Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-15 / 161. szám
IMS. július 15. 10 Kedd I!\f cm ez a krónika Rekord-papa Svédországban rendkívül büszkék Emil Ldxt nyugdíjas rénszarvas-vadászra, aki a minap, 88 éves korában lett tizenkettedik gyermekének boldog apja. Az újságok el is nevezték „Svédország rekord-papájának”, mivel rendkívüli életerő megtestesülését látják benne. A híres vadász 60 éves korában nősült meg, amikor nyugdíjba ment Akkor azonban nem akárkit választott: egy csinos, 17 éves lánynak kezdet udvarolni, és a 17 éves Viola hamarosan kezét nyújtotta a 60 éves vőlegényének. Az újságíróik megkérdezték a ma is szálfaegyenes termetű, élet. erős, mindig jó kedvű öregembertől, hogy megelégszik-e a tizenkét gyermekkel vagy szándékában áll még tovább gyarapítani számukat — Nem! — mondta fejét csóválva a vadász. — Tudják, a feleFordulópont ? Néhány nap múlva tartós meleg várható A Medárd ötödik hetében — pontosabban 35. napján — először fordult elő, hogy sehol sem esett eső az ország területén. (Legalábbis vasárnap este 9 óráig). A reggeli „vacogás” után vasárnap délutánra kitisztult az ég, és úgy éreztük: ennyi rossz után már csak a jó jöhet.. _ Valóban — mondották este a Meteorológiai Intézetben: — fordulópont történt az időjárásban! Északnyugatról meleg légtömegek 'toppantak be Európába, és „szétfújták” az esőzónát. Nyugat-Euró- pá'ból: Angliából, Franciaországból, Spanyolországból, Olaszországból és Németországból vasárnap már igazi meleget jelentettek, ezeken a helyeken a hőmérséklet elérte a 28—30 fokot is. Ugyancsak szokatlan kánikula volt a Szovjetunió északi felén és Finnországban. — Eszerint a következő napokban végre valódi nyárra számíthatunk? — Bizonyos, hogy a hűvös óceáni levegő beáramlása megszűnt, és folyamatos javulás várható. És ha hinni lehet a brit-anticiklonnak, akkor néhány nap múlva tartós vendég lesz a meleg. ségem már nem olyan fiatal, és ezzel a nagy családdal már így is rengeteg a dolga— Mutatvány Különleges hangversenyt adtak a napokban Brüsszelben: Ravel Boleró-ját játszották huszonketten — egy zongorán. A „művészek” közül többen a földön ültek, né- hányan széken, a többiek pedig emezek nyakában. — Egy kicsit szűkén voltunk — jelentette ki az egyik „közreműködő” —, de valamennyien jól mulattunk... ' Síró ébresztőóra Marta Sacher 21 éves müncheni kismama rendkívül elkeseredett, hogy újszülött kislánya mindennap reggel pontosan fél hétkor iszonyú bőgősbe kezdett. Attól félt ugyanis, hogy a szomszédok emiatt megharagudnak. Egy nap be is kopogtatott hozzá az egyik szomszédasszony. De nem panaszkodni ment, hanem egy alvóbabát vitt ajándékba. — Ezelőtt, kedves Marta — mondta a szomszédasszony —, minden hónapban komoly összeget költöttem a telefon-ébresztőszolgálatra. Amióta kislánya ilyen pontosan felsír, mindig felébredek, s az ébresztés sem kerül pénzbe. A macskák színe Trez raj zolómű vész beküldte New York-i kiadójának a legújabb gyermekmese-kötetét. A történet egy fehér kismacskáról szól: igen játékos és nyugtalan természetű mindaddig, amíg a sors össze nem hozza egy fekete kismacskával, amellyel összebarátkozik. A könyvkiadó sürgönyválassá- ban ez áll: „A fekete és fehér macskák az Egyesült Államokban a faji megkülönböztetés szimbólumai, a könyvet délen eladni nem lehet Kérjük, változtassa meg a macskák színét”. A leghasznosabb gép A Svéd Tv egyik, Stockholmban megrendezett