Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-09 / 130. szám

1969. Június 7. 3 Vasárnap íj fazonú ingeket gyártanak nyugati exportra a Szarvasi Ruházati KTSZ-ben A Szarvas Ruházati Ktsz dol­gozói kiváló minőségű termékeik­A gazdaság fejlődését akarják szolgálni az új vezetők A NEB vizsgálatai a magyarbánhegyesi Egyetértés Tsz-ben kel pár év alatt megszerezték az elismerést a hazai és a külföldi piacokon. Nemcsak itthoni anyag­ból varrnak divatos férfiingeket, de bérmunkát is vállaltak. Olasz megbízásból például teljesen új fazonú ingeket vannak. A kockás, illetve fekete posztóból készült tee nager-ingek zsebekkel, fémgom­bokkal készülnek. Még ebben az évben több száz ezer darabot szál­lítanak az újdonságból a meg­rendelőnek. Orvhorgászok akadtak „horogra“ a Körösök mentén A napokban tette le a hivatali esküt megyénk 52. halászati tár­sadalmi ellenőre. Az önkéntes el­lenőrök előadást hallgattak a ha­lászati, horgászati szabályokról, jogokról, kötelességekről. Ezután megtartották az első „razziát” a természetes vizek felett. A rend­őrség sokat segített a társadalmi ellenőrzésben, s így megyénk te­rületén vízen és töltésen szervez­hették meg a gyors munkát. Az első társadalmi ellenőrzés alkal­mával csaknem félszáz orvhalász ég orvhorgász akadt „horogra”. A szabálysértők ellen megtették a feljelentést. ( A hivatásos horgászok és a ha­lászok ugyanis évről évre nagy gondot fordítanak s jelentős anyagi áldozatot vállalnak a ter­mészetes vizek halállományának gyarapítására. A társadalmi ellen­őrzést időnként megismétlik, hogy csakis azok fogjanak a különböző halfajtából, akik erre jogosultak. Farkas János, a magyarbánhe­gyesi Egyetértés Tsz új elnöke így összegezte véleményét a Népi Ellenőrzési Bizottságnak küldött válaszlevelében: „..Tudom, hogy M (tudniillik a tsz-ben) rend csak akkor lesz, ha a hibák elkövetőit azonnal... fe­lelősségre vonják.” Tökéletesen egyetértünk az el­nökkel, aki az utóbbi időben csak­nem teljesen megújult vezetőség élén valóban azon fáradozik, hogy a tsz-ben helyreálljon a rend, és ismét kialakuljon a biza­lom légköre. Ehhez kíván segítsé­get nyújtani a NEB vizsgálatai­val. fl szálak messzire nyúlnak A Népi Ellenőrzési Bizottsághoz 1968-ban érkezett az első bejelen­tés a magyarbánhegyesi Egyetértés Tsz-bőL A levélíró gondatlan­sággal. visszaéléssel vádolta a tsz néhány vezetőjét és egyebek mellett annak kivizsgálását kérte, miért hullott él az előző évben tetemes mennyiségű növendék- pulyka. A vizsgálat szerint 1967-ben az Egyetértés Tsz több mint 59 ezer napospulykát vásárolt, s ezek kö­zül az év végéig valóban elhul­lott 40 ezer. Vajon máért? A községi állatorvos megálla­pította, hogy a tsz-nek csak 30 ezer pulyka befogadására volt — ideiglenes — helye. Az elhullás fő oka tehát a zsúfoltság A NEB közbenjárására meg­vizsgálta a pulykaelhullás körül­ményeit a Békés megyei Állat­egészségügyi Állomás is. Végkö­vetkeztetése nagyjából megegye­zik az állatorvoséval: az elhullá­sok 50—70 százaléka rossz tar­tási körülményekre vezethető vissza. Magas volt ebben az évben a tsz-ben a sertés- és szarvasmar­ha-elhullás aránya is