Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-04 / 126. szám

1969. június 4, Szerda 1 Í1 Variációk szövetkezete flz alábbi öt esztendőben hat­millió forintról 40 millió forintra növekedett az újkígyósi Arany­kalász Tsz jövedelme. A fejlődés üteme rendkívül erőteljes. Bozó József főagronómus szerint azon- kívül, hogy megtanultak számol- : ni, bonyolult körülményeket mér- ! legelni, semmi sem történt. Ez te- | hát az a bizonyos valami. Üzem­szervezésükben és a gazdálkodás j menetében egyedüli domináns: | a holdankénti minél nagyobb jö­vedelem elérése. Ez alá rendel­nek mindent, ezért kalkulálnak és a számvetésben is ezért variál­nak. Állandóan kutatják az előbb­re lépés mozgató tényezőit, kere­sik az új erőre kapásának akadá­lyozó körülményeit. Kiszámították többek között, hogy 115 ezer munkanap felhasz­nálásával 40—42 millió forint kö­rüli összegű jövedelemre számít­hatnak. A rendelkezésre álló munkaerő azonban tavasszal és nyár végén nem képes megbir­kózni a közös feladattal. Május­ban, augusztusban és szeptember­ben a háztáji föld kapálása és betakarítása leköti a munkaerő jelentős részét. Emiatt a szövet­kezeti érdekeltségű feladatokkal nem haladnak. Ez a körülmény olyan gondola­tokat ébresztett a tsz vezetőiben, hogy a háztáji kukoricaföld mű­velésében is el kellene jutni a nagyüzemi módszerhez: vegysze­rezés. gépi művelés és'gépi beta­karítás. Igen ám, de ha ezt ma ilyen formában tennék szóvá, egyesek félreértelmeznék a'lénye­get, s könnyen azt mondanák, hogy a kígyósi vezetők háztáji ellenesek! Pedig itt nem az elle­nességről van szó, hanem az évi 42 millió forint tsz-jövedelem el­éréséről úgy, hogy közben a ház­táji gazdaság is jól járjon. A gé­pesítés során feltárt munkaerőt a kukorica kapálásánál sokkal na­gyobb hatékonyságú feladattal bízhatnák meg. Merő illúzióba ringatja magát az, aki úgy véli, hogy az olyan jól működő szövetkezetben, mint az újkígyósi Aranykalász Tsz is, az emberek ragaszkodnak a ház­táji föld kézi műveléséhez. Vala­mikor, még tíz éve sincs, ahogyan az aratást gépesítették. Ma álta­lános gyakorlattá vált a kombáj­nolás, s az lenne csak igazán fúr- j csa, ha a szövetkezeti gazdá* kézi j aratásra osztanák be. A gabona- termesztés gépesítése nem arra ment, hogy a falu, így Újkígyós is, kenyér nélkül maradjon. Pedig I j egyesek erre gondoltak, mert a kenyeret kézi kaszálás nélkül j nem tudták elképzelni. Ma viszont elmondhatjuk, amióta megoldot­ták a gabonatermesztés gépesíté- | sét, mintha több búza teremne Új­kígyóson is. S ami a legfonto­sabb: nincs hiány kenyérből sem itt, sem máshol. Vajon a kukorica­termesztés teljes gépesítésével hiányozna a termés a háztájiból? Nem valószínű, hiszen az újkí­gyósi Aranykalász Tsz vezetői a szántóföldi nagytáblákon már világszínvonalon termesztik a ku­koricát. A búzáért már nem tesz egy kaszavágást sem a kígyósi pa­rasztember és mégis hazaviszi az őt illető termést. Bizonyára örül­ne annak is, ha a háztáji kuko­rica termését kapavágás nélkül kapná meg. Újkígyóson most már egy a lényeg: a háztáji kukorica­föld termése jó időben odahaza legyen. Sok minden vezette ilyen kö­vetkeztetésig a szövetkezet veze­tőit. Ebből mégis legnagyobb sze­repet a jövedelem növelésének lehetősége adta, történetesen az, hogy a kukorica kézi művelése esetén holdanként alig ezer forint a jövedelem, míg egy magasabb fokú gépesítéssel majdnem há­romezer. Ha ehhez hozzászámít­ják még azt is, hogy közben a tag a tsz-ben más munkalehetősége­ket, jobb hatékonysággal haszno­síthat, akkor a holdankénti jöve­delem különbsége lényegesen több kétezer forintnál. fl munkaerő ésszerű foglal­koztatása azonban csak egyik módja a jövedelmezőség fokozá­sának. A másik: a termelésre fel­használt anyagok csökkentése, il­letve növelése. Újkígyóson azt mondják: nem biztos, hogy az a i termelés a jól jövedelmező, ame- | lyik anyagköltségéből elvonhat­nak kisebb-nagyobb összeget. Bár a takarékos anyagfelhasználás i feltétele lehet a jövedelmezőbb i termelésnek, de könnyen lehetsé­ges az is, hogy egy kis bőkezű j anyaggazdálkodással a több évi átlagnál nagyobb mennyiségű ho­zamra számíthatnak. A bőkezűség fogalma azonban Újkígyóson nem azonos a vak tyúk is talál szemet felfogással. Saját laboratóriumukban vizsgál­ták meg a talaj tápanyag-tartal­mát, s a tudományos megfigyelés eredményeinek felhasználásával következtettek és következtetnek egy olyan tápanyag-egyensúly megteremtésére, mely adott körű!, ményeik között holdanként a leg­gazdaságosabb jövedelmet adja. Aztán a termelés technológiája, a termesztett növény fajtája, gaz­dasági értéke, a piaci helyzet és még többféle körülmény tisztá­zása után döntenek csak a szö­vetkezet anyagi erejének célirá­nyos használata mellett. A kal­kulációk és variációk itt részele~ mei — növényfajtánként — a termelés szervezésének. Újkígyóson azonban nemcsak az üzemgazdász és a főagronó- mus készít ilyen számvetést. A termelési terv összeállításakor és a jóváhagyott program teljesítése közben kötelező a gazdaságosság megfontolása, az elért eredmény elemzése, egészen a brigádveze­tői beosztásig. S ahol mindenki számol, elemez, ott nem veszhet szem elől a jövedelem. Mindenki ennek az útját figyeli, mond ' is és tesz is érte valamit. A vég­eredmény ismeretes: erre az esz­tendőre 42 millió forintos jövedel­mezőségi tervet állítottak össze. Dupsi Károly Nincs légmentes vidék Az Állami Biztosító évről évre vizsgálja a mezőgazdaságot érin­tő károk alakulását és térképet készítenek, amelyeken a jégverte területeket tüntetik fel, kutatva a törvényszerűséget az elemek tom- bolásában. A térképen — asze­rint, hogy abban az évben hány­szor hullott jég a helyiségre —, pontok, kockák, gúlák, vagy tíz­féle ábra látható. Egy-egy ábrá­ban szám jelzi, ha a határt egy évben tíznél többször is pusztí­világ egy-egy övezetének kom­munistákat érdeklő konkrét kér­déseket vitatna meg. E találko­zók közül nagy nemzetközi visszhangot keltettek az európai kapitalista országok kommunis­ta pártjainak brüsszeli (1965 jú­nius) és bécsi (1966 május) kon­ferenciái, s különösen az euró­pai kommunista és munkáspár­tok 1967 áprilisi Karlovy Vary-i értekezlete. De külön-külön ta­nácskoztak már az észaik-euró- pai, az arab és a latin-amerikai államok kommunistái is. Mindezek mellett az elvtársi eszmecsere, a szabad, demokra­tikus vita leghatékonyabb fóru­mának a nemzetközi tanácsko­zásokat tartják a mozgalomban. A közösen kialakított következ­tetések közleményekben, nyilat­kozatokban, felhívásokban és kiáltványokban láttak napvilá­got, nem születtek tehát az egyes pártok tagiságára kötelező határozatok. Ezeket minden párt Központi Bizotsága fogadta el. így volt ez az eddigi értekezle­teken. s minden bizonnyal így lesz ezután is. Napjainkban barát és ellenség egyaránt nagy várakozással te­kint a június 5-i nemzetközi ta­nácskozás elé. A világ ma sok­kal inkább világos szavakat és hatásos tetteket vár a kommu­nistáktól, mint valaha, hiszen egyrészt bonyolult és ellentmon­dásos a helyzet, másrészt pedig rendkívül fenyegetőek az impe­rialista agressziók. S az embe­rek mindenütt tudják, hogy a kommunista mozgalomnak meg­határozó szerepe van a világ- események alakulásában. Mint­hogy a küszöbönálló tanácsko­zás napirendjén az imperialista- ellenes akcióegység égető kérdé­sei szerepelnek, érdekli a köz­véleményt az is, mi újat hoz a moszkvai értekezlet, előrelé­pés lese-e a nemzetközi kom­munista mozgalom egységének erősítése, az oly szükséges ak­cióegység létrehozása felé. I llúzió, irreális elképzelés lenne azt várni, hogy a mostani tanácskozás egycsapás- ra megvalósítja az akcióegysé­get, megszünteti a nézeteltéré­seket a kommunista mozgalom­ban. Minden remény megvan azonban arra, hogy a tanácsko­zás a világhelyzet elemzésével, a megfelelő következtetések levonásával, a kétségtelenül erő­södő egységtörekvések kamatoz­tatásával, a közös erőfeszítése­ket megalapozó és azokra moz­gósító platform elfogadásával és közzétételével közelíti majd a testvérpártokat a célhoz, hogy eleget tegyenek a szocialista or­szágok dolgozói, Vietnam har­coló népe. a kapitalista világ kizsákmányoltjai és elnyomot­tad a világ minden haladó em­bere várakozásának. P. T. tóttá a jég. Különösen 1964-től 1966-ig fordult elő gyakran, a szin­te naponta feltámadó jeges ziva­tar, de más évekre vonatkoztatva is található ilyen, különösen a Ti- szán-túli községekben és Békés megyében. Tapasztalhatjuk azt is, ha né­hány év jégtérképét hasonlítjuk össze, hogy ugyanazt a területet több évben egymásután is károsít­ja a jég. Másutt viszont azt lát­juk, hogy a jégzivatar sok éven át elkerüli a környéket és azután néhány óra alatt elpusztítja a ter­mést. Békésszentandráson például kb. 5 000 000 forint értéket pusz­tított. Az Állami Biztosítónál tíz év összesített jégtérképét is elké­szítették. Ezeken azt tüntetik fel, hogy tíz év alatt melyik közsé­get, hányszor sújtotta a mezőgaz­daság egyik legveszedelmesebb el­lensége. A szomorú rekord né­hány Bács megyei községé, ahol 10 év alatt 42-szer pusztított a jégverés, és igen-igen kevés az olyan helység, amelynek határát tíz esztendő alatt csak egyszer-két. szer látogatta volna meg. 1968-ban 1076 községben pusz­tított a jég. Köztudott, a Kárpát­medencében szélsőséges ég­hajlati viszonyaink között akad bőven az elemi csapásokból. A jégverés ezek közül talán a leg­szeszélyesebb, mert a térképek is azt tanúsítják, nincs jégmentes te­rület országunkban. Csepel D—350 típusú használt TEHERGÉPKOCSIK üzemképes állapotban olcsón kaphatók. AFIT XIII. sz. Autójavító Vállalat 3. sz. üzemegysége. DEBRECEN. Balmazújvárosi út Békéscsaba testvérvárosának főterén készüli e* » felvétel: hát­térben a Béga-hiddal. A közeit éeskai niúvészteicp egy részlete. Ebben M épület­ben van az állandó tárlat. A községi tanács patinás épülete a város központjában. (Fotó-: Demmyt

Next

/
Thumbnails
Contents