Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-25 / 144. szám
«, a megyei pártbizottság Es a megyei tanács lapja l. 1969. JÚNIUS £5», SZERDA Ära 80 fillér Világ proletárjai, XXIV. ÉVFOLYAM, 144. SZÁM Kállai Gyula fogadta Hanoi tanácsi küldöttségét Kállai Gyula, az MSZMP PollA tavalyinál jobb gabonatermés betakarítására készülnek Villámválaszok két termelőszövetkezetből tikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke kedden a Parlamentben fogadta azt a delegációt, amely dr. Tran Dny Huang-nak, Hanoi város tanácsa elnökének vezetésével tartózkodott Magyar- országom A VDK fővárosát képviselő vendégek rendkívül szívélyes hangulatú, elvtársi légkörben sokrétű eszmecserét folytattak Kállai Gyulával, aki egyebek között tájékoztatást adott a magyar népgazdaság fejlődéséről, ismertette a Vietnammal kapcsolatos szolidaritási akcióink eddigi eredményeit. A magyar nép, pártunk és kormányunk további támogatásáról, együttérzéséről biztosította Hanoi küldöttségét. (MTI) A múTt hét péntekjén felkerestünk két termelőszövetkezetet, hogy vezetőikkel a gabona várható terméshozamáról, a betakarítási munkák előkészítéséről és más ezzel a nagy munkával kapcsolatos időszerű kérdésről beszélgessünk. A szentetomyai Petőfi Termelőszövetkezet vezetősége éppen megbeszélést tartott. Kunos Gyű lát, a termelőszövetkezet párttitkárát és Szemenyei Sándor föag- ronómust kértük meg, hogy adjon választ néhány kérdésünkre. — Hogyan készültek fel a betakarítási munkákra, milyen termést remélnek? Milyen anyagi ösztönzőket alkalmaznak az aratásnál? — A termelőszövetkezet és a pártszervezet vezetősége már Megkezdődött a repcelak! szénsavgyári robbanás bűnperének tárgyalása A szombathelyi megyed bíróság dr. Szüts Miklós tanácsa kedden megkezdte a répcelaíki szénsav- gyári robbanás bűnperének tárgyalását. Mint ismeretes, 1969. január 2-án 14 óra 24 perckor robbanás történt a répcelaki üzemben, aminek következtében kilenc ember meghalt, hatan súlyosan, kilencen könnyebben megsérültek, az üzemben 11 millió, a község épületeiben 25 500 vábbá Mészáros Kálmán volt főmérnök, jelenleg igazgatóhelyettes. A vádirat felolvasása után megkezdődött a vádlottak kihallgatása. A több hetes bizonyítási eljárás során több mint 80 tanút és nagyszámú szakértőt hallgattak ki — egy részűken a helyszínen, Répcelakom. (MTI) I megtárgyalta ezt az igen fontos J kérdést — válaszolta a párttitkár, majd a főagronómus vette át a szót — Százhúsz hold Mira- nc-vszkája. 825 hold Bezosztája—1 búzánk, 300 hold kétszeresünk és 200 hold őszi árpánk van. Ebből mintegy 500 hold az elmúlt napi vihar következtében megdőlt, ösz- szekuszálódott. Ez számításainkat keresztülhúzta. Tervünk szerint ugyanis négy SZK—4-es kombájnunkkal szakembereink be tudták volna takarítani a gabonát. Így azonban, az egyirányú vágás miatt a munka végzésére jóval több időt kell fordítanunk. Ennek elkerülésére idegen kombájnokkal is dolgoztatunk. Erről előzetesen tárgyaltunk az állami' gazdasággal. — A pártszervezet vezetősége javasolta a kombájnosok anyagi ösztönzését. Ebben a tsz vezetősége egyetért — vette vissza a szót a párttitkár. — Az ösztönzés formáját és mértékét még nem döntöttük el. — Tavalyi termésátlagunk holdanként 15,5 mázsa volt. Ez évi tervezésünk szerint 17 mázsát várunk. A várt mennyiség bizonyosan meglesz de ha minden egybevág, lehet valamivel több is. Az emelkedésben az időjárás mellett a megfelelő talajelőkészí- tés és a műtrágya-felhasználás dominál. Hogy ezt érzékeltessük, íme itt egy számadat: 1966-ban 400 ezer forintot fordítottunk műtrágyára, most pedig 1 miliő 300 ezer forintot. Természetesen nemcsak a kalászosoknál — magyarázta a főagronómus. forint értékű kár keletkezett. A termelésikiesésből származó veszteség sok millió forintot tesz ki. Tizenegyen ülnek a vádlottak pad ján, foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés és a társadalmi tu- j lajdont károsító, különösen nagy j kárt okozó gondatlan rongálás vádjával. Az első-, másod-, har- | mád- és negyedrendű vádlott a ; Nagykanizsán üzemelő Dunántúli Kőolajipari Gépgyár — volt és jelenlegi — szakemberei: Ku- J rtmczy István, volt termelési osztályvezető, Kurucz István volt j gyártáselőkészítési csoportvezető, Juhász János volt rneo-vezető, to- j Művészvendégek Gyulán A június 23- és 30-a közötti j baráti művészeti találkozóra megyénkbe érkezett Borgulya And- \ rás, Vári Ferenc zeneszerző, D. Fehér Zsuzsa művészettörténész, | Gorka Géza Kossuth-díjas, Ja- ! kuba János, Cs. Pataj Mihály képzőművészek, valamint a jugo- | szláviai écskai művésztelep két: ismert képzőművésze, Mandics Zdravkó és Wanyek Tivadar. A vendégek keddi programjában gyulai városnézés és a Vár- fürdő megtekintése szerepelt,! majd találkoztak a város vezetőivel. Este a TIT Békéscsabai Értelmiségi Klubjában a zeneiskolák igazgatóinak részvételével baráti beszélgetésen vitatták meg megyénk zenei életét. A vendégek ma Biharugrára látogatnak, holnap pedig Gyopá- rosfürdőt tekintik meg. Békéscsabán a Kulich Gyula Lakótelep új arcát mutatja a képen. A Tolnai utcában lebontott házsor felöl kellemes látványt nyújtanak a lakótelep bérházaL Fotó; Demény \ Házsor a Tolnai utca felöl — Hogyan biztosítják a nagy munka idején az ellátást? — fordultunk a párttitkárhoz. — Erről is tárgyalt a vezetőség. A jó minőségű ivóvizet diákok hordják a mezőre. Mivel földjeink központunk körül 5 kilométeres sugarú körben helyezkednek el, az ebédeltetést a tsz étteremben higiénikus, kulturált körülmények között biztosítani tudjuk. Fürdési, tisztálkodási lehetőséget a központban levő tusolok nyújtanak. — Milyen tárolási és szállítási lehetőségeik vannak, felkészültek-e az esős betakarítás eshetőségére? Terveznek-e másodvetést? — kérdeztük a főagro- nómust. — Nyolcvanhét vagon gabona végleges tárolóba, 45 vagon félig nyílt tárolásra kerül. A félig nyűt tárolás alatt azt értjük, hogy a színben fóliával védjük a terményt. F—63-as szárítónk rendben van. Remélhetőleg kapacitása elegendő lesz arra az esetre, ha az aratási időszak esős, nedves lenne. A szállítást nyolc billenőplatós pótkocsival, négy járművünk végzi. Két fedett szérűre szállítják a gabonát, ahol két tisz_ títógépünk üzemel majd. — Takarmánybázisunk növelésére is gondoltunk. Jelenleg 245 hold szénánkból 145-öt renden ért az eső. Csütörtök estétől pénteken délelőtt 11 óráig 72 milliméter csapadékot kaptunk. Az őszi árpa után napraforgós csala- mádét vetünk, hogy ezzel is növeljük készletünket. * A csorvási Vörös Október Termelőszövetkezet vezetői kora reggel már a határt járták. Estébe hajlott a délután, mire Kocsis György elnök visszakerült a földekről. Kérdéseink az elnökhöz lényegében azonosak voltak az előzőekkel. — őszintén szólva tavaly ősszel a talajelőkészítéssel kicsit elkéstünk. A búzát nem tudtuk jó idő. ben elvetni, így a 22—24 mázsás átlag helyett 18—19 mázsával számolhatunk. Ez holdanként így is 1,5—2,5 mázsával több mint tavaly. Őszi árpánk holdanként 20—22 mázsa, kétszeresünk pedig 20 mázsás átlagot mutat. Összesen 1250 hold a kalászosunk. Ennek betakarításához három kombájnunk mellé csütörtökön vettünk még egyet. Ügy véljük, ezzel a négy géppel időben le tudjuk vágni a gabonát. Kombájnosainkkal új, ösztönző bérezési formában állapodtunk meg. Ennek lényege, hogy holdanként a 18 mázsa feletti szemmennyiséget premizáljuk. A napi műszakbér 15 hold után 120 forint. Efelett minden hold után 20 forintot fizetünk. Ha holdanként 19 mázsa szemet takarítanak be. akkor a bér 200 forint. A vasárnapi munkára 50 százalék pótlékot számolunk. Gondoskodunk állandó szerelő-brigádról és természetesen meleg ételről is. A gépeket azok készítették elő, javították ki, akik a nyáron dolgoznak velük. Kombájnjainkat elláttuk olyan berendezéssel Is, amely a töreket és a pelyvát különválasztja. Ha ez a berendezés beválik, nagyon megnöveli az ipari szalma értékét. A betakarítási munkákkal kapcsolatos brigád-gyűléseket megtartottuk. Mindenki tudja a feladatát. Most már csak az érlelő időt várjuk, hogy gépeink megín. dúlhassanak. Botyánszkj János / Mosolyt — forintért Már jó felérán át ültünk a divatos -endéglőben, s talán ránk került volna a kiszolgálás sora, amikor egy nyolctagú külföldi turistacsoport robogott be lármásan, jókedvűen, majd a németet és az angolt keverve, szélesen gesztikulálva megmagyarázták az üzletvezetőnek, hogy egy bőséges és jó magyar vacsorát szeretnének. Mi hazaiak a házigazda szívélyességével figyeltük a vendégeket és drukkoltunk nekik, hogy a vacsora valóban bőséges és jó ízű legyen, gyarapítván vendégeink kellemes emlékeit. Hogy a vendégek végül is elé. gedettek voltak-e a kiszolgálással, arról tapasztalat híján nem szólhat a krónika. A mi helyzetünk ellenben pillanatok alatt kilátástalanná vált. A pincér, aki már-már késznek mutatkozott rá, hogy szóba álljon velünk, faarccal közölte: „Még néhány perc türelmet, uraim; amint látják külföldiek...” Elrobogott, s néhány pillanat múlva vele együtt legalább hat-nyolc kiszolgáló sörgött-forgott negédesen mosolyogva a vendégek körül, ml pedig, mivel forintunkért se vacsorát, se barátságos mosolyt nem kaptunk, elhagytuk koplalásunk színhelyét. S ha csak néhány divatos étteremben fordulna elő hasonló eset, ha csupán a külföldiek számára konvertiblis valutáért árusító üzletekben közölnék fagyosan a véletlenül betévedt „bennszülöttel”, hogy itt nincs keresnivalója, akkor az egész ügy szót sem érdemelne. De ez a „nemes valutáért” való megkülönböztető mosolygás mindinkább elharapódzók és érdekelt hazai körökben érthető visszatetszést szül. A múltkori kánikula idején például egy több száz kilométert utazó gimnázium diákserege két és fél órát ácsorgóit egyik természeti nevezetességünk bejáratánál. Várni kellett a sorukra, mivel az idegen- vezetők külföldi csoport érkezésére számítottak. A fáradt, türelmetlen fiatalokra csak akkor került sor — morgások és kioktatások közben —, amikor kiderült, hogy a külföldiek valahol jót eszegetnek és iszogatnak, s csak a délutáni órákban szakítanak időt a látogatásra. Nem arról van itt szó, hogy bármiféle hozzánk látogatótól sajnálnák a megkülönböztetett figyelmességet. Szó sincs erről. Nagyon is nagy öröm, hogy idegenforgalmunk szépen növekszik, s mind többen kíváncsiak ránk. Elégedetlenségünk inkább abban gyökerezik, hogy itt-ott még nem tartjuk elég kulturáltnak, színvonalasnak vendéglátásunkat. Volna mit megmutatnunk, van számtalan lehetőségünk és az illetékesek nem élnek vele. Tájak, értékek, ételek, borok bőségét tárhatjuk az érkező elé, úgy, hogy ő is elégedett legyen és mi is megtaláljuk a számításunkat. Az azonban joggal háborítja fel minden hazánkfiát, ha látja, hogy a híres magyar vendégszeretet ilyen egyoldalúan érvényesül. Az úgynevezett kemény valutáért széles, nyájas mosolyok, a forintért viszont csak kimért pillantások járnak. Bármilyen öröm és haszon is a bővülő idegenforgalom, bármennyire is tisztelünk minden minket megbecsülő vendéget, azért a mi hazánkban ipégiscsak mi itthoniak vagyunk a legmegbízhatóbb, a legbőkezűbb fogyasztók, s ami nálunk fellelhető, azért mi dolgoztunk, az elsősorban a miénk. S az végül is mindenkinek jó, ha mi hazaiak valóban itthon érezzük magunkat, ha a kemény munkával megszerzett forintjainkért nekünk is kijár a barátságos mosoly, a figyelmes bánásmód. Így mi is mindannyian jó szívvel, a házigazda önérzetével mosolygunk majd vendégeinkre, hadd érezzék ők is itthon magukat, s költsék a pénzüket kedvük és lehetőségeik szerint. K. Gy.