Itt is ha­sonló okok játszhattak közre, er­re utal az Állami Biztosító állás­pontja: 23 sertés után azért nem fizetett kártérítést, mert az el­hullás hanyagságból, rossz takar­mányozásból adódott. A NEB-vizsgálat jegyzőkönyvé­ben ezeken kívül más is szerepel. Például az akkori elnök számára épült szolgálati lakás költségeinek szabálytalan elszámolása, és fur­csa módon csak a népi ellenőrök­nek tűnt fél az is, hogy a tsz gépcsoport-vezetője 1966-ban 8 ezer 800 forint, 1967-ben pedig már 15 ezer 600 forint gépkocsi- használati díjat vett fel a tsz- től saját járműve után. Nagyon sokat kellett utaznia ehhez a ve­zetőség megbízásából. A vizsgálat tapasztalatait a NEB természetesen közölte az il­letékesekkel. A nyilvánvalóan ha­nyagságból származó hibák, károk okozóit azonban nem vonták fe­lelősségre. Igaz, hogy — mint utaltunk rá — a vezetők jó része időközben munkahelyet változta­tott. A tsz-tagsága azonban ért­hetően nem nyugodott bele a problémák elhallgatásába. Soro- j zatbam érkeztek az újabb jelzé­sek a népi ellenőrzéshez. És nem is indokolatlanul. Ajándék és szemlélet Az idei év elején ismét vtzs-! gálatok folytak az Egyetértés Tsz- ben. A megállapítások közül idé- j zünk: Reményi Miklós, a tsz főkörív-1 velőjének és Majsai Jánosnak, az építési csoport vezetőjének intéz­kedésére — mely intézkedés mö­gött nem állt sem vezetőségi, sem küldöttgyűlési határozat — a közös vagyon terhére összerak­ható autógarázst ajándékoztak egy tervezőnek olyan szolgálatai­ért. melyek hivatali kötelességei közé tartoztak. A vizsgálatot kö­vetően a tervező kifizette a ga- i rázs árát. A népi ellenőröknek arra a kér­désére, hogy szabályosnak tart­ják-e az ajándékozást, Reményi Miklós főkönyvelő így válaszolt: „Szabálytalan volt ugyan, de eb­ben az országban nagyon sokan ezt csinálják. Ha van liter pálin­ka, akkor van anyag, ha nincs, akkor nincs.” Május 14-én jelennek meg az első hírek a Vörös Hadsereg győzelmeiről. Tizenhatodikén már vezércikk foglalkozik az új helyzettel: „A MAGYAROK ÉS A SZÖVETSÉGESEK. Mialatt a szövetségesek azon tanakodtak, hogy osszák fel a román és a csehszlovák seregek érdek-szféráját, félve attól, hogy azok még összemarakodnak, szó­val előre ittak a medve bőrére — a Vörös Magyarország hatal­mas sikert ért el a csehszlovák fronton. Magyarország helyzete egy időben kritikus volt, most kezd megjavulni. A románok támadás egyelőre abbamaradt. Éppen ezért mintha a szövet­ségesek stratégiája is változnak. Legalábbis az osztrák burzsoá sajtó —, amelyik egyformán gyűlöli a szövetségeseket és a mellette létrejött Szovjet Köztár­saságot — arról beszél, hogy a szövetségesek úgy látszik kerülik a nagy összecsapást Budapest közelében és nem akarnak azon­nal támadni. Igen, mert egy Bu-. dapest alatti csata nagyon véres lenne. És kérem, a szövetsége­sek humánus népek lévén in­kább éheztetik Magyarországot, ez lehetőséget ad az elenforra- dalmi köröknek arra, hogy meg- döntsék a szovjet kormányt. Engedtessék meg, hogy kétel­kedjünk abban, hogy az áttérés a vérfürdő elkerülése végett van. A szövetségesek nem szen­vednek a szentimentalizmus ne­vű betegségben. Ha most mégis így ívagyai mb mb mb m bmm saságnak egy kis lélekzetvétel- nyi szünetet szándékoznak adni — egy héttel ezelőtt román báb­jaik milyen szemtelenül utasí­tottak el minden ilyesfélét—.ak­kor most sem az emberszeretetben van a lényeg. A kommunista köztársaságokkal harcolni kel­lemetlen dolog. Budapesthez kö­zeledve mind jobban nő a ma­gyarok ellenállása, a támadó csapatokat a szétbomlás egyre jobban veszélyezteti, Budapest bevétele helyett adódhat saját csapataik lázadása is. Űj helyzet alakult ki a román támadás után, így értékelik: „A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁR­SASÁG VESZÉLYBEN (ápr. 26-i szám). A szövetségesek ugyanazt a taktikáé folytatják Szovjet-Magyarországgal is, mint Szovjet-Oroezországgal. Budapestre küldték, Smuth tá­bornokot, aki gazdasági és élel­miszer segélyt ígért a magyar népnek, másrészt megindították Magyarország ellen csapataikat. A román támadás célja látha­tóan az, hogy a magyar vörös csapatokat visszavesse a Tisza vonalához, arra a demarkációs vonalra, amelyet annak idején a burzsoá kormánynak ajánlottak a szövetségesek. A keletről jövő román támadást délről a fran­ciák szándékoznak támogatni. E célra Szegeden színes bőrű gyarmati csapataik vannak. Ä másik nyilvánvaló célja a szövetségeseknek az, hogy el­vágják Magyarországot Galíciá­tól és így persze Oroszország­tól. Evégett támadnák a Tisza felső folyásánál, a Kárpátokban. A szövetségesek már nem. bíz­nak a galíciai burzsoá rendszer­ben és idejében sietnek kialakí­tani védelmi vonalukat a Kár­pátokban, hogy ne engedjék Ma­gyarország és Oroszország egye­sülését Galícián keresztül.” (Folytatjuk) .4 Balgaság lenne tagadni, hogy ♦ hogy mindmáig van példa a ,,de- tmizsonos protekcióra”. De lehet, ♦ hogy azt éppen az ilyen — hély- 7 télén — szemléletnek „köszönhet­őjük”. A tsz említett két vezetője •mindenesetre fegyelmit kapott az I ajándékozásért. 1 Prémiumfeladat — utólag I Időközben bejelentés érkezett a ♦ közös gazdaságból a Magyar Rá- tdiónak is. A panasz kivizsgálása Hírek az Az Ünnepi Könyvhét alkalmá­ból dr. Siklós Margit, a Kiadói Főigazgatóság megbízott vezetője szombaton délelőtt, Budapesten, a Liszt Ferenc téri könyvklubban kitüntetéseket adott át a könyv­kiadás területén kiemelkedő ered­ményeket elért dolgozóknak. Har­mincötén kapták meg a Szocialis­ta Kultúráért és tizennyolcán a Kiváló Dolgozó kitüntetést, har­mincötén miniszteri dicsérő okle­velet kaptak. ★ A szegedi szénhidrogén-meden- 'cében, a Tisza és a Maros medre alatt is számottevő olaj- és föld­ANTIKVÁR KÖNYV­FELVÁSÁRLÁSI napokat tartunk a gyulai könyves­boltban június 10—11-én. VÁSÁROLUNK régi és új szépirodalmi, ifjúsági és tudományos szakkönyveket. Készpénzzel fizetünk. Nyitva: 10-én 8—13. 15—18-ig, 11-én 8—13, 15—17-ig. ismét a népi ellenőrökre hárult. És az újabb vizsgálat még min­dig talált szabálytalanságot, ha­nyagságot. Például: 1969. január 3-án csaknem 110 ezer forint prémiumot fizettek ki az építő brigádnak — a jogszabályellenes vezetőségi határozatra hivatkozva. E határozatban rögzítették a pré­miumfeladatot és nagyon „ügye­sen” csak azután, miután a bri­gád a feladatot elvégezte. Talán mondanunk sem kellene, hogy a prémiumból a tsz néhány vezető­je is szépen részesedett. A traktorosokkal együtt Papp Ferenc gépcsoportvezető és Pén­tek Bálint gépészmérnök 7 ezer 417, illetve 8 ezer 568 forint pré­miumot kapott az 1968. évi üzem- anyagmegtakarítás után. Szépség­hibája e premizálásnak, hogy de­cember 31-én a tsz földjéből 1200 hold még szántatlan volt! Farkas János elnök a már idé­zett levelében az építőbrigád pre­mizálásával kapcsolatban a kö­vetkezőket írta: A prémiumok ilyen kifizetését jogtalannak, elő­re kiterveltelek tartja. Akik az utólagos határozatot hozták, ma­guk is érdekeltek voltak anyagi­lag a jutalmazásban. Így könnyen szemet hunytak. Ügy véljük, hogy e megállapítások többé-kevésbé vonatkoznak az üzemanyag-meg­takarítással kapcsolatos prémium­kifizetésre is. Tisztázódnak a függőben maradt ügyekT Végül: 1968. április 1-én a tez főraktáros személye megváltozott. Az akkor felvett jegyzőkönyv szerint 931 mázsa hiány mutatko­zott cirokmagból. A tsz vezetősé­ge e hiányról tudomást szerzett, de kivizsgálást nem indított. A leváltott magtáros ellen eljárás nem indult! Még érdekesebbé te­szi ezt az ügyet, hogy az 1968. december 31-i kötelező leltár szerint mindössze hat mázsára csökkent a hiány. A NEB meg­állapítása szerint azonban még akkor is 502 mázsa volt! A NEB, mérlegelve a korábbi megállapításokat is, az 1969-ben feltárt szabálytalanságokat, visz- szaéléseket az illetékes szervek tudomására hozta. Reméljük, hogy most már a tsz-gazdák meg­nyugtatására tisztázódnak a füg­gőben maradt ügyek is. Csak igy lehet hozzásegíteni Farkas Já­nost és a többi új vezetőt ahhoz, hogy tiszta lappal indulva, min­den erejét, energiáját a közös gazdaság fejlődésének szogálatá- ba állíthassa. Békés Dezső országból gázkincs rejtőzik. Az Alföldi Kő­olajfúrási Üzem. szegedi üzemé­nek dolgozói irányított ferdefú­rással kutat mélyítenek a kiter­melésre. Az első 2100 méter mély „ferdekút” már meg is kezdte próbatermelését, s ezzel felszínre került az első olaj a Maros medre alól. Hamarosan hozzáfognak egy másik hasonló kút rétegvizsgála­taihoz is. A tervek szerint össze­sen 90 ilyen ferdekutat fúrnak, hogy minkét folyó alól kitermel­hessék a szénhidrogéneket. ★ A művelődésügyi miniszter ren­deleté értelmében a levéltári munka szakmai-tudományos irá­nyításának támogatására a külön­féle szervek — minisztériumok, megyei tanácsok, társadalmi szer­vezetek, más jogi személyek stb. — által fenntartott levéltárak egységes fejlesztésének elősegíté­sére létrehozzák a levéltári taná­csot. A tanács a levéltárügy or­szágos szakfelügyeletét ellátó mű- velődésügyi miniszter szakmai ta­nácsadó testületé. Székhelye Bu­dapest. elnökét, titkárát és tag­jait a művelődésügyi miniszter bízza meg, illetve menti fel. Fordított helyzet Nincs rendben valami a mező­gazdasági beruházások körül. Az állami segitséggel épülők eseté­ben nem is tudják a szövetkeze­tek vezetői, hogy hányadán áll­nak. Az 1968. évi zárszámadás készítésének időszakában kiadott pénzügyi rendelkezések értelmé­ben egy-egy beruházás csak ak­kor kerülhet versenytárgyalásra, ha az ügyben érdekelt üzem egy összegben és készpénzben teszi le saját erejét. Korábban némi könnyebbség volt ezen a terüle­ten, mert az egy-egy beruházás­hoz szükséges saját erőt építő­ipari anyagban is letehette a szövetkezet. Tavaly ősszel több gazdaságban ezt a gyakorlatot követték. Ezért vásároltak az 1969. évi beruházásokra anyagot, épülettartozékokat. Ügy voltak vele, ha az anyagbeszerzést jő előre megoldják, akkor 1969 vé­gére talán még a két esztendőre programozott épületekkel is el­készülnek. Így ezekben is meg­szervezhetik a termelést s egy évvel korábban könyvelhetnek el hasznot. A kiadott pénzügyi rendelke­zés értelmezői és végrehajtói most nem ismerik el a korábbi általános gyakorlatot. Ezért a beruházásokhoz az üzem anyagi erejét forintban kérik, függetle­nül attól, hogy a termelőszövet­kezet az anyag egy részét már megvásárolta. A mostani helyzet tehát eléggé disszonáns, mert pénzügyi szer­veink egy gazdaságtól, ha az anyagot tavaly ősszel be is sze­rezte, egy és ugyanazon beruhá­záshoz kétszeres összegű saját erő letételét követelik. ■ Vajon melyik termelőszövetkezet képes erre? Aligha találni ilyet, olyat azonban egyre többet, ahol a vezetőség tépi a haját, mert az üzem 1969-re tervezett és saját erőforrásaival jól megalapozott műszaki fejlesztése az esztendő derekán még nem kezdődhetett (4. A beruházási célra réiretett több millió forint fél év óta a holt tőke szerepét tölti be. Kinek jó ez? Ki tudja. Annyi azonban bizonyos, hogy a termeltető vál­lalatok, a párt és állami szervek a mind több mezőgazdasági ere­detű áru előállítását sürgetik. Az országnak ugyanis létérdeke fű­ződik a mezőgazdasági áruter­meléshez. A belföldi piac ellátá­sán túl a külföldi igények kielé­gítése is jelentős bevételt bizto­sítana a népgazdaságnak. Pénz­ügyi szerveink mégsem tekinte­nek el a saját erő forintjainak készpénzes tartalékolásától. Emi­att áll, illetve több beruházás el sem kezdődhetett megyénkben. A beruházási politika mind ér­dekesebb területe gazdasági éle­tünknek. Az üzemek vezetői még csak információt sem kaptak ar­ra vonatkozóan, hogy ezévi el­képzeléseiket valóra válthatják-e vagy sem. Bizonytalanságban él­nek, pedig ha tudnák, hogy az óhajtott beruházásból 1969-ben semmi sem lesz, más célra for­dítanák pénzüket. Gépeket és egyebeket vásárolnának, melyek­kel tovább alapoznák az 1969. évi termelési feladatok mind jö­vedelmezőbb megvalósítását. Eh­hez azonban ismerniük kellene a pénzügyi lehetőségekét, s azt, hogy előreláthatóan mikorra számíthatnak a tervezett beru­házás megvalósítására. Ilyen bensőséges kapcsolatra lenne szükség a mezőgazdaság és a pénzügyi szervek között is, hogy a tsz-ek vezetői pénzügyi vonalon is korrekt partnerságot és biz­tonságot érezzenek maguk körül a tervezésben és a pénz felhasz­nálásában. A pénzügyi szervek akadály­keresésén alapuló beruházási po­litikája azért is érdemel néhány szót, mert az utóbbi években az elfekvő készletek, a kihaszálatla- nul álló lehetőségek társadalmi hasznosítását sürgették. Most. mintha fordított lenne a helyzet. Dupsi Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents