Békés Megyei Népújság, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-14 / 160. szám

1989. július 13. 11 Vasárnap X * /\ x CQ_ * K. a c/i — (2> • /\ * R * K ° cA, MUWHUHHUWUUHUiUUWWUHHiUUHWV %WUWÜUW\UW%WWV%VWUVWUW%VWW HUWIHHHHWHHIIUWWWHHHIIHHH' r Érdekességek AZ ÚJSÁG a legjobb HAZASSAGKÓZVÉTÍTÖ. Az első házassági hirdetést 200 évvel ezelőtt egy angol nő tette közzé az egyik újságban. A férjet kereső angol nő hirde­tése a felháborodás viharát vál­totta ki és tiltakozások hangoz­tatták: erkölcstelenség az egyé­ni vágyak közzététele a lapok­ban. Az újszerű, férj-keresési mód­szert alkalmazó ifjú hölgy azon. ban 279 házassági ajánlatot ka­pott, s végül jó férjet is ta­lált. S a valóság sokszorosan megerősítette jóslatát: „Az új­ság a legjobb házasságközvetítö, s ezt hamarosan. felismerik majd!” szalAmi-vilagrekord. Egy kis angol városkában k£L lönös világrekordot állítottak fel. A helyi mészárosok egy ki­lométer hosszúságú szalámit ké­szítettek. ALIBI Bay Fitch angol sofőrt meg­vádolta a rendőrség, hogy a helmsdati önkiszolgáló üzletben húsz tubus fogpasztát lopott. Fitch-et bíróság elé állították. Antikor a bíró elolvasta a vádat, s megkérdezte FUch-től, hogy bűnösnek érzi-e magát, a vá­lasz egy rendkívül széles mo­soly volt. A bíró erre elejtette a vádat: Ray Fitch-nek ugyanis egyetlen foga sem volt.„ RÉMÜLET A NÉZŐTÉRÉN. Az egyik párizsi rémfilmekre specializált filmszínházban a földszinten az utolsó sor kopor­sóikból áll, amelyeken a vendé­gek kényelmesen elhelyezked­hetnek, s kedvükre bcwrzonghat- Tuak. A páholyokat mű-vérfol- tokkal „díszítették” és különle­gesen „pikáns” meglepetésként egyes széksorok alatt műanyag­ból készült koponyákat helyez­tek el , AMIKOR AZ IGEN kiállításán érmet kapott az ál­tala feltalált üvegért. Ebből az üvegből olyan izzólámpák ké­szülnék, amelyek nem bocsátják át a sárga fénysugarakat. Ennek révén az új lámpák fényében a tárgyak pontosabban látszanak, az ételek pedig rendkívül ét­vágygerjesztőnek tűnnek. Az új izzólámpák iránt az üz­letek és vendéglők tulajdonosai nagy érdeklődést mutatnak. Gondolatok Most az bánt, búsít, hogy ha meg­halok, sohasem tudom meg, hogy meghaltam. A béka nem tehet róla, hogy nem tud úgy énekelni, mint a pacsirta. *** Az ember lassan kiszorítja a föld­ről a vadállatokat, csak az ember marad. Némely szótól úgy j£r az ember, mintha elrontotta volna a gyomrát. Hangulatvilágítás A legtöbb művészt éltetik. a halála étán AZT JELENTI, , HOGY NEM. Külföldön járva igen hasznos, ha ismerjük a helyi szokásokat. Ha megállapodtunk abban, hogy a vendéget 20 órára várjuk, ak­kor tudnunk kell, hogy a hollan­dok 15 perccel előbb, a svédek pontosan a kitűzött időpontban, az amerikaiak 20 óra 15-kor, a Mindenki a csúcsra törekszik, pe­dig, ha (elérkezik, nagyon kicsinek látszik. *•* Nagy harcot vívott az én anyám és akkor halt meg, amikor minden­nel megbékíti*. Az élet nagy csoda és az a csoda, hogy nem mindenki tud rajta cso­dálkozni. m* A világban mindenki oda éviekéi, ahová való. A jő módúak sajnálják -a legjobban a szegényeket. A világnak egyik baja, hogy min­denki azt nézi, a szomszédja mit csinál? om A FöM mindig tudja, hogy merre kell fordulnia. — Tetezik nekem ez a félhomály, csupán az a baj, hogy a férjem már megette a szalvétá (Az Europe karikatúrája) Reklám a politikai gyilkosságokhoz A gyermeksírást meg lehet érteni. minőén nyelven K. Győri Etelka Az U&A-ban a politikai gyil­kosok valóságos sztárok. Írók és újságírók keresik fel őket a