Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-21 / 166. szám

1969. július 20. 3 Vasárnap ősnyomtatványok, kéziratok kalapács alatt — a Olcsóbb a tsz-burgonya — A zöldpaprika tartja az árát — Újdonság a szilva és a csemegekukorica Piaci helyzetjelentés Erdetes eseményre készülnek a könyvbarátok, ugyanis ez év őszén az Állami Könyvterjesztő Vállalat Országos Antikvár Osz­tálya idén először rendezi meg az olyan ősnyomtatványok, eredeti kéziratok, első kiadású, kis pél- dányszámlban megjelent könyvek nyilvános árverését, amelyek pil­lanatnyilag magángyűjtők tulaj­donéban vannak. A Könyvaukció ’69 címmel indí­tóét mozgalom érteiméiben az or­szágos antikvár hálózat egyes fi­ókjaira vár az a feladat, hogy a megyékben található könyvritka­ságokat a hagyományos antikvár díjszabásnál lényegesebben maga­sabb áron felvásárolják. Az árve­rés célja, hogy a sok esetben el- kallódásra és pusztulásra ítélt művek előkerüljenek, a legérté­kesebbeket pedig, az unikumokat gyűjtő országos könyvtáraink ve­gyék állományba. Társastáncosok Szarvason Magyar és külföldi A-osztályú társas táncosok nemzetközi edző­tábora nyílik hétfőn Szarvason. Fél 10-kor kezdődő ünnepélyes megnyitón Varga László vb-elnök köszönti az edzőtábor résztvevőit, majd Maácz László, a Művelődés- ügyi Minisztérium főelőadója is­merteti a tábor célját és felada­tait. A tábor ideje alatt, július 26-án t rendezik meg az A-osztályú pá­rok standard versenyét, s a latin­amerikai táncok bemutatóját is. A békéscsabai piacon ismét nagy volt a felhozatal a különbö­ző gyümölcs, és zöldségfélékből. Különösen a termelőszövetkezetek jeleskedtek, többek között 10 860 kilogramm burgonyát, hoztak föl az egyéni termelők 7 348 kilójá­val szemben és olcsóbban is ad­ták, mint az egyéniek, átlagosan 3—4 forintért lehetett kapni a burgonya kilóját a tsz-ek stand­jain. Sárgarépából és petrezselyemből a legutóbbi piacra szintén sokat hoztak a termelők, tsz-ek és egyé. niék egyaránt. Az egyéniek cso­móra adták 1,20 forintért, a tsz- ek viszont kilóra, s 4 forintért kí­nálták a vásárlóknak. Fejes ká­posztából szintén a termelés zö­alig lehetett kapni, de ha átszá­mítjuk, a 16—18 forint még mindig magas ár. A paradicsom viszont lényegesen olcsóbb lett az utóbbi néhány nap alatt. Az egyéni ter­melők 1080, a tsz-ek 1037 kilót hoztak, az ára az egyéni terme­lőknél 5—6 forint volt, a tsz-ek ben pedig 4. A gyümölcspiacon érdekesség­ként említhetjük meg, hogy míg két héttel ezelőtt azt írtuk: jelen­tős mennyiségű őszibarack érke­zett és nagy volt a kínálat, most viszont igen kevés volt, és az ára is magasabb lett. A korábbi 5—6 forint helyett jelenleg 8—10 fo­rintért lehetett kapni kilóját. A sárgabaracknak viszont most van Előre időzített árutermelés és értékesítés — Költségelemzés — rendszeres előlegfizetés A gazdasági erősödés útját járja a körösladányi Új Barázda Tsz Egy érrel ezelőtt anyagi ér­telembe véve, kínos napokat élt át a körösladányi Üj Barázda Tsz. Az 1967-es évi gazdálkodás bevé­teli hiánya miatt fizetésképtelen­né vált. Tagok munkadíjának elő­legezése fél éven át halogatódott, s voltak termelőegységek, ahol a termelést, illetve a foglalkozta­tottságot csökkenteniük kellett, mivel a dolgozókat nem tudták fizetni Annak idején megdöbben­tő címmel: „A fene úgy esz meg bennünket, ahogyan akar” beszá­moltunk arról, hogy a tsz vezető­sége milyen lehetőséget lát a bajból való kilábolásra. Akkor a fizető-, illetve a hitelképesség el­érése volt a legközvetlenebb cél­juk, melyet v;égül is a megyei szervek szanálási hitelből bizto­sítottak. Az iskola, melyet a gazdaság- irányítás új rendszerére áttérve, felkészületlenül, hat hónap alatt anyagi alap nélkül jártak végig, valami egészen különös, sajátos állapotokat alakított ki. Ráadásul a gazdasági rendszer reformjának bevezetésével egyidőben került a tsz élére a mai vezetőség. Érthető tehát, hogy a szanálási hitelből miért nyúltak pénzcsináló terme­lésszervezéshez. A fennálló ren­deletek keretéin belül kezdték el az ügyeskedést. Pénzt láttak a házi tésztagyártó segédüzemágban. Kifejlesztették. Évi négy vagon kiváló minőségű árut szállítanak Budapestre, ötven asszonynak ad­nak munkát, s ez az 50 asszony évi 1,6 millió forintos termelési értékkel jelentősen hozzájárult a havi 300 ezer forintos munkadíj­előleg előteremtéséhez. Az Üj Barázda Tsz asszonyai jól megértették: az ő munkájuk­tól nagyban függ a tsz további sorsa. Ebben a tudatban dolgoztak és dolgoznak ma is olyan szo­ciális körülmények között mint a a gyári munkások. Heti öt mun­kanapot tartanak. Két nap a pi­henőjük. A tsz vezetősége főként gyermekes anyákat juttatott tész­taüzemi munkához, s ők szívesen vállalták, mert a heti két pihenő­napon jól él tudják látni család­jaikat. Lám csak, községeinkben is hat az iparszerű munkaszerve­zés, mint ahogyan ezt nagyon he­lyesen Körösladányban is alkal­mazzák. A tavalyi aratás időszaká­ban valamelyest fellélegzett a szövetkezet. A gabonából szárma­zó bevétel, ha szűkösen is, de elegendő volt ahhoz, hogy a „hi­telezőknek” megadják az első fél­évben paraszti rafinériával „ki­csalt” gép és szolgáltatás ellen­értékét. Az élet anyagi részének rende­zésében szerzett tapasztalatokat arra is felhasználták, hogy 1969. évi termelésüket, első félévi be­vételeiket megalapozzák. A kocák ellését úgy irányították, hogy 400 hízott sertést ez év tavaszán ér­tékesíthessenek. Ilyen még nem fordult elő a tsz történetében. Itt ugyanis a sertéshizlalás a régi paraszti felfogásnak megfelelően, az árpa learatása után kezdődött és karácsonykor, a kukorica tel­jes feltakarmányozása után feje­ződött be. De nemcsak a sertéstelepen ho­zott változást a felelősségteljes, önálló munkaszervezés. A szarvasmarha-hizlaldából ugyan­csak ez év tavaszán értékesítettek 30—32 kövér jószágot. A tsz anyagi alapjai így erősödtek és váltak stabillá olyan értelemben, hogy a termelés különösebb fel­halmozás nélkül helyes irányban alfélé tart, hogy kilábolnak a be­vétel-hiányos üzemek sorából. Itt- ottmár felfedezhetők a gazdálko­dás jegyei is. Idézzük Búzás Já­nos tsz-elnök szavait „A költség­szint csökkenése elválaszthatatlan a' termelékenység növelésétől” — mondatta és számokkal bizonyí­totta az előbbrelépést. 1967-ben azért volt bevételi­hiányos a tsz, mert száz forint termelési értéket 86 forint költ­séggel állított élő. Tavaly ez a szám 71,6 forintra csökkent. Erre az esztendőre 69,6 forintos költ­ségszintet terveztek. Sok-e vagy kevés ez a 69,9 fo­rint? A csökkenés mértékéből ítélve a 86 forint túl sok volt. A 71,6 forintról 69,6 forintra való csökkentési cél elérése energiában bizonyára többet követel, mint az egyik évről a másikra bekövetke­zett 14,4 forintos javulás. A költ­ségszint 69,6 forinttal továbbra is magas, de lényeges eredmény a ko­rábbihoz képest. Ennek újabb csökkentése nem is lesz olyan egyszerű, hiszen a régi, elavult gépek kicserélése, melyekkel itt túlnyomó részben termelnek, nem megy máról holnapra. A tsz gép- amortizációs alapjából nem képe­sek a géppark gyors új racserélé­sére. Tudott dolog, hogy a régi, a teljesítőképességükből sokat ve­szített gépek üzemben tartása olyan nagy költséggel jár, melyet még a jelentős jövedelemmel gaz­dálkodó üzemek sem bírnak el, nem is beszélve a gyenge terme­lőszövetkezetek kategóriájáról. — Az utóbbi időben anyagi gondjaink rendezésénél megér­téssel találkoztunk pénzügyi szer­veinknél — mondotta Búzás Já­nos, majd hozzátette: — Az egy évvel ezelőtti magunkra hagyásnak már csak a keserű emléke él. A baromfitelep bővítésének és egy tehergépkocsi vásárlásának szük­ségességében megértésre talál­tunk. Ha ezt összevetem a ko­rábbi elzárkózással, akkor azt kell mondjam, hogy most már nem vagyunk magunkra hagyatva. Sokszor bizony az is jólesik, hogy meghallgatnak és együtt éreznek velünk. A gazdaságirányítás mai rend­szerében kétségtelen, a saját anya­gi alap határozza meg egy-egy üzem technikai előrelépését. Ahol ez nincsen meg vagy pedig hiá­nyos, továbbra is a társadalom ad segítséget. Nem igaz tehát az a nézet, hogy a mechanizmus az ilyen körösladányi esetekben a pénz mindenhatóságát helyezi a emberi érdekek fölé. Az emberi­esség, a segítségadásra szőtt in­tézkedések és ezek gyakorlati megvalósítása az ember létének jobbrafőrdításót célozza. S ahol építőszándékkal veszik még az esetlegesen alkalmazott szankció­kat is, ott nincs mitől félni: kö­vetkezetes munkával, mint aho­gyan tették a körösladányi Üj Ba­rázda Tsz-ben is, kilábalhatnak a hullámvölgyből. Dupsi Károly vetkezetek hoztak jelentős meny- nyiséget, 1323 kilogrammot, ára két forint volt, az egyéni terme­lők 845 kilogrammot hoztak, 2,50- ért adták. Kelkáposztából kevés volt a felhozatal, mindössze 390 kiló, de ebben is az árak külön­böztek, a tsz-ek 2 forintért, az egyéni termelők pedig 3—4 fo­rintért adták kilóját. Sajnos a kedvező időjárás elle­nére sem sokat változott a zöld- paparika ára, bár jelentős many- nyiség, csaknem 30 ezer darab ér­kezett a békéscsabai piacra. A hegyes paprikát 40 fillérért, a tölteni valót 1,20 forintért lehetett venni darabonként. Kilóra még a szezonja, összesen 4393 kilo­gramm érkezett egyéni és tsz-ter- melőktő! együttesen. A termelő- szövetkezetek 3,50-ért, az egyéni termelők 6—7 forintért adták ki­lóját. Sárgadinnyéből 2040 kilo­gramm volt, s itt szintén a tsz-ek jeleskedtek, mert 1900 kilogram­mot hoztak, s az egyéni termelők 8 forintos árával szemben 5—6 forintéri; kínálták. Üjdonság: megjelent a szilva is, valamint a csemegekukorica. Szilvából 1169 kilogramm érkezett, ára kilónként 4—5 forint a kukorica csövenként 1,20 forint. K. J. Korszerűtlen elhelyezésben — korszerűsített takarmányozással mind nagyobb jövedelmet érneh el m mexőberéuyi Aranyhaláé» Tax-ben Mostanában egyre több tapasz-1 vei. Napirenden volt a viszony- talatcserét szerveznek termelő-1 lag korszerűtlen sertéstelepeken szövetkezeteinkben. Érthető, hi­szen a termelés új módszereinek megismerésére ilyen úton juthat­nak a leghitelesebb információk­hoz. Legutóbb július 18-án, pén­teken, a mezőberényi Aranyka- lázs Tsz-ben találkoztak a ser­téstenyésztési szakemberek a ta­karmánytápot gyártó vállalat ve­zetőivel és a húsipar képviselői­WWWWWWVWWVWWWW VWWWWWWVWWWWWWVS/WVWWWVWN l&kó$a%ep £xc$!íoh folyó termelés újjászervezése az­zal a módszerrel, melyet a Békés megyei Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat szakemberei ajánlanak. Ez a vállalat két évvel ezelőtt hat termelőszövetkezetben kísér­letet tett az egy kiló élősúly gya­rapítására fordított takarmány csökkentésére. Voltak gazdaságok, ahol 5—6 kilogramm szemes abra. kot használtak fel egy kilogramm élősúly elérésére. A szakemberek elsőnek idelátogattak és szerző­dést kötöttek a takarmányfel­használás csökkentésére. A szak­Szeghalmon a község szívében új lakótelep van kialakulóban. A hét tömbből álló „városrész” közül egy már elkészült, három épület falazási munkálatait hamarosan befejezik, az 5. épü­let alapjait pedig már lerakták. (Fotó: Esztergály) tanács mellett a vállalat kiváló minőségű sertéstápokat is jutta­tott a tsz-ekbe, mélyek etetése révén az egy kiló élősúlyra jutó fajlagos takarmányfelhasználás 4,5—4,6 kilogrammra csökkent. A mezőberényi Aranykalász Tsz is ilyen szövetkezet volt. A sertés- tartás eredményei a gabonafel­vásárló vállalat közreműködésé­vel jelentősen javultak. Ebben a szövetkezetben egy ki­ló sertéshús előállítására már csak 4,25 kiló táptakarmányt használ­tak. A malacok 75 napos korra elérik a 28 kilogrammot, a ko­rábbi 16 kilóval szemben. A hiz­laldában az egy kiló húsra eső takarmányköltség 16,3 forint alá szorult. A telep látogatásakor a lit­vánnál több érdeklődő láthatta, hogy viszonylag egyszerű körül­mények között a rend, a tiszta­ság, az önetető, az önitató és még néhány apróbb technológiai újí­tással milyen haszonállományt neveltek. A kezdeményezésről ezért is nyilatkoztak elismerő«» a késő délutáni órákba nyúló vitá­ban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents