Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-17 / 163. szám
1969. július 17. 5 Cättt#rt8k Helytörténeti — honismereti munkánk eredményei, gondjai egy tanácskozás tükrében Ez év július 1-én és 2-ón került sor Szarvason a Hazafias Népfront Békés megyei Bizottsága mellett működő Honismereti - Helytörténeti Bizottság eddigi talán legjelentősebb rendezvényére, a megyében dolgozó történészek kétnapos továbbképzésére. Az előadások, valamint a részben szervezett, részben spontán megbeszélések három téma köré csoportosultak: az 1944—48 közötti időszak — részben megyei — történetére vonatkozó kutatások újabb eredményeinek ismertetése; a felszabadulás évfordulójával kapcsolatos tennivalók a honismereti munkában; és végül a helytörténeti kutatás módszerei, valamint e munka további feladatai Békés megyében. Az első témakör keretében hangzott el dr. Borús József kandidátus előadása. Békés megye felszabadulásénak katonai történetéről. (Borús József tanulmánya megjelenik a Békési Élet 1969/3. — szeptemberi — számában.) Az előadás nemrég megjelent német emlékiratok, a legújabb szovjet hadtörténeti kiadványok, valamint a nyugatnémet levéltárak anyagába való betekintés alapján sok új adattal bővítette a megye felszabadulására, a front mikro-mozgá- sára vonatkozó ismereteinket. Az új adatok közlése mellett azonban állandóan felhívta a figyelmet a megoldatlan, tisztázatlan kérdésekre, s ezáltal mind a helyi kutatásnak, mind a honismereti mozgalomnak nagy segítséget nyújtott. (E témához kapcsolódott Zielbauer György általános iskolai igazgató, Két- egyháza) hozzászólása, aki szintén eredeti források alapján bizonyította, hogy először nem Battonya szabadult fel, hanem Elek.) Vida István tudományos kutatónak a kisgazdapárt jellegéről és politikai szerepétől szóló előadása szintén az első témakör keretében hagzott el. Előadáséban különösen megragadó volt a sokszor napjainkig ható problémák bátor felvetése és megválaszolása. Mivel az előadások maguk is utaltak a megoldandó feladatokra, így a második témakör keretében elhangzó korreferátumok az előadások szerves folytatásaként hatottak. így került sor dr. Tóth Lajos előadására, melyben a „Szarvas város és járás szabad negyedszázada” c. kiadvány előkészületeiről, valamint az ismeretterjesztésben és a helyi politikában tervezett hasznosításáról adott tájékoztatást. Dr. Lovász György az elmúlt időszak eredményeit elemezve — de a jövő feladatokra célozva — munkásmozgalmi ünnepeinknek az iskolai munkába való beillesztéséről és a nevelés szolgálatába állításáról szólt. Végül Takács László korreferátuma a battonyai felszabadulási ünnepségek előkészületeinek ismertetésén túl részletesen foglalkozott a Borús József előadása és Zielbauer György hozzászólása által korábban már élesen exponált kérdéssel: Hol léptek először Magyarország területére a szovjet csapatok? Melyik volt az első felszabadult község? Minthogy ezek a kérdések eléggé hangsúlyosan vetődtek fel az utóbbi időben különböző hírlapi vitákban (jelenleg Elek és a Csőngrád megyei Csanédpa- lota vitatja Battonya elsőségéi), s minthogy eléggé tisztázatlanok megyénk közvéleménye előtt is, talán érdemes róluk most (jórészt Takács László gondolatmenetét követve) kissé részletesebben szólni. — Rögtön előre- bocsátva azonban, hogy kár lenne, ha e kérdés a továbbiakban érdeménél több figyelmet kapna. háttérbe szorítva más, jelentősebb problémákat. Sajnos az említett hírlapi cikkek egy része a történeti kérdésekkel kapcsolatos forráskuta. tás legalapvetőbb feltételeit sem elégítette