Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-15 / 161. szám

IMS. július 15. 10 Kedd I!\f cm ez a krónika Rekord-papa Svédországban rendkívül büsz­kék Emil Ldxt nyugdíjas rén­szarvas-vadászra, aki a minap, 88 éves korában lett tizenkettedik gyermekének boldog apja. Az új­ságok el is nevezték „Svédország rekord-papájának”, mivel rendkí­vüli életerő megtestesülését lát­ják benne. A híres vadász 60 éves korá­ban nősült meg, amikor nyugdíj­ba ment Akkor azonban nem akárkit választott: egy csinos, 17 éves lánynak kezdet udvarolni, és a 17 éves Viola hamarosan ke­zét nyújtotta a 60 éves vőlegé­nyének. Az újságíróik megkérdezték a ma is szálfaegyenes termetű, élet. erős, mindig jó kedvű öregem­bertől, hogy megelégszik-e a tizenkét gyermekkel vagy szándé­kában áll még tovább gyarapítani számukat — Nem! — mondta fejét csó­válva a vadász. — Tudják, a fele­Fordulópont ? Néhány nap múlva tartós meleg várható A Medárd ötödik hetében — pontosabban 35. napján — először fordult elő, hogy sehol sem esett eső az ország területén. (Legalább­is vasárnap este 9 óráig). A reg­geli „vacogás” után vasárnap dél­utánra kitisztult az ég, és úgy éreztük: ennyi rossz után már csak a jó jöhet.. _ Valóban — mondották este a Meteorológiai Intézetben: — for­dulópont történt az időjárásban! Északnyugatról meleg légtömegek 'toppantak be Európába, és „szét­fújták” az esőzónát. Nyugat-Euró- pá'ból: Angliából, Franciaország­ból, Spanyolországból, Olaszor­szágból és Németországból vasár­nap már igazi meleget jelentettek, ezeken a helyeken a hőmérséklet elérte a 28—30 fokot is. Ugyancsak szokatlan kánikula volt a Szovjet­unió északi felén és Finnország­ban. — Eszerint a következő napok­ban végre valódi nyárra számít­hatunk? — Bizonyos, hogy a hűvös óceá­ni levegő beáramlása megszűnt, és folyamatos javulás várható. És ha hinni lehet a brit-anticiklonnak, akkor néhány nap múlva tartós vendég lesz a meleg. ségem már nem olyan fiatal, és ezzel a nagy családdal már így is rengeteg a dolga— Mutatvány Különleges hangversenyt adtak a napokban Brüsszelben: Ravel Boleró-ját játszották huszonketten — egy zongorán. A „művészek” közül többen a földön ültek, né- hányan széken, a többiek pedig emezek nyakában. — Egy kicsit szűkén voltunk — jelentette ki az egyik „közremű­ködő” —, de valamennyien jól mulattunk... ' Síró ébresztőóra Marta Sacher 21 éves müncheni kismama rendkívül elkeseredett, hogy újszülött kislánya minden­nap reggel pontosan fél hétkor iszonyú bőgősbe kezdett. Attól félt ugyanis, hogy a szomszédok emi­att megharagudnak. Egy nap be is kopogtatott hozzá az egyik szomszédasszony. De nem panasz­kodni ment, hanem egy alvóbabát vitt ajándékba. — Ezelőtt, kedves Marta — mondta a szomszédasszony —, minden hónapban komoly össze­get költöttem a telefon-ébresztő­szolgálatra. Amióta kislánya ilyen pontosan felsír, mindig felébre­dek, s az ébresztés sem kerül pénzbe. A macskák színe Trez raj zolómű vész beküldte New York-i kiadójának a leg­újabb gyermekmese-kötetét. A történet egy fehér kismacskáról szól: igen játékos és nyugtalan természetű mindaddig, amíg a sors össze nem hozza egy fekete kismacskával, amellyel összeba­rátkozik. A könyvkiadó sürgönyválassá- ban ez áll: „A fekete és fehér macskák az Egyesült Államokban a faji megkülönböztetés szimbó­lumai, a könyvet délen eladni nem lehet Kérjük, változtassa meg a macskák színét”. A leghasznosabb gép A Svéd Tv egyik, Stockholmban megrendezett vetélkedőjén a