Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-05 / 127. szám
196». június 5. 4 Csütörtök A gazdaságosabb termelésről Beszélgetés Győri Jánossal, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat főkönyvelőjével A főkönyvelőkre manapság különösen nagy gond hárul. A gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatban nemcsak nekik kell az ismeretüket gyarapítaniuk és a helyes szemléletet önmagukban kialakítaniuk, hanem elengedhetetlenül fontos, hogy a vállalat különböző szintű vezetőivel is megértessék az új koncepciót. A régi- | hez, a megszokotthoz való ragaszkodás akadályozza a fejlődés, elkerülhetetlenül kárt okoz. A szemléletbeli változás a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál már érezteti a hatását, van azonban még javítani való is. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Győri János főkönyvelővel, akit most főként a készletgazdálkodással kapcsolatos gondok foglalkoztatnak. Azt helyesnek tartja, hogy az építésvezetők a tér-! melés biztonságára törekednek, de a készletek túlbiztosítása a válallatnak súlyos ezrekbe, tízezrekbe kerülhet — Mennyi az optimális készlet? — Ezt általánosságban nem lehet meghatározni, mert építkezésenként változik. Azt azonban tudni kell, hogy amíg a tárolt készlet nem kerül felhasználásra, addig az a vállalatnak csak megterhelést jelent. — Milyen hátrányok származnak a készletek túlbiztosításából? — Fizetni kell utána az eszkcz- ekötési járulékot, a hitel után a kamatot. Az is köztudott, hogy minden anyag a tárolásnál csak veszít az értékéből, s emellett a kisebb-nagyobb mértékű eltulajdonítás (lopás) lehetősége is fennáll. — Milyen összeget tett ki tavaly a túlzott készletek miatt kifizetett eszközlekötési járulék? — A többletköltség sok százezer forint vállalati veszteséget okozott, ami természetesen a dolgozók nyereségrészesedését is érintette. Legalább egynapi keresetnek megfelelő összeggel kap- j tak kevesebbet emiatt. — Mi okozza az építésvezetők j törekvését arra, hogy túlbiztosítsák a készleteiket? — Sajnos a megrendelt anyagokat ma még nem akkor szállítja a gyártó mű vagy a kereskedelem, amikorra azokat igénylik. Az eladó diktál, nem a vevő. A túlbiztosítás azonban még így sem nyerhet polgárjogot. Egyes cikkekből éppen azért keletkezik hiány országosan is, mert sok vaní belőle a raktárakban. Ahová nem jut belőle, ott megakad a termelés. Érthető tehát, hogy az állam szigorúan lép fel a halmozók ellen. — Régebben itt is, ott is megkezdték az építkezést és nehéz volt kivárni, amíg valahol befejezik. Ma észrevehetően koncentráltabb a munka, egy-egy megkezdett építkezésnek rövi- debb a befejezési ideje. Bizonyára ez is a gazdaságosabb termelést segíti elő? — Valóban, erre a kezdeti lépéseket tavaly tettük meg. Tudvalevő, hogy a vállalat a felhasznált anyagokért jelentős hitelkamatot fizet mindaddig, amíg az építményt át nem adja az építtetőnek. Tehát egy időben a lehető legkevesebb építkezést szabad csak megkezdeni, ami egyúttal a rezsiköltségeket is csökkenti. A javulást ezen a téren mutatja, hogy amíg 1967-ben 237 építkezésen folyt munka. 1968-ban már csak 201-en. Az áthúzódó munka 10 százlékkal volt kevesebb. Az átadási idő betartása, a minőségi hiánypótlás csökkentése is kedvező fejlődést mutat, ami 1968- ban — az 1967. évihez képest — 1 millió 700 ezer forint eredményjavuláshoz vezetett. A munkák koncentrálásában különösen Hoffmann Ferenc építésvezető jeleskedett. — Az előzők alapján tehát nemcsak az a fontos, hogy egy építkezés mielőbb befejeződjék, hanem azt is, hogy az építtető azonnal vegye át a létesítményt. — Természetesen, hiszen ha késik az elszámolás, aklfbr éppen úgy fizetjük a hitelkamatot, mintha meg nem fejeződött volna be az építkezés. Ilyen vonatkozásban különösen Wábel Ferenc építés- vezető és Hamvas János vezetőtechnikus érdemel dicséretet. Ok az átadással egyidőben igyekeznek a számlát is átnyújtani. — Sokszor hallottunk már arról, hogy a dolgozók nem eléggé használják ki a termelőgépeket. Mi a helyzet a vállalatnál? — Ez a kérdés összefüggésben áll a termelés koncentráltságával, hiszen az építőipar gépei közül jó néhány csak nehezen mozgatható. Ha a munkahelyek változnak, a gépek nem mindig követhetik a dolgozókat Azt már mindenki tudja nálunk, hogy a vállalatnak a gépek évente 14 millió forintba kerülnek. Ebben benne van a saját gépek után az amortizációs és az üzemben tartási költség, az eszközlekötési járulék, a gépkezelők munkabére, a kölcsöngépek után pedig a bérleti díj. Hogy milyen a gépek kihasználtsági foka, arra ismét két összehasonlító adattal tudnék felvilágosításit'adni. Míg 1967-ben 68,7 százalékos volt, 1968-ban már csaknem elérte a 77 százalékos arányt. Mutatkozik tehát fejlődés, de még jelentős tartalékok állnak rendelkezésre ilyen vonatkozásban is. A vállalat gazdasági eredményét jelentősen elősegíthetik az újítások, ésszerűbb megoldások. Érdekeltek-e ezek keresésében a dolgozók? — Gondot fordítunk arra, hogy a dolgozók megfelelő díjazásban részesüljenek. Tavaly jó néhány újítás érkezett a vállalathoz, reméljük, az idén sem lesz kevesebb. Ilyen tevékenységükért különösen Sztoborán Béla és Homoki Károly építésvezetőket kell kiemelnem, akik a műszaki tervek felülvizsgálata során jobb, olcsóbb megoldást javasoltak. A mechanizmus reformja lehetővé teszi, hogy a kivitelező és az építtető kölcsönös megállapodás alapján részesüljön a megtakarításból. Ebből tud fizetni a vállalat az újítóknak. — Milyen a kapcsolat a társvállalatokkal, üzemekkel? — A gazdasági mechanizmus reformjának bevezetése óta inkább javulásról lehet beszélni. Vonatkozik ez különösen a Békés megyei Tégla. és Cserépipari Vállalatra, valamint a 8-as számú AKöV-re. Jó kapcsolat alakult ki a békési és a Szarvasi Építőipari Ktsz-szel, amelyek csúcsidőben a szakipari munkákba tudnak besegíteni. A Dévaványai Gépjavító Állomás lakatosipari munkákat vállal. Mivel évenként ismétlődő megrendeléseket kapnak, tudnak tervezni és állandó foglalkoztatást biztosíthatnak a dolgozóknak. A kapcsolatot fenn akarják tartani velünk, ezért jó minőségre és megfelelő ár kialakítására törekednek. — Mit kérne még Győri elvtárs a vállalat dolgozóitól? — Azt, hogy takarékoskodjanak az idővel és az anyaggal. Minden fillér a vállalatot gazdagítja, s a több pénzből nekik és az államnak is" többet lehet juttatni — fejezte be a beszélgetést Győri János. Pásztor Béla /J&£Ea&£E?/VJY7 EV&>/TOTm:*A$S/U FERENC. 16. — Mindjárt megvizsgáljuk mikroszkóp alatt — felelte Trifonova és a műszerasztalra helyezte a kardigánt. — Nézze csak, a nyílás helyén egyenlete- san szakadtak el a szálak, mintha borotvával metszették volna át. Figyeljen jól. Most újra átszűröm az árral. Mit. lát? A mikroszkóp fantasztikus ábrát tárt Tyihonov elé. A szálak dzsungelében recésfejű acélszörnyeteg tűnt fel. A szörnyeteg előtt a „szálfák” engedelmesen széthajoltak, majd ismét békeszeretően összesimultak. — Ez pedig az a szem, amelyet késsel vágtam szét. — Trifonova arrébhúzta a kardigánt. Tyihonov jól látta, hogy a vágás helyén egyenlő hosszúságú, borzas „bokrok” ágaskodtak. Néhány szál egészben maradt. — Érti már? — kérdezte Triónova. — Egyet nem értek: az egészet — kockáztatta meg fáradtad a régi tréfát Tyihonov. — Talán nem árral hajtották végre a merényletet, hanem kötőtűvel... — Ez már közelebb áll ahhoz, ymit látunk — esett gondolkodóba Trifonova. — Önnek azonban iztos eredményre van szüksége, em fjedig hipotézisre. így van? — Igen. — Van egy javaslatom. A titok nyitja bizonyára a műszál természetében rejlik. Meg kell kérdezni a szakembereket. Ha megengedi, elvinném a kardigánt Rogovin professzor laboratóriumába. Ott mindenféle műanyaghoz értenek. — Nincs túl későn? — Már beszéltem a laboratórium tudományos munkatársával, Levinnel. Vár rám... Szaveljev este kilencre jött meg. — Semmi — mondta flegmatikusán. — Megérkeztem a megállóhoz, Gyemidov busza is épp akkor jött. összenéztünk és good by. Szaveljev szaporán pislogott vörös szempillájával. — Megvártam még néhány autóbuszt, azután idehajtottam. Biztos téved a sofőr. — Miért gondolod. — Mert vagy jár a busszal az a fickó, vagy nem jár. Ha pedig jár, hová tűnt? Ilyesmi nem fordul elő. — Acélos logika — nevetett Sztasz. — Na jó. Hazamegyek, te is pihenj. Holnap tízre gyere el értem. Megszólalt a telefon. Szaveljev félve pillantott a berregő masinára: milyen meglepetéseket tartogat még ilyenkor, késő este? Tyihonov válaszaiból és tekintetéből megértette, hogy a kellemetlen meglepetés alighanem az ő személyével lehet kapcsolatban. — Sarapov hívat — mondta zordonan Sztasz... Sarapov előregörnyed, sárgás fényű, pergamenszerű arcán élesen kirajzolódnak a ráncok. A feketekávés csészén melengeti a tenyerét. — Szép kis ügy... — szólal meg Sarapov. — Ezt nem vártam tőBöngészők a pavilonnál. Melyiket szeressem?« Tombolahúzás. Nyerek vagy nem nyerek, ez itt a kérdés. (Fotó: Demény) Kedden a déli órákban végre j a békéscsabai ünnepi könyvhetek kisütött a nap. Előző délután; veterán elárusítója, hogy ezen a csurgott-csöpögött, sőt nem egy-! délélőttön lendült neki igazán az szer zuhogott az eső, és az ilyen érdeklődési, és. hogy a könyvek idő hogy is kedvezne az Ünnepi [ vásárlásakor még tombolát is Könyvhétnek. Békéscsabán, a \ húzhat a vevő, ez külön izgalmas, Csaba-szálló előtt két pavilonban j vonzó ötlet. Egyszóval dicséri is rámosolyognak az emberekre a ; azokat, akik kitalálták, legújabb könyvek, de a jó hangú- A dicséretet azonnal íllusztrál- lathoz, a böngészéshez és a vásár-: ja egy kislány, aki a kedvenc láshoz mégis Csak elengedhetetlen a szép idő. Berkesi és Szabó Magda-kötet kiválasztása után még tombolaje- Azt mondja Streit János bácsi,jgyet is húzhat. Nagy az izgalom, 1 olyan ez, mint a borítékos sars- I jegy. Vagy az van rajta, hogy ■ „nem nyert”, vagy az, hogy j,,újabb szelvényt húzhat”, jobb i esetben pedig 5—200 forint érté- [kű könyvvásárlásra jogosít. A ► kislány 10 forintot nyer, hozzá ► tesz még 12 forintot, és újabb [könyvvel gazdagodik a házi- • könyvtár. Megszokott kérdés^ de elmu- ’ laszthatatlan, hogy „mi a sJáled, Tyihonov. — Láthatólag nem vár választ, mert jól tudja: nincs mire felelni. — Szóval azt mendod, Gyemidov busza utolérte Gavrilen- kóét? Igen? — Igen — erősíti meg komoran Sztasz. — Gavrilenko késett az épülő aluljárónál. — És aztán?- Szóval, a Nyakigláb leug-jf*!” Streit János bárci szerint — - - - - B »Berkesi uj könyve, a Küszöbök, rótt Gyemidov buszáról és átszállt az előzőre, Gavrilenkóhoz. így történt. Gyemidov egyből felismerte, mást azonban nem tehetett. — És te hol voltál? .aztán Kolozsvári Grandpierre Emil könyve, a Dráma félvállról, sokan megvették Illyés Gyula .megejtően szép kötetét, melynek TKháron ladikján a címe és válto- Sztasz Szaveljevre emelte te-* fatlanul keresettek a verseskö- kintetét. Szaveljev ártatlanul ésJtetek’ antológiák. És termeszete- szemmel láthatóan álmosan ült a í?^.n az útleírások,^ a művészeti díványon ? könyvek. A képzőművészét vezet.- Elhúzódott egy kissé a do-*Jo¥fn érdeklődnek, a különböző log a bűnügyi szakértővel „ífzakkonyvek iránt is mint regeb- mondta Tyihonov I ten- ügy latszik — mondja Streit Szaveljev felfigyelt, megrázta í í16 * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * 50“5, T az idei könyvhét jól si- rozsdaszínű üstökét- íkerül, érzi az ember mar az első- Én mentem ki helyette, ál- ? "apókban. Csak az utánpótlás ezredes elvtárs. Ott voltaik a e“e gyorsabb. Ami hamar ki- megállónál. Nem tudhattam,?^™*“ ^ * szíhogy a Nyakigláb Gavrilenkó-1 adnám!... hoz szállt át. J Délre verőfény simogatta a csa— Hát persze — húzta gúnyo- iba? Icákat, s a könyvpavillonok san a szót Sarapov. — Nem tar- ■ tóttá be az ígéretét, ugye? — Milyen Ígéretét? — értet-. lenkedett Szaveljev. — Hogy kizárólag a 20 óra < 37-es járatot veszi igénybe... (Folytatjuk) előtt egymás után állnak meg az emberek, és talán senki nem megy el onnan üres kézzel. ünnepi Könyvhét van, a gondolat, a szép szó ünnepe. Közös örömünk.