ki. További problémát pkozott, hogy a Battonya elsőségét vitatok nem vették figyelembe, hogy maguk a battonyaiak (Púja Frigyes 1964-ben megjelent visszaemlékezése és Takács László cikkei) sem azt mondták, hogy „Battonya az első felszabadult község”, hanem csak így fogalmaztak: „a szovjet csapatok Battonya határában léptek először Magyarország földjére”. — Ami egybeesik a történeti kutatás jelenlegi állásával is. (Az más kérdés, hogy a Battonyáról író különböző lapok tudósítói már nem figyeltek ilyen fogalmazásbeli „nüanszokra”.) Mindez tehát nem zárja ki azt, hogy katonailag Elek szabadult fel elsőként Magyarország helységei közül, ennek bebizonyítása azonban még szintén további kutatást igényel. Az MSZMP Politikai Bizottságának azon döntésében rejlő megtisztelés tehát, hogy a fel- szabadulás évfordulójával kapcsolatos öt kiemelt országos ünnepség egyikét Battonyán rendezik meg, nem a községnek szói, hanem annak az immár szimbólummá nőtt földdarabnak, amelyen először léptek hazánk területére a felszabadító szovjet csapatok. S ebből, valamint a felszabadulás ismert körülményeiből az is következik, hogy az elsőség kérdéséből egyik köz. ség sem kovácsolhat magának sem erkölcsi, sem anyagi tőkét. A szarvasi tanácskozás második napján a helytörténeti kutatás általánosabb problémáiról esett szó. Ekkor hangzott el dr. Szántó Imre egyetemi docens elméletileg kitűnően megalapozott, s a gyakorlati tennivalókra is bőségesen utaló előadása, majd dr. Szabó Ferenc korreferátuma „A helytörténeti kutatás eredményei és feladatai Békés megyében” címmel. Közérdekű problémafelvetése miatt ez utóbbiról ismét bővebben kell szólni. Szabó Ferenc előadásának középpontjában az a gondolat állt, hogy bár megyénk helytörténészei szép eredményekkel dicsekedhetnek, mégsem lehetünk elégedettek, s pláne elbá zakód attak, mert ugyanakkor képtelenek vagyunk lépést tartani az országos kutatás fejlődésével, s szánté egyáltalán nem haladunk előre a már korábban is felvetett tematikai aránytalanságok kiküszöbölése terén sem. Az egészséges türelmetlenség által táplált problémafelvetés jogosságához nem férhet kétség, mondanivalójának hangsúlya azonban kissé elhibá- zottnak látszik. Mert, bár később részletesen szólt azokról a körülményekről is, melyek a helytörténeti kutatást gátolják, előadásának mégis volt egy olyan kicsengése, hogy a kutatás magasabb szintre emelése jórészt a_ kutatók szubjektív hozzáállásától függ. A Szabó Ferenc által említett gátló tényezők (kevés a függetlenített kutató, egymásra torlódó feladatok sitb.) mellett talán még két momentumot lehet megemlíteni: az évfordulók és egyéb sürgető tényezők következtében nálunk jóval rövidebb egy munka kifutási ideje mint egy országos kutató intézetben (!); egymástól távol eső témákra sokszor fél év alatt kell átállni, s így érthető, hogy elmélyedés és a történettudomány új módszerének alkalmazása helyett legfeljebb egy jó közepes munkát tud kipréselni magából a kutató. Talán kiderül az eddig elmondottakból, hogy a „hangsúlyátVálasx birkapörköit ügyben helyezésen” problémázni nem óncélú dolog, s nem is önmagunk sajnáltatását szolgálja. Felvetése mindössze abból az aggodalomból ered, hogy a fél* leérthető fogalmazás következté. ben helytörténeti kutatásunk éppen azok körében veszítheti el hitelét, akiknek közvetítésével szerény eredményeink gondolkodást, nemzeti és politikai tudatot, hazafiságot formáló erővé válhatnak. Erre pedig semmiképpen sem szolgált rá. Befejezésül még egy problémáról keil szólni; helyes voit-e 1968 novemberében megyénk