Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-21 / 141. szám
1§69. június 21. 4 Szombat Gazdag paprikatermés Az okányi Alkotmány Tsz ti zenhárom holdas kertészete jó termést ígér. Már megkezdődött a 20 ezer tő primőr paprika szürete. Fotó: Béla Ottó Törődnek a cigányokkal a gyulai járásban (Tudósítónktól.) Dévényi Illés, a Gyulai Járási Tanács munkaügyi főelőadója az utóbbi hetekben különösen sokat járja a községeket, gyűjti a cigány lakosságra vonatkozó számbeli, szociális, kulturális és egyéb adatokat. Mindenütt felkeresi a községi tanácsokat és azokat az embereket, akik szívügyüknek tekintik a cigányok helyzetének javítását. Az összesített adatok szerint a gyulai járásban 1608 cigány él, s ez a lakosság 2,9 százaléka. Közülük 398 az iskolás korú gyermek. A legtöbben Dobozon laknak, összesen 325-en, s ezek közül 87 az általános iskolás korú gyermek. Itt a lakosság 5,8 százalékát képezik. A tanács foglalkozik helyzetük javításával. Az elmúlt év őszén a Kodály utcában 18 j ház épült, ezenkívül hat a köz- | ség más területén, de 49 ház vár 1975-ig szanálásra a Sós-sziken, a jelenlegi *telepükön. A 325 cigány közül sokan dolgoznak, becsületesen helyt állnak a különböző munkaterületeken. Negyvenegyen a helyi Petőfi Termelőszövetkezetben dolgoznak, 56-an pedig a környező üzemekben, vál. latotokban találnak munkát. Mindössze 3—4 olyan család van, akik nem folytatnak kereső foglalkozást. Az élet sok-sok példával bizonyítja a gyulai járásban is, hogy a környezet hatása mennyire érvényesül, s ha támogatást kapnak, könnyebb beilleszkedniük a falu életébe, a munkahelyi kollektívába. A járásban sok-sok segítséget kapnak, s ez őket is ösztönzi a jobb munkára. Kacs Sándor Halálra ítélt könyvesbolt? A könyv az ember életének nélkülözhetetlen része, a tudás, a szép szórakozás kútfője. Szeretjük a könyvet, száraz statisztikák a megmondhatói, hogy milyen sokat vásárolunk. Arról is kellene már egyszer felmérést végezni, hogy hány ember hozott már össze magánkönyvtárat otthon, és kifejezni azt a tiszta örömöt, amikor az új szerzeményt a könyvespolcra helyezzük, a legújabbat mindig a fő helyréi.. Egysizóval öröm a könyv és a világ megismerésének csodálatos eszköze. Ki hinné, hogy mégis igaz a hír, ami szárnyra kelt Sarkadon, h<jgy az ÁFÉSZ meg. szüntetni könyvesboltját! Voltak, akik nem hitték, hogy manapság ilyen is létezik. Miért? Miért? Ezt a miértet kerestük, amikor először bekopogtattunk a Sarkad! ÁFÉSZ kereskedelmi osztályának vezetőjéhez, Bagdi Sándorhoz. — Először is: a könyvárusítást nem szüntetjük meg, ilyesmi szóba sem jött és egyszerűen szóba sem jöhet. Az viszont igaz, hogy néhány hónap múlva az önálló könyvesboltot megszüntetjük és az új, nagyobb helyiségbe költöző kultúrcikk bolt részévé tesszük. Ez így persze nem egészen világos, engedje meg, hogy kifejtsem a dolgot. A történet a következő. A sar- kadi könyvesboltot az ötvenes évek végén a MÉSZÖV és az FJK kezelésében hozták létre, aztán amikor 1965-ben megszűnt az FJK Sarkadon, akkor került az ÁFÉSZ-hez. Sajnos a bolt vezetése éveken át nem valami szakszerű volt. Bár egy időben, például 1965-ben 750 ezer forint volt a forgalom, ez lassem, de fokozatosan csökkent és tavaly már csak 485 ezer forinttal zártak. A legnagyobb baj akkor kezdődött, amikor a bolt raktára indokolatlan túlrendel é_ sek miatt duzzadni kezdett, és elérte a 600 ezer forintot. Bár a készlet nem ropsz összetételű, de annyira sok könyv ez, hogy eladása nehézségekbe ütközik. Nehezítette a helyzetet, hogy a közigazgatási átszervezéssel a zsadányi és az okányi bizományosok Szeghalom felé fordultak, oda járnak könyvekért, mert az közelebb van, jobban megközelíthető. Valamit tenni kell — A nagy raktárkészlet és az állandóan csökkenő forgalom parancsolóan előírta számunkra, hogy megoldást keressünk — határozta meg a helyzetet Bagdi Sándor. — Ezért döntöttünk úgy, hogy a nyáron új helyiségbe költöző kultúrcikk bolt feladata lesz a könyvek árusítása. A bolt vezetője, Lovasi Ferenc nagyon ügyes ember, eddig is árusított könyveket. A másik, ami e megoldás mellett szól, hogy a kultúrcikk boltban naponta félezer vevő is megfordul, jó könyvpropagandával ezek érdeklődését a könyvek felé lehet majd fordítani. Biztosak vagyunk abban, hogy elgondolásunk helyes, és nemhogy csökkenne, hanem növekszik Sarkadon a könyvvásárlók száma. A bolt is jobb helyen lese, a főtéren, szép, tágas kirakatokkal. Persze, a bizományos hálózatot változatlanul fenntartjuk, bővítjük. Elsősorban Kötegyán, Méhkerék, Sarkad- keresztúr, Üjszalonta községekben szervezzük tovább. Ezenkívül kampányszerűen az ÁFÉSZ valamennyi boltjában árusítunk könyveket, a húsboltok kivételével. A gyakorlat azt mutatja, hogy több könyvet adunk el így, mint amilyen forgalma a könyvesboltnak volt. Az ilyen kampányokat céljutalmak kitűzésével segítjük. Legutóbb Csikós Lászióné kötegyá- ni boltvezető nyerte az első dijat. A napokban újra Sarkadon jártunk, és újra csak könyvesbolt-ügyben. Molnár Sándor, az ÁFÉSZ kereskedelmi főelőadója és Lovasi Ferenc, a kultúrcikk bolt vezetője arról beszéltek, hogy nem biztos, hogy megszűnik a könyvesbolt, mert ha mégsem fémek el a kultúrcikk bolt új helyén a mostani csemege üzletben, akkor egy darabig csak meg kell tartani. Üj aiadó van már, s ha a kultúr- cikkhez is tartozik majd, mégis, csak a könyvek önálló birodalma az. „Egy kicsit jobb propaganda és menni fog a dolog” — mondják — „különben is a könyv kitűnő üzlet, es az ÁFÉSZ-nek ez nem mindegy.” Bagdi Sándor osztályvezető már nem olyan derűlátó. — A határozat változatlan — említi —, a végső cél az, hogy becsukjuk a könyvesboltot, mert az új kultúrcikk üzletben megfelelő, kényelmes helyet kap. Közben más bajunk is van. A sarkadi iskolák tankönyvellátása a mi feladatunk. Tankönyvigénylő nyomtatványt viszont nem kapunk a központtól, pedig levélben is megsürgettünk. A felelősség kétoldalú... Űrlapok hiányában egyszerűen nem tudjuk felterjeszteni az igénylést Máshol már régen megkapták. A nagy raktárkészlet még mindig teher, a központtól kapott visszáruzási ösz- szeg — ígéretek ellenére — egészen minimális. Jobb lesz vagy nem lesz jobb?! Ez tehát a sarkadi könyvesbolt eddigi története. Hogy 8 változás valóban jobb lesz-e, azt most, ebben a pillanatban nehéz eldönteni. Ha azonban a 30. Kozak megtorpant, kezét a melléhez szorította: — Drága Tyihonov elvtárs! Erről beszélek a legelejétől. Hát akkor minek háborgassuk meg egy nagyszerű asszony lelkinyu- galrnát? Inkább menjünk visz- sza és a sikeres megoldás örömére igyunk meg egy üveg konyakot! Tyihonov tagadólag intett: — Nem. Aljosinné'hoz el kell mennünk. De ne felejtse el: érdekelt vagyok az ön maximális őszinteségében... — Számíthat rám! — mondta Kozak és újra szívéhez emelte kezét. Ebből a célból még a kesztyűjét is lehúzta. — Akkor mondja e] kérem részletesen, hogyan távozott hétfőn a szállodából? — Megbeszéltük Lagunovval, hogy ötkor indulunk el, együtt. De levelet írt a feleségének, csak írta-irta, rámmelegedett a kabátom, fogtam magam és elindultam. — Ennyi az egész? — Ügy emlékszem. — Hogy újabb erőfeszítésekre ösztönözzem az emlékezetét, bemutatok önnek egy kisebbfajta lélektani kísérletet. Akarja, hogy elmondjam, melyik zsebében mi van? — Akarom — felelte bizonytalanul Kozak. — A baloldali kabátzsebében kulcscsomó hever, hat vagy hét kulccsal. Gyufásdoboz néhány szállal. A jobboldali kabátzsebé_ ben egy doboz Dukat cigaretta. A kiskabátja baloldali zsebében női fésű. A jobboldali zsebben zsebkés tizenkét, különböző rendeltetésű alkatrésszel. A „Krasz. naja Zvezda” gyár terméke, ára öt negyven. És egy zsebkendő. A OtJzvfty IMmI- Gewgy 1 kiskábát baloldali belső zsebében tartja a pénzét, a jobboldali, ban a tárcáját. Az utóbbi tartalma: jegy a Moszva—Lvov-i gyorsvonatra, számla tíznapos szállodai tartózkodásról, kiküldetési papír, a megvásárolandó dolgok jegyzéke. És majdnem elfelejtettem: egy távirat feladóvevénye. A tárca belső zsebében, a bélés alatt: Aljosinné fényképe. A kis zsebben: két ötrubeles bankó. — Egy tízrubeles és egy ötrubeles — vetette közbe egészen elgyengült hangon Kozak. — Lehetséges — bólintott Sztasz. A kísérlet befejező aktusaként közölhetem, hogy kiskabátja felső zsebében barna bőrkönyvecskét hord ezzej a felírással: „Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Faluépítési Minisztériuma.” Kész, nemde? — A tárcámban van még egy papír, a Tervhivataltól — mond. ta csendesen Kozak. — Hol szerzett minderről tudomást. Sztasz mélyértelműen felelt: — Szakmai titok. Ha nyilvánosságra hozom, bíróság elé állítanak. De ha meggyőztem önt arról, hogy lényegesen többet tudok Kozák polgártársról, mint ezt valaha is feltételezte volna, és ennek megfelelő őszinteséget, tanúsít, akkor ígérem, visszafelé megosztom önnel a titkot. így tehát: miért nem várta meg Lagunovot? És melyik nőismerőse hívta fel? — Puszia. Aljosinné. — Értem. És még egy: említette önnek Lagunov, hogy színházba készül? — Ügy emlékszem, említette. Igen, mondta, hogy szeretne jegyet szerezni valamelyik színházba. ^ Magas, barna nő nyitott ajtót, kék pongyolában. — Jaj, te nem vagy egyedül? — Zavartan elpirult és eltűnt a lakás belsejében. Az ajtó mögül hallatszott mély, kissé