Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-14 / 135. szám

1968, Jűnfus 14. 5 Szombat A Hazafias Népfront és a könyvtári Munka A gyulai járásban gyakorlatban sikerült megoldani, hogy a Ha­zafias Népfront legszélesebb tö­megszervezetként segítsen a könyvtári munka hatékonyabbá léteiében. Évek óta járási szántén kialakult munkakapcsolat kisugár­zása jelentkezik a 16 községben. Az újjászervezendő „Könyvba- rát”-mozgalom összefogója és to­vábbi munkájának irányítója a Hazafias Népfront helyi bizottsá­gÄ. Eddig főként író—olvasó-, szak­író—olvasó-találkozók szervezésé­ben, a részt vevők mozgósításá­ban vette ki részét a helyi nép­front tömegmozgalmi vezetősége. Arra Is volt példa, hogy a nép­front vezetősége. A rendezvények ülésén nyomatékosan kérték a könyvtár által igényelt célok megvalósításéhoz szükséges anya­gi fedezet biztosítását. Néhány gyakorlati emlék a kö­zelmúltból. Gyulaváriban író—ol­vasó-, szakíró—olvasó-találkozó szervezésénél sokat segített a nép­front vezetősége. A rendezvények egyik sikere az volt, hogy a tö­megszervezeti vezetők az előadás utáni beszélgetésben is aktívan részt vettek. Geszten az Arany Já- nos-emlékszoba megvalósításában kezdettől részt vettek a népfront­vezetők. Nem csupán a tárgyalá­sokon, de csákányt ragadva az épület alapjának felkutatásában is. Az Arany-emlékszoba kialakí­tása mellett, a községi könyvtár otthonosabbá és helyben olvasás­ra alkalmasabbá tételében is ott volt a helyi népfront mind poli­tikai és mind gazdasági támoga­tásával. A népfront és a községi könyv­tár hasznos kapcsolatára örömmel jelezhető a mezőgyáni példa. Évekig nehéz helyzetben volt a könyvtár a községben. Most két utcai helyiségében helyben olva­sásra is kialakított lehetőséggel rendelkezik. Az együttműködés távlati célja az, hogy minden községi könyv­tár megfelelő alapterületű és be­rendezésű legyen, csakugyan má­sodik otthonává váljon a bővülő szabad idővel rendelkező dolgo­zóknak. A Hazafias Népfront, já­rási bizottságában és annak el­nökségében a járási könyvtár két dolgozója vesz részt. Népfronti megbízásukat a geszti és sarkad- keresztúri lakosság bizalmából látják el. Dr. Némedi Endre könyvtárigazgató, Gyula Egyesülés szokatlan időszakban példás segítő szándékkal Ritka, mondhatnánk egyedi eseti dő sem ígér semmi jót: 400 hold a szövetkezeti mozgalomban az, hogy két közös gazdaság hónapok­kal a gazdasági év megkezdése után, a legfontosabb tavaszi mun­kák közben egyesüljön. Az álta­lános szokás az volt eddig, hogy .az erőiket összevonni akaró szö­vetkezetek még az őszi munkák előtt vagy közben egyeztek meg s a búza-vetéstervhez már a kö­zös terv alapján láttak hozzá. A mezőkovácsházi Üj Alkotmány és a ref.-kovácsházi Dózsa Tsz-nek az eddigi szokástól eltérő, vagyis áp­rilis végi, május elei egyesülését részben a kényszerhelyzet, rész­ben a megértés és a segíteni aka­rás szorgalmazta. A kényszerhelyzet Párttag és pártonkívüli szövet­kezeti gazdák küldöttsége kereste fel a ref.-kovácsházi Dózsa Tsz-ből az Űj Alkotmány Tsz vezetőit. Se­gítséget kértek, egyesülést sür­gettek, mert úgymond, szövetke­zetük a szakadék szélére jutott. Annyira kiürült a közös kassza, hogy hat hónap óta nem tudják kifizetni a tagság járandóságát. A múlt esztendőt 400 ezer forint alaphiánnyal zárták. Ez az észtén­Tárlat a szerkesztőségiben A Tanácsköztársaság Művészeti Szemlen aranyérmet nyert két szarvasi KISZ-fiatal, Horgost Klára és Szabó Judit alkotásaiból nyílott kiállítás Békéscsabán, a Békés megyei Népújság Szerkesztőségében. A fiattal művészek festményeit, dekoratív fali szőnyegeit elismeréssel fogad­ták az érdeklődők. Képünkön a kiállítóé egy részletét mutatjuk be. /VWVWWWW/WVWSA^AWWWVSAWVWWW IVVVSMWÍVVVWVVVVVVVVVVVVVI No, megint egy gyarázat... Jucika! írunk!.,. Készen van?... Akkor kezdjük: „Kedves Déli Hírlap! Olvasom az „írjunk együtt” rovatban, hogy azért nem lehet tavaszi nyehörkét kapni, mert a Ny. V. V. (Nyehörke Végérlelő Vállalat) muti- kaerö-hiánnyal küzd, ke. vés a műhely és az érle­léshez szükséges tálca. Remélem, hogy az igen tisztelt Rovatvezető Elv. társ ezt a magyarázatot csak elrettentő példaként közölte. Mi más lehetne egy olyan nyilatkozat, amelyből csak az világos, hogy a Ny. V. V. általam igen tisztelt vezetői — bántam a világért sem akarom őket, de az őszinte, demokratikus kritika szellemében ezt le kell írnom — tehetet­lenségüket objektív ne­hézségekkel akarják ta­karni. Hát csalogassák ügyesebben a dolgozó­kat, s egy csapásra meg­oldódik a munkaerő­probléma. Építsenek új írjunk együtt műhelyeket, alig egy-két millióba kerül. Amt pe­dig a tálcahiányt illeti, még javaslatot sem kí­vánok tenni, annyira ne­vetséges kifagóis. íme te. hát, ha a Ny. V. V. ve­zetői megértették volna az áj mechanizmust — bántó szándék nélkül mondom —, máris kós­tolgathatnánk elegendő mennyiségben a friss, ta. vaszi nyehörkét! Dátum, aláírás.” Ne menjen még, Juci­ka, még egy levelet írunk! „Kedves Reggeli Hír­lap! A „Mindenki írhat” rovatban kifogásolja egy olvasójuk, hogy nem le. hét elegendő kugligolyót kapni és ami van, az sem gömbölyű, hanem szögletes. Remélem, hogy az igen tisztelt Rovatve­zető Elvtárs ezt a pana­szos levelet csak elret­tentő példaként közölte. Bár a demokratikus szel­lemben fogant kritikát mindig szívesen fogadom és eszembe sem jut gá­tolni, de ezt az írást, amelynek semmi köze az igazi bírálathoz, vissza kell utasítanom. Ebből ugyanis csak az világos, hogy az általam igen tisztelt panasztevőnek fogalma sincs a kugligo- lyó-gömbölyítés rej tel. metrói és objektív ne­hézségeiről. Munkaválla. lóink száma csökken, a legjobb gömbölyítő szakmunkásokat maga­sabb bérrel elcsábítják tőlünk. Kénytelenek va­gyunk elengedni őket, el­végre a bérszint nincs gumiból, és arra, ugye, vigyázni kell. Műszaki vezetőnk tűrhetetlen kő. rülmények között dolgo­zik, egy alig hatszor-tíz méteres kis lukban, a Főhivatal pedig nem ad rongyos százhúszezer fo­rintot a, bővítésre. Pedig tudhatnák, hogy a válla­latfejlesztési alapból új kétemeletes épületet kell emelnünk a régi egyeme. Utes helyett, igazgatói irodának és kapcsolt részeinek. Ami pedig a kugligolyók szögleteinek legömbölyítéséhez szük­séges gróblik beszerzési gondjait illeti, nem is ki. vánok nyilatkozni, any- nyira közismert. íme te­hát, a panasztevő végig­gondolta volna ezeket a rajtunk kívülálló problé. mákat, nem írhatott vol­na a demokratikus kriti­ka örve alatt ilyen — bántó szándék nélkül mondom —j szövetkeze­tünk tekintélyét rontó, úgynevezett panaszos le­velet. Helyreigazító írá­som közlését várva ma­radtam a Rovatvezető Elvtársnak teljes tiszte­lettel: Objek Tivadar, a Kugligolyó Gömbölyítő Ktsz műszaki vezetője.” Köszönöm, J ucika, most már teljesen készen vagyunk!... —a —s föld még szántatlan, a vetéshez szinte hozzá sem láttak. Az erő- és munkagépek többsége nincs ki­javítva. mert nincs pénz alkat­részre, de még üzemanyagra sem. Amint csökkent a megdöbbenés a nehéz helyzeten és a csodálko­zás a szokatlan időbeni egyesü­lési indítvány felett, megkérdez­ték az Alkotmány Tsz-beliek, hogy miért nem a szövetkezet vezetői jöttek el tárgyalni a Dózsából? Már akkor, a később még inkább kitűnt, hogy a tsz párt- és gaz­dasági vezetői hallani sem akar­tak az egyesülésről. Mi több, aka­dályozták. Sorra-rendre elhall­gatták, eltitkolták a tagok előtt a növekvő gazdasági bajokat. Kü­lönösen attól az időtől kezdve, amikor mind jobban kezdett elő­térbe kerülni Mezőkovácsháza és Ref.-kovácsháza egy közigazgatás alá vonása. Nem a hibák turkálása, hanem a megfelelő tanulság levonása késztet bennünket arra, hogy né­hány vonással bemutassuk a Dó­zsa Tsz pártvezetőségének meg­alkuvó magatartását. Mintha csak nem is lettek volna ott, olyan nemtörődömséggel szemlélték a gazdaságvezetés hibahalmoeását. Az ellen sem lépett fel a pártve­zetőség, hogy miközben a tagok többsége a múlt évre tervezett já­randóságnak csak a 75 százalékát kapta meg, egyes vezetők a magu­két kiegészítették természeti „já­randósággal”, vagyis terménnyel, malaccal stb-vel, A segíteni akarás Az Űj Alkotmány Tsz párt- és gazdasági vezetői — mint minden fon tos kérdést — a ref. -kovácsh ázi szövetkezeti gazdák kérését is előbb a párttagok elé tárták. Na­gyon őszintén sorolták fel az ot­tani bajokat, az egyesüléssel eset­leg járó nehézségeket. Mondani­valójuk gyakran ismételt refrénje azonban nem az volt, hogy mind­az a refiek gondja-baja, hanem az Űj Alkotmány Tsz-nek van ere­je — ezt előre felmérték és rész­letes tervbe is rögzítették — arra, hogy egy időben hozzálássanak a Dózsa Tsz földjeinek szántásá­hoz, vetéséhez, erő- & munkagé­peinek kijavításához. Meg van a mód — mondották — az alaphiány kigazdálkodásához is, úgy-annyi- ra, hogy az egyesülés aligha csök­kenti az ez évre tervezett jövedel­met. Az ilyen aggodalmak eloszlatá­sa után az Alkotmány Tsz tagsá­ga egyet értett az egyesüléssel. Egyrészt abból a megfontoltság­ból, hogy nem az ottani szövet­kezeti gazdák hibája miatt jutott a szakadék szélére a Dózsa Tsz. Azok olyan szorgalmas emberek, akik megérdemlik a segítséget. Másrészt összefüggő területről volt szó, peg arról is, hogy folya­matban van a két község összevo­nása. Az egyesülési kérelem vitája tovább gyűrűzött az Alkotmány Tsz-ben brigádonként és végül a küldött közgyűlésen, s a hétszáz küldöttből csak tizenegyein sza­vaztak az egyesülés ellen . Nem „szállták meg” a Dózsa Ttz-t Az egyesülés Űj Alkotmány né­ven történt. A volt Dózsa Tsz te­rülete harmadik üzemegységként illeszkedik azóta a nyolcezer hol­das gazdaságba. Itt is külön párt- alapszervazet működik helybeli vezetőségi tagokkal, párttitkárral. A brigádvezetők a régiek marad­tak. A változás csupán annyi, hogy bentről kihelyeztek egy gép­csoport-vezetőt és egy más község­ből nemrég munkára jelentkezett szakembert neveztek ki oda üzem­egységvezetőnek. A termelőszö- szövetkezet pártalapszervezetének csúcsvezetőségébe két elvtársat választanak be a hármas üzem­egységből. Amint az eddig mű­ködő hét különféle bizottság — vezetőségi, háztáji, verseny-, kulturális, szociális stb. bizott­ság — tartja üléseit, úgy egészítik ki soraikat a Dózsa üzemegység­ből. Mindemellett az is bizonyít­ja, hogy egyesülésről és nem egyesek által félremagyarázott „megszállásról” van szó, hogy az egyesülés óta a Dózsa üzemegy­ségben is éppen annyi járandósá­got, napi 80—90 forintot kapnak a rendszeresen dolgozók, mint az Űj Alkotmány Tsz korábbi tagjai. A Dózsa volt vezetőinek is szíve­sen adtak volna képességeiknek megfelelő munkakört, de az el­nök, a fóagronómus és a főköny­velő az egyesülés néhány más el­lenzőivel együtt, máshol vállalt munkát. Az Űj Alkotmány Tsz-ben min­denféle megrázkódtatás, s külö­nösebb súrlódás nélkül megy az élet. Ügy, mintha a világ legter­mészetesebb dolga lett volna a szokatlan időbeni egyesülés. Ta­valy négy brigád nyert szocialista címet. Az ő példájukon felbuzdul­va, most tizennyolc brigád verse­nyez érte. Ezek közül Takács Im­re és Békés István növénytermesz­tő brigádja a Dózsa üzemegység­ből nevezett, be. Jók a termés- kilátások a szövetkezetben, s el­tűnt vagy eltűnőben van az aggo­dalom az egyesülést ellenző keve­sekben is. Rájöttek: ez is egy a sok új termelési eljáráshoz ha­sonló közül. Kezdetben ugyanis féltek a cukorrépa és a cirok sze­memként! vetésétől, most örülnek, hogy könnyebben tudják művelni. Szinte termesztésnek veszik, hogy az idén először repülőgép szórta, permetezte a műtrágyát és a gyomirtó vegyszert a kalászosok­ra. Olyan egyenletesen fejlődnek a gabonatáblák, hogy a termés­becslést a korábbi tizenvalahány mázsa helyett húszon valahány mázsában fejezik ki. Nem ellen­zik azt sem. hogy 270 hold cu­korrépa többségét géppel taka­rítják be. akárcsak az 1355 hold közös kukoricát, Nem -ellenzik, mert tudják, hogy a szövetkezet vezetősége folyamatosan újabb és újabb munkaalkalmakról gondos­kodik a felszabaduló kézi munka­erőnek Nem féltik megélhetésü­ket sem, hiszen az Üj Alkotmány Tsz tavaly a tervezett 15 millió helyett 16,3 millió forint jövedel­met osztott a jelentős elemi csa­pások ellenére. Az idén a kedvező időjárás és a szorgalom hatására bizton számíthatnak munkájuk bőséges gyümölcsére. Kukk Imre A termelőszövetkezetek patronálásának 10. évfordulóját ünnepelték a gyulai járásban Tegnap, a gyulai járási párt­bizottság ünnepségre hívta meg a gyulai járás termelőszövetkezetei­nek patronáló üzemeit, vállalata­it, abból az alkalomból, hogy tíz évvel ezelőtt kezdték meg a fia­tal vagy a gyenge adottságokkal küszködő közös gazdaságok hat­hatósabb segítését. Az ünnepi megemlékezésre a gyulai járási vos János elvtárs, a pártbizottság osztályvezetője méltatta azt a sok­oldalú támogatást, amit a megye, az ország üzemei adtak az elmúlt évtizedben a gyulai járás terme­lőszövetkezeteinek. Az ünnepség után a részvevő* megtekintették Sarkad, Gerla, Szabadkígyós és Üjkígyós szövet­kezeti határának egy részét. Ezt pártbizottság székházában került követően meghallgatták Csík Pé­sor. Arany Tóth Lajos elvtársnak a járási pártbizottság első titká- I iának megnyitó szavai után Bob­ter tsz-elnök tájékoztatóját az új­kígyóst Aranykalász Termelőszö­vetkezet ez évi munkájáról.

Next

/
Thumbnails
Contents