Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-11 / 132. szám
*969. június 11. 2 Szerda Kádár iáns beszéde a moszkvai tanácskozáson fFolytatás az 1 oldalról) ia. A munkát folytatjuk. Az európai béke és biztonság megteremtése megfelelő hozzájárulást kíván a kontinens minden országának kormánya részéről, de megkívánja a tömegek, a népek aktív fellépését és támogatását is. A béke és a biztonság érdekében szükséges társadalmi mozgalom kibontakoztatásában meghatározó, komoly szerepe van és lesz Európa kommunista és munkáspártjainak. A kommunista világmozgalommal kapcsolatban a következőket mondta Kádár elvtárs: ‘ — A kommunista világmozgalom méreteiben kiterjedt. Test- verpártjaink létrejöttek és dolgoznak a föld csaknem valamennyi országában, erejük notion nő. A marxizmus—leniniz- mus eszméi alapján önállóan alakítják politikájukat és harcolnak munkásosztályuk, népük érdekeiért és az internacionalizmus jegyében egyesítik erejüket az imperializmus nemzetközi erőivel szemben. A viszonyok, amelyek között pártjaink dolgoznak, rendkívül eltérők. A kommunista és munkáspártok azokban az országokban. ahol már győzött, épül a szocializmus, a kormányzás felelősségét viselve dolgoznak. Egyes kapitalista országokban hatalmas legális pártokként, másutt fél-legális, illegális viszonyok között, kegyetlen üldözésnek kitéve harcolnak. Amikor arról van szó, hogy nemzetközi síkon összehangoljuk erőfeszítéseinket, erősítsük egységünket a közös, imperialista ellenséggel szemben, kötelességünk, hogy figyelmesen meghallgassuk egymást és kölcsönösen egymás helyzetének minél jobb megértésére törekedjünk. Világrcozgalmunk minden harci osztagának küzdelme, eredménye egyformán fontos számunkra. A három kontinens tizennégy országát magában foglaló szocialista világrendszer a nemzetközi munkásmozgalom legnagyobb történelmi vívmánya, — az imperializmus elleni világméretű harc fő ereje. Az új világrendszer történelmileg fiatal, s fejlődése természetesen sok uj, bonyolult problémát vet fel. Ezek megoldása pártjaink feladata — mondotta —, majd a kapitalisták szocializmusellenes osztályérdekét elemezte, s így folytatta: , — Az élet úgy hozta magával, hogy a szocialista társadalom építésének útjára lépett magyar népet még egy súlyos megpróbáltatás érte 1956-ban. Az Ismert és ténylegesen fennállott hibákba kapaszkodva, a szocia. lizmus híveinek megzavarod oltóágát, a revizionisták bomlasztó munkáját kihasználva a netrv zetköri imperializmus által bátorított és támogatott hazai reakció erői véres ellenforradalmi felkelést robbantottak ki. A munkásihatalom ellenségeinek ez a kísérlete kudarccal járt, mert a Szovjetunió, a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom szolidaritását és támogatását élvező forradalmi erők felülkerekedtek hazánkban. Az előkészítő bizottság munkájának budapesti szakaszában a testvérpártok képviselői személyesen is meggyőződhettek arról, hogy a magyar nép, miután megvédte és megszilárdította hatalmát, következetesen és eredményesen folytatja a szocialista társadalom teljes felépítésére irányuló munkásságát. Magyarország példája jól mutatja, hogy az imperialisták hogyan kísérlik meg minden időben a legkülönbözőbb úton és módon az új fejlődő szocialista országok államát, hatalmi rendszerét aláásni, fellazítani, s ha lehet, megdönteni. Pártunk, munkásosztályunk, a magyar nép megtanulta, hogyan es mivel kezdődik az elleniorradalpm. milyen, amikor már felülkerekedik, s álarcát levetve, nyíltan lép fel. Az 1956-os ellenforradalmi felkelés nemrégen volt; tanulságai még elevenen élnek. Az események tanították meg pártunkat arra, hogy a népi demokratikus hatalom válságos helyzetét előidéző okok között milyen szerepet játszottak a mi oldalunkon elkövetett hibák, azokat hogyan használták fel céljaikra rendszerünk belső ás külső ellenségei, milyen erők támadtak ránk és kik voltak a mi oldalunkon. A Magyar Népköztársaságot 1956 nehéz időszakában segítette a Szovjetunió, a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom szolidaritása és támogatása. A mi hazánkat segítő nemzetközi erők azt tartották szem előtt, hogy a munkás- hatalom, a szocialista vívmányok megvédése egy adott országban a szocialista országok mindegyikének, a nemzetközi munkásosztálynak közös ügye, közös érdeke. A történelem azt tanítja, hogy a szocialista országok népének, az egyes országok munkásosztályának döntő és kiapadhatatlan erőforrása a proletár- intemacianalizmus, az egység és összefogás, az egymás harcának kölcsönös támogatása. Az a széles köi'ű politikai vita, amely az 1956-os magyar- országi események körül volt, s amelyik a csehszlovákiai események megítélésében még ira is folyik, ugyancsak meggyőzően bizonyítja, hogy egy szocialista ország fejlődése vagy esetleges megtorpanása, válsága, milyen fontos kérdése a nemzetközi osztályharcnak és azt is, hogy ezek megítélésében az osztály- szempont a döntő. A csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatosan egyes testvérpártok képviselőd felvetették, hogy a szocialista országok vezetői ne keverjék össze a proletárinternacionalizmus kérdését az államérdekekkel. Látnunk kell, a tapasztalatok azt bizonyítják: amikor egy szocialista ország sorsáról van szó, akkor mindenki érdekelt. A nemzetközi imperializmus általában és minden imperialista hatalom küfón-külön érdekelt abban, hogy a szocialista országok gyengüljenek, sőt, számukra az a kívánatos, hogy a szocialista világrendszer szűnjön meg létezni. Másrészről, a nemzetközi munkásosztály egésze, minden egyes szocializmust építő nép, minden egyes kommunista és munkáspárt külön-külön is érdekelt abban, hogy ha egy szocialista ország kritikus helyzetbe kerül, súlyos nehézségekkel találja szemben magát, küzdje le azokat, fejlődjön, erősödjön tovább, A proletárinternacionalizmus és az államérdek összefüggéseit pedig — szocialista országokról lévén szó — helyesen kell értelmezni. A szocialista országokat kormányzó pártok kommunista pártok. A pártok ás a népek célja ezekben az országokban a szocialista társadalom felépítése, a kommunizmus megteremtése. A szocialista országok belső társadalmi rendszere és egymás közötti kapcsolatai azonos élvekre épülnek, azonosak céljaik, ennélfogva alapvető érdekeik is közösek. Nem frázis, hanem valóság, hogy bármelyik szocialista ország sikere a többi erejét is növeli és bármelyik nehézsége mindegyiket terheli. Az öröm is közös, a gond is az. Egyetlen kommunista párt és egyetlen szocialista ország sem erősödhet a többi kárára vagy gyengülése árán. Ezért szocialista országok vezetői nem választhatják szét egymástól a poroletárinternacionalizmus kérdését és a szocialista országok államérdekeit. Ha egy szocialista ország vezetői egymástól függetlenítik az internacionalizmust és országuk államérdekeit, akkor csak árthatnak a közös ügynek és országuk érdekeinek is. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság sohasem tagadta, hogy érdekelt a csehszlovákiai eseményekben. Ez nem is lehet másképpen szövetséges szocialista országok esetében. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság szomszédos országok, szocialista társadalmat építő népeiket történelmi sorsközösség kapcsolja össze. Pártunk központi bizottságát, országunk kormányát a csehszlovákiai események minden fázisában, minden cselekedetében az internacionalizmus elve, a szolidaritás érzése vezette és semmi más. Mi abban vagyunk érdekeltek, azt kívánjuk, és csak azt, hogy a csehszlovák társadalom kérdései szocialista megoldást nyerjenek, A Csehszlovák Szocialista Köztársaság belső kérdéseit a Cseh- szolvák Kommunista Pártnak, Csehszlovákia munkásosztályának és népeinek kell megoldaniuk. Mi bízunk abban, hogy ezt meg is fogják tenni. Annál is inkább, mert csehszlovák testvérpártunk központi bizottsága az utóbbi időben határozottan kézbe vette az ügyeket. Mi őszintén sikert kívánunk a csehszlovák kommunistáknak, a testvéri cseh és szlovák népnek, a szocializmus vívmányainak megvédéséért és továbbfejlesztéséért vívott harchoz. Ezután a tanácskozás elé ter- jeszett dokumentumtervezetet értékelte, majd így szólt a küldöttségek résztvevődhez: Kedves Elv társak! A szocializmus útjára lépett országok mindegyike számos sajátos vonással gazdagította a gyakorlatot. Bizonyos, ■ hogy a szocialista társadalom építése az utak és a formák még nagyobb változatosságát fogja felmutatni a jövőben. Azonban sem a jelenben, sem a jövőben nem mentesülnek pártjaink attól a legfőbb marxista—leninista követelménytől, hogy érvényesítsék a szocializmus építésének általános, közös törvényszerűségeit és egyidejűleg vegyék figyelembe országaik adottságait, történelmi és nemzeti sajátosságait Akár a szocializmus általános törvényszerűségeinek, akár a nemzeti sajátosságoknak és adottságoknak figyelmen kívül hagyása megtöri a fejlődést, válságokba, zsákutcába vezet Pártjaink önállóak, a szocialista országok szuverén és független országok. Országaink szuverenitása, népeink nemzeti függetlensége szocialista társadalmi viszonyokkal párosul, azokra alapul. A jelenlegd tör- • ténelmá szakaszban országaink szuverenitását, nemzeti függetlenségüket egyrészről a többi szocialista országgal fennálló szövetségünk, másrészről társadalmunk t szocialista alapjainak szilárdsága és továbbfejlesztése biztosítja mindenekelőtt. A kínai vezetők politikájáról ezt mondotta az első titkár: — Nem lehet nem beszélni arról, ami ma a nemzetközi munkásmozgalom legfőbb gondja, a nemzetközi helyzetet bonyolító egyik legnagyobb kérdés. Ok_ mány-tervezeteink nem foglalkoznak a kínai vezetők politikájával; ez annak a meggondolásnak a következménye, hogy a tanácskozás okmányaiban mellőzzük egyes pártok bírálatát. Mégis, az imperalizmus elleni harcról, egységünk erősítéséről szólva, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a letagadhatatlan tényt, hogy ma a kínai vezetők, s követőik politikája egységtörekvéseink nagy akadályozója és rendkívül bonyolítja, nehezíti az imperializmus elleni harcot. A kínai vezetők mai politikája objektíve a legnagyobb ajándék, előny és remény a nemzetközi imperializmus számára. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága természetesen sajnálja, hogy a Kínai Kommunista Párttal így alakultak a dolgok. De az elvekben nem lehet megalkuvás és semlegesek sem lehetünk. Itt nem két párt vitájáról és valami alárendelt kérdésről, hanem a nemzet- köri kommunista mozgalom, harcunk fő irányvonaláról van szó. Ezért pártunk központi bizottsága Ismételten határozottan elítélte a kínai vezetők kispolgári álradikalizmusát, hegemon törekvéseit, szakadór tevékenységét, nacionalizmusát, szovjet- ellenességét, fegyveres határprovokációit, egész káros politikai irányzatát. Kedves Elvtársak! Magától értetődő, hogy az imperializmus reményeket fűz azok hoz a nézeteltérésekhez, amelyek jelenleg meg vannak a szocialista világrendszer országai között és a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban. Az imperialisták a „haladó szocializmus”, az „önállóság”, a „szuverenitás” fogiadatlan prókátoraiként a katonai és gazdasági nyomás erejével, csábító szirén hangokkal, nyílt rágalmazással és titkos aknamunkával törekednek soraink megbontására. Egymástól, de főleg és mindenekelőtt a Szovjetuniótól szeretnék elválasztani a szocialista országokat, a kommunista és munkáspártokat, attól a Szovjetuniótól, amely létrejötte óta a fő akadály terveik útjában. Attól a Szovjetuniótól, amelynek katonai ereje, politikai és erkölcsi tekintélye a legfőbb akadálya annak, hogy az imperialisták, ha csak saját pusztulásuk óráját nem akarják felidézni, nem robbanthatnak ki új világháborút. Az imperialisták kénytelenek megfelelően számolni a Szovjetunió hatóerejével, szükségképpen minden haladó erőnek is helyesen kell látnia a szocializmus és a béke fő támaszának szerepét. Nincs egyetlen kommunista és munkáspárt sem, amelynek története elválasztható volna a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetétől, a leninizmus kialakulásától, Lenin tevékenységétől, aki a modern munkás- osztály új típusú forradalmi pártjának elvi és működési alapjait kidolgozta. Nincs egyetlen szocialista ország, amely azt mondhatná, hogy léte független az első szocialista országétól, de nincs olyan sem, amelynek biztonságát, szocialista fejlődésének biztató kilátásait, ne védené a Szovjetunió léte, internacionalista politikája, hatalmas ereje. Végül ezeket mondotta Kádár János elvtárs: Tisztelt Értekezlet! Kedves Elvtársak! Végezetül ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége egyetért a beterjesztett dokumentumok tervezetével, azokat jónak tartja, elfogadja és elfogadásra ajánlja. Tudatában vagyunk annak, hogy az állásfoglalásainkat ösz- szefoglaló és rögzítő okmányok elfogadása, közzététele igen nagy lépés előre, de ez még nem minden. Ezután kezdődik pártjaink igazi munkája az okmányokban foglaltak megvalósításáért. Meggyőződésünk, ha abban a szellemben folytatjuk a harcot a továbbiakban, amely szellemben munkálkodtunk e tanácskozás létrejöttén, az eredmények nem fognak elmaradni. Most, ezekben a napokban az egész világ, barát és ellenség egyaránt, Moszkvára, a kommunista és munkáspártok értekezletére figyel. Váltsa valóra tanácskozásunk a világ kommunistáinak és haladó embereinek e nagy nemzetközi találkozóhoz fűzött reményeit. Végezetül biztosíthatom a testvérpártok képviselőit: a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kommunisták érzik a reájuk háruló felelősséget és készek valamennyi testvérpárttal összefogva dolgozni. harcolni közös ügyünk sikeréért. Köszönöm a figyelmüket. A magyar küldöttség a tanácskozáson. Nemes Dezső, Kádár János és Komócsin Zoltán a megnyitó ülésen.
