Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-23 / 142. szám

1989. jtinÍTSS 22. 10 Vasárnap CSALÁD- OTTHON Gyermekünk a nyári szünetben A színek szerepe az étkezőasztalon s Az elcsendesült tantermek táb- j lain nagy betűkkel ott áll a szó: VAKÁCIÓ. A szülőt vegyes érzések töltik el. Ráfér a gyermekre a pihenés, kemény, nehéz tanévet fejezett be. Igen. ám! De a dolgozó szülő számára ott a gond. A tanév alatt legalább félnapokat az iskola el­lenőrzése alatt állt a gyermek. Nyugodtak voltak. Most meg nincs semmi elfoglaltsága ... A szünet a megérdemelt pihe­nés időszaka! Bár a bukások ará­nya az elmúlt tanévben nem nőtt, sőt csappant, de azért mindig vannak olyan általános iskolás és középiskolás tanulók, akik augusz. tus végén javítóvizsgát tesznek, ha a következő osztályba akarnak lépni. Számukra a vakáció nyil­ván nem a zavartalan pihenés ide. je. Biztosítani kell számukra a javítóvizsgára való felkészülés feltételeit. Ez bizony nem könnyű szülői feladat. A felnőtt ugyanis jobban szégyeli a javítóvizsgát, mint a gyermek. Ezért gyakran úgy szorgalmazza a javítóra való felkészülést, hogy gyermekében bűntudatot kelt. A bűntudat pe­dig szükségképpen furcsa gátlá­sok forrása a gyermekben. Nem aktivizálja a figyelmes, koncent­rált szorgalmas tanulásra, hanem éppen ellenkezőleg, mindent el­követ. hogy különböző családi vagy egyéb elfoglaltságot találjon magának, nem kívánván emlékez­tetni saját magát „bűneire”. A szülőnek le kell győznie indulatait A javítóvizsgás gyermek szá­mára is biztosítani kell a lega­lább egyhónapos pihenést. Még pedig úgy, hogy a tanév végén kb. július közepéig aktív pihenőt! Aztár jöhet a felkészülés. Az ál­talános iskolák augusztusban rendszeres korrepetálást tarta­nak. Ajánlatos ezen részt ven­ni! De ezen túl, illetve ezzel együtt a tervszerű egyéni tanulás mellett ajánlatos másfajta kor- i repetálást is igénybe venni. A tanulók nagy többségének és a szülőknek nincsenek ilyen gondjai. Vidámabb, gondtalanab Antik hippik Hippiket és beatnikokst — bt másképp is nevezték őket — már a régi Athénben és a császári kor Rómájában is ismertek. Ezt nem­rég közölte Woodhouse angol helle­nista a klaszikus tanulmányokat folytató társaságok londoni évi kongresszusán, amikor is kifejtette, a nyaruk. Hogyan töltsék el tehát pihentetően és tartalmasán a szünidőt? A nyári táborok nagyszerű le­hetőséget biztosítanak az aktív pihenésre. Az úttörő, KlSZ-tábo- rok szervezésében országosan nagy tapasztalatokkal rendelke­zünk. Felejthetetlen élményt je­lent a gyermek számára egy-egy nyári tábor. A szülő helyesen jár el, ha a gyermek táborozási lehe­tőségét támogatja, s maga is ki­csit részt vesz a készülődésben. Az úttörő napözi táborok is so­kat fejlődtek, az elmúlt években. Általában kitűnő az élelmezés, változatosak a programok. A pe­dagógiai felügyelet is minden igényt kielégít. A családi-rokoni alapon „szer­vezett” nyaralás sem kevésbé sok és szép élménnyel gazdagítja a gyermeket. A vidéki gyermek szívesebben nyaral nagyváros­ban vagy Pesten. Ha erre lehető­ség van, meg kell ragadni! A vá­rosi gyermekek pedig szíveseb­ben töltik a nyarat vidéken. Az ilyenfajta „csereüdülés” csak jő hatással van a gyermekekre, s egy kis leleményességgel még nem rokoni alapon is megszer­vezhető. Dolgozzon-e a gyermek a szünetben? A nagyobbacska általános isko­lások és középiskolások szívesen vállalnak munkát a szünidőben. Mondjuk meg őszintén, inkább azért, hogy önállóan keresett pénzhez jussanak. Támogassuk a gyermeknek ezt a törekvését, de ne úgy, hogy egész nyáron dolgozzon. Az égy hónapnál, hat hétnél hosszabb munkavállalás azzal a veszéllyel jár, hogy a gyermek nem pihent semmit és fáradtan kezdi az új tanévet. Sokat legyenek a gyermekek levegőn, napon. De óvjuk a ve­szélyektől — a sziklamászástól, a vad fürdőzéstől. Igyekezzünk a barátait úgy „megválogatni”, hogy a túl „bátor” gyermek mel­lé egy-egy