ver. sengésben vezető három nőnek egy percen belül kellett a követ­kező kérdésre válaszolnia: — Melyik a leghasznosabb ház­tartási gép.? Az egyik nő habozás nélkül rá­vágta: — A férjem! És válaszával meg is nyerte a vetélkedőt.. R. T. Verne űrprogramja Óvja egészségét Szívjon bolgár füstszűrös cigarettát e EXPORT Plovdiv ZIGARETTEN L Plovdiv, újy csomag 20 db: 4.40 Ft ...A HÁROM ÜTITARS bent volt a lövegben, a nyílást belül­ről erősen bezárták. A Columbiád torka az állványok eltávolítása után szabadon tátongott az ég fe­lé... A kedélyek tetőpontra hágó izgatottságát leírni nem lehetett... ... Csaknem ijesztő csend ho­nolt köröskörül e pillanatban. Szellő nem mozgott a földön. Fennakadt a lélegzet, a szív nem. mert dobogni. Minden szem oda­tapadt a Columbiád torkára... Murchison tekintete nyomon kí­sérte a chronometer mutatóját. Alig volt hátra több negyven má­sodpercnél, s úgy tetszék, hogy mindenik egy örökkévalóság... . .-.-A huszadiknál általános bor­zadás szállotta meg a tömeget, úgy tetszék mindenkinek, hogy a lö- vegbe zárt utasok is éppen úgy számítják a rettenetes másodper­ceket... ... Harminchét, ... harminc­nyolc... harminckilenc... negyven. Tüzet. ... Rettenetes, hallatlan, menny­dörgésszerű csattanás hallatszék... a föld megrendült s csak egy-két ember látta egy futó pillanatig a löveget, amint lángfelhőnek köze­pette diadalmasan emelkedett fel a levegőbe... EZEKKEL, a szavakkal írta le Verne Gyula az Utazás a Holdba 1865-ben megjelent tudományos fantasztikus regényében az ágyú­ból kilőtt űrhajó indítását. A Ver­ne-féle ágyűlövedék — benne há­rom űrhajóssal — a Hold felé re­pül azzal a szándékkal, hogy ott leereszkedjenek. Verne űrprogramjában szinte tudományos pontossággal leírta a felhasznált eszközöket, a tudomá­nyos lehetőségeket és elmondotta még azt is, hogy milyen élménye­ket éltek át az űrhajósok. Erről külön könyvet írt Utazás a Hold körül címen, mely négy év múlva jelent meg. Milyen volt a regénybeli Verne­ágyú, amivel a Holdba akartak lő­ni? Beírja a jeles szerző egészen pontosan. Az ágyút vasból öntötték. 300 méter hosszú, 68 ezer tonna súlyú, 3 méteres űrméretű, három méte­res falvastagságú cső volt, amiben 200 tonna lőgyapotot helyeztek el, amely elégésekor 6 millió liter gázt fejleszt s ennek nyomása rö­píti ki az alumíniumból gránát­alakúra öntött űrhajót. Verne több tucat csillagászati és tüzértechnikai könyvet tanulmá­nyozott át, ő pontosan tudta, hogy másod percenkét 11 200 méter kezdősebességet kell adni a löve­déknek, hogy a Föld vonzását le­győzve, a Holdba repüljön. Bizo­nyára azt is tudta — tüzérműsza­ki könyvei és szakértő tanácsadói megmondták —, hogy ilyen sebes­séget lövedéknek nem lehet adni, hiszen akkoriban ágyúlövedékkel legfeljebb 1000 méter másodper­cenkénti sebességet tudtak elérni, Verne azonban nem asztronautikai szakkönyvet, hanem regényt írt, ezért úgy vette, mintha a sebesség elérhető lenne. Mi azt is tudjuk, hogyha 11200 méter sebességgel indulna a lövedék, a csőben előtte levő levegőoszlop szilárd testként viselkedne és a lövedék millió részre freccsenne szét. Azonkívül a lövedék indulásakor a bezárt utasokra a visszaható erő a földi nehézségerő harmincezerszeresé­vel hatna, ami ugyanannyi, mint­ha egy 2200 tonnás ólomtömb ne­hezedne az űrhajósokra. Verne ez utóbbi veszélyt ügy hárítja él, hogy a lövedék fenék­részében vízkamrákat épít. ame­lyeken tölgyfapallóból készült ko­rong úszik. A lövéskor keletkezett visszaható