honismereti és helytörténeti bizottságát egyesíteni? Igaz, ez a kérdés a tanácskozáson nyíltan nem vetődött fel, csak magán- beszélgetések során, azonban az Országos Helytörténeti Bizottság már korábban jelezte kételyét, s ugyancsak felvetődött ez a megyei művelődésügyi állandó bizottság július 3-i ülésén is. A két bizottság egyesülése minden bizonnyal nem az egyedül üdvözítő megoldás, szoros együttműködésük azonban — véleményünk szerint — mindenképpen szükségszerű. Ez a helytörténeti kutatás kettős kötődéséből adódik. Míg ugyanis egyrészről igaz az, hogy a hely- történeti kutatás a történettudomány specializálódásának terméke, s így kiszakíthatatlan annak testéből, addig másrészről az is igaz, hogy , létrejöttében közvetlenebb szerepet játszik a társadalmi igény, s a létrejöttét igazoló közegtől elszakítva jórészt értelmét is elveszti. Így tehát a helytörténeti kutató a legtöbb esetben nem elégedhet meg elkészült munkájának útjára bocsátásával, nem hagyhatja azt sorsára, hanem maga is kénytelen mindent megtenni azért, hogy munkája egy-egy szőkébb közösség közkincsévé váljon. (Lehetséges persze, hogy egyetemi várossal vagy akadémiai kutatóhellyel rendelkező megyékben bizonyos fokig másképpen vetődnek fel a problémák.) Az elmondottnál természetesen prózaibb okok is indokolták a két bizottság egyesülését (személyi átfedések, különböző szervek együttműködése stb.) a probléma teljes kifejtésére azon. ban ezúttal nincs lehetőség. Annyit mindenesetre a szarvasi tanácskozás is igazolt, hogy ha vannak is megoldatlan problémák a helytörténeti kutatás terén, azok semmiképpen sem azért vannak, mert a két bizottság egyesült. Az elmúlt hónapok eredményei mindenképpen ezt mutatják, hogy helytörténeti-honisme. réti munkánk nemrég átalakult, s lassan úgy látszik, megszilárduló szervezeti keretének megváltoztatásán egyelőre nem kell gondolkoznunk. G. Vass István, a megyei Helytörténeti-Honismereti Bizottság titkára A legutóbbi Szerkesszen velünk rovatban Vágó Ferenc, a KISZÖV gépkocsivezetője kifogásolta, hogy az ÁFÉSZ gádo- rosi 1-es számú kisvendéglőjében a szokásosnál többet fizetett az ott elfogyasztott birka- pörköltért. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség Békés megyei felügyelősége vizsgálatot tartott a kisvendéglőben. A vizsgálatról levélben tájékoztatta szerkesztőségünket. Ebben megállapította, hogy a — jogosan észrevételezett — magas ár kialakításában a következők játszottak közre: „A juhhús szabad árformába került és a szövetkezet a felvásárolt birkák után a méltányos haszon felszámításával alakította ki a kilónkénti 30 forint 30 filléres fiúsbolti fogyasztói árat. Ez 40 százalékkal magasabb az előző hatósági árnál. A vendéglő vezetője fogyasztói áron kalkulálta a juhhúst és ebből eredően 1,60 forintos árdrágítás származott. A bömbölő 21-es A békéscsabai Kulich Gyula Lakótelepről kaptunk levelet. Írója a zaj miatt panaszkodik. — A lakótelepiek közül sokan dolgoznak három műszakban, s bizony, műszak után szeretnének nyugodtan pihenni. Viszont egyesek még este is nyitott ablak mellett bömböltetik a rádiójukat, vagy a lakóházak mellett az úton javítják a kocsijukat, próbálgatják a dudát, fittyet hányva arra, hogy mások pihenését megzavarják. A 21-es lakótömbben gyakran elviselhetetlen a zaj — írja. Az Ingatlankezelő Vállalat Házkezelőség vezetője, Bereczki Pál elmondotta, hogy hetente 20—25 panaszos levelet kapnak. Különösen sok érkezik a Kulich Gyula Lakótelepről. Már több esetben szabálysértési eljárást indítottak a zajt okozókellen. Ennek ellenére egyesek továbbra is nyitott ablak mellett hallgatják a rádiójukat. A városi tanács 1/1965 számú rendelete intézkedik arról, hogy a lakók nyugalma és- pihenése érdekében este 10 órától tilos nyitott ablak, ajtó mellett rádiózni, televíziózni vagy lármával járó munkát végezni. Ez a rendelet a Kulich Gyula Lakótelep 21-es épület lakóira is vonatkozik. Az új vendéglátóipari ár-utasítás szabad kalkulációt engedélyez, így az adagonként figyelembe vett 35 dekagramm nyers húsmennyiség nem kifogásolható. A szakmai gyakorlat viszont az, hogy 20—25 dekát kalkulálnak és csak rendezvény esetén állítanak be 30—35 dekát. Természetesen az alacsonyabb nyersanyagsúly lényegesen csökkenti az árat. A nevezett vendéglő vezetését ideiglenesen a csemege bolt eladója vette át. A panasz után két nappal került az egység élére. Az étlaphiányt is a leltárra való felkészüléssel indokolták. — A panaszt az ÁFÉSZ igazgató elnökével megbeszéltem. Felhívtam a figyelmét a helytelen gyakorlat megszüntetésére — írja Rózsa Imre, a felügyelőség vezetője. Szerkesztői üzenet Sebők Béláné, Orosháza. Az egészségre ártalmas munkakörülményekre tekintettel adott pótlék vállalati hatáskörbe tartozik és a kollektív szerződésben kerül rögzítésre. Ebből adódik, hogy vállalat és vállalat között különbség van ezen a téren. Az ön férje esetében az a kérdés, hogy a vállalati kollektív szerződés hogyan intézkedik. Ezért panaszával forduljon a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz, az hivatott arra, hogy az ügyet kivizsgálja. Életveszély a strand körül Levelet kaptunk „Strand körüli lakók” aláírással. Ebben szóvá teszik, hogy a kánikulai időszakban a fürdőbe látogatók az italbolttól a strand bejáratáig a naptól védett úttesten közlekednek. De nagy a forgalom a strand bejáratánál is. Az érkezők az úttest másik oldalán a trafikkal szemben levő kerékpármegőrzőhöz haladnak át az úttesten, a sok gyerek is figyelmetlenül szalad át a trafikba cukorkáért. De sok a felelőtlen, főleg fiatal motorkerékpárvezető is, akik ezt az egyenes útszakaszt versenypályának tekintik és 80 kilométeres sebességgel „repesztenek” a strandbeÁlmatlan lakók járat előtt. Csodával határos, hogy ez ideig komoly baleset nem történt. Ajánlatos lenne, a „Már több ízben panaszt tettünk a felettünk keringő repülőgépek zúgása miatt. El vagyok keseredve, mert éjjel dolgozom, és a zaj miatt nappal nem tudok pihenni. De nemcsak én vagyok így, hanem velem együtt még sokan mások is. Az a kérésünk, hogy hamar nem is lehet a repülőgépeket leállítani, legalább távol a várostól, a szabad földek felett keringjenek. Csak egy kis megértés és jóindulat kellene ahhoz, hogy ezt megtegyék.” A levelet Szebenyi Jánosné, Szabó László, Stuber Imre békéscsabai olvasóink írták alá. Megértéssel olvastuk a levelet, de sajnos nem tudunk a kellemetlenség megszüntetésére semmit sem tenni. A repülőtéren gyakorlatozó repülők a kiképzési tervben előírtakat gyakorolják és elkerülhetetlen, hogy ezek közben a város felett is meg ne jelenjenek. Szerencsére ez csak a déli órákig tart. Kérjük olvasóinkat, legyenek türelmesek, amíg a kiképzés befejeződik. fürdési szezon ideje alatt a fürdő előtti úton legalább reggel 9 órától este 7 óráig sebesség- korlátozó tilalmi táblát felállítani. A levélben javasoltakat közöltük a békéscsabai városi tanács építési és közlekedési osztályával, ahonnan ígéretet kaptunk arra, hogy foglalkoznak a levélben felvetett javaslattal és a rendőrség illetékeseivel közösen megbeszélve, ha arra lehetőség van, segítik a strand körül lakók kérését.
