Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-10 / 131. szám

190B. Június 10.

6

Kedd

Öveges üt

A gépjárművezetők nem kis rettegéssel teszik meg az Orosháza és Békéscsaba közti távolságot. Ugyanis mint köztudott, Orosházán tízezrével gyártják a különböző dunsztos üvegeket Nem célunk most azt vizsgálni, hogy hányfelé szállítják ezeket Volt nekünk éppen elég izgalmunk saját testi és gépkocsink gumiabroncsainak épségét illetően addig, amíg a minap Orosházáról Békéscsabára értünk.

Ügy kezdődött, hogy én magam a nézéssel takarékoskodva, szundikálni kezdtem az estébe hajló időszakban is eléggé nagy hőség közepette, amint Orosháza határát elhagytuk. A püóta, vagyis a gépkocsivezető vaskos megjegyzései csakhamar eltérítettek ettől a szándékomtól. Az említett útszakasz amúgy sem dicséri építőit. Ha goromba lennék, akkor nagyanyám egykori fodros alsószoknyájához hasonlítanám. Két széle ugyanis olyan, mintha tenger vize cak- kozta volna ki, nem mulasztva el jókora gödröket is ásni. Egyszóval a kitérés, az előzés nem életbiztosítás ezen az útvonalon. Ráadásul az amúgy is nagy forgalmat növelik a dunsztos üveget szállító gépjárművek is.

fis hogyan szállítják? Ügy, mint egykori őseink annak a bizonyos Csákinak a szalmáját, amikor rászabadultak. Az úttestet ugyanis eléggé gyakori és terjedelmes foltokban üvegcserepek fedik. Eleinte számoltuk. Valahol a nyolcvanadik vagy századik üvegcserép-terítéknél eltévesztettük a számolást, mert az út mentén egy teljesen ép dunsztos üveget pillantottunk meg;

Tévedés ne essék, nem vettük fel. Eléggé bosszúsak voltunk ahhoz, hogy emiatt megálljunk. A gépkocsivezető legalábbis azt mondta, majd állhatunk akkor, ha egy üvegcserép kihasítja a gumiabroncsot.

Tessenek elképzelni, hogy a pilóta milyen vaskos kifejezéseket használt volna, ha ez a 'kényszermegállás valóban bekövetkezik. Elvégre mégis csak öt. hatszáz forintba kerül egy gumiabroncs. Meg aztán általában mindenki igyekszik a munkaidő leteltével haza, és akkor sem szívesen szeret detektet szerelni, vulkanizálni vinni a gumiabroncsot, ha nagyon muszáj.

Véleményünk szerint nem törvényszerű az, hogy az Orosháza és Békéscsaba közti útszakasz terítve legyen gumiabroncsot kihasító, defektet, a fának ütődés vagy az árokba borulás veszélyét jelentő üvegcserepekkel. Amennyiben az üveggyárban nem tudják megtalálni a biztonságos szállítás módját, úgy szerződtessenek elegendő számú embert ahhoz, hogy a napközben, enyhén szólva, tíz-, húsz- számra lepottyanó üvegek cserepeit leseperjék az úttestről.

K. I.

Évenként 32-en szenvednek halálos áramütést a háztartási villamos készülékek helytelen használata miatt

A Magyar Villamos Művek Tröszt rendszeresen tájékoztatja a fogyasztókat azokról a balesetveszélyekről, amelyek háztartási villamosberendezések, készülékek, szerelvények használatakor bekövetkezhetnek. A felvilágosító munka egyik eszköze az évenként 3 millió háztartási fogyasztónak megküldött Tájékoztató, amelynek a múlt év végén megjelent negyedik füzetében Érintésvédelmi ki mit tud címmel vetélkedő is indult. A pályázóknak a játékszabályok szerint hat kérdésre kellett -válaszolniuk.

A DÁV Szegedi Igazgatóságához Csongrád, Békés, Bács- Kiskun és Pest megyéből, valamint Szegedről több mint ezer helyes megfejtés érkezett be. A sorsolás alapján Békés megyéből hárman részesültek díjazásban. Egy-egy villanyvasalót nyert Csajági Andrásné gerlai, Varga Lajos sarkadi és Sági György mezőberényi lakos.

Szükséges azonban újra felhívni a figyelmet a Tájékoztató füzetben foglaltakra. Annál is inkább, mert eddig országosan évenként átlag 32-en szenvedtek halálos áramütést a hiáiztar- tási villamoskészülékek helytelen használata miatt. A balesetek pedig a szakszerűtlen szerelés, valamint a megrongálódott szigetelésű berendezések, készülékek, vezetékek, szerelvények használata miatt következnek be. Érintésvédelem nélkül vagy nem megfelelő érintésvédelemmel különösen veszélyesek a hő-, tégla- beton- és földes-padozatú helyiségek.

flz Orosházi Üveggyár

lakatos és gépszerelő szakmunkásokat keres felvételre, üveggyári automata gépkezelői munkakörbe.

A fenti munkakörbe jelentkezhetnek A MOST FELSZABADULÓ LAKATOSES GÉPSZERELÖIPARI TANULÓK IS, akik a 18. életévüket betöltötték, vagy azt folyó év végéig betöltik.

KERESETI LEHETŐSÉG:

gépkezelői munkakörben 1700—2000 Ft/hó

gépész munkakörben 2100—2400 Ft/hó

A havi munkaidő 182 óra, vagyis minden 6 nap után 2 szabadnap jár.

Vidékiek részére szállást biztosítunk.

Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán.

Az amerikai hadiipar és a Pentagon

Különösen éles és heves vita folyik március vége óta az amerikai politikai életben és sajtóban. A szenvedélyek egy korábban sokszor emlegetett téma kőiül lángoltak feL A témát magát nem kisebb személyiség dobta egykor az amerikai köztudatba, mint a nemrég elhunyt Eisenhower tábornok, az Egyesült Állatása után megtöri ezt a hatalmat, i s Amerika erőforrásait a „nemzet” hazad szükségleteinek kielégítésére fordítja. Nixon túl van már elnökségének négy hónapján —, s minden maradt a régiben. Sőt!

Megjelent egy „bombaként robbanó” ci'kk az Atlantic című amerikai magazin áprilisi számában. A cikket David M. Shoup tábor- riadójelként értékeibe Shoup tábornok cikkét. S, hogy a jelzést a „túlsó oldalon” is megértették, azt mi sem bizonyítja jobban, minit az a heves sajtóhadjárat, amely Shoup áílításainalk megcáfolására indult, s amely a tengerészgyalogság volt főparancsnokát a „katonai hivatás árulójának’’ minősítette. A vihart azonban

Tfí^Dfefense Complex

MILITARY ORDERS: A TREND THAT’S CAUSING CONCERN

firmed forces contracts for goods.and Services in tne ITS. have near!/ doubled in nine years-one big reason tor rising attacks on military programs irrCongress. The record1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 (est.)- ” '' .....

.

H

HhMÍHHíí

■HH

A grafikon a ü. S. News and World Rcportból: a hadimegrendelések növekedése 1969-tól, 1966-nál jelzi a grafikon a vietnami eszkaláció kezdetét. A rajz szövege: a „védelmi komplexus” — hadimegrendelések: egy irányzat, amely nyugtalanságot okoz.„ 9 évenként (átlagosan) megkétszereződik, a hadimegrendelések összege — ez az egyik ok, amiért a kongresszusban erősödő támadások érik a katonai programokat.

mok volt elnöke. 1961. január

17-én, alig három nappal azelőtt, hogy a Fehér Házat átadta volna John. F. Kennedy-nek, Eisenhower búcsúbeszédet intézett az amerikai néphez. Ebben a beszédben hangzott el első ízben a „katonai ipari komplexus’’ meghatározás. Ebben a beszédben hangzott el az elnöki tisztség nyolc éven át volt betöltőjének, Amerika legtekintélyesebb tábornokának ajkáról a figyelmeztetés:

„Űj tényező Amerika tapasztalatai között a hatalmas katonai elit és a nem kevésbé hatalmas hadiipari szervezett összefogása. Ennek az összefogásnak a totális befolyása — gazdasági, politikai, sőt szellemi befolyása — érezhető minden városunkban, minden államunk kormányzói palotájában, a szövetségi kormány minden hivatalában. Fel kell ismernünk a parancsoló szükségességet, amely ebből a fejlődésből adódik. Nem szenvedhetünk kudarcot, amikor arról van szó, hogy rádöbbenjünk, milyen súlyos következmények fenyegetnek bennünket... E pusztító jellegű erő felemelkedésének lehetőségei

adottak, ez a hatalom létezik és, ha nem védekezünk, növekedése elkerülhetetlen... De nem engedhetjük meg sohasem, hogy ez a kombináció veszélybe döntse szabadságjogainkat és demokratikus eljárásmódunkat...”

Richard Nixon, aki annak idején Eisenhower alelnöke volt, 1968-as választási kampányában gyakran idézte ezeket a szavakat, s a vietnami háborút, az Egyesült Államok „világrendőri szerepe” érdekében vállalt súlyos elkötelezettségeket hozta fel annak bizonyítékául, hogy lám, hová vezetett Eisenhower elnök szavainak, figyelmeztetéseinek semmibevétele. Nixon azt állította: a demokrata kormányok, a demokrata elnökök azért bizonyultak tehetetleneknek, ezzel a veszéllyel szemben, mert „ilyeneknek akartak bizonyulni, lévén ők maguk is vagy a katonai-ipari komplexus bábjai, vagy a katonai-ipari komplexus leghatalmasabb északi és keleti csoportjainak kiszolgálói...”

Nixon választási beszédeiben szinte esküvel ígérte: megválasznolk, az Egyesült Államok tenge- részgyalogságának vélt főparancsnoka, a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának volt tagja írta. Shoup tábornok leleplezi: már nem csupán arról van szó, hogy a katonai-ipari komplexus” ijesztő befolyást gyakorol a politika irányítására. Shoup tábornok szerint a kulisszák mögött Amerika történelmének leghatalmasabb összeesküvése jött létre, amelyben a fő szerep „nagyraiörö, magas rangú tisztek elit csoportjának kezében van, akik feltétel nélkül előnyben részesítik, a háborút a békével szemben, mert ebben látják a lehetőséget arra, hogy az egész amerikai nemzetet militarista, agresszív nemzetté formálják.”

Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának közelmúltban véget ért kongresszusa is megállapította : az ország nemzetgazdasága 500 hatalmas tröszt kezében van, ezeket pedig a pénzmágnások kis csoportja ellenőrzi. A nagy monopóliumok növelik ellenőrzésüket a politikai hatálom fölött, s így a reakciós militarista erők határozzák meg az ország bel- és külpolitikáját.

Ezek az erők a lehető legprimitívebb jelszavakkal dolgoznak: „antíkommunjzmus — nemzetvédelem — hazafiság!” Semmit sem bizonyítanak, úgy vélik, állításaikat nem érvekkel kell alátámasz- taniok — minden állampolgárnak, minden civilnek, az utolsó farmertől az elnökig, kötelessége, hogy „valósággal isteni kinyilatkoztatásként” higyjen nekik, teljesítse követeléseiket, engedelmeskedjék. E katonák politikai tevékenységüket ráadásul titokban folytatják és nem kételkednek abban, hogy akaratukat mindenkire rá tudják kényszeríteni, a hadügyminiszterre és az elnökre is.

'William Proxmire szenátor leg_ utóbb jelentést készített a hadseregből leszerelt és az iparban foglalkoztatott tisztekről, s megállapítja, hogy a katonai megrendeléseken dolgozó 100 legnagyobb amerikai vállalat vezető apparátusában 2072 olyan ember dolgozik, aki ezredesként, vagy annál is magasabb rangban teljesített szolgálatot a hadseregben,

A New York Times valóságos

nem lehetett lecsillapítani. S bár) Nixon megbízatásából Agnew al- elnök egy beszédében, amely április 15-ón hangzott el, „nevetséges” és „fantasztikus koholmány nak minősítette, hogy az Egyesült, Államokban egyáltalán léteznék az a bizonyos „katonai-ipari komplexus”, a kormány egymást követő furcsa intézkedései csak olajat öntöttek a tűzre. Az újt költségvetési tervezet — pontod sabban: a még Johson által elő-; készített költségvetési tervezet át-í dolgozott változata — kegyetie-j nül megnyirbálja az amerikai társadalom érdekeit szolgáló tételeket, például 420 millió dollárral csökkenti a szállítás és a posta fejlesztésének előirányzatait, 3 43 millióval a mezőgazdaság támogatására és a természeti kincsek megöltalmazására szánt összege L

Ez is bizonyítja, hogy a hatalmas méreteket öltő fegyverkezés mennyire rátelepszik az amerikai nép életére. A vietnami háború továibbfoly tatása, vagyis 1965 óta a hadiipar a termelés legnagyobb szektorává vált, és jelenleg 8,5 millió embert foglalkoztat: 3,4 millió a hadsereg létszámához tartozik, 1,3 millió a Pentagon alkalmazásában áQ (többségük civil szakértőként teljesít szolgálatot) és 3,8 millió szakmunkás. Szenátusi vizsgálat adatai szerint jelenleg minden kilenc amerikai dolgozóból egy a hadiipar, vagy azzal összefüggő tevékenységet folytató intézmények alkalmazottja.

Éppen ez az, ami mán**'több amerikait — a józanabb politikusokat is — fokozódó aggodalommal tölti eL Világosan látják — és egyre többen látják —, hogy a fegyverkezés csökkentése, a vietnami háború megszüntetése vezethetne nemcsak a békéhez, hanem az amerikai társadalmat belülről emésztő súlyos gazdasági és társadalmi problémák megoldásához is, amelynek egyik akadálya éppen a hadiipar és a katonai kiadások mértéktelen előtérbe helyezése.

A jelek azonban arra vallanak, a Nixon-kormány nem egyszerűen csak tudomásul veszi a „katonai-ipari komplexus” hatalmát, de tudatosan azt szolgálja.

» IC. X