erő a pallókat összetöri, a víz a réseken átnyomódik, és ezzel lefékeződik a bentlevők gyorsulása, baj nélkül ússzék meg a kritikus pillanatot. Hogy a ve­szélyt érzékeltesse, Verne elmond­ja, hogy az űrhajóban levő kutya annyira megsérül, hogy kimúl és ki kell dobni. AZ ŰRHAJÓBAN jelentkező súlytalanság állapotát azzal ma­gyarázza, hogy a száguldó löve­dék elhagyja a Föld vonzását, és mielőtt a Hold vonzási körébe lép­ne, a testek súlytalan térben le­begnek. Mi tudjuk, hogy a testek akkor válnak súlytalanná — tö­megük persze változatlan —, ha tehetetlenségi pályán mozognak; ezt Verne is érzi, mert amikor a regénye szerinti döglött kutyát kidobják az űrhajóból, az válto­zatlanul mellettük marad és uta­zik a Hold irányába. Egyik nagyobb vál­lalatunk osztályveze­tője panaszolta el az alábbiakat. Nem te­szünk hozzá semmit, nem veszünk el belő­le semmit. — Őszintén meg­mondom, a prémium miatt most már vég­képp ki vagyok bo­rulva! — panaszolta. — Nem az én prémi­umom miatt, az osz­tályunk dolgozóinak prémiuma miatt. Tíz éve kísérletezem, hogy örömet szerez­zek számukra, és most be kell valla­nom, végképp meg­buktam. — Eleinte arra gon­doltam, hogy egyes- egyedül a végzett munka alapján javas­lom a jutalmak ősz- szegét. Nem ment. Tudja kérem, min­denki úgy érzi, hogy ő dolgozott a legtöb­bet. Rossz lett a han­gulat, s meggondol­tam magam. Közelí­tettem egymáshoz a prémiumok összegét. Az alsó és a felső ha­tár között alig volt valami különbség. Mit gondol, bevált? Nem! Még rosszabb lett a hangulat, mert most azok kedvetle- nedteji el, akik való­ban jobban, többet dolgoztak, mint az át­lag. — No jó, nevettem magamban — egészen széthúzom a mezőnyt. A legképzettebbeket, Panasz amikor szorgalmasak is voltak, összehason­líthatatlanul maga­sabb jutalomban ré­szesítettem a közepe­seknél. Azoknak pe­dig, akik semmi külö­nöset nem mutattak, nem adtam e9V fillért se. — Még rosszabb lett a hangulat. So­kan elkeseredtek, hogy nekik éppep úgy van családjuk, mint a másiknak, nekik ugyanúgy 3,60 tíz de­ka parízer, mint a másiknak, és ehhez hasonlókat dohogtak. Ördögi ötletem tá­madt. Jó, legyen vég­re nyugalom. Min­denkinek fillérre egy­forma jutalmat ad­tam... Mit gondol, be­vált...? Látom, már tudja... Ezzel minden­kit megbántottam, mert mindenki úgy érezte, hogy degradál­tam a szorgalmát és a képességét, hiszen azonos jutalmat ka­pott X-szel, Y-nal, Z- vel, a,kik pedig sze­rintük lényegesen mérsékeltebb képes­ségűek. Felhívtam a tuda­kozót, hogyan lehet igazságosan osztani a jutalmat. A tudakozó háromszor is megis­mételtette velem, hogy mi a kérésem, majd ezt mondotta: „Nem gondolja uram, hogy helyes lenne az ön részére egy kis idegszanatóriumi fe­lülvizsgálatT’ Nagyon elkesered­tem, de teljesen még mindig nem adtam fel a reményt. Nemrégi­ben úgy éreztem, most végre örömet szerzek a munkatár­saimnak. Ügy hozta a sors, hogy egy nagy összegű jutalomkere­tet kaptam és jó ma­gas jutalmakat tud­tam javasolni min­denkinek, és nagyon nagy különbségek nem is wltak a pré­miumösszegek között. Mit gondol, örömet szereztem...? Ne szól­jon közbe, látom, tudja a válaszom... Nem adtam fel a harcot, az ország egyik legjobb mate­matikusát kértem fel, jelentős honoráriumot ígérve, hogy dolgoz­zon ki nekem olyan premizálási rendszert, amelynek alapján mindenki többet kap­hatna mindenkinél. A matematikus saj­nálattal közölte, hogy a tudomány mai állá­sa szerint a Vénuszra el lehet jutni, sőt még távolabbra is, de ezt a számtani rendszert még nem ismeri. Le­vele végén udvaria­san felhívta a figyel­memet, hogy nem ár­tana esténként jéghi­deg vízzel tussolni... Feljegyezte: Ordas Nándor Kedves szavakkal írja le Verne a súlytalanságot. Olvassuk el. ...délelőtt 11 óra tájban, Ni- choll kezéből egy poharat kiejtett, az nem esett le a földre, hanem a levegőben maradt... ... ök maguk is meg valának lepetve ... tudományosan képzett ítéletük dacára midőn a csodával határos világ közepette látták ma­gukat és észrevették, hogy testük súlya megszűnt létezni. Ha kar­jaikat kinyújtották, nem hanyat­lottak le; fejük ingott a vállu- kun... Mihály egy ugrással a leve­gőben termett és ott maradt le­begő állásban, két barátja csatla­kozott hozzá egy időre úgy, hogy ők hárman a löveg közepében csodálatos mennyi menetelt ábrá­zoltak.» A HOLDRA való leszállást Ver­ne rakétákkal tervezte. Ügy gon­dolta, hogy a lefelé — Hold felé — zuhanó űrhajóban rakétákat gyúj­tanak be és ezek visszaható ereje kellőképpen lefékezi a járművet. Közben azonban kiderült, hogy a matematikusok számításába hiba csúszott, és ők nem tudnak a Hold­ra szállni, hanem megkerülik azt és visszamennek a Földre. Látják a Hold túlsó oldalát, érdekes, amit a Látványról Verne írt. . ..Mit is tudhattak volna eb­ben a távolságban meghatározni? Egy-két hosszú sávot, mely ke­resztülszelte a tányérát, valóságos felhők, melyek igen csekély lég­körben képződtek, melyekből nemcsak a hegyek mind, hanem a csekélyebb jelentőségű halmok is kiemelkedtek, a circusok, a szírthasadékokkal teljes kráterek szeszélyes rendben, éppen úgy, mint a holdnak látható felén... to­vábbá megmérhetetlen síkságok, nem kiszáradt síkságok, hanem valóságos tengerek, széles kiterje­désű óceánok, melyeknek tükrén az űrben levő tűznek egész vará­zsa visszatükröződött Végül a Holdon levő kontinenseknek felü­letén rengeteg nagy sötét töme­gek, mint nagy erdőségek, egy-egy villám cikkázásánál pillanatra fel­tűntek... (Az idézetben a régi ma­gyar Gaal Mózes féle fordítást adtuk). Különös találkozása a képzelet­nek a valósággal, hogy a vernei ágyút Floridában állították fel, ugyanott, ahonnét 100 év múlva a Hold felé indult az ember. HOGYAN, Kaként jutott Ver­nének eszébe az űrhajózás klasz- szikus regényének megírása, nem tudjuk, feljegyzései (több mint húszezer lap) elvesztek. Tudjuk, hogy Poe Edgar amerikai író ha­tott rá, aki ugyancsak írt asztro­nautikai regényt, az ő hősei lég­hajóval emelkedtek fel. Régi gö­rög írók, Kepler német csillagász, Cyrano de Bergerac francia író és még sokan mások írtak holduta­zásról. Vernének követői is voltak. Egy német szerző szuperzeppelint indí­tott a Mars-ba, egy másik fény­jeleket akart a Holdba küldeni. Tudományos alapossággal azután Ciolkovszkij foglalkozott a fel­adattal először, ő ugyancsak írt fantasztikus regényt űrhajózásról. Verne ragyogó fantáziával irt. Egy időben a tudományos fantasz­tikus regényeket lekezelték, de ma már tudjuk, hogy éppen a gaz­dag fantáziájú, tudományos és egyéb előítéletektől mentes írók adhatnak gyakran a kutatóknak hasznos ötleteket, amelyeket az­után később megvalósítanak. . Dr. H. A. Magyar falu Lipcsében A július 29-ig nyitva tartó lip- cse—markkleebergi kiállításon nagy sikert arat a magyar mező- gazdaságot, termelőszövetkezeti mozgalmat és új gazdaságpoliti­kánkat bemutató — 600 négyzet- méteres fedett és 100 négyzetmé­ter szabad területen szereplő — magyar kiállítás.

Next

/
Thumbnails
Contents