vetélkedőjén a ver. sengésben vezető három nőnek egy percen belül kellett a következő kérdésre válaszolnia: — Melyik a leghasznosabb háztartási gép.? Az egyik nő habozás nélkül rávágta: — A férjem! És válaszával meg is nyerte a vetélkedőt.. R. T. Verne űrprogramja Óvja egészségét Szívjon bolgár füstszűrös cigarettát e EXPORT Plovdiv ZIGARETTEN L Plovdiv, újy csomag 20 db: 4.40 Ft ...A HÁROM ÜTITARS bent volt a lövegben, a nyílást belülről erősen bezárták. A Columbiád torka az állványok eltávolítása után szabadon tátongott az ég felé... A kedélyek tetőpontra hágó izgatottságát leírni nem lehetett... ... Csaknem ijesztő csend honolt köröskörül e pillanatban. Szellő nem mozgott a földön. Fennakadt a lélegzet, a szív nem. mert dobogni. Minden szem odatapadt a Columbiád torkára... Murchison tekintete nyomon kísérte a chronometer mutatóját. Alig volt hátra több negyven másodpercnél, s úgy tetszék, hogy mindenik egy örökkévalóság... . .-.-A huszadiknál általános borzadás szállotta meg a tömeget, úgy tetszék mindenkinek, hogy a lö- vegbe zárt utasok is éppen úgy számítják a rettenetes másodperceket... ... Harminchét, ... harmincnyolc... harminckilenc... negyven. Tüzet. ... Rettenetes, hallatlan, mennydörgésszerű csattanás hallatszék... a föld megrendült s csak egy-két ember látta egy futó pillanatig a löveget, amint lángfelhőnek közepette diadalmasan emelkedett fel a levegőbe... EZEKKEL, a szavakkal írta le Verne Gyula az Utazás a Holdba 1865-ben megjelent tudományos fantasztikus regényében az ágyúból kilőtt űrhajó indítását. A Verne-féle ágyűlövedék — benne három űrhajóssal — a Hold felé repül azzal a szándékkal, hogy ott leereszkedjenek. Verne űrprogramjában szinte tudományos pontossággal leírta a felhasznált eszközöket, a tudományos lehetőségeket és elmondotta még azt is, hogy milyen élményeket éltek át az űrhajósok. Erről külön könyvet írt Utazás a Hold körül címen, mely négy év múlva jelent meg. Milyen volt a regénybeli Verneágyú, amivel a Holdba akartak lőni? Beírja a jeles szerző egészen pontosan. Az ágyút vasból öntötték. 300 méter hosszú, 68 ezer tonna súlyú, 3 méteres űrméretű, három méteres falvastagságú cső volt, amiben 200 tonna lőgyapotot helyeztek el, amely elégésekor 6 millió liter gázt fejleszt s ennek nyomása röpíti ki az alumíniumból gránátalakúra öntött űrhajót. Verne több tucat csillagászati és tüzértechnikai könyvet tanulmányozott át, ő pontosan tudta, hogy másod percenkét 11 200 méter kezdősebességet kell adni a lövedéknek, hogy a Föld vonzását legyőzve, a Holdba repüljön. Bizonyára azt is tudta — tüzérműszaki könyvei és szakértő tanácsadói megmondták —, hogy ilyen sebességet lövedéknek nem lehet adni, hiszen akkoriban ágyúlövedékkel legfeljebb 1000 méter másodpercenkénti sebességet tudtak elérni, Verne azonban nem asztronautikai szakkönyvet, hanem regényt írt, ezért úgy vette, mintha a sebesség elérhető lenne. Mi azt is tudjuk, hogyha 11200 méter sebességgel indulna a lövedék, a csőben előtte levő levegőoszlop szilárd testként viselkedne és a lövedék millió részre freccsenne szét. Azonkívül a lövedék indulásakor a bezárt utasokra a visszaható erő a földi nehézségerő harmincezerszeresével hatna, ami ugyanannyi, mintha egy 2200 tonnás ólomtömb nehezedne az űrhajósokra. Verne ez utóbbi veszélyt ügy hárítja él, hogy a lövedék fenékrészében vízkamrákat épít. amelyeken tölgyfapallóból készült korong úszik. A lövéskor keletkezett visszaható erő a pallókat összetöri, a víz a réseken átnyomódik, és ezzel lefékeződik a bentlevők gyorsulása, baj nélkül ússzék meg a kritikus pillanatot. Hogy a veszélyt érzékeltesse, Verne elmondja, hogy az űrhajóban levő kutya annyira megsérül, hogy kimúl és ki kell dobni. AZ ŰRHAJÓBAN jelentkező súlytalanság állapotát azzal magyarázza, hogy a száguldó lövedék elhagyja a Föld vonzását, és mielőtt a Hold vonzási körébe lépne, a testek súlytalan térben lebegnek. Mi tudjuk, hogy a testek akkor válnak súlytalanná — tömegük persze változatlan —, ha tehetetlenségi pályán mozognak; ezt Verne is érzi, mert amikor a regénye szerinti döglött kutyát kidobják az űrhajóból, az változatlanul mellettük marad és utazik a Hold irányába. Egyik nagyobb vállalatunk osztályvezetője panaszolta el az alábbiakat. Nem teszünk hozzá semmit, nem veszünk el belőle semmit. — Őszintén megmondom, a prémium miatt most már végképp ki vagyok borulva! — panaszolta. — Nem az én prémiumom miatt, az osztályunk dolgozóinak prémiuma miatt. Tíz éve kísérletezem, hogy örömet szerezzek számukra, és most be kell vallanom, végképp megbuktam. — Eleinte arra gondoltam, hogy egyes- egyedül a végzett munka alapján javaslom a jutalmak ősz- szegét. Nem ment. Tudja kérem, mindenki úgy érzi, hogy ő dolgozott a legtöbbet. Rossz lett a hangulat, s meggondoltam magam. Közelítettem egymáshoz a prémiumok összegét. Az alsó és a felső határ között alig volt valami különbség. Mit gondol, bevált? Nem! Még rosszabb lett a hangulat, mert most azok kedvetle- nedteji el, akik valóban jobban, többet dolgoztak, mint az átlag. — No jó, nevettem magamban — egészen széthúzom a mezőnyt. A legképzettebbeket, Panasz amikor szorgalmasak is voltak, összehasonlíthatatlanul magasabb jutalomban részesítettem a közepeseknél. Azoknak pedig, akik semmi különöset nem mutattak, nem adtam e9V fillért se. — Még rosszabb lett a hangulat. Sokan elkeseredtek, hogy nekik éppep úgy van családjuk, mint a másiknak, nekik ugyanúgy 3,60 tíz deka parízer, mint a másiknak, és ehhez hasonlókat dohogtak. Ördögi ötletem támadt. Jó, legyen végre nyugalom. Mindenkinek fillérre egyforma jutalmat adtam... Mit gondol, bevált...? Látom, már tudja... Ezzel mindenkit megbántottam, mert mindenki úgy érezte, hogy degradáltam a szorgalmát és a képességét, hiszen azonos jutalmat kapott X-szel, Y-nal, Z- vel, a,kik pedig szerintük lényegesen mérsékeltebb képességűek. Felhívtam a tudakozót, hogyan lehet igazságosan osztani a jutalmat. A tudakozó háromszor is megismételtette velem, hogy mi a kérésem, majd ezt mondotta: „Nem gondolja uram, hogy helyes lenne az ön részére egy kis idegszanatóriumi felülvizsgálatT’ Nagyon elkeseredtem, de teljesen még mindig nem adtam fel a reményt. Nemrégiben úgy éreztem, most végre örömet szerzek a munkatársaimnak. Ügy hozta a sors, hogy egy nagy összegű jutalomkeretet kaptam és jó magas jutalmakat tudtam javasolni mindenkinek, és nagyon nagy különbségek nem is wltak a prémiumösszegek között. Mit gondol, örömet szereztem...? Ne szóljon közbe, látom, tudja a válaszom... Nem adtam fel a harcot, az ország egyik legjobb matematikusát kértem fel, jelentős honoráriumot ígérve, hogy dolgozzon ki nekem olyan premizálási rendszert, amelynek alapján mindenki többet kaphatna mindenkinél. A matematikus sajnálattal közölte, hogy a tudomány mai állása szerint a Vénuszra el lehet jutni, sőt még távolabbra is, de ezt a számtani rendszert még nem ismeri. Levele végén udvariasan felhívta a figyelmemet, hogy nem ártana esténként jéghideg vízzel tussolni... Feljegyezte: Ordas Nándor Kedves szavakkal írja le Verne a súlytalanságot. Olvassuk el. ...délelőtt 11 óra tájban, Ni- choll kezéből egy poharat kiejtett, az nem esett le a földre, hanem a levegőben maradt... ... ök maguk is meg valának lepetve ... tudományosan képzett ítéletük dacára midőn a csodával határos világ közepette látták magukat és észrevették, hogy testük súlya megszűnt létezni. Ha karjaikat kinyújtották, nem hanyatlottak le; fejük ingott a vállu- kun... Mihály egy ugrással a levegőben termett és ott maradt lebegő állásban, két barátja csatlakozott hozzá egy időre úgy, hogy ők hárman a löveg közepében csodálatos mennyi menetelt ábrázoltak.» A HOLDRA való leszállást Verne rakétákkal tervezte. Ügy gondolta, hogy a lefelé — Hold felé — zuhanó űrhajóban rakétákat gyújtanak be és ezek visszaható ereje kellőképpen lefékezi a járművet. Közben azonban kiderült, hogy a matematikusok számításába hiba csúszott, és ők nem tudnak a Holdra szállni, hanem megkerülik azt és visszamennek a Földre. Látják a Hold túlsó oldalát, érdekes, amit a Látványról Verne írt. . ..Mit is tudhattak volna ebben a távolságban meghatározni? Egy-két hosszú sávot, mely keresztülszelte a tányérát, valóságos felhők, melyek igen csekély légkörben képződtek, melyekből nemcsak a hegyek mind, hanem a csekélyebb jelentőségű halmok is kiemelkedtek, a circusok, a szírthasadékokkal teljes kráterek szeszélyes rendben, éppen úgy, mint a holdnak látható felén... továbbá megmérhetetlen síkságok, nem kiszáradt síkságok, hanem valóságos tengerek, széles kiterjedésű óceánok, melyeknek tükrén az űrben levő tűznek egész varázsa visszatükröződött Végül a Holdon levő kontinenseknek felületén rengeteg nagy sötét tömegek, mint nagy erdőségek, egy-egy villám cikkázásánál pillanatra feltűntek... (Az idézetben a régi magyar Gaal Mózes féle fordítást adtuk). Különös találkozása a képzeletnek a valósággal, hogy a vernei ágyút Floridában állították fel, ugyanott, ahonnét 100 év múlva a Hold felé indult az ember. HOGYAN, Kaként jutott Vernének eszébe az űrhajózás klasz- szikus regényének megírása, nem tudjuk, feljegyzései (több mint húszezer lap) elvesztek. Tudjuk, hogy Poe Edgar amerikai író hatott rá, aki ugyancsak írt asztronautikai regényt, az ő hősei léghajóval emelkedtek fel. Régi görög írók, Kepler német csillagász, Cyrano de Bergerac francia író és még sokan mások írtak holdutazásról. Vernének követői is voltak. Egy német szerző szuperzeppelint indított a Mars-ba, egy másik fényjeleket akart a Holdba küldeni. Tudományos alapossággal azután Ciolkovszkij foglalkozott a feladattal először, ő ugyancsak írt fantasztikus regényt űrhajózásról. Verne ragyogó fantáziával irt. Egy időben a tudományos fantasztikus regényeket lekezelték, de ma már tudjuk, hogy éppen a gazdag fantáziájú, tudományos és egyéb előítéletektől mentes írók adhatnak gyakran a kutatóknak hasznos ötleteket, amelyeket azután később megvalósítanak. . Dr. H. A. Magyar falu Lipcsében A július 29-ig nyitva tartó lip- cse—markkleebergi kiállításon nagy sikert arat a magyar mező- gazdaságot, termelőszövetkezeti mozgalmat és új gazdaságpolitikánkat bemutató — 600 négyzet- méteres fedett és 100 négyzetméter szabad területen szereplő — magyar kiállítás.
