabólyák jelzik a sekély terület határát, néhány lépés és tíz métert zuhan a meder.

Fürdés után csónakázás. Nyikorog az evező, kiugrik a villákból, szökőkutak zúdulnak a csónak végében ülőkre, de mit számit. A hajósélet kellemetlenségeket is rejteget. A könnyű, alumínium-test besiklik a szemközti sziget toronymagas nyárfái alá.

— Ez a Szúnyog-sziget. Közli Farkas Magfli, alig túl a nyol-. cadikon és féllábbal a csabai új gimnázium földmérés-szakos tanulói között. — Mi neveztük így el, hogy aztán mi a rendes neve, nem tudom. Az biztos, hogy minden szúnyog erről jön esténként. Szétlocsoltunk egymáson néhány liter szúnyogriasztót, de ezeknek nem használ. Talán szeretik.

— Nem számít. Azért szép itt minden. Lehet, hogy csak azért, mert ez az első alkalom, hogy itt vagyok — folytatja Hudák

Mária, ladikunk szakavatott kezelője. — Ugyanis néhányan közülünk már jártak itt. Például a

Balázs Zsuzsi is. Bár neki most honvágya van.

— Ez igaz?

— Hát igen. Szeretek otthon lenni anyunál. De azért itt is klassz. Ez az egy hét pedig gyár. san telik. — Zsuzsi az ifjabb korosztályból, — most megy ötödikbe — hosszasan tűnődik, aztán sóhajt. — Hét nap, nem is olyan nagy idő...

A part mellett haladunk. Egy kistermetű, ám rendkívül mérges horgász balszerencséjére ragyogó magyarázatot találva, más vizekre küld bennünket.

Hat óra. Ferdén süt a nap. Ezüsthalak ugranak a magasba. A vízen hűvösödik.

o

— Mire jó egy ilyen táborozás? — Fehér István befejezte a vacsoraosztást. Melegítőt húz magára. — Azon túl, hogy ideális pihenés a gyerekeknek, talán arra is, hogy szokjunk egy kicsit.

— Még? Hiszen ön év közben is köztük él.'

— Másképpen viselkednek az iskolában és másképp a szabadidejük alatt Itt számos olyan tulajdonságot lát meg az ember, ami lényeges lehet később.

— Egy igazgatónak fontos ilyen alaposan ismerni a növendékeit?

— Csak annyiban vagyok igazgató, hogy a nagykamarási Általános Iskola vezetését rám bízták. Egyébként sokkal inkább érzem magam osztályfőnöknek, még ha elég nagy is ez az „osztály”. Persze elég könnyű dolgom van, hiszen a fél községet ismerem.

— Ki fedezi a nyaralási költségeket?

A nagykamarási Ságvári Tsz. Remek kapcsolatban vagyunk. Egyébként az összeg felét kapjuk tőlük, másik felét a gyerekek fizetik. De így is megéri. Olyan tanulókat hoztunk el, akik valamilyen területen kiemelkedő eredményt értek eL Társadalmi munkában vagy a tanulmányi versenyben. Az itt levők kétharmada kitűnő tanuló.

— Mire büszke?

— Erre. A jó tanulmányi eredményekre. Az idén 51 gyerekünk közül 48-at vettek fel különböző középiskolába.

— Mit kíván az itteni táborozás alatt?

— Jó időt. Semmi mást. A többit a gyerekek és mi, a feleségem, a segédkező két egyetemista Zsótér Ilona, Kovács Éva és a mindössze 18 éves „gondnokunk”, Macsányi István majd mi biztosítjuk. Egyet akarok — ez a rövid hét nap szépen teljen el.

Gyenge szél fúj. Víz- és hínár, szagot hoz a folyó felől.

Csillagos az ég, holnap jó idő

lesz.

A tábor második éjszakáját tölti a Tisza-parton.

Bencsik Máté