bör­tönökben, rábeszélik, hogy írják meg emlékirataikat, a kiadók pedig fantasztikus honoráriumo­kat ajánlanak fel nekik. Cyril Chesman, akit 1948-ban halálra ítéltek, négy könyvet írt a börtönben, közöttük az egyik „A 2485-ös siralomház” bestsel­ler lett, s szerzője 1 millió dol­lár honoráriumot kapott. Azok a bűnözők, akik nem értenek az íráshoz, élményeiket tapasztalt íróknak és újságírók­nak diktálják le, akik azokat fel­dolgozzák és kibővítik a szem­WIMVIAA/VWIWWAIVIMWA, WAAAAAAAWVWWWWWWWAVAVWWVWV A hírnév váratlanul jön. .. „„ - .r- „ Reggel megszólalt a franciak pedig 20 ora 45 perckor ^ a Agyiéban egy fognak ,onm. Del-amenkaz ven- ^ koltot­dégre 21 ora 30 percnél kor ab- ban nem számíthatunk. A japá­nokat egyáltalán ne várjuk; a meghívást elfogadták, mert nem akartak kínos helyzetet teremte. ni, de már eleve elhatározták, hogy nem jönnek él. Az ázsiaiak szott: — Halló! Itt a Délnyu­gati Hajózási Iroda! — Üdvözlet a tenge­rész elvtársaknak! — mondtam. — Mivel szol­Mark Rozovszkij A HÍRNÉV többsége nem szívesen mond nemet. , ÉTVÁGYGERJESZTŐ FÉNY Olvai Eriamedse finn pro­fesszor a feltalálók brüsszeli Fúvósok as utcán (A Weltwoche karikatúrája) Tetszik tudni. Szóval, mi nagyon sze­retjük önt... Ügy gondol­tuk és úgy határoztunk, persze, ha ön is jónak találja... — Mondja már! Ne kerülgesse, mint macska a forró kását. Tulajdon­képpen mit határoztak? — Ügy döntöttünk..., úgy határoztunk, hogy az ön nevére keresztel­jük a most vízrebocsá- tott új hajót... — Á, szóval ezt! — mormogtam bizonytala­nul. — Nem siették el a dolgot? — Nem, nem. Pont idejében csináltuk. A halászat még nem kez­dődött meg, s így Pere- zsogin Afrikában van. — Ki az a Perezso- gin? Ö ellenem volt? — Nem, Perezsogint, mi mindig meggyőzzük, de nélküle mégis köny- nyebben megy. Harito­nov kapitány magára fog szaixtzni. „Na, hát persze — gondoltam. — Mikor lesz még egy ilyen alkalom?” Ugyanakkor a józan ész válaszra késztetett. — Köszönöm, termé­szetesen, de én nem va­gyok méltó rá. Még semmi olyat nem csinál­tam az életben, hogy... — Hogyhogy nem csi­nált? — vált izgatottá a hangja. — Ezt mi dönt­jük el. Persze mi tud­tuk, hogy szabadkozni fog. — Őszintén szólva egy kicsit zavarban vagyok. — Szóval, beleegyezik és kész! Nem kis dolog ez — a hang egyre áll- hatatosabb és erélyesebb lett. — Csak gyorsabban, mert szétkapcsolnák. — Az igazat megvall­va egy kicsit váratlanul ért a dolog. A vízkiszorí. tása mekkora? — Húszezer tonna. Utasszállító. Hát nem minden nap van ilyen hívás. Perezso- gin is Afrikában van. Ilyen többet nem lesz. — Sebessége? — 35 csomó. Diesel. „A csuda vigye el, nem tudtak már egy Diesel­elektromost beleszerelni. Belemegyek és azt sem tudom, hogy miről van szó. Ezek meg egy Die­selt adnak.” — Az ön számára egyébként eQV szabad kajütöt biztosítunk. Vé­gigjárjuk önnel a tenge­reket. — a hang újra kedvessé, kellemessé vált. „Nem, ezt nem tagad­hatom meg. Minden év­században van ilyen al­kalom. Szerénytelenség, az igaz. De nem én akar­tam. Csak nem leszek bolond!” — Az első út San-Se- bastien-be vezet. Szom­baton indulunk, ön is velünk jöhet. „Na. Milyen nap is van ma? Hétfő. Ha nem egyezek bele a barátaim kinevetnek.” — Ezen kívül akkor jön, amikor akar, min­den előzetes bejelentés nélkül. Pl. egy világkö­rüli út a családdal együtt. Jó? „Ohó! Világkörüli út. Nevessünk NAPILAP „Anyósom a legtökéletesebb napilap!” „Az enyém is nagyon szívesen pletykál!” „Az enyém kevésbé. De min­dennap megjelenik.” FELVILÁGOSÍTÁS