Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-17 / 137. szám

1969. június 11,

2

Ktéá

Békét és függetlenséget — okkor tárgyalhatunk!

A DNFF központi bizottságának elnöke nyilatkozott

politikai erővel, amely felöleli a legkülönfélébb társadalmi rétegekhez és politikai irányzatokhoz tartozó dél-vietnamiaik képviselőit, feltéve, hogy ez az erő valóban a békét, a függetlenséget és a semlegességet tekinti céljának, E tanácskozások eredményeként megalakulhatna a koalíciós kormány és meg lehetne szervezni a szabad és általános választásokat az új nemzetgyűlés összehívása céljából, amelyen majd kidolgoznák az új alkotmányt és létrehoznák Dél-Vietnam hivatalos kormányát. (MTI)

Nguyen Hírű Tho, a DNFF Központi Bizottságának elnöke, a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány konzultatív bizottsá. gának tagja, beszédet mondott a dél-vietnami képviselők június 6—8 között megtartott kongresszu. sán.

Nguyen Huu Tho megállapította, hogy az Egyesült Államok csökönyös magatartása a párizsi értekezleten lényegében megakadályoz minden pozitív megoldást.

Az Ideiglenes Forradalmi Kormány — fűzte hozzá — kész tanácskozásokat kezdeni egy olyan

Bizalmatlansági szavazás a saigoni kormány ellen

A saigoni rezsim képviselőháza hétfőn 49 szavazattal 21 éUenóbem bizalmatlanságát nyilvánította Huong miniszterelnök kormánya ellen. A bizalmi szavazást a pénz. ügyminiszter által előterjesztett új gazdasági intézkedésekkel kapcsolatban tartották. A javaslatok között szerepelt 180 árucikk adójának emelése.

Huong miniszterelnök kormányának egyéves fennállása alatt ez volt az első megszavazott bizalmatlansági indítvány.

A kormány azonban — a sadgo- iu alkotjnány szerint — csak akkor tekinthető megbukottnak, ha a képviselőház kétharmados több. »éggel nyilvánítja ki a bázalnhat- lanságot. A saigoni parlament két házának együttes ülését két-há- rom napon belül tartják meg.

*

A saigoni amerikai parancsnokság hétfői bejelentéséből kitűnik, hogy a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai haderő tervezett 25 000-es létszám-csökkentése keretében a tengerészgyalogosok közül mindössze 1200-an hagyják él augusztus végéig a dél-vietnami hadszínteret. (MTI)

Anglia és a NATO fegyverkezés

Nagy-Britannia stratégiai kutatási intézetének folyóiratában most jelent meg Healey hadügyminiszter cikke. Terjedelmes művét annak a gondolatnak szentelte, hogyan kell — véleménye szerint — a Nyugatnak „megfékeznie” a Szovjetuniót. Healey ismét előrángatja e eélból a régi szólamot, az úgynevezett „Keleti fenyegetésről” és egyebek között a nukleáris fegyver alkalmazása mellett kardoskodik.

A brit hadügyminiszter elmélkedésének egyik legveszélyesebb tétele. — Bonn atomfegyverbir-« toklási igényének támogatása — I az NSZK ugyanis „nukleáris j egyenjogúságot” követel a< NATO-n belük A rajnai minta- risták nyelvén „a nukleáris | egyenjogúság azt jelenti, j

Nyugat-Európában rendelkezesi jogot akarnak szerezni a NAiu nukleáris erői felett. Healey es nyugatnémet kollégája, Schroder hadügyminiszter meghirdette az a doktrínát, hogy „konfliK- tus esetén bármely pillanatban be kell vetni a nukleáris fegyvert. A Stuttgarter Zeitung című újság szerint a doktrínát magában foglaló dokumentumot május végén megvitatta a NAIO nukleáris tervező bizottsága.

Healey írásában határozottan állást foglal amellett, hogy a NATO-tagországok „vállaljanak nagyobb terheket a közös katonai erőfeszítésekből”, majd büszkén kijelenti hogy „Anglia kész minden erővel támogatni ezt a törekvést”.

Anglia területén 120 ezer emNATO tavaly novemberi brüsz- szeli rendkívüli tanácsülésén éppen London képviselői követelték leghatározottabban a fegyverkezési verseny folytatását. Ök kezdeményezték azokat a NATO katonai-politikai intézkedéseket, amelyek a szocialista országok ellen irányultak és azt fejtegették, hogy Anglia 1969. évi katonai kiadásai rekord- magasságra, két és negyed milliárd font sterlingre emelke- nek. * 1

A Pravda vezércikkéül

A Pravda hétfői számának vezércikke annak a felhívásnak a világvisszhangját elemzi, amelyet

a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának résztvevői intéztek a hős vietnami néphez.

Millió és millió ember új, fontos lépésnek tekinti ezt a dokumentumot a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom Vietnam harcoló népével vállalt aktív szolidaritásának megszilárdításában és fejlesztésében. A moszkvai nemzetközi tanácskozáson összegyűlt kommunisták — hangoztatja a vezércikk — biztosítják a vietnami népet arról, hogy a kommunista- és munkásmozgalom továbbra is minden szükséges segítséget megad számára mindaddig, amíg ki n*m vívja a végső győzelmet.

A Pravda hírmagyarázója arra j hívja fel a figyelmet írásában, hogy az amerikai hadügyminisztérium fokozott érdeklődést tanúsát az Indiai-óceán térsége iránt. Ez azzal magyarázható, hbgy a Pentagon támaszpontok sorozatát kívánja a térségben kiépíteni. (MTI)

Új elnök a Francia Köztársaság élén

Kincs eladó területünk!

Az európai körúton levő Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter Bulgáriába tartva, Bécsibe érkezésekor újságírók kérdéseire válaszolva, elmondotta: úgy látja, hogy a közel-keleti kérdéssel foglalkozó négyhatalmi tárgyalásokon — az amerikai fél hibájából — lényegi előrehaladás mindmáig nem történt.

Az amerikai béketervről — mely szerint ki kell vonni az izraeli erőket a S inai - felszí getről és a Jardán-folyó nyugati partjáról, de Jeruzsálem Jordániához tartozó része és a Szíriái Golan-ma- gaslatok izraeli kézen maradnának — elmondotta, hogy az arab államoknak ,.nincsenek eladó területeik”.

A francia elnökválasztás döntő, második fordulója nem hozott meglepetést: a várakozásnak megfelelően Georges Pompidou, de Gaulle tábornok korábbi miniszterelnöke szerezte meg a beadott és érvényes szavazatok többségét Alain Poher- ral szemben, A várakozásnak falóit meg az is, hogy soha nem látott arányú volt a szavazástól tartózkodó vagy az érvénytelen szavazatot leadok száma. A Francia Kommunista Párt — történetében először — arra szólította fel tagjait és választóit, hogy ne szavazzanak se Pompídou-ra, se Poherra, hiszen „az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz...”)

Érdemes visszatérni a kommunista párt döntésére és ennek hatására: a francia munkásosz. tály nagy pártja, a francia baloldal fő ereje valóban nem adhatta oda tömegeit az uralkodó osztály egyik jelöltjének sem. Legkevésbé annak az Alain Hóhérnak. aki programbeszéd eiben „atlanti hűségnyilatkozatokat” tett, s aki értésre adta, hogy szívesen látna olyan' „európai atom-haderőt”, amelyben a Bun- deswehrnek is szerep jutna. (Méltán született meg a gúnyneve: „Herr Poher”...)

Pompidou-ra sem szavazhattak a francia kommunisták, hiszen a Rothschild-bankház egy_ kori vezérigazgatója, aki 1958^ ban de Gaulle tábornok hatalomra kerülésekor a tábornok- miniszterelnök kabinetirodájának főnökeként, majd 1962 és 1968 között a tábornok-elnök „első minisztereként” a gaulleis- ta rendszer megalapítójának, a gaulleista politika végrehajtójának volt tekintendő, most sem ígért mást, mint a gaulledz- mus folytatását. A Francia Kommunista Párt pedig kezdettől fogva támadta a monopoltőkének szinte korlátlan uralmat teremtő rendszert.

Természetesen Pompidou választási programjában ígért változásokat is, „nyitást” a belpolitikában bal felé, „szociális kezdeményezéseket” és általában „megbékélést” a franciák között, akiket megosztott az április 27-i népszavazás. Az új elnök „nyitása” azonban tulajdonképpen csak olyan reakciós, „atlanti”, azaz amerikabarát elemek felé irányul, amelyék névlegesen a középpártokhan vagy a szocialista (magyarul: szociáldemokrata) párt, a SFIO jobbszárnyán helyezkednek el. Nehéz feltételezni „szociális kezdeményezéseket”, ha tudjuk, hogy Poropidou-nak rendkívül szaros kapcsolatai vannak a monopol- tőkével

Pompidou — s ez bizonyos — nem fogja feloszlatni ,a jelenlegi nemzetgyűlést, a franciák egy időre megszabadulnak a választási kampányoktól... A párizsi Bourbon-palöta padsoraiban kényelmes többsége van Pompi- dou-nak. Akármilyen kormány- listát összeállíthat... (Üj kormány megalakítására mindenesetre sor fog kerülni, a párizsi politikai megfigyelők jelentős személyi változásokra számba, nak.) A mostani parlament megbízatása 1972-ig tart. Pompidou elnöki mandátuma pedig 1976-ban jár le! Hacsak politikai fordulatok, válságos események nem rövidítik meg azt az időt, amíg ő az Elysée-palota lakója. 1968 májusának—júniusának politikai-gazdasági válsága figyelmeztető számára is, hiszen akkor még Georges Pom- pidou-nak hívták a francia kormány elnökét... Nem kell nagy fantázia annak előrelátásához, hogy ez év őszén — a nyári szabadságidő elteltével — újra sztrájkok rázkódtatják meg a francia gazdaság épületét.

Pompidou magatartása — legalábbis az első időkben — óvatos lehet. Túlságos magabiztosságra nincs oka már csak a választási eredmények ismereté, ben sem. Nem csupán a Poherra esett szavazatokat kell ellenzéki szavazatoknak tekintenie, hanem azokat is, amelyek nem hullottak bele az urnákba. Franciaország ipari városaiban, Párizs híres „vörös övezetében” a választójogosultaknak több mint a fele nem ment el vasárnap szavazni! Országosan is a névjegyzékben szereplőknek mintegy egy harmada maradt távol vagy szavazott áthúzott — tehát érvénytelen — szavazólappal. Gyakorlatilag tehát korántsinca valamilyen demokratikus többség birtokában Georges Pompidou, az Ötödik Köztársaság második elnöke.

P. J.

Az Olaszországhoz tartozó Szardínia az anyaországtól nyugatra fekszik, a Földközi-tenger szigete. Területe: 24 ezer négyzetkilométer ; lakosainak száma:

1 millió 448 ezer; fővárosa: Gag- liari. Az ország perifériáján, az állam vezetői által elhanyagolt, iparilag fejletlen, szegény, elmaradott autonóm tartományról Pietro Panni, olasz publicista jellemző képet ad „A bűnözés Szardíniában” című cikkben. Megállapításai sok tekintetben a dél-olaszországi és a szicíliai helyzetre is jellemzőek.

Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük az olasz publicista cikkét:

A római kormány ellen lázadó szardíniái akciók elég gyakoriak és bizonyára sok csatát kell még megnyernie a szárd népnek, míg kivívja azt a jogát, hogy civilizál tan éljen.

Szardínia gazdaság és társadalmi válsága kifejezhető

A szárdok szigete

A kilencezer lírás szamár — Maffia nincs, bűnözés van

Anglia terű i munkanélküliség kivándorlás, a

bért magaba fogla o íí S ! beruházás és a jövedelem ada- és csapatokat tartanak állandó ■ harci készenlétben a rajnai brit j hadsereg erősítéseként. A Nyu- gatnémetországban levő angol | csapatok fenntartására egyéb-| ként évente 100 millió font sterlingjébe kerül a brit adófizetőknek.

Az angol hadügyminiszter harcias szenvedélye nem véletlen A munkáspárti kormány tíz hónapja lázas intézkedéseket tesz az agresszív NATO tömb megerősítéséért. Teljes szolidaritást vállalt az NSZK katonait politikájával, amely az európai f helyzet kiélezését szolgálja, A

beruházás és a jövedelem adataival : 40 000 az állandó munkanélküli, 200 000-en vándoroltak ki, a külföldi beruházásokat tekintve, Szardínia az olasz tartományok között az utolsó előtti helyen áll, a jövedelem egyre nagy ob mértékben csökken. A helyzet napjainkban is súlyosbodik, az életszínvonal csökkenőben, nőakülönbség munkalehetőség és civilizáció tekintetében a sziget és Olaszország között.

De még jobban kifejezi a helyzetet a bűnözés statisztikája: egy év alatt 30 010 polgári eljárás. 58 743 bűncselekmény történt, amelyből 26 441 púlyos, 32 303

pedig kihágás. Emberölés, rablás, gyilkosság, lopás, betörés — ezek az utóbbi idők legdrámaibb epizódjai.' A sziget bűnüldöző szervei szerint az állatlopás a szigeten uralkodó bűnözés szülőanyja. A sajtó nap mint nap hírt ad tulajdon és személy elleni bűntettekről, állatlopásokról, zsarolásokról, csalárdul előidézett tűzvészekről, erőszakról, fenyegetésekről, hogy a kisebb bűncselekedetekről ne is beszéljünk.

Igaz, Szardíniában a bűnözés nincs kapcsolatban semmilyen politikai párttal vagy szervezettel, mint Szicíliában, ahol a bűnözést a maffia szervezi. De ez semmit nem változtat azon, hogy a dolog lényege a súlyos társadalmi problémák megoldatlansága.

Ezek megoldása helyett azonban a felügyeletet erősítették meg. a banditizmust helikopteres í-endőrség, rendőrkutyák, rádió- telefonok fékezik. Ám a bajt nem a gyökerénél gyógyítják.

A bűnözés következtében különösen bizonytalan a szigeten a személyi szabadság. Közfelháborodást váltanak ki a csendőrség nagy tömegeket sújtó akciói. Az önkényes házkutatások, erőszakos ujjlenyomat- vételek, durvaságók, amelyek a

rendőri akciókat kísérik — nem is szólva a kilakoltatásokról — általános felháborodást keltenek.

Egy ilyen jellemző esemény Samughoa környékén történt, ahol hajnalban néhány csendőr megállított mintegy száz földművest, akik szamaraikkal közeli földjeikre siettek dolgozni (e vidéken a szamár nélkülözhetetlen közlekedési eszköz) és 40 embernél megállapították, hogy nem rendelkezik ,.szabályos”

iratokkal. A felelősségre vonás után az érintetteknek 9000 líra bírságot kellett fizetni (ameny- nyibe egy szamár kerül). Akadtak olyanok is, akik a bírság fejében szamarukat akarták a csendőrségnél hagyni.

Az idézett esemény nem a száírd bűnözés ellen folytatott harc humoros képe, hanem annak a'bemutatása, hogy ezek az akciók sokszor „az utolsó rongyukat viszik el” a parasztoktól

Kétségtelen, hogy történtek intézkedések az analfabétizmus felszámolására. A televízió Szardíniába is élérkezett, ösz- szeköti a világgal. Vannak nyomai a szigeten a technikai haladásnak, a tudomány fejlődésértek, ami a szárdok számára pár éve még álomnak tunt. Mégis azt kell mondani, hogy akik a

sziget valóságos érdekeit védik, a politikai szerveket alkatmat- iannák találják feladatuk ellár tására. Emiatt az elégedetlenség általános, amely időnként egyéb lehetőségek hiányában a legrosszabb módon fejeződik ki, vagyis a bűnügyek szaporodásában.

Ugyanakkor nincs semmilyen

lehetősége a nők tömeges munkába állítására, a fiatalok nagy része munkát keres.

Szardínia vérszegény lett, legjobb fiai elhagyták, minden remény nélkül vándoroltak ki távoli tájakra. Akik ottmaradtak, céltáblái propaganda- hadjáratoknak, amelyek azt hirdetik: „,az újjáépítésben Neked is jut hely”. Ebbe a képbe beleillik a fiatalok gyakori lázadása, akik közül számtalan az idegenlégióban vagy az újságok fekete krónikájában végzi.

Szardínia Tanácskozó Testületé felülvizsgálta mindazokat a problémákat, amelyek a súlyos és nagyarányú bűnözéssel kapcsolatosak és megállapította, hogy ennek fő okai a terület elnéptelenedése, a gazdasági és szociális elnyomás. Felszólította a kormányt, hogy Szardínia segítségével dolgozzon ki egy Különleges Tervezetet a sziget újjászületésével Kapcsolatban, ne vesse azt alá egyoldalúan az olasz félsziget fejlesztési terveinek és nyissa ki a modern fejlődés lehetőségének kapuit. Ez a tervezet el is készült, de megvalósítása még nagyon messze van a szárd nép valódi szándékaitól és érdekeitől.