Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-17 / 137. szám

1969. június 11, 2 Ktéá Békét és függetlenséget — okkor tárgyalhatunk! A DNFF központi bizottságának elnöke nyilatkozott politikai erővel, amely felöleli a legkülönfélébb társadalmi réte­gekhez és politikai irányzatokhoz tartozó dél-vietnamiaik képviselőit, feltéve, hogy ez az erő valóban a békét, a függetlenséget és a sem­legességet tekinti céljának, E ta­nácskozások eredményeként meg­alakulhatna a koalíciós kormány és meg lehetne szervezni a sza­bad és általános választásokat az új nemzetgyűlés összehívása cél­jából, amelyen majd kidolgoznák az új alkotmányt és létrehoznák Dél-Vietnam hivatalos kormányát. (MTI) Nguyen Hírű Tho, a DNFF Köz­ponti Bizottságának elnöke, a Dél-vietnami Ideiglenes Forradal­mi Kormány konzultatív bizottsá. gának tagja, beszédet mondott a dél-vietnami képviselők június 6—8 között megtartott kongresszu. sán. Nguyen Huu Tho megállapítot­ta, hogy az Egyesült Államok csökönyös magatartása a párizsi értekezleten lényegében megaka­dályoz minden pozitív megoldást. Az Ideiglenes Forradalmi Kor­mány — fűzte hozzá — kész ta­nácskozásokat kezdeni egy olyan Bizalmatlansági szavazás a saigoni kormány ellen A saigoni rezsim képviselőháza hétfőn 49 szavazattal 21 éUenóbem bizalmatlanságát nyilvánította Huong miniszterelnök kormánya ellen. A bizalmi szavazást a pénz. ügyminiszter által előterjesztett új gazdasági intézkedésekkel kap­csolatban tartották. A javaslatok között szerepelt 180 árucikk adó­jának emelése. Huong miniszterelnök kormá­nyának egyéves fennállása alatt ez volt az első megszavazott bi­zalmatlansági indítvány. A kormány azonban — a sadgo- iu alkotjnány szerint — csak ak­kor tekinthető megbukottnak, ha a képviselőház kétharmados több. »éggel nyilvánítja ki a bázalnhat- lanságot. A saigoni parlament két házának együttes ülését két-há- rom napon belül tartják meg. * A saigoni amerikai parancs­nokság hétfői bejelentéséből ki­tűnik, hogy a Dél-Vietnamban ál­lomásozó amerikai haderő terve­zett 25 000-es létszám-csökkentése keretében a tengerészgyalogosok közül mindössze 1200-an hagyják él augusztus végéig a dél-vietna­mi hadszínteret. (MTI) Anglia és a NATO fegyverkezés Nagy-Britannia stratégiai ku­tatási intézetének folyóiratában most jelent meg Healey hadügy­miniszter cikke. Terjedelmes mű­vét annak a gondolatnak szen­telte, hogyan kell — véleménye szerint — a Nyugatnak „meg­fékeznie” a Szovjetuniót. Healey ismét előrángatja e eélból a régi szólamot, az úgynevezett „Keleti fenyegetésről” és egyebek kö­zött a nukleáris fegyver alkal­mazása mellett kardoskodik. A brit hadügyminiszter elmél­kedésének egyik legveszélyesebb tétele. — Bonn atomfegyverbir-« toklási igényének támogatása — I az NSZK ugyanis „nukleáris j egyenjogúságot” követel a< NATO-n belük A rajnai minta- risták nyelvén „a nukleáris | egyenjogúság azt jelenti, j Nyugat-Európában rendelkezesi jogot akarnak szerezni a NAiu nukleáris erői felett. Healey es nyugatnémet kollégája, Schro­der hadügyminiszter meghirdet­te az a doktrínát, hogy „konfliK- tus esetén bármely pillanatban be kell vetni a nukleáris fegy­vert. A Stuttgarter Zeitung cí­mű újság szerint a doktrínát ma­gában foglaló dokumentumot május végén megvitatta a NAIO nukleáris tervező bizottsága. Healey írásában határozottan állást foglal amellett, hogy a NATO-tagországok „vállaljanak nagyobb terheket a közös kato­nai erőfeszítésekből”, majd büsz­kén kijelenti hogy „Anglia kész minden erővel támogatni ezt a törekvést”. Anglia területén 120 ezer em­NATO tavaly novemberi brüsz- szeli rendkívüli tanácsülésén éppen London képviselői köve­telték leghatározottabban a fegy­verkezési verseny folytatását. Ök kezdeményezték azokat a NATO katonai-politikai intézke­déseket, amelyek a szocialista országok ellen irányultak és azt fejtegették, hogy Anglia 1969. évi katonai kiadásai rekord- magasságra, két és negyed mil­liárd font sterlingre emelke- nek. * 1 A Pravda vezércikkéül A Pravda hétfői számának ve­zércikke annak a felhívásnak a világvisszhangját elemzi, amelyet a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának részt­vevői intéztek a hős vietnami néphez. Millió és millió ember új, fon­tos lépésnek tekinti ezt a doku­mentumot a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom Viet­nam harcoló népével vállalt aktív szolidaritásának megszilárdításá­ban és fejlesztésében. A moszk­vai nemzetközi tanácskozáson összegyűlt kommunisták — han­goztatja a vezércikk — biztosít­ják a vietnami népet arról, hogy a kommunista- és munkásmozga­lom továbbra is minden szüksé­ges segítséget megad számára mindaddig, amíg ki n*m vívja a végső győzelmet. A Pravda hírmagyarázója arra j hívja fel a figyelmet írásában, hogy az amerikai hadügymi­nisztérium fokozott érdeklődést tanúsát az Indiai-óceán térsé­ge iránt. Ez azzal magyarázható, hbgy a Pentagon támaszpontok sorozatát kívánja a térségben ki­építeni. (MTI) Új elnök a Francia Köztársaság élén Kincs eladó területünk! Az európai körúton levő Mah­mud Riad egyiptomi külügymi­niszter Bulgáriába tartva, Bécsibe érkezésekor újságírók kérdéseire válaszolva, elmondotta: úgy látja, hogy a közel-keleti kérdéssel fog­lalkozó négyhatalmi tárgyaláso­kon — az amerikai fél hibájából — lényegi előrehaladás mindmáig nem történt. Az amerikai béketervről — mely szerint ki kell vonni az izraeli erőket a S inai - felszí getről és a Jardán-folyó nyugati partjáról, de Jeruzsálem Jordániához tar­tozó része és a Szíriái Golan-ma- gaslatok izraeli kézen maradná­nak — elmondotta, hogy az arab államoknak ,.nincsenek eladó te­rületeik”. A francia elnökválasztás dön­tő, második fordulója nem ho­zott meglepetést: a várakozás­nak megfelelően Georges Pom­pidou, de Gaulle tábornok ko­rábbi miniszterelnöke szerezte meg a beadott és érvényes sza­vazatok többségét Alain Poher- ral szemben, A várakozásnak falóit meg az is, hogy soha nem látott arányú volt a szavazástól tartózkodó vagy az érvénytelen szavazatot leadok száma. A Fran­cia Kommunista Párt — törté­netében először — arra szólítot­ta fel tagjait és választóit, hogy ne szavazzanak se Pompídou-ra, se Poherra, hiszen „az egyik ti­zenkilenc, a másik egy híján húsz...”) Érdemes visszatérni a kom­munista párt döntésére és ennek hatására: a francia munkásosz. tály nagy pártja, a francia bal­oldal fő ereje valóban nem ad­hatta oda tömegeit az uralkodó osztály egyik jelöltjének sem. Legkevésbé annak az Alain Hó­hérnak. aki programbeszéd eiben „atlanti hűségnyilatkozatokat” tett, s aki értésre adta, hogy szívesen látna olyan' „európai atom-haderőt”, amelyben a Bun- deswehrnek is szerep jutna. (Méltán született meg a gúny­neve: „Herr Poher”...) Pompidou-ra sem szavazhat­tak a francia kommunisták, hi­szen a Rothschild-bankház egy_ kori vezérigazgatója, aki 1958^ ban de Gaulle tábornok hata­lomra kerülésekor a tábornok- miniszterelnök kabinetirodájá­nak főnökeként, majd 1962 és 1968 között a tábornok-elnök „első minisztereként” a gaulleis- ta rendszer megalapítójának, a gaulleista politika végrehajtó­jának volt tekintendő, most sem ígért mást, mint a gaulledz- mus folytatását. A Francia Kommunista Párt pedig kezdet­től fogva támadta a monopoltő­kének szinte korlátlan uralmat teremtő rendszert. Természetesen Pompidou vá­lasztási programjában ígért vál­tozásokat is, „nyitást” a belpo­litikában bal felé, „szociális kez­deményezéseket” és általában „megbékélést” a franciák kö­zött, akiket megosztott az ápri­lis 27-i népszavazás. Az új el­nök „nyitása” azonban tulajdon­képpen csak olyan reakciós, „at­lanti”, azaz amerikabarát ele­mek felé irányul, amelyék név­legesen a középpártokhan vagy a szocialista (magyarul: szociálde­mokrata) párt, a SFIO jobbszár­nyán helyezkednek el. Nehéz feltételezni „szociális kezdemé­nyezéseket”, ha tudjuk, hogy Poropidou-nak rendkívül szaros kapcsolatai vannak a monopol- tőkével Pompidou — s ez bizonyos — nem fogja feloszlatni ,a jelenle­gi nemzetgyűlést, a franciák egy időre megszabadulnak a válasz­tási kampányoktól... A párizsi Bourbon-palöta padsoraiban kényelmes többsége van Pompi- dou-nak. Akármilyen kormány- listát összeállíthat... (Üj kor­mány megalakítására minden­esetre sor fog kerülni, a párizsi politikai megfigyelők jelentős személyi változásokra számba, nak.) A mostani parlament megbízatása 1972-ig tart. Pom­pidou elnöki mandátuma pedig 1976-ban jár le! Hacsak politi­kai fordulatok, válságos esemé­nyek nem rövidítik meg azt az időt, amíg ő az Elysée-palota lakója. 1968 májusának—júniu­sának politikai-gazdasági válsá­ga figyelmeztető számára is, hi­szen akkor még Georges Pom- pidou-nak hívták a francia kor­mány elnökét... Nem kell nagy fantázia annak előrelátásához, hogy ez év őszén — a nyári sza­badságidő elteltével — újra sztrájkok rázkódtatják meg a francia gazdaság épületét. Pompidou magatartása — legalábbis az első időkben — óvatos lehet. Túlságos magabiz­tosságra nincs oka már csak a választási eredmények ismereté, ben sem. Nem csupán a Poherra esett szavazatokat kell ellenzé­ki szavazatoknak tekintenie, ha­nem azokat is, amelyek nem hullottak bele az urnákba. Fran­ciaország ipari városaiban, Pá­rizs híres „vörös övezetében” a választójogosultaknak több mint a fele nem ment el vasárnap szavazni! Országosan is a név­jegyzékben szereplőknek mint­egy egy harmada maradt távol vagy szavazott áthúzott — tehát érvénytelen — szavazólappal. Gyakorlatilag tehát korántsinca valamilyen demokratikus több­ség birtokában Georges Pompi­dou, az Ötödik Köztársaság má­sodik elnöke. P. J. Az Olaszországhoz tartozó Szardínia az anyaországtól nyu­gatra fekszik, a Földközi-tenger szigete. Területe: 24 ezer négy­zetkilométer ; lakosainak száma: 1 millió 448 ezer; fővárosa: Gag- liari. Az ország perifériáján, az állam vezetői által elhanyagolt, iparilag fejletlen, szegény, el­maradott autonóm tartományról Pietro Panni, olasz publicista jellemző képet ad „A bűnözés Szardíniában” című cikkben. Megállapításai sok tekintetben a dél-olaszországi és a szicíliai helyzetre is jellemzőek. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük az olasz publicista cikkét: A római kormány ellen láza­dó szardíniái akciók elég gya­koriak és bizonyára sok csatát kell még megnyernie a szárd népnek, míg kivívja azt a jogát, hogy civilizál tan éljen. Szardínia gazdaság és társa­dalmi válsága kifejezhető A szárdok szigete A kilencezer lírás szamár — Maffia nincs, bűnözés van Anglia terű i munkanélküliség kivándorlás, a bért magaba fogla o íí S ! beruházás és a jövedelem ada- és csapatokat tartanak állandó ■ harci készenlétben a rajnai brit j hadsereg erősítéseként. A Nyu- gatnémetországban levő angol | csapatok fenntartására egyéb-| ként évente 100 millió font ster­lingjébe kerül a brit adófizetők­nek. Az angol hadügyminiszter harcias szenvedélye nem vélet­len A munkáspárti kormány tíz hónapja lázas intézkedéseket tesz az agresszív NATO tömb megerősítéséért. Teljes szolidari­tást vállalt az NSZK katonait politikájával, amely az európai f helyzet kiélezését szolgálja, A beruházás és a jövedelem ada­taival : 40 000 az állandó mun­kanélküli, 200 000-en vándorol­tak ki, a külföldi beruházásokat tekintve, Szardínia az olasz tar­tományok között az utolsó előtti helyen áll, a jövedelem egyre nagy ob mértékben csökken. A helyzet napjainkban is súlyosbo­dik, az életszínvonal csökkenő­ben, nőakülönbség munkalehető­ség és civilizáció tekintetében a sziget és Olaszország között. De még jobban kifejezi a hely­zetet a bűnözés statisztikája: egy év alatt 30 010 polgári eljárás. 