A papa éppen mosogat a kony­hában, amikor bejön a kisfia és megkérdezi tőle: — Mondd, apuka, mi az, hogy bigámista? — Az olyan ember, aki kétszer annyi edényt mosogat, mint én. ELTÉVESZTETTE — Miér jársz ma olyan pec­kesen? — Hagyj fel vele! Reggel für­dősó helyett keményítőt szórtam a fürdővízbe! MEGJÓSOLTAK A vádlott, akit a bíróság két­évi szabadságvesztésre ítélt, mert két órát lopott, az ítélet kihirdetése után így sóhajtott fel: — Jó orra volt annak a nyo­morult ékszerésznek, amikor az órák árlapján feltüntette: két év garancia! tanúk interjúival. Az ilyen bör­töntöltelékhez a kiadók igen fi­gyelmesek, és általában vállal­ják a per ügyvédi költségeit is. Home bűnügyi riporter azzal a könyvével lett népszerű, amely 1964-ben a Mississippi államban meggyilkolt három polgárjogi harcosról szól. Könyvének elő­szavát Martin Luther King írta. Home munkatársként akarja be­vonni James Earl Rayt, King gyilkosát. Caser újságíró Sirhan, Robert Kennedy gyilkosának memoár­jait írja. Ez jó. Az asszonynak tet­szeni fog. A feleségem szereti a világkörüli uta­kat. San-Sebastien se kutya” — Szóval, hogy lesz? Jön, vagy nem? — Lássa be, meg kell gondolni, meg kell be­szélni. Képtelen vagyok csak így beleugrani. Ez egy komoly dolog. Nagy felelősség. — Hát, ahogy gondol­ja. Mi mit tehetünk. A mi feladatunk javasolni. Felkérhetünk mást is. — Nem, ne! — kiáltot­tam ijedten, félve attól, hogy leteszik a kagylót. — Ha annyira akarják és ha Haritonov is mel­lette van, én beleegye­zem. „Lesz, ami lesz! Egy utasszállító az mégis csak egy utasszállító. Hadd ismerje meg az egész világ Mark Ro­zovszkij nevét! — Micsoda, Rozovszki. jét? Hát ez nem a Ro- zuljszkij lakás? — De... azaz nem. — Ó, bocsánat, téves kapcsolás volt. A hírnév hirtelen tű­nik el, de távolódó lépé­seinek hangját már jól ismerem — rövid szag­gatott búgás a hallgató­ban. Fordította: Butsi Róbert Anekdoták KÉTES ÉRTÉKŰ DICSÉRET Amikor Ciacomo Rossini di­csőségének zenitjén volt, Portu­gáliába is ellátogatott. Lissza­boniban meghívást kapott Pedro királytól egy udvari lakomára. Rossini örült, mert nagy barátja volt a jó konyhának. A lakoma befejeztével a király a zeneterembe invitálta Rossinit Az uralkodó ugyanis szenvedé­lyes énekes volt, s arra vágyott, hogy Rossini meghallgassa. — Nos, mester, mit szól hozzá ? — kérdezte a király, amikor be­fejezte. — Felség! — válaszolta Rossi­ni tiszteletteljes meggyőződéssel a hangjában — királyt még so­hasem hallottam ennél szebben énekelni! FELTALÁLTA MAGÄT XIII. Lajos király egyszer te­tőt pillantott meg Passompier marsall kabátján. A király tré­fálkozni kezdett, de a lelemé­nyes marsall kivágta magát: — Senkinek se szóljon erről, felség, mert még valaki azt mondhatná, hogy az ön szolgá­latában csak ezt szereztem, semmi mást! ÍGY GONDOLTAK Egy dél-amerikai államférfi vidéki látogatásra készülődött. A titkára az alábbi táviratot adta fel a kiszemelt városka polgármesterének: — Gondoskodjanak őexcellen­ciája számára szállásról, minden kényelemmel, stb., síb., stb. Az államférfi megérkezésekor minden a legnagyobb rendben volt. A polgármester végigve­zette őt a számára fenntartott lakosztályon. A szobák roppant tetszettek az illusztris vendég­nek. Nagyon meglepődött azon­ban, amikor a polgármesterrel együtt az egyik szobába benyit­va három csinos leányt talált ott. — Kik ezek az ifjú hölgyek? — kérdezte az államférfi — Hát nem emlékszik, excel- lenciás uram!? A három stb. a fáidrat végén!

Next

/
Thumbnails
Contents