rekedtes alt hangja: — Ejnye, hát nem szégyelled magad? Szólhattál, volna, hogy a barátoddal jösz. Most nincs itthon semmi! Kozak idegesen járkált az ajtó előtt: — Puszenyka, ő nem a barátom ... Aazazhogy, nem úgy ér_ tem, persze, hogy a barátom. Természetesen. De arról van szó, hogy egy meglehetősen kényes dologban... Puszja pávafark-mintás fekete ruhában került elő a hálószobából. Tyihonovnak hirtelen fel. rémlett, hogyan sikoltoztak azon az éjszakán a pávák. — Mit beszélsz! — kérdezte leereszkedően Kozáktól, Sztasz. hoz lépett és kezet nyújtott. — Tyihonov — mutatkozott • be Sztasz. — Polina Vlagyimirovna — bő- j lintott Aljosinné. Óceánjáró fre_ : gattként tornyosult az apró Ko- jj zak fölé. — Emlékszel, Puszenyka. a • múlt hétfőn, amikor.;. — kezd- l te sietősen Kozak. — Egy pillanat — állította ; meg Sztasz. — A bűnügyi rend- ! őrség nyomozója vagyok. Aljosinné szemei négyszögle- : tessé váltak. — Tudnom kell, hol töltötte ! az ismerőse, Lev Alekszejevics j Kozak az estét és az éjszakát s február tizennegyedikén, azaz ■ múlt hétfőn. Aljosinné behúzta a nyakát, : levegő után kapkodott, s végül ; nagynehezen erőre kapva, tá- ■ madásba lendült: — Mit képzel rólam? Hogy j nem szégyelli magát, ilyen kér- ; déseket feltenni! Ez az ember ■ — megvetően Kozak irányába ! mutatott —, valóban megfordult • nálunk néha vendégségben. De j nagyon ritkán és mindig illő ; időben! Férjes asszony vagyok, « felháborítanak a kérdései! Leg- f alább egy éve nem láttam ezt ; az embert! — Hogy-hogy egy éve, Pu- j szenyka? Hisz tegnapelőtt... — ! könyörgött Kozak. 4 j — Hallgasson, gyalázatos, és ; ne keverjen bele a zavaros > ügyeibe! — Egy pillanat! — kopogtatta 5 meg az asztalon álló vázát : Sztasz, mintha egy gyűlésen ; csillapítaná a háborgó kedélye- • két. — Polina Vlagyimirovna, t kérem, vegye fontolóra még egy- : szer a kérdésemet, mert nagyon ; komoly dologról van szó: egy ■ gyilkosságról. (Folytatjuk) ■ kultúrcikk boltban nem másodrendű lesz a könyvvásárlás, a könyvpropagainda, ha Lovast Ferenc boltvezető minden tudását latba veti, hogy könyveit is eladja, akkor eredmény várható. A kérdés tehát még nyitott, a „halálos ítélet” még nincs végrehajtva. Ha az elgondolás beválik, nem is lesz olyan súlyos a dolog a sok oldalról megnyilvánuló segítő szándék, jó akarat ezt látszik bizonyítani. Ha több könyvet adnak el, jő volt az üzlet. Ha azonban nem, akkor a tanulságot nem szabad kikerülni. Sass Ervin Tanulmányi szabadság a dolgozik iskoláiban A dolgozók iskoláiban befejezéshez közeledik a jelentkezés első szakasza, amely június végén zárul: augusztus második felében ismét jelentkezhetnek a tovább tanulni szándékozó felnőttek. A beiratkozások augusztus utolsó hetében kezdődnek és szeptember közepéig tartanak. A dolgozók tovább tanulását az állam különböző kedvezményekkel segíti. Az általános iskola esti és levelező tagozatán tanulóknak tanévenként három munkanap, a gimnázium esti tagozatán ugyancsak három munkanap, a gimnázium levelező tagozatán pedig tanévenként hat munkanap tanulmányi szabadság jár.