58 743 bűncselekmény történt, amelyből 26 441 púlyos, 32 303 pedig kihágás. Emberölés, rab­lás, gyilkosság, lopás, betörés — ezek az utóbbi idők legdrámaibb epizódjai.' A sziget bűnüldöző szervei szerint az állatlopás a szigeten uralkodó bűnözés szü­lőanyja. A sajtó nap mint nap hírt ad tulajdon és személy el­leni bűntettekről, állatlopások­ról, zsarolásokról, csalárdul előidézett tűzvészekről, erőszak­ról, fenyegetésekről, hogy a ki­sebb bűncselekedetekről ne is beszéljünk. Igaz, Szardíniában a bűnözés nincs kapcsolatban semmilyen politikai párttal vagy szervezet­tel, mint Szicíliában, ahol a bűnözést a maffia szervezi. De ez semmit nem változtat azon, hogy a dolog lényege a súlyos társadalmi problémák megoldat­lansága. Ezek megoldása helyett azon­ban a felügyeletet erősítették meg. a banditizmust helikopteres í-endőrség, rendőrkutyák, rádió- telefonok fékezik. Ám a bajt nem a gyökerénél gyógyítják. A bűnözés következtében különösen bizonytalan a szige­ten a személyi szabadság. Köz­felháborodást váltanak ki a csendőrség nagy tömegeket súj­tó akciói. Az önkényes házku­tatások, erőszakos ujjlenyomat- vételek, durvaságók, amelyek a rendőri akciókat kísérik — nem is szólva a kilakoltatásokról — általános felháborodást kelte­nek. Egy ilyen jellemző esemény Samughoa környékén történt, ahol hajnalban néhány csendőr megállított mintegy száz föld­művest, akik szamaraikkal kö­zeli földjeikre siettek dolgozni (e vidéken a szamár nélkülözhetet­len közlekedési eszköz) és 40 embernél megállapították, hogy nem rendelkezik ,.szabályos” iratokkal. A felelősségre vonás után az érintetteknek 9000 líra bírságot kellett fizetni (ameny- nyibe egy szamár kerül). Akad­tak olyanok is, akik a bírság fe­jében szamarukat akarták a csendőrségnél hagyni. Az idézett esemény nem a száírd bűnözés ellen folytatott harc humoros képe, hanem an­nak a'bemutatása, hogy ezek az akciók sokszor „az utolsó ron­gyukat viszik el” a parasztok­tól Kétségtelen, hogy történtek intézkedések az analfabétizmus felszámolására. A televízió Szardíniába is élérkezett, ösz- szeköti a világgal. Vannak nyo­mai a szigeten a technikai ha­ladásnak, a tudomány fejlődésé­rtek, ami a szárdok számára pár éve még álomnak tunt. Mégis azt kell mondani, hogy akik a sziget valóságos érdekeit védik, a politikai szerveket alkatmat- iannák találják feladatuk ellár tására. Emiatt az elégedetlen­ség általános, amely időnként egyéb lehetőségek hiányában a legrosszabb módon fejeződik ki, vagyis a bűnügyek szaporodásá­ban. Ugyanakkor nincs semmilyen lehetősége a nők tömeges mun­kába állítására, a fiatalok nagy része munkát keres. Szardínia vérszegény lett, leg­jobb fiai elhagyták, minden re­mény nélkül vándoroltak ki távoli tájakra. Akik ottma­radtak, céltáblái propaganda- hadjáratoknak, amelyek azt hir­detik: „,az újjáépítésben Neked is jut hely”. Ebbe a képbe bele­illik a fiatalok gyakori lázadá­sa, akik közül számtalan az ide­genlégióban vagy az újságok fe­kete krónikájában végzi. Szardínia Tanácskozó Testü­leté felülvizsgálta mindazokat a problémákat, amelyek a súlyos és nagyarányú bűnözéssel kap­csolatosak és megállapította, hogy ennek fő okai a terület el­néptelenedése, a gazdasági és szociális elnyomás. Felszólította a kormányt, hogy Szardínia se­gítségével dolgozzon ki egy Kü­lönleges Tervezetet a sziget új­jászületésével Kapcsolatban, ne vesse azt alá egyoldalúan az olasz félsziget fejlesztési tervei­nek és nyissa ki a modern fej­lődés lehetőségének kapuit. Ez a tervezet el is készült, de megva­lósítása még nagyon messze van a szárd nép valódi szándékaitól és érdekeitől.

Next

/
Thumbnails
Contents