óvatos pajtás kerüljön. S ne feledkezzünk meg a szün­időben a könyvről sem! Nem a tankönyvre gondolok — kivéve a javító, különbözeti vizsgásokat —, hanem szépirodalomra! A sza­badban ugyanis nemcsak futbal­lozni, fürdeni, fára mászni le­het, hanem olvasni is-. A szülőkön is múlik, hogy tar­talmas, hasznos, pihentető, élmé­nyekben gazdag vakációja legyen a gyermekeknek, amelyre annyi­ra vágynak. Dr. Kolozsváry Gyula Ismeretes a színek hangulati hatása. A vidám, élénk színek kellemes benyomást keltenek a szemlélőben, a tompa, sötét szí­nek lehangolnak. Kevesen tud­ják, hogy ez a hangulati hatás mennyire érvényesül az étkezőasz­talon is. Pedig egy népi szólás is utal rá: mikor valakinek „a szeme kívánja az ételt”, nem is az étvágya. Mivel a feltálalt en­nivaló a szemének kellemes, még ha történetesen nem is éhes. Tehát: az étkezés esztétikumát nemcsak a szép terítés, tiszta abrosz, csinos edény, a szép tá­lalás képviseli; magának az étel­nek is szép, kívánatos látványt kell nyújtania, hogy elérje célját, jó étvággyal fogyasszák. Ezen belül igen fontos az ételsor szín­összeállítása, az egymás után következő ételek (pl. ebéd, va­csora alkalmával) színbeli válto­zatossága. Nem jó az összeállítás, ha az ételek egymásutánjában a a színek azonosak vagy hasonló­ak. Egy negatív példán köny- nyen átlátjuk ezt. Például: da­rakrém leves (sárgásfehér), sár­gaborsó-főzelék feltéttel (domi­náló szín a sárga), vaníliakrém (sárga) látványnak unalmas, — az étkezőben az egyhangúság érzetét kelti, elkedvetleníti attól, hogy az egész ételsort végigegye. Jő összeállítás, például: paradi­csomleves (piros), rakott burgo­nya (sárgásfehér), csokoládékrém (barna). Egyik legszebb színű étel például: egy tányér spenót, melynek zöld „tavában” olyan vonzóan kelleti magát a ráü­tött tükörtojás fehérrel kerete­zett sárga foltja. Ha még mellé teszünk az asztalra desszertnek egy tálka piros epret, tetején egy kis fehér tejszínhab-halommal, ez a látvány még a rossz étvá­gyú felnőtt vagy gyermek gyo­mor-nedveit is fokozott működés­re serkenti. Bizonyára többek kö­zött ilyen meggondolásokból szár­mazik az a hagyomány, hogy a piros pörköltlé mellé fehér bur­gonyapüré, főtt burgonya kerül, vagy ugyancsak fehér nokkedli, hozzá az asztalra zöld saláta. Az ételek színeinek változatos összeállítása nem különösebb mű­vészet — csak egy kis ötletessé­get, törődést kíván. Az élelme­zéstudomány szakemberei szerint hírneves magyar konyhánk meg­lehetősen konzervatív — holott nem a zsíros nagy eszem-iszom szolgálja az ember jó egészségét, hanem a — bár tartalmas — könnyű^ változatos, ötletes ét­rend. Es melyik családjárét dol­gozó asszonynak nem érne meg egy kis törődést, hogy újítson, hogy konyhája, terített asztala ne csak tápláló, de „finom” is legyen, főztje egy korszerűbb, magasabb minőségi színvonalat képviseljen? B. S. hogy a régi görögök és a rómaiak A tésztasütés ABC-je ■okkal közelebb álltak hozzánk, mint a múlt századbeli elődeink. A múlt századbeliek ugyanis még nem szerezték meg nemzedékünk tapasztalatait; nagy gyarmatbiro­dalmak elvesztését, ■ nem használ­tak ily mennyiségben kábítószere­ket sem, mint a mostani generáció. A régi görögök és a rómaiak vi­szont hasonló tapasztalatokat sze­reztek, és mindezeknek a hatása hasonlóképpen mutatkozott meg az ifjúságnál is. Már Arisztofanész is panaszkodott amiatt, bogy kora fi­atalemberei túl hosszú hajat hor­danak, nem mosakszanak és kiéhe­zett benyomást keltenek. Megvételre keresünk egy darab 200 literes hajt at üzemi nyomású, ha­tóságilag engedélyezett légtartályt. Pamuttextilművek Mező herényi Gyára — A kevert tészták készítése­kor a tojás sárgáját mindig jól ki kell keverni. — Ha vaj van a tésztáiban, ak­kor előbb mindig a vajat kever­jük ki. Citromlével csak az ösz- szekevert tésztát ízesítsük, mert a zsiradékot megcsomósítja. — Minden édes tésztába kell egy csipetnyi só, mert különben íztelen. — Híg, folyós tészta készítése­kor a bádogtepsit mindig vaj­jal és porcukorral kenjük ki. A sűrűbb tésztáknál használjuk a vajat liszttel. — A vajas tésztáknak forróbb sütő kell, mint a kevert tészták­nak. — Kelt tésztánál elegendő a meleg sütő, amely „felhúzza” a tésztát. Forró sütő esetén a tész­ta teteje hamar megég és a bel­seje nyers marad vagy nem sül jól át. — Zsírban sült tésztához ne tegyünk túl sok cukrot, mert az édes tészta megába szívja a zsírt. — Atsült-e már a tészta? — Ezt megtudhatjuk, ha sütés közben kötőtűt szúrunk a tész­tába. Ha ragacsos a vége, to­vább kell sütni, ha nem, akkor kivehető a sütőből. — Tortatésztát, — bármilyen formában készítettük —, csak akkor vágjuk ketté, ha teljesen ! kihűlt. A melegen kettévágott tészta belseje összeesik, nem gusztusos. — Minden tésztát, — ha ki­sült —, azonnal szedjük ki a tep­siből vagy a formából, mert kü­lönben beleizzad, az alja nedves lesz és esetleg le is ragad. ács —- I Kinek m illik? Hiába varratná meg valaki a • divatbemutatón látott legszebb | ruhát is, ha az ő alakjához 'az j nem illik. És valljuk be, sokszor járunk így, mert úgy képzeljük, hogy minden ruha illik minden­kinek, amit a manekenek hor­danak. Még a legújabb divatot is kö­vetheti minden molettebb alakú nő, ha az „aranyszabályokat” betartja. Egyik ilyen szabály, hogy a sötét szín és az apró minta a legelőnyösebb, arra kell tehát törekedni, hogy ahol leg­inkább karcsúsítani akarunk, oda kerüljön a sötét szín. Ha valaki csípőben erős, sötét, egyenes szoknyát viseljen, világos blúz­zal, pulóverrel. Nyilván, aki mellben erős, az épp fordított színösszeállítást viseljen; a puló­ver, ami természetesen sötét, so­ha ne legyen teljesen az alakra simuló. A moletteknek a hosszított de­rekú ruha és általában a hosz- szanti szabásvonal, tűzés-díszítés, előnyös. Jó például a rakott, de csípőben levarrt szoknya, s ha­rangszabású szoknyát is hordhat az, akinek hosszú és csinos lába van. A mostani divat egyik ké­nyes kérdése a szoknya hossza. Mitévők legyenek azok, akiknek amúgyis gondot okoz a különle­ges szabás? A szabály az, hogy akinek formás a lába, ha mcilett is, nyugodtan hordhat térd fölött egy-két centivel végződő szok­nyát, de térdig érőnél hosszabbat (addig, míg be nem jön a maxi­szoknya a divatba) ne viseljünk. Rövid lábú, molett hölgyeknek semmiképp nem előnyös a feltű­nő, igen dekorált cipőfazon. P. Szőke Móric Nádor ,Vera rovatát Egy ruhából több Nyárra mosóa nya gból. pamut­vagy lenvászonbóí, azonkívül a pol ieszteres szintetikus, vászonka- rakterű kelmékből több ruhával is rendelkezhetünk, mint más szezonokban. Az alapanyag olcsó és csaík egy kis szabásmintát kell készítenünk hozzá. Ennek alapi­ján kis változtatással a rajzain­kon látható összes ruhákat ki­szabhatjuk. Egy szabásminta és mégis mindegyik egészen másnak hat, különösen akkor, ha az anyagokat is változatosan vá­lasztjuk ki hozzájuk. A sima, diagonálszövésű, szin- tétikus, élénk vászonkarakterű anyagból készült ruha V-alákú kivágásába elütő színű betétet ajánlunk. A hosszanti irányú mellvarrás végére, hamis, vagy •valódi bevágott zsebet helyezhe­tünk. A ruha deréktól lefelé bő­vül, trapéz formájú. Kockázott mintás anyagból a nyak köré szabott pánt és az erő­sen kivágott karöltő csinos, fia­talos, de csak azoknak való, akik nem hordanak melltartót. Karikás mintázatú ruhánkhoz középtónusú anyagot ajánlunk, amely műbőr lakkőwel és fehér piké gallérral s zsebekkel frap­páns, fiatalos megoldás. Különö­sen érdekes a fehér gallér alatt levő kerek kivágás. A nagy virágmintás ruha leke­rekített szögletes kivágása az egyik vállon masnival kötődik. Ebben a ruhában a hosszanti szabásvonalba egy gúla alakú anyagdarabot állítunk be, miáltal a ruha bővebb sziluettet kap. Szabásminta leírása: (80 cm széles anyagból kb. 2,30 m kell hozzá); 1. eleje, 2. eleje oldal­rész, 3, háta. (1 kocka = 10 cm.)

Next

/
Thumbnails
Contents