Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-25 / 144. szám

1969. Június 25. 4 Vasúti baleset Június 23-án este 23 óra 44 perckor Monor állomás előtt, a bejárati jelzőtől indulásban levő gyorsvonat végébe egy Diesel-mozdony beleütközött. A baleset következtében a gyorsvonat utolsónak besorolt poggyász-kocsija, valamint a Diesel-mozdony kisiklott és megrongálódott. A poggyász-kocsi­ban szolgálatot teljesítő két vasutas 8 napon túl gyógyuló sérülést, a gyorsvonat utasai közül hét személy könnyebb sérülést szenvedett. A rend­őrség a MÁV szakértőinek bevonásá­val a vizsgálatot folytatja. Seprik a csabai utcát A városfejlesztési terveknél egyre nagyobb szerep jut — ért­hetően — a köztisztasági vállala­toknak is. A rendezett utak, te­rek, épületek elképzelhetetlenek lennének tisztaság, parkok, virá­gok nélkül, A Békéscsabai Köztisztasági Vállalat pénzügyi tevékenysége is az elmúlt tíz év alatt közel 20 millió forinttal emelkedett. Á gazdasági vezető egyúttal politikai vezető is Szocialista brigádvezetők tanácskozása a Békés megyei Tégla■ és Cserépipari Vállalatnál A MINISZTERTANÁCS és a SZOT Vörös Vándorzászlójával ki­tüntetett Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat még az első negyedévben elhatározta, hogy célul tűzi a Szocialista Munka Vállalata cím elnyerését. Az Építési és Városfejlesztési Minisz. térium a vállalást jóváhagyta. Az elhatározás most a vezetőkre és a dolgozókra egyaránt nagy fe­lelősséget hárít. A vállalat június 22-én azért tartott tanácskozást a gyárak és a szocialista brigádok vezetőivel, hogy tájékoztassa őket az eddigi termelési, gazdasági eredményekről, a további fel­adatokról és meghallgassa a si­keresebb munkát elősegítő javas­latokat. A tanácskozáson megje­lent Lipcsei Imre, az SZMT köz- gazdasági munkabizottságának vezetője és Várai Mihály, az MSZMP békéscsabai városi bi­zottságának osztályvezetője is. SAJNOS, AZ IDŐJÁRÁS a vál­lalat termelését eddig kedvezőt­lenül befolyásolta, így a tervtel­jesítésben időarányosan jelentős a lemaradás. Korábban a fagyok, nemrég pedig a viharok egyes gyárakban károkat okoztak. Hogy a gazdasági eredmény ne csök­kenjen. Lányi Frigyes főmérnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a továbbiakban különösen fontos a minőség és előtérbe kerül a központi gépüzem termelésének növelése is. Bargel Tibomé, az szb titkára ugyancsak a minőség javítására, a technológiai előírá­sok betartására hívta fel a fi­gyelmet Lipcsei Imre tájékoztatást adott arról, hogy a SZOT felhívása Szakszervezetek Békés kell termelni, amit azonnal el is lehet adni. A kedvezőtlen időjá­rás miatt csaknem 2 millió forint nyereségkiesés következett be, de ez nem lehet ok pesszimizmusra — mondotta a továbbiakban. Jó munkával a hátralevő időben az egész évet eredményessé lehet tenni. Maxin János, az Élüzem cím­mel kitüntetett eleki téglagyár vezetője kifogásolta, hogy a köz­pont az egyes igényelt anyagokat nem biztosította időben. Lányi Frigyes főmérnök ígéretet tett arra, hogy ezt és a többi panaszt is azonnal felülvizsgálja. Kérte a szocialista brigádok vezetőit, hogy továbbra is dolgozzanak kellő felelősséggel, a vezetők pe­dig oldják meg az emberek problémáit. A Szocialista Munka Vállalata cím elnyerésének nem­csak termelési, hanem politikai feltételei is vannak. Felhívta a figyelmet a munkaverseny nyil­vánosságának fontosságára. Ilyen vonatkozásban példaképül állítot­ta a mezőberényi I-es számú téglagyárat, ahol szinte naponta értékelik az eredményt. AZ ÉRTEKEZLET Bargel Tj- borné zárszavaival fejeződött be, aki kifejezésre juttatta azt a vé­leményét. hogy a szocialista bri­gádvezetőkkel való találkozás el­érte a célját. A helyes javaslatok, vélemények alapján lehetőség nyí­lik a hibák kijavítására, arra, hogy a munka eredményesebbé váljék és a vállalat kiérdemelje a Szocialista Munka Vállalata cí­met. P. B. Hrabovszki András igazgatóval a vállalat jelenlegi helyzetéről be­szélgettünk. Elmondotta, hogy a város tisztántartását a 24 utca­seprő mellett két Kukával, egy gépkocsival és nyolc pár lovas- fogattal végzik. Egyik legnagyobb gondjuk — úgy látszik nem na­gyon népszerű az utcaseprő fog­lalkozás —, hogy a létszámot fi­atalokkal nem lehet feltölteni. Ezt a munkát mind olyan idősek végzik, akik rövidesen nyugdíjba mennek. Ennek ellensúlyozására a gépesítés fokozását tervezik. A harmadik negyedévben érkezik meg a szovjet gyártmányú utca­seprő gép, amely egyedül 25 em­bert helyettesít. Szó van egy má­sik gép beszerzéséről is még eb­ben az évben. Hogy mennyire nagy szükség van ezekre, az bi­zonyítja, hogy naponta 301 ezer négyzetméter járda tisztán tar­tásáról kell gondoskodni. Minden nagyobb városban az összegyűlt szemét, hulladék „el­tüntetése” a legnagyobb gondok közé tartozik. Békéscsabán sok gödör, lapos terület volt, amelye­ket az évek során felszaporodott szeméttel már feltöltöttek. Azon­ban mégsem kilátástalan a hely­zet, mert szerencsére újabb táro- lóhelyekről. gödrökről gondosko­dik a téglagyár. A város tisztán tartása mellett a vállalat feladata a szépítés és csinosítás is. Ezeket három ker­tészeti telep, egy parképítő- és fenntartó csoport végzi. Évről évre nő a virágos terület,, a zöld­övezet, de emellett az igény is Ezeket azonban egyre nehezebb kielégíteni, mert a jelenlegi üvegházak már kicsiknek bizo­nyulnak. Egyik legnagyob részlegük az útépítő, amely ebben az évben a békéscsabai városi tanács meg­rendelésére 8 millió forint érté­kű útépítő munkát végez el. Dol­gozói jelenleg a Bessenyei és a Szigligeti utcát portalanítják, kö­zel 900 folyóméter hosszúságban. Ezenkívül a Kner Nyomda ré­szére az ipari telepen készítenek utakat és a nyomda gyomai tele­pe úthálózatának rendbe hozását is a közelmúltban fejezték be. Még ebben az évben sor kerül a Mokri utcai lakótelep járda, és úthálózatának, valamint a DÁV Szarvasi úti telepének betonozá­sára. B. O. Félmillió plakátot ragasztóit Mészáros József 74 éves és ritka foglalkozást űz. Plakát­ragasztó. Amikor az 50-es évek elején* már nem éppen fiatal fejjel ezt a mesterséget válasz­totta, maga sem tudta, hogy ilyen hosszantartó lesz ez a kap­csolat. Pedig akkor többnyire éjjel dolgozott. Így szólt a re­gula. Békék ölesön jegyzésre fel­hívó hirdetményeket ragasztott. Ha valaki azt kérdezi tőle, hogy melyik volt a kedvenc pla­kátja, habozás nélkül válaszol, ötvenkettőben vagy ötvenhá­romban játszották nálunk a Szökik a menyaszony című szovjet filmet. Ennek a plakát­ját tartja még mindig legked­vesebbnek, kicsit talán azért is, mert többször megnézte a fil­met. Munkaeszközei nem sokat vál_ toztak az évek során. A nyárfa­vödör, a malomból kapott „láb- lisztből” készült ragsztó, a ko­rongkefe és a simítókefe mester­ségének hagyományos szerszá­mai. Változtak viszont a plaká­tok; látványosabb, színesebbek lettek. Talán kevesebb a politikai tárgyú és jóval több a kereske­delmi. A Magyar Hirdető alkalma­zottjaként két plakátragasztó dolgozik Békéscsabán. Mészáros József eddigi pályafutása alatt közel félmillió plakátot kent fél a falakra, hirdetőoszlopokra. Idős kora ellenére sem gondol arra, hogy végleg szögre akassza az ecsetet. Lehet, hogy „millio­mos” lesz? Márványtábla a vöröskaíonák emlékére A Tanácsköztársaság kiki ál- jröskatonák emlékére márvány­ŰMtnvjyy Geergtj {feUM. OGAWWBmKi aQCEOÖ£ÉKJ'£7 fiOGD/rorm: XA6SM FERENC■ — Várj csak! Nem Hanifja a keresztneve? — De igen. Honnan tetszik tudni? tos egyes kérdések még nem tisz- f n<>v. Kik a szüleid? tázódtak a vállalatnál. Lényeges a j — Apu házmester a házunk­_: _i irolÁ niflolmo. * Kan Anvn a Ro i írói cyallrtHaVvar p iaci igényekhez való rugalma sabb alkalmazkodás, vagyis azt ban. Anyu a Bajkál szállodában dolgozik. — Magad mondtad, néha anyukádhoz? — Be — mondta a kisfiú és láthatóan azon törte a fejét; mi­kor említette az édesanyja ke­resztnevét. — Néha pénzt kérek tőle mozira, olyankor beme­gyek... — Világos. Múlt hétfőn nem jártál nála? Mozi után? Murtaza ismét gondolkodóba esett, azután bizonytalanul mondta; — N-nem emlékszem. Azaz, inkább a mozi előtt. Tyihonov leültette Murtazát a folyosón és Szaveljevet hívat­ta. Rövid beszámolójából kide­rült, hogy Szerjozsa Baranov el­beszélése pontról pontra egye­zik a barátjáéval. — Szaveljev, hívd fel a Köz- tisztasági Hivatalt, és tudakold meg, járt-e kedden hókotrógép Vladikinóban. Ha igen, melyik napszakban. A puskát magam­Bemész vizsgálta alapján a megyei Tanácsa, javaslatot ter- «■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•«■■•■•■■■■■■»■■■■■ ■■■■■■■■■•■ o jeszt elő a szocialista brigádok­nak az eddigieknél komolyabb erkölcsi és anyagi elismerésére. Ez azonban a szocialista cím odaítélésénél is szigorúbb elbírá­lást követel. A hozzászólásokból kiderült, hogy az idén több a gond, mint tavaly volt. Sok kárt okozott az utóbbi napokban a vihar, többek között az orosházi I-es számú téglagyárban, ami lerontotta a szocialista brigádok hangulatát. Szentiványi Sándor gyárvezető a vállalat hibájául rótta fel, hogy nem létesített elegendő fedett tá­roló színt, amely a nyers téglát megvédi az időjárás viszontagsá­gaival szemben. A munkaerőhi­ány miatt panaszkodott Zahorán Mihályné szocialista brigádvezető. Elmondta, hogy néha olyanok kerülnek a brigádhoz, akiknek nincs gyakorlatuk. Előfordult, hogy a művezető beosztott vala­kit, akinek orvosi igazolványa volt arról, hogy csak könnyebb munkában dolgozhat. A KÖZÉPSZINTŰ gazdasági vezetők általában keveset fog­lalkoznak az emberek ügyeivel — _ állapította meg az értekezlet. Ez- j zel kapcsolatban Dénes Ferenc, a g vállalat pártbizottságának titkára • felhívta a figyelmet; a gazdasági : vezető egyúttal politikai vezető is. : Véleménye szerint a múlt évi ■ eredmény egy kis elbizakodott- ! Sághoz vezetett. A gazdasági me- : chanizmus reformjával kapcsola tásának 50. évfordulója alkal­mából kedden az ellenforradal­mi monitorok ellen harcolt vö­33. Tyihonov újra feladta a kér­dést: — És mikor lőttetek először? — Mondom, hogy tegnap! — Biztos? — csóválta meg a fejét Sztasz. — Hát persze — sietett a vá­lasszal Murtaza. — Két napig tartott, amíg megcsináltuk az agyát. Aztán még vártunk egy kicsit... — Mire? — hegyezte a fülét Sztasz. Murtaza hunyotítot: — Féltünk, hátha megkerül a gazdája! Ha meglátja nálunk, mindjárt elveszi. Szóval vártunk és csak tegnap próbáltuk ki. — Összesen hányat lőttetek vele? — Mondom, hogy kétszer! — türelmetlenkedett Murtaza, — És hány töltény volt Szer- jozskának? — öt. — A többi három hol van? — Itt. — A kisfiú könyökig a zsebébe nyúlt és a rendkívül hasznos tárgyak egész garmadá­ját zúdította az asztalra: egy réges-régi óraszerkezetet, egy lámpaelemet, néhány jelvényt, egy töltőtoll kupakját. Végül előkerült a három töltény is: fé­mesen koppantak az asztal üveg­lapján. — Rendben — mondta Tyiho­mal viszem, a szakértők kegyé­re bízom. A puskát a legtapasztaltabb fegyverszakértők egyike, Sifrin meg. Jelentése szűk­szavú volt és egyértelmű: „Megállapítást nyert, hogy a T. Sz. Akszjonova halálát okozó töltényt a szakértői vizsgála­tokra benyújtott VB 896237 szá­mú puskából lőtték ki. A puska a Tulai Fegyvergyárban készült. Fotótáblázatok mellékelve”. — Itt nem lehet hiba? — kér­dezte hitetlenkedve Tyihonov. — Nézze meg a fényképeket — vont vállat Sifrin. — Hasonlítsa össze a táblázatokat és meglát­ja: tökéletesen egyeznek a mé­retek. A golyót ebből a puská­ból lőtték ki, ez úgy igaz, ahogy ma szerda van és ön itt áll előt­tem. — Jól van — mondta Tyiho­nov. — Meggyőzött. Nagyon há­lás vagyok önnek, Jurij Petro- vics. Nem is sejti, mennyire fon­tos nekünk, hogy a bűnjel bir­tokában legyünk. Sztasz hallgatott egy darabig, azután megkérdezte: táblát helyeztek el a főváros­ban az V. kerület Apáczai Cse­re János utca 10 szám alatti ház falán. — Ha jól emlékszem, gyűjti a bélyegeket, nem? A fegyverszakértő felélénkült, sűrű fekete szakállába markolt. A szakáll sebhelyet takart: egy laboratóriumi kísérlet emlékét. — Gyűjtöm hát. Ezt mindenki tudja. Mutat valamit? Sztasz elnevette magát: — Semmi különöset, ön töb­bet érdemelne. Valamikor régen, még diákkoromban összegyűjtöt­tem egy albumra való ócskasá­got. De van egy valóban értékes bélyegem is, egy 1935-ös Leva- nyevszkij, Moszkva—San Fran­cisco bélyegzővel. A tudomány iránti őszinte tiszteletem jeléül önnek ajándékozom. — Legalább annyira bőkezű, mint amennyire váratlan aján­dék! — mondta meghatottan a fegyverszakértő. — De nincs erőm hozzá, hogy visszautasít­sam. Abban sem vagyok bizo­nyos, hogy lesz-e lehetőségem viszonozni ezt az ajándékot. Min­denesetre gondolkodom rajta. — Ne gondolkozzon rajta — mosolygott Tyihonov. — Mert én ravasz fickó vagyok: már megoldottam a problémát. Len­ne ugyanis egy kérésem. Itt van ez a három töltény. A kér­désem az: megegyeznek-e az Akszjonova holttestében talált golyóval? — Holnap délig meglesz az eredmény. Rendben? ön úgy gondolja, hogy a töltényeknek egyezniük kell? Tyihonov. ravaszul